(1 Móz 32, 27. 28)
Mielõtt Jákób az áldást elnyerte volna, meg kellett neveznie önmagát.
Az Úr már régen ismerte õt ezen a Jákób néven, de most magának Jákóbnak kellett kimondania azt, hogy milyen is az õ természeti lénye: ravasz, cselszövõ - ezt jelenti szószerint Jákób neve.
Aki azt akarja, hogy felülrõl áldást nyerjen, annak fenntartás nélkül be kell vallania, hogy kicsoda.
Az az éjszakai óra a Jákóbban levõ óembernek az órája volt.
Jákób ezt az óembert most a maga teljes undokságában elismerte és be is vallotta. - Jákób életének nagy fordulata ebben az új névben fejezõdik ki: Izrael, azaz Isten harcosa, vagy Istennel harcoló. Harcolt Istennel és gyõzött. Tulajdonképpen Isten most vette teljesen kezébe Jákóbot.
De ugyanakkor valami csodálatos módon lehajolva hozzá, õt nyilvánítja gyõztesnek.
A hit harcol Istennel és legyõzi õt.
„Küzdöttél emberekkel." Jákób már eddig is küzdelmes életet élt.
Most azonban az Istennel való harcban felülmarad.
Olyan ez, mint amikor a Megváltó azt mondja: „a te hited megtartott téged."
A hit tehát az a gyõzelem, amely nem csupán az egész világot, hanem még magát Istent is legyõzi.
Mert a hit még a sötétben is Isten ragyogó ígéreteihez ragaszkodik.
Miközben Isten ítélete alatt áll, kegyelmének ígéretei felé nyúl.
A hitben van valami szent makacsság és ellenállás. Nem hagyja magát könnyen elutasítani.
Minden hitbõl fakadó imádság Isten meggyõzése. Isten gyermekei tehát Istennel harcoló emberek.
Ha valami nehéz dolog jön elõ életedben, ne harcolj a nehézségekkel szemben, az kilátástalan dolog, hanem engedd, hogy az Úr harcoljon, azaz harcolj az Úrral!
Amikor Jákób erõt vett az Úr felett,
Ézsaút is legyõzte. Mihelyt Istennel rendezõdött a dolga, a többi problémája is megoldódott.
Szabad út nyílt elõtte. Ne akarjunk mi a gonosz és kellemetlen emberekkel hadakozni, hanem menjünk az Úrhoz, hogy õ beszéljen a szívükkel. Ugyanez a helyzet, ha gondok vesznek minket körül.
Igazán felesleges dolog a gondokkal hadakozni.
Mihelyt keresztülimádkozzuk magunkat a nehézségeken, egészen az Úrral való közösségig, a gondjaink is eltûnnek, mert föléjük kerültünk.
.jpg)
