Jézusnak ez a megnyilatkozása világossá teszi elõttünk, hogy mennyire túlteszi magát mindenféle emberi érzékenykedésen. Júdás ezt a megkenetést tékozlásnak nevezte. Gonosz és haragos beszéd ez. De Júdásnak Máriára irányított nyila tulajdonképpen Jézust érte.
Hogyan viszonyul ehhez a Megváltó?
Úgy, mint minden magatartásában és megnyilatkozásában: páratlan módon és szentül.
Mindenféle képmutató alázatoskodás, mely a megtiszteltetést látszólag elhárítja magától, idegen volt számára. Neki tetszésére volt ez a tiszteletadás, mert megillette Õt.
De éppen így távol volt tõle mindenféle érzékenykedés is.
Az Úr joggal mondhatta volna: „Hogy lenne ez tékozlás?
Hát nem adtam minden idõmet, erõmet oda nektek és mindezt minden külön jutalmazás nélkül?!
És most tékozlás lenne az, amikor egy lélek szívbõl jövõ hálaadással valamit nekem szán?"
- Õ azonban egy szóval sem hivatkozott jótetteire vagy érdemeire.
Az Úr Jézus soha nem tudta a maga személyét kikapcsolni az eseményekbõl, sõt bizonyos értelemben a középpontba állította; mert az Õ személye egyszer s mindenkorra és valamennyiünk számára döntõ.
Az Úr Jézus soha nem tudta a maga személyét kikapcsolni az eseményekbõl, sõt bizonyos értelemben a középpontba állította; mert az Õ személye egyszer s mindenkorra és valamennyiünk számára döntõ.
A hozzá való viszonyulásunk dönti el itt e földön és az örökkévalóságban is sorsunkat.
Jézus ugyanakkor soha nem volt kedvetlen és keserû.
Ha személyét megvetették és elutasították Õt - mindig szelíd és higgadt maradt.
Nem érintette Õt ez a sértés, csak a végén mondta: „... nem leszek mindenkor veletek".
A tanítványoknak mennyire szívébe hasíthatott az utólagos felismerés, hogy még röviddel a távozása elõtt is ilyen nemtelen magatartással szomorították Õt.
Intõ és helyreigazító szavaink csak akkor érintik meg valakinek a szívét, ha teljesen szabadok vagyunk mindenféle személyes ingerültségtõl.
Ha el tudunk tekinteni saját személyünktõl és csak a tényekrõl beszélünk, akkor érzi magát a vétkezõ igazán megszégyenültnek. -
Ebben a pillanatban a Megváltót nem a maga személye foglalkoztatta, hanem sokkal inkább Mária. Mintha csak azt mondta volna: ne okozzatok neki nyugtalanságot.
Ebben a pillanatban a Megváltót nem a maga személye foglalkoztatta, hanem sokkal inkább Mária. Mintha csak azt mondta volna: ne okozzatok neki nyugtalanságot.
Melléje áll. Mária pedig hallgat. Nincs szüksége védekezésre.
Jézus intézi a dolgát. Íme, a mi Megváltónk: „Én szelíd és alázatos szívû vagyok!"
