KIFINIMULT LELKI ÉRZÉKENYSÉG❣️

,,💞Még éjjel is oktatnak engem az én veséim." (Zsoltár 16, 7)

A Szentírás szerint a vese a lélek legbelsőbb és legfinomabb rezdüléseinek és érzéseinek központja.
Az Úr a szívek és vesék vizsgálója, mondja az Ige.
Az "oktat" szó héberül azt is jelenti, hogy tanít, int, serkent. Tulajdonképpen mindig az Úr az, aki dicséretre, magasztalásra indít. Dávid a lelkének legmélyéből megérezte ezt az indíttatást a csendes éjszakában.
"Éjfélkor felkelek, hogy hálát adjak neked, igazságod ítéleteiért (Zsolt 119, 62). 

Ismered-e belsődnek ezt a rejtett, dicséretre és hálaadásra való indíttatását? És vajon helyet is adsz neki?
Van egy bizonyos jó értelme is annak, hogy "veséim oktatnak" - fegyelmeznek engem. 

Gyakran valamilyen belső intést érzünk magunkban és emögött Isten Lelke áll. 

Sajnos belső érzékeink éppen úgy tönkremehetnek, mint a hallásnak vagy a látásnak az érzékszerve. 

A Biblia beszél "gyakorlott" érzékekről, melyek lehetővé teszik azt, hogy pontosan meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól (Zsid 5, 14).
De szól az Ige arról is, hogy "megbomolhatnak" ezek a belső érzékek és az igazság szavát már nem képesek meghallani: "... járnak elméjük hiábavalóságában, mert értelmükben meghomályosodtak, az isteni élettől elidegenültek a bennük levő tudatlanság miatt, szívük megkeményedése miatt"
(Ef 4, 17-18).

Manapság tele vagyunk ilyen szomorú emberekkel.
Jól érzik magukat a sötétségben, Istentől távol.
Az Isten utáni vágyakozásnak minden szikrája kialudt szívükben.
Ezzel egyszersmind minden erkölcsi érzéküket is elvesztették, nem azt keresik, ami a helyes, hanem csupán azt, ami előnyös vagy kellemes nekik. Számukra bűn sincs többé, ők legfeljebb csak valami "ostobaságot" követnek el.

De hogyan juthat az ember gyakorlott belső érzékenységhez?
A belső érzék, ill. érzékenység mindannyiszor fokozódik, ha az ember gondosan ügyel rá, kíméli és nem zavarja vagy akadályozza működését. 

Ekkor Isten Lelke is érzékelhetővé és hallhatóvá tudja tenni magát rajta keresztül.

Ezt különösen a csendesórák idején teszi vagy éjszaka, amikor a napi lárma elcsitul. 

Ekkor felélednek, működésbe lépnek belső érzékeink. Rögtön észrevesszük, ha valami zavarólag Isten és a lélek közé kerül.
Az engedelmesség és igazság vonalától való legfinomabb elhajlást is észrevesszük. Bárcsak engedelmeskednénk az ilyen belső figyelmeztetéseknek!

A MEGVÁLTÓ IRÁNTI SZERETET KELL MEGHATÁROZZA EGÉSZ ÉLETÜNKET❣️

"💞A Krisztus szeretete szorongat minket. " (2 Kor 5, 14)

Az Isten és Jézus iránti szeretet elválaszthatatlan egymástól. 

Csak Jézus Krisztus által tudjuk megismerni és megragadni Istent. Csak aki Jézust szereti, az szereti Istent is.

Ez a Jézus iránti szeretet volt az apostol életében a parancsoló, sürgető erő. 

Annyira körülvette őt, hogy nem tehetett mást, minthogy azon az úton járt, melyet ez a szeretet mutatott neki. Életében nem a kötelességteljesítés volt az uralkodó érzés, mert az hideg, mint a márvány.

Vannak emberek, akiknek az életében vitathatatlanul komoly kegyesség, buzgóság és határozottság van és mégsincs bennük semmi jóleső és valóban melegítő vonás. 

Még mindig saját fejük és akaratuk után mennek és önmagukat istenítik, anélkül, hogy tudnának róla, s ezért valami ridegség, keménység és törvényeskedés jellemzi őket. 

A saját lényük nem szállt alá. "Valakik" akarnak lenni és annak is képzelik magukat; életükben nincsen töredelem. Az az új élet, mely a Jézus iránt való szeretetben mutatkozik meg, náluk még nem kezdődött el. Az apostol életében is akkor állt be a nagy fordulat, amikor megvilágosodott előtte Krisztus halálának jelentősége. Az Ő halálába valamennyien bele vagyunk foglalva.

