"Maga a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. "
(Róma 8, 16)
Magában a hitben már bizonyosság van s ezt a Szentlélek még külön megerősíti, aki bennünk így szólal meg:
"Abba, Atyánk!" Ez hatalmas bizonyságtétel.
A léleknek ez a bizonyságtétele nem folytonos és nem megszakítás nélküli.
Mindig vannak különleges pillanatok, amikor istengyermeki voltunknak a bizonyossága egészen lenyűgöző módon jelentkezik bennünk és Isten szeretete mint valami áradat, tör be a szívünkbe. Ilyenkor az embernek felemelő érzései vannak és minden más teremtményt szeretne felszólítani, hogy vele együtt dicsérje és magasztalja Isten kegyelmének csodálatos és nagy voltát.
Ezek a szívünk talajából feltörő érzések nem csupán érzelmiek, hanem Isten Lelke által munkált szent érzések, amiket Isten gyermeke világosan meg tud különböztetni mindenféle más érzelmi megindultságtól.
Az utóbbiakban nincs erő, de a Lélek által felkeltett érzések felemelik az embert és képessé teszik nagy áldozatokra is. A Léleknek van azonban egy állandó és folyamatos bizonyságtétele és hajtóereje is, amely Isten gyermekeiben állandóan munkálkodik.
Ez a hajtóerő kényszerít arra, hogy a test bűnös hajlamai elé gátat vessünk. Erőt érzünk magunkban, amely Isten iránti engedelmességre ösztönöz. Ha nem is ellenállhatatlan ez az indíttatás - hiszen ki tudunk térni előle -, de a Lélek ösztönzése mégis elég erős arra, hogy a test gonosz indulatait időnként legyőzze.
"A test a Lélek ellen törekedik, a Lélek pedig a test ellen" (Gal 5, 17)
De a Lélek az erősebb, ha engedelmesen átengedjük magunkat neki.
Isten Lelke indít arra is, hogy keressük a többi hívő emberrel való közösséget. Ő teszi az Isten Igéjével való foglalkozásunkat elkerülhetetlenül szükségessé. Isten gyermekei nemcsak kötelességszerűen olvasnak el egy-egy fejezetet a Bibliából; a Lélek az Igét napi táplálékká teszi. Ugyancsak a Lélek kényszerít minket az imádkozásra is. Az Úrral való kapcsolatunk ekkor már nem csupán megszokott ima-alkalmakra és időkre korlátozódik.
Újra meg újra belső kényszert érzünk, hogy az Úrral kapcsolatban maradjunk és kegyelmének jeleit ismételten megköszönjük. Minél inkább engedünk a Lélek ösztönzésének, annál erősebbek leszünk és bizonyosabbak istengyermeki mivoltunkban is.
