"Semmit se cselekedjetek versengésből, sem hiú dicsőségvágyból, hanem egymást magatoknál különbnek tartsátok! " (Fil 2, 3)
A versengés sokszor vitatkozásra, botránkozásra, összeütközésekre vezet.
Az ember hangoztatja igazát, jogait és nem akar engedni. Mindenből vitát csinál.
"Ha valaki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsóruhádat, engedd oda neki a felsőt is" (Máté 5, 40).
Ez véget vet a vitának. "Ha valaki téged egy mérföld útra kényszerít, menj el vele kettőre."
- Jézus idejében még nem volt rendszeres posta, mint ma.
A kormányzatok küldöncöket indítottak útnak, nehéz küldeményekkel megrakva.
Ha az ilyen futár valakit útközben elkapott, kényszeríthette rá, hogy egy darabon segítsen neki cipelni a terhet.
Ez persze mindenkinek nehezére esett, húzódozott tőle, kimagyarázkodott és próbált mást odatolni maga helyett. Jézus tanítványai ne hárítsák át másra a terhet, ne lázadozzanak és ne panaszkodjanak, ha valami kellemetlenség éri őket.
Ellenkezőleg, zúgolódás helyett teljesítsék inkább a kétszeresét annak, amit kérnek tőlük.
Akkor vége a viszálykodásnak.
Önző emberek mindig perlekednek, nem fogynak ki a panaszkodásból.
A hiábavaló dicsőség keresése az érzékenykedés, a neheztelés és a harag kimeríthetetlen forrása.
A hiábavaló dicsőség keresése az érzékenykedés, a neheztelés és a harag kimeríthetetlen forrása.
Az alázatosság szabaddá teszi az emberi együttélést a súrlódásoktól és csúnya viszályoktól.
Az alázatos tanítvány nem tartja magát méltónak a dicséretre, és hálás azért a meg nem érdemelt megbecsülésért, hogy Isten gyermeke lehet. Ehhez képest minden más értéktelen előtte.
A lélekben megalázkodó emberek mélyen belelátnak a saját bűnös, romlott szívükbe.
Ismerik magukat és ezért másokat különbnek tartanak maguknál, tisztelettel vannak irántuk.
Ilyen alázatos, önzetlen, békességkeresők vagyunk-e, akikben a Megváltó báránytermészete uralkodik?
"A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek!"
"A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek!"
Az az ember dicsősége, hogy Isten képére teremtetett. Ezt kell tisztelnünk a legelesettebb emberben is. Még sokkal inkább kellene tisztelnünk Isten gyermekét, akiben ez az Isten képére teremtettség újra helyreállt. Ha meg is van még benne Ádámnak néhány rút vonása, szemünk ne ezekre szegeződjék, hanem azt lássuk meg, amit Isten Lelke már megvalósított benne.