Ez a halál az önző, a csak önmagát kereső óember meghalását jelenti.

Pál fájdalmasan ismerte fel a sötét önzés kárhozatos és megvetésre méltó jellegét és ez elviselhetetlenné vált számára. Belekapcsolódott Jézus halálába, vele együtt meghalt és most csak egyetlen vágya van: annak akar élni, aki szeretetből meghalt és feltámadott érte. 

Neki élni annyit jelent: az Ő rendelkezésére állni, Őt szeretni. Önmagunk helyébe Ő lép. 

Ha az énem vele együtt megfeszíttetett, akkor egyre inkább Jézus lesz minden a számomra. 

Az iránta való szeretet az én törvényem. Ez a törvény parancsolja, hogy azt cselekedjem, ami az Ő szent akaratának tetszik. A Krisztus iránti szeretet révén Isten törvénye van a szívembe írva. "Szeress és azután tedd azt, amit akarsz!" - mondotta Augustinus. 

Az ember az érzéki szabadságra való törekvésében nem tűr meg semmi törvényt maga felett.

Ki akarja élni magát, vagy egyénisége sajátos törvényeit akarja követni. Isten gyermeke hasonlóképpen szabad a törvénytől, de nincsen törvény nélkül.
Krisztus az ő törvénye, Őt akarja életében kiábrázolni.
A szeretet nem ismer semmiféle előírást, önmagában hordozza saját törvényét.

AKI AZ ÚR JÉZUST NEM SZERETI, LEGYEN ÁTKOZOTT❣️

"💞Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? " (János 21, 16)

 
Ez az alapvető és legfőbb kérdés.
Minden, amit Jézusért teszünk, értéktelen, ha hiányzik belőlünk a szeretet. Kell, hogy ez hassa át és irányítsa minden tettünket, különben csak holt cselekedet és gépies tevékenység az. 

Amilyen mértékben helyt adunk önmagunkban Krisztus szeretetének és az minket áthat, olyan mértékben fogjuk Öt viszontszeretni. 

Aki szereti Jézust, az magasztalja Őt; Megváltónk csodálatos tulajdonságait nem tudjuk eléggé magasztalni. Aki szereti Őt, azt felüdíti Igéje és a vele való kapcsolat. 

Emberek, akik szeretik egymást, szívesen érintkeznek egymással. 

Ha valaki szereti Jézust, sohasem tud betelni azzal, hogy Igéjét hallgassa és olvassa, s a vele való közösség lelkének legmélyebb igénye.
Aki Jézust szereti, arra is kész, hogy érte szenvedjen.

"A szeretet gyakran a szenvedésen keresztül tisztul meg" - mondja Tersteegen. 

Péter a maga túláradó érzelmében azt hitte, hogy Jézust a börtönig és a halálig tudja követni.
De túlértékelte önmagát. Szeretete még nem volt elég erős ahhoz, hogy a szenvedéstől való irtózását legyőzze.

 
Az édesanya együtt szenved gyermekével vagy gyermekéért és nem gondolja, hogy valami különleges dolgot tesz, amikor beteg gyermeke ápolásában felemészti önmagát.
Az igazi szeretet gyalázatot, gúnyt és üldöztetést is elhordoz a Megváltóért, sőt éppen a szenvedés az, mely a szeretet szálait még szorosabbra vonja. 

A szeretetnek szenvedést jelent, ha valamivel megszomorítjuk Jézust.

Péter igen megszomorodott, mikor az Úr harmadszor is megkérdezte "szeretsz-e engem?".
Ez háromszori megtagadására emlékeztette őt, melyet annakidején keservesen megsiratott.
Az a fájdalom, melyet azért érzünk, hogy szeretetét megszomorítottuk, azt bizonyítja, hogy szeretjük Őt, és Jézus ismételt bocsánata még fokozza ezt a szeretetet.

 
"Mert akinek sok bocsáttatott meg, nagyon szeret."
- "Ha valaki nem szereti az Urat, legyen átkozott"(1 Kor 16, 22)

 - azaz Istentől elhagyottá válik, Isten ítélete nehezedik rá. Isten áldása pedig azt jelenti, hogy életünk van.
Ahol Jézus van, ott kivirul Isten kertje, aki pedig nem szereti Jézust, az áldásoktól fosztja meg önmagát és végül is az örökös halálba süllyed.