(2 Péter 1, 5)
A tetterős keresztyénséggel együtt kell járjon az ismeret ápolása is.
Teljes megszentelõdés (II.)
,,Hitetekben mutassátok meg az erényt, az erényben az ismeretet, az ismeretben az önmegtartóztatást, az önmegtartóztatásban az állhatatosságot, az állhatatosságban a kegyességet, a kegyességben a testvérekhez hajló szívet, a testvérekhez hajló szívben a szeretetet.,, (2 Péter 1, 6-7)
Aki a megismerést elhanyagolja, az ellaposodik. Isten lényének és országa tervének mélyebb megismerésére való behatolás szabaddá tesz minden szûkkeblû kicsinyességtõl (Ján 8, 32).
A tetterős keresztyénséggel együtt kell járjon az ismeret ápolása is.
Legtöbbször azonban a különben komoly keresztyéneknél megrövidül az ismeretben való elmélyülés. És ezzel nagyon lényeges dolog hiányzik. Bizonyos, hogy a keresztyén életben fődolog a határozott akarat, hogy az Úrnak szolgáljunk. De Isten értelmet is adott nekünk.
A hit nemcsak az akaratnak ad új irányt, hanem megvilágosítja értelmünket is. Isten a Krisztusban nyilatkoztatja ki magát.
Betekintést kapunk Isten titkaiba, a jelenvaló és az örökkévaló országát átfogó terveibe.
A hitben kapott erőhöz hitben való világosság is járul s ez utóbbit a megismerésnek kell kifejleszteni. Sokaknál nagyon elsatnyult ez az oldal.
Elfelejtik, hogy Krisztusban nemcsak váltságot kaptunk, hanem a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse benne van elrejtve. Ezeket a kincseket ki kell emelnünk.
Természetesen van terméketlen ismeret is, amely nem a lelki életből származik és nem is segíti azt előre; csupán az értelem munkája.
Az elbizakodottság befészkeli magát az emberbe, fölényben látja magát és különbnek tartja magát állítólagos mély tudásával. De ez csak a kíváncsiságát elégíti ki.
Nem a központi igazságok, hanem a mellékes dolgok állnak a középpontban; megvan a kedvenc véleménye és a "vesszőparipája". Szeret vitázni, szóharcot folytatni, hogy neki legyen igaza.
A termékeny ismeret megvilágosodásból és lelki életből fakad, és hogy ezt elnyerjük, kérnünk kell Istentől a bölcsességnek és a kijelentésnek a Lelkét.
A termékeny ismeret megvilágosodásból és lelki életből fakad, és hogy ezt elnyerjük, kérnünk kell Istentől a bölcsességnek és a kijelentésnek a Lelkét.
Ez a Lélek elvezet minket Istennek és az Úr Jézusnak amegismerésére.
Megvilágosítja szemünket, hogy mélyebben betekinthessünk annak a csodálatos gazdagságába és reménységébe, amit már most megkaptunk a Krisztus Jézusban.
Végül belevisz Isten túláradó erejébe, amely a hívőben megvalósul. Az ilyen megismerés Isten imádásához vezet és megerősíti a belső életet. Ennek gyógyító ereje van. Nagy és termékeny gondolatokkal tölt meg, felemeli a lelket Istenhez és szentséget ad.
Az igazi keresztyén Isten boldog gyermekeként él a megbocsátó kegyelem alatt, bízva és gondtalanul AtyJára támaszkodva. Mint ifjak, legyenek erősek, meggyőzve a gonoszt; mint atyák, az érett kor világos tekintetével hatoljanak be Isten örökkévaló Fiának megismerésébe és szeretetébe, amely minden ismeretet felülhalad.
Az igazi keresztyén Isten boldog gyermekeként él a megbocsátó kegyelem alatt, bízva és gondtalanul AtyJára támaszkodva. Mint ifjak, legyenek erősek, meggyőzve a gonoszt; mint atyák, az érett kor világos tekintetével hatoljanak be Isten örökkévaló Fiának megismerésébe és szeretetébe, amely minden ismeretet felülhalad.
***********************
Teljes megszentelõdés (II.)
,,Hitetekben mutassátok meg az erényt, az erényben az ismeretet, az ismeretben az önmegtartóztatást, az önmegtartóztatásban az állhatatosságot, az állhatatosságban a kegyességet, a kegyességben a testvérekhez hajló szívet, a testvérekhez hajló szívben a szeretetet.,, (2 Péter 1, 6-7)
Aki a megismerést elhanyagolja, az ellaposodik. Isten lényének és országa tervének mélyebb megismerésére való behatolás szabaddá tesz minden szûkkeblû kicsinyességtõl (Ján 8, 32).
De a megismeréshez kell kapcsolódnia az önmegtartóztatásnak is, vagyis szent mértéktartásra van szükség. A megismerés által nyert szabadság fegyelmezetlenséggé torzulhat.
A nikolaiták, akiktõl Jézus komolyan óvott, a Sátán mélységeinek megismerésével dicsekedtek (Jel 2, 24).
Ezért könnyen túltették magukat rajta, azt hitték, olyan magasan állnak a bûn felett, különösen a testi kívánság felett, hogy õket már semmi nem szennyezheti be.
Veszélyes gõg, amely a megismerés alapján áll! Saját személyünk komoly megfegyelmezésének össze kell kapcsolódni azzal a szabad állásponttal, amire a megismerés segít el.
Ha tudom is, hogy minden szabad nekem, mégis elhagyom azt, ami valamiképpen megkötözhet, hogy másoknak botránkozássá ne legyek (Róm 14, 9; 1 Kor 10, 29).
Milyen kemény és szigorú volt Pál önmagával szemben (1 Kor 9, 27)! Az önmegtagadás két irányban mutatkozik meg: megtagadunk magunktól gyakori kellemes dolgokat és készen vagyunk kellemetlenséget is magunkra venni.
A komoly önfegyelemhez járuljon kitartás! Ne csak kezdjétek az önmegtagadást, hanem tartsatok ki benne. De ne tegyétek ezt egyoldalúan törvényes szigorral és keménységgel, különben ridegség és merevség alakul ki, amely másokat visszariaszt.
A komoly önfegyelemhez járuljon kitartás! Ne csak kezdjétek az önmegtagadást, hanem tartsatok ki benne. De ne tegyétek ezt egyoldalúan törvényes szigorral és keménységgel, különben ridegség és merevség alakul ki, amely másokat visszariaszt.
Ezért kapcsoljátok össze a kitartást szívbõl való kegyességgel, istenfélelemmel és Isten iránti szeretettel.
Az a szigorúság, amely önmagánál és másoknál semmit nem néz el, csodálatot kelthet, de nem vonz senkit. Az Istennel való bensõséges kapcsolat meleggé és irgalmassá teszi a szívet.
Az Istenben való boldogság azonban ne legyen kegyes élvezet és tétlen szemlélõdés.
Ezért kell hozzá a testvéri szeretet. Istennek átadottan az embereknek is adjuk át magunkat.
De ne szûkítsük le ezt a szeretetet a hívõk szûk körére, hanem érvényesüljön mindenki iránt, mert Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.
