(2 Péter 1, 10)
Üdvösségünk teljes egészében Isten cselekedetén nyugszik. Mi az Ő műve vagyunk;
Jézus Krisztusban teremtett minket, hangsúlyozza az apostol (Ef 2, 10)
És azokat, akiket előhív a bűn álmából, igazzá is teszi s ezzel egyszersmind meg is dicsőíti őket a belső ember szerint (Róma 8, 30).
Nekünk magunknak ehhez nem kell már semmit sem hozzátennünk; mert teljes üdvösségünk van.
Ezt pedig egyedül Ő munkálta, nekünk nincs részünk benne.
Mindez nem jogosít fel minket a semmittevésre.
Éppen azért, mert az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, amire szükségünk van, igyekeznünk kell, hogy jótetszésére szolgáljunk mindazzal, amit alapjában véve Ő adott nekünk.
Ha azonban már megmunkálta szívünk talaját, ott "szőlőskertet" létesített s ezzel kapcsolatban minden munkát elvégzett, akkor nyilvánvaló hogy a gyümölcsöket is látni akaraja (Ézs 5).
A mi feladatunk az, hogy az isteni elhívást és kiválasztást megerősítsük.
Ez egyrészt igen sok buzgóságot kíván, másrészt Isten az, aki munkálja mind az akarást,
- Ami feladatunk az engedelmes követés. Isten hív, mi nem dughatjuk be a fülünket.
A kegyelem által minden erőnk lendületbe kerül. Isten gyermekeinek életében csodálatosan kapcsolódik össze a nyugalom és a tevékenység.
A szív elcsendesül és Isten szeretetében nyugszik. Ugyanakkor azonban feltámad a lángoló buzgóság, hogy dicsőítsük Őt és kegyelmét magasztaljuk. Isten gyermekeinél mindenkor együttjár a nyugalom a tettrekészséggel.
Az apostol fejezi ki ezt a legszebben, amikor azt mondja:
"Ezért fáradozom én is és tusakodom az Ő ereje szerint, amely bennem hatalmasan munkálkodik" (Kol 1, 29)
Mindent megkaptunk, ami az élethez és az Isten szerint való járáshoz szükséges.
Mindenünk megvan, mihelyt eljutottunk a mi dicsőséges Megváltónk megismerésére
(2 Pét 1, 3).
(2 Pét 1, 3).
Nekünk magunknak ehhez nem kell már semmit sem hozzátennünk; mert teljes üdvösségünk van.
Ezt pedig egyedül Ő munkálta, nekünk nincs részünk benne.
Mindez nem jogosít fel minket a semmittevésre.
Éppen azért, mert az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, amire szükségünk van, igyekeznünk kell, hogy jótetszésére szolgáljunk mindazzal, amit alapjában véve Ő adott nekünk.
Ha azonban már megmunkálta szívünk talaját, ott "szőlőskertet" létesített s ezzel kapcsolatban minden munkát elvégzett, akkor nyilvánvaló hogy a gyümölcsöket is látni akaraja (Ézs 5).
A mi feladatunk az, hogy az isteni elhívást és kiválasztást megerősítsük.
Ez egyrészt igen sok buzgóságot kíván, másrészt Isten az, aki munkálja mind az akarást,
mind a véghezvitelt (Fil 2, 12-13).
- Ami feladatunk az engedelmes követés. Isten hív, mi nem dughatjuk be a fülünket.
Felfedi bűneinket és nekünk nem szabad azokat takargatnunk.
Az ember veheti Isten kegyelmét hiába is, akkor ez még súlyosabb ítéletet von maga után.
Az ember veheti Isten kegyelmét hiába is, akkor ez még súlyosabb ítéletet von maga után.
A megtérésnek mindig párosulnia kell a helytállással.
Ez azt jelenti, hogy kitartunk a próbák alatt és győzedelmeskedünk azokban.
A kegyelem nem gyengéket, hanem hősöket nevel.
"Te azért, fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben!" (2Tim 2, 1)
Ez azt jelenti, hogy kitartunk a próbák alatt és győzedelmeskedünk azokban.
A kegyelem nem gyengéket, hanem hősöket nevel.
"Te azért, fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben!" (2Tim 2, 1)
A kegyelem által minden erőnk lendületbe kerül. Isten gyermekeinek életében csodálatosan kapcsolódik össze a nyugalom és a tevékenység.
A szív elcsendesül és Isten szeretetében nyugszik. Ugyanakkor azonban feltámad a lángoló buzgóság, hogy dicsőítsük Őt és kegyelmét magasztaljuk. Isten gyermekeinél mindenkor együttjár a nyugalom a tettrekészséggel.
Az apostol fejezi ki ezt a legszebben, amikor azt mondja:
"Ezért fáradozom én is és tusakodom az Ő ereje szerint, amely bennem hatalmasan munkálkodik" (Kol 1, 29)
