A meghalás gondolata az apostol számára is keserűséget rejtett magában.
A halál mindig természetellenes marad.
Bár mostani sátorházunkban sok a szenvedés és teher, mégsem óhajtjuk a halált.
Nem vagyunk életuntak, mint egyesek, ha rosszul megy a soruk, hanem életkedv tölt be minket.
Nem keressük a halált, ellenkezőleg - irtózatot vált ki belőlünk a gondolata.
Maga Isten oltotta természetünkbe a haláltól való borzadást. E testben élve, sóhajtozunk.
Sátorháza, (teste) elbomlásának a gondolata megterhelte az apostol lelkét. Jobban szeretné, ha nem kellene a halandóság ruháját levetni, hanem mindjárt felvehetné a halhatatlanságot.
Hiszen azok a hívők sem halnak meg, akik megérik az Úr Jézus visszajövetelét.
Azonnal elváltoznak és a földi test helyébe mindjárt megdicsőült testet kapnak.
Ha ezt a halhatatlan, megdicsőült testet szeretnénk felöltözni, akkor belsőleg már fel kellett öltöznünk a Bárány vérében megmosott új ruhát, a megigazulás ruháját, nehogy a bűn mezítelenségében mutatkozzunk (Jel 3, 18).
A halál mindig természetellenes marad.
Bár mostani sátorházunkban sok a szenvedés és teher, mégsem óhajtjuk a halált.
Nem vagyunk életuntak, mint egyesek, ha rosszul megy a soruk, hanem életkedv tölt be minket.
Nem keressük a halált, ellenkezőleg - irtózatot vált ki belőlünk a gondolata.
Maga Isten oltotta természetünkbe a haláltól való borzadást. E testben élve, sóhajtozunk.
Sátorháza, (teste) elbomlásának a gondolata megterhelte az apostol lelkét. Jobban szeretné, ha nem kellene a halandóság ruháját levetni, hanem mindjárt felvehetné a halhatatlanságot.
Hiszen azok a hívők sem halnak meg, akik megérik az Úr Jézus visszajövetelét.
Azonnal elváltoznak és a földi test helyébe mindjárt megdicsőült testet kapnak.
Ha ezt a halhatatlan, megdicsőült testet szeretnénk felöltözni, akkor belsőleg már fel kellett öltöznünk a Bárány vérében megmosott új ruhát, a megigazulás ruháját, nehogy a bűn mezítelenségében mutatkozzunk (Jel 3, 18).
Most még rejtegetjük romlottságunkat, de ha a test meghal, akkor mezítelenek és leplezetlenek vagyunk Isten előtt.
- Krisztusban elnyerjük az üdvösség ruháját, ami örökre elrejti Isten elől bűnünk rútságát.
Csak így lehetünk megdicsőült szépségben hasonlók őhozzá. Ez után sóhajtozik Pál is.
De Isten nemcsak úgy alkotott. hogy a haláltól borzadjunk, hanem Szentlelkét adta nekünk a jövendő üdvösség zálogaként.
A Lélek ellensúlyozza a halálfélelmet, általa legyőzzük azt. Ő állandóan vigasztal, mégha a halál közelít is hozzánk.
A Szentlélek személyes kapcsolatba hoz a Megváltóval. Ez a kapcsolat személyes ugyan, de még hitbeli kapcsolat csupán. Még nem látjuk Őt; hitben járunk, nem látásban.
Nem térben vagyunk távol az Úrtól, hanem fizikai testünk képez válaszfalat.
Bensőnk már most egy vele, de a halálnak a teste még elválaszt tőle.
Ezért mindazokban, akik megkapták Jézus Lelkét, egyrészt ugyan ellenszenv él a halállal szemben, de másrészt a halál dicsőséges reménységgel tölti be őket, hogy egészen Jézusnál lehetnek majd.
Így gondolkozol-e te is, vagy félelemmel tölt el a halál gondolata?
