Péter elsõ levelében háromszor szólítja fel olvasóit a józanságra. Megvolt rá az oka.
Fájdalmasan tapasztalta saját magán, mit jelent, ha valaki elveszíti józanságát.
Mivel Jézus intõ szava nem tudta õt józanságra bírni és inkább saját szíve érzéseiben bízott, ezért mélyre esett.
Most már felismerte, micsoda szakadékok rejtõznek az ember szívében és mennyire nem józanul gondolkodunk, ha szívünk hangulatainak és elképzeléseinek jobban hiszünk, mint Isten Igéjének.
Józan ember az, aki semmit sem vár önmagától, hanem mindent az Úrtól; aki felismeri romlott szívét és belátja, hogy azonnal képes minden rosszra, amint az Úr leveszi róla a kezét.
Józan ember az, aki nem önmagának, hanem Isten Lelkének enged, az Õ Igéje alapján él.
Szívünket egyedül a kegyelem erõsíti meg, különben ide-oda ingadozik, mint a nádszál.
Legyetek józanok! Az apostol azokhoz intézi ezt a felhívást, akik már egyszer kijózanodtak Isten Igéje által.
Legyetek józanok! Az apostol azokhoz intézi ezt a felhívást, akik már egyszer kijózanodtak Isten Igéje által.
Most meg kell maradniok a józanságban. Nem valami elméleti, hideg és értelmi magatartás ez, mert az ilyen józanság a szeretet buzgóságát, a szent lelkesedést rajongásnak tartja.
Vannak idõsebb keresztyének, akik lanyhák, lágymelegek; szívükben nem a szent tûz jólesõ feltisztultsága ég.
Akkor vagyunk teljesen józanok, ha egészen megtölthet a Szentlélek; ha Jézus szeretete tölt be úgy, hogy önmagunkról és minden másról elfeledkezünk, amikor Isten gazdag kincseiben örvendezünk.
Hatoljunk bele egyre jobban a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségbe; mindenekelõtt az igazság Igéjének a mélységébe, hogy józanok lehessünk!
Hatoljunk bele egyre jobban a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségbe; mindenekelõtt az igazság Igéjének a mélységébe, hogy józanok lehessünk!
Az Ige megtanít helyesen értékelni korunk eseményeit, jelenségeit.
Akkor nem kiáltozunk együtt a világgal, nem álmélkodunk azon, amit a világ megcsodál, s nem rajongunk az emberiség nagy eredményeiért és a világbékéért.
Nem férkõzik hozzánk mindenféle idegen tanítás sem, amit a gõgös ember talál ki.
Mert a gõg a józantalanság forrása, az alázatosság azonban józanná tesz.
A legtöbb tévtanítás rejtett elbizakodottságból, gõgbõl fakad.
Különlegeset, rendkívülit akarnak adni és hallani, és így egészségtelen, nem józan utakra tévednek.
Pál apostol a megtérést és a hitet mindig a középpontba állította: ez józanság!
Aki ebben marad, az nem esik bele abba a veszélybe, hogy ingadozóvá válik és elesik kábultságában.
