Az isteni üdvösség kútfői, vagy más szóval forrásai üdítők és kimeríthetetlenek. Milyen üdítő forrássá lett maga az Isten Igéje milliók és milliók számára.
Vigasztalás, fény, élet és szeretet árad belőle.
Persze vannak olyan kutak is, amelyeket emberek készítenek. Ezek sokszor repedezettek, nem adnak vizet, vagy csak nagyon poshadt, élvezhetetlen vizet nyújtanak. Azt a forrást, amelyből üdvösség és erő árad, Isten nyitja meg. Ebből mindig örömmel meríthetünk.
Üdvösségünk forrása Jézusban van. Belőle árad felénk az élet. Ő mindenre elégséges; hol bűnbocsánatot merítünk belőle, hol bensőséges és hűséges szeretetének bizonyosságát. Egyszer a bajban való csodálatos segítség ígéretét, kegyelme gazdagságának mélységét, máskor az örökkévalóság dicsőségének vagy az ő lényének szépségét tárja fel előttünk egy-egy Ige.
Miért fekszel hát eltikkadva az útszélen, Isten gyermeke, mint egykor Illés? Ha angyala révén már akkor erősítést küldött szolgájának, mennyivel több van most itt, mint egy angyal! Hiszen Jézus Krisztus van itt, az élő Istennek Fia, az élet és az öröm forrása.
Milyen sajnálatra méltó az, aki itt lent keresi ezt a forrást. Bár maga a földi élet is sok örömet és felüdülést kínál, de ez a forrás egyszer csak eldugul. Eljönnek a betegségnek, az öregedésnek a napjai, amelyek véget vetnek az élvezeteknek. Akit kielégített a szennyes, tisztátalan szórakozás, annak életében a mámort fájdalmas kijózanodás váltja fel egyszer. A bűnös örömök fájdalommá változnak, bűnbánatban, szégyenkezésben vagy önutálatban végződnek, végül pedig örök kínokban. Az istentelenség, az elszakadottság állapotában az embernek sötét gondolatai támadnak Istenről; komor lénynek tűnik előtte. A lelki életet valamiféle örömtelen tengődésnek látja, pedig éppen az ellenkezője igaz. Isten maga tele van örömmel, aki Jézus Krisztusban úgy mutatta meg magát, mint az élet és öröm forrását.
A szerecsenországi komornyik is ebből merített és utána továbbment az útján - örömmel.
Ezt találta meg a filippibeli börtönőr is és egész háznépével együtt örült, hogy hitre jutott, miután előzőleg Isten nélkül s ezért vigasztalás nélkül élt ebben a világban.
