(1 Kor 13, 5-6)
A szeretet nem rója fel a rosszat a másikkal szemben, azaz nem vezet könyvet a sértésekrõl, amiket kapott. Ellenkezõleg! Törli az adósságtételt, megbocsát és elfelejt. Nem hánytorgat fel.
Természetünk sajnos olyan, hogy jobban megjegyezzük magunknak a minket ért rosszat, mint a jót.
Miért felejtjük el olyan nehezen a bántásokat?
Mivel mindig visszatérünk rá, ha nem szóval, akkor gondolatban.
Túlságosan pontosan könyveljük el a minket ért sértéseket és nem írjuk le a másik számlájáról, ezért mindig abban a kedvezõtlen megvilágításban látjuk a másikat, amibe az elõzõ események állították õt.
Pedig a szeretet nem rója fel a gonoszt. Isten sem emlékezik meg vétkeinkrõl.
Õ az örök szeretet és ezért a tenger mélyébe veti õket. Megbocsát és elfelejt.
Felségesen fejezi ki ezt az Úr az Õ Igéjében: „Eltörlöm álnokságaidat önmagamért és bûneidrõl nem emlékezem meg" (Ézs 43, 25).
Vagy: „Eltöröltem álnokságaidat mint felleget és mint felhõt bûneidet" (Ézs 44, 22).
Nem akarunk-e Isten követõi lenni, hogy ugyanabban a szeretetben járjunk?
A Megváltó Péternek sem vetett a szemére semmit.
A szeretet nem örül az igazságtalanságnak. Amíg ezt a szeretetet nem ismerjük, csak a rossznak és gyalázatnak örülünk, amit mások véghezvisznek.
A szeretet nem örül az igazságtalanságnak. Amíg ezt a szeretetet nem ismerjük, csak a rossznak és gyalázatnak örülünk, amit mások véghezvisznek.
Szívesen mondjuk tovább és mások kíváncsian hallgatják. Sokan élvezik a bírósági tárgyalásokat is, falják a rablótörténeteket, krimifilmeket és mindenféle rémhistóriákat.
Nyomozzák a csúnya ügyeket és kedvüket lelik bennük (Róma 1, 32).
A szeretet nem tesz így. Szomorú minden gonosz dolog miatt, ha lehet, meg sem hallgatja.
Inkább jót, szépet és tiszta dolgokat szeret hallani.
A szeretet örül az igazságnak. Örül, ha Isten igazsága derül ki, hiszen Õ maga az igazság.
A szeretet örül az igazságnak. Örül, ha Isten igazsága derül ki, hiszen Õ maga az igazság.
Ujjong, ha az evangélium, az igazság Igéje gyõzelmet arat, ha emberek az igazság megismerésére eljutnak.
A világ embere fanyar képet vág ehhez, agyonhallgatja az ilyesmit vagy éppen kigúnyolja.
János apostolnak az volt a legnagyobb öröme, ha látta, hogy a testvérek igazságban járnak.
A szeretet embere az igazságot segíti elõ, utat készít neki és örül, ha az gyõz, még akkor is, ha õ maga nem részesül benne.
