Az Úr Jézus mondja ezt Saulról, miután a damaskusi úton rátalált és megragadta őt.
Most imádkozik először életében. Hát azelőtt nem imádkozott Saul nagyon is sokat?
Igen, imádkozott, de farizeusmódra. Imádkozott és közben dühtől tajtékozva támadt Isten igazi imádóira, akik Jézus nevében és lélekben imádkoztak.
A példázatbeli farizeus imádsága, könyörgése önmagára irányult.
Imádsága nem felfelé szállt, önmagára korlátozódott s alapjában véve önmagát imádta.
Önbizalommal, önistenítéssel volt tele.
Nem Istent kereste, hanem önmagát.Pál most imádkozik először úgy, hogy az valóban imádság. Keresi az Istent, tusakodik azért, hogy életében érvényre jusson Krisztus.
Nem Istent kereste, hanem önmagát.Pál most imádkozik először úgy, hogy az valóban imádság. Keresi az Istent, tusakodik azért, hogy életében érvényre jusson Krisztus.
Az Úr megragadta őt, most ő is meg akarja ragadni Jézust.
Óembere berzenkedik közben:
"Ha Jézus tanítványa leszek, úgy néznek majd rám, mint aki bolond, mint aki nem tudja mit csinál. Ma üldözöm Jézus nevét, holnap vallom?
"Ha Jézus tanítványa leszek, úgy néznek majd rám, mint aki bolond, mint aki nem tudja mit csinál. Ma üldözöm Jézus nevét, holnap vallom?
A főpapok, a főtanács kegyeit játszom el, barátaim elfordulnak tőlem!"
- Ezeket az önmagával kapcsolatos gondolatait győzte le imádságában.
Éjjel-nappal kitartott és meghallgatásra talált.
Szinte beleimádkozta magát Isten szívébe. Most már egészen az Úrra összpontosult az élete. Minden más kicsúszott a lába alól. Egyedül Istenre szorult.
Csak Őreá van szüksége, nem nélkülözheti Őt tovább.
Imádságával most a közelébe jut. Csak egy érzés uralkodik benne: őutána és az őbenne való élet után vágyódik. Most már belelát Isten atyai szívébe, imádsága eljut fülébe.
És az Atya szívét öröm tölti el ennek az összetört embernek az imádságára:
"Íme, ő imádkozik!" Végre eljutott vele Jézus idáig.
Attól fogva imádkozó ember Pál. Azelőtt halott volt az imádsága, mert ő maga is halott volt. Azelőtt sokra tartotta imádságait és dicsekedett velük, mint minden farizeus.
Most már nem ő maga, hanem Jézus Lelke imádkozott benne.
Jöttek közben órák, amikor gyengeségében nem is tudta, mit kérjen és hogyan kérjen.
Ilyenkor sóhajtásszerű felfohászkodásaiban rábízta magát a Lélek vezetésére.
Ennyire megváltozhat valaki!
Bárcsak rólunk is kiállítanák ezt a bizonyítványt odafent: "Íme, imádkozik!"
És bárcsak ne azért imádkoznánk, hogy éppen csak imádkozzunk, hanem valóban és kizárólag Istent keresnénk imádságunkkal!
