(János 1, 16)
A hit a szem, mely megpillantja Isten Fiának dicsõségét, de egyszersmind kéz is, mely az õ kegyelmének teljességébõl vesz. A hit tehát nem csupán a kegyelem szemlélése, hanem megragadása is. Kézként megragadja és magáévá teszi azt, amit Isten Jézus Krisztusban nekünk szánt.
Miért habozol tehát? Azt gondolod, hogy túlságos elbizakodottság lenne azt a kegyelmet, hogy Isten gyermeke vagy, a magadévá tenned?
Az Úr Jézus egyszer hangosan így kiáltott: „Aki szomjúhozik, jöjjön!" Miért kiáltotta bele ezt egy ünnepi tömegbe? Mert azt akarja, hogy a szegény, eltikkadt lelkek kegyelmet nyerjenek.
Ezért nyugodtan elveheted azt, amire nézve õ parancsolja, hogy vedd el.
Mi mindnyájan vettünk - ezzel János önmagát is a többi hivõk közé sorolja.
Mi mindnyájan vettünk - ezzel János önmagát is a többi hivõk közé sorolja.
Pedig nagy különbségek voltak. Egy János, Jakab, Péter, András, Fülöp soha nem tévedtek gonosz utakra.
Kora ifjúságuktól fogva az isteni törvény oltalma alatt álltak s szívükben vágy volt Isten után.
Így jutottak el Keresztelõ Jánoshoz, majd rajta keresztül Jézushoz.
De ha a gonosz nem is tört fel szemmellátható módon életükbe, mégis szívük ugyanolyan romlott és önzõ szív volt, mint bárki másé. Éppen annyira szükségük volt kegyelemre, mint a cégéres bûnösöknek.
De ott volt mellettük egy Máté. Õ viszont igen messze került Istentõl.
A pénzvágy megragadta és indította õt, hogy császári adószedõ legyen. Lelkiismeretét sokszorosan beszennyezték a becstelenségek és mégsem volt túl rossz a Megváltónak.
Az Úr õt is felvette tanítványainak legszorosabb körébe.
Isten elõtt nincsenek különbségek, „mert mindnyájan vétkeztek", így mindnyáluknak szükségük van a kegyelemre. Ez mindenki számára elegendõ. Minél inkább kinyújtja az ember a kezét a kegyelem után, annál több kegyelemre talál. Kimeríthetetlenül tör elõ a kegyelem forrása.
Soha nem dugul el. „Istennek folyója tele van vizekkel" (Zsolt 65, 10).
Mindnyájan vettük a kegyelmet, ez azt jelenti, hogy Isten könyörült rajtunk és békességünk van. Nevünk beíratott az élet könyvébe. János szíve tele van örömmel a vett kegyelemért.
Mindnyájan vettük a kegyelmet, ez azt jelenti, hogy Isten könyörült rajtunk és békességünk van. Nevünk beíratott az élet könyvébe. János szíve tele van örömmel a vett kegyelemért.
Vajon mi eljutottunk-e már a kegyelemnek erre a birtokbavételére?
Nyújtsd ki a kezedet, hogy megragadhasd a valóban nekünk nyújtott kegyelmet és együtt kiálthassuk: Isten gyermekei vagyunk!
