Isten kegyelmes útja Izraellel❣️ (II.)

,,...lóra sem ülünk és nem mondjuk többé kezeink csinálmányának: Istenünk! Mert nálad talál kegyelmet az árva. Kigyógyítom õket hûtlenségükbõl, szeretem õket ingyen kegyelembõl. ,,
(Hós 14, 4-5)

A bûnbánat nem csupán az eddig elkövetett bûnök töredelmes és nyílt bevallásából áll, hanem tényleges elhagyásukból is. A hitetlen ember ismertetõjele a teljes önbizalom és a láthatókra való hagyatkozás. „Nem ülünk többé lóra", azaz teljesen lemondunk arról, hogy magunkválasztotta eszközökkel segítsünk önmagunkon. Izrael belátja, hogy a lovak sem segítenek többé, de kezeik csinálmánya, a bálványok sem és le kell mondaniok az önistenítésrõl is. Dacos erejük megtört. 

Olyanokká lettek, mint a kiskorú gyermek, aki kezét nyújtja és hagyja magát vezetni. 

Nem tudnak mást felmutatni Isten elõtt, csak tehetetlenségüket és gyengeségüket. 

Egyébre sem hivatkozhatnak többé, csak szegény és árva voltukra.

A teljes megtérést teljes összetörés elõzi meg. Öndicsõségünk s az az igyekezetünk, hogy majd mi mindent elintézünk, oda van. Pedig milyen mélyen gyökerezik mindez az emberben! 

Mindent megragad, ami a keze ügyébe kerül és semmi fáradságot nem kímél (Ézs 57, 10). 

Az Úr csak akkor tud munkálkodni, ha saját erõnk végéhez érkeztünk, s akkor mutatja meg igazán hatalmát.

Az isteni válasz mindig nagyvonalú. Összezúz, de be is kötöz; megöl, de megelevenít. 

A bûnokozta károk kétségtelenül súlyosak és a sebek gyógyíthatatlanok. 

De õ meg tudja gyógyítani azokat is. Páratlan orvos a maga nemében. 

Az általa felkínált gyógyszer: Fiának a vére. 

Az õ sebeivel gyógyulunk meg. A bûnös megigazulása egyszersmind gyógyulás is. 

A bûnbocsánat megelevenedést hoz magával. - Isten lényege a szeretet; nehezére esik haragot tartani. 

Az van kedvére, ha szerethet és áldhat. Mihelyt egy valóban töredelmes szívre talál, mely õszintén kitárul feléje, nem tud mást tenni, mint lehajol ahhoz és megeleveníti. 

„Kénytelen vagyok könyörülni rajta" - ez a belsõ kényszer szorongatja Istent. 

Nem szívesen „mutatja magát idegennek" és szól hozzánk „kemény beszédekkel" (1 Móz 42, 7). Mihelyt az ember megalázkodik, Isten azonnal szeretetével veszi körül. 

Tehát nincs okunk panaszkodni, hogy Isten nem szeret minket. 

Csak bennünk van a hiba, ha szeretete nem járt még át minket. Isten szeretete minden szívet eláraszt, amely megnyílik elõtte.