Az apostol azzal a biztos reménnyel áll a halál előtt, hogy megkapja az igazság koronáját. Isten gyermekei bizonyosak abban, hogy koronát kapnak.
Az Ige beszél az élet koronájáról és a dicsőség koronájáról is. Többször találkozunk ilyen fogalmi összekapcsolásokkal az Újszövetségben.
Az örök élet, a dicsőség és a megigazulás az a korona, amit Isten gyermekei kapnak egykor.
Kétféle megigazulás van.
Ha a bűnös bűnbánattal jön a Megváltóhoz és bízik benne, akkor minden érdem nélkül ajándékul kapja a megigazulást.
Maga Jézus Krisztus lesz az ő igazsága.
Aki ezt a kegyelemből ajándékozott megigazulást megőrzi és mindinkább magáévá teszi, életében hatni engedi és megtermi az igazság gyümölcsét, azt a bíró végérvényesen igazolja, vagyis igazsággal koronázza meg.
Az angyalok és a választottak elé igazként állítja oda.
Rajta beteljesedik ez az Ige:
"Az igazak fénylenek, mint a nap az ő Atyjuknak országában." Így lesz az igazság, a megigazulás, ragyogó koronává.
Ezt a bíró azért teszi, mert Ő maga igaz. Az istentelennek rémítő az isteni igazság, de a hívőknek vigaszuk. Itt a világ félreismeri, kiveti, elárulja és gyalázza őket. Az igaz bíró azonban tisztességre emeli és befogadja őket az igazak közé, akik öröklik az országot.
Ez a korona azonban nemcsak az apostolok és Isten országa más nagyjainak az előjoga és kiváltsága. Az Úr megadja mindazoknak, akik örülnek az Ő megjelenésének, elszakadnak a világtól és kitartással futnak az örök élet felé, miután kegyelemből megigazultak, igazzá lettek.
A szenvedésben és a halál közelében is vigasztaló, ha erre a koronára tekintünk.
"Ama szép hon felé száll az én óhajom, ahová mihamar bemegyek. Ott fogad engemet Mesterem, Jézusom, hogy vele örökké ottlegyek. Kapok-e csillagos, ragyogó koronát, ama szép honba' fenn odaát, Amikor lelkem a mennybe száll, kapok-e ragyogó csillagos koronát? Most tehát munka vár szüntelen énreám, amihez Mesterem ad erőt.
Azután megkapom csillagos koronám angyalok és a sok szent előtt. Vár reám csillagos, ragyogó koronám, ama szép honba' fenn, odaát!
Ha a bűnös bűnbánattal jön a Megváltóhoz és bízik benne, akkor minden érdem nélkül ajándékul kapja a megigazulást.
Maga Jézus Krisztus lesz az ő igazsága.
Aki ezt a kegyelemből ajándékozott megigazulást megőrzi és mindinkább magáévá teszi, életében hatni engedi és megtermi az igazság gyümölcsét, azt a bíró végérvényesen igazolja, vagyis igazsággal koronázza meg.
Az angyalok és a választottak elé igazként állítja oda.
Rajta beteljesedik ez az Ige:
"Az igazak fénylenek, mint a nap az ő Atyjuknak országában." Így lesz az igazság, a megigazulás, ragyogó koronává.
Ezt a bíró azért teszi, mert Ő maga igaz. Az istentelennek rémítő az isteni igazság, de a hívőknek vigaszuk. Itt a világ félreismeri, kiveti, elárulja és gyalázza őket. Az igaz bíró azonban tisztességre emeli és befogadja őket az igazak közé, akik öröklik az országot.
Ez a korona azonban nemcsak az apostolok és Isten országa más nagyjainak az előjoga és kiváltsága. Az Úr megadja mindazoknak, akik örülnek az Ő megjelenésének, elszakadnak a világtól és kitartással futnak az örök élet felé, miután kegyelemből megigazultak, igazzá lettek.
A szenvedésben és a halál közelében is vigasztaló, ha erre a koronára tekintünk.
"Ama szép hon felé száll az én óhajom, ahová mihamar bemegyek. Ott fogad engemet Mesterem, Jézusom, hogy vele örökké ottlegyek. Kapok-e csillagos, ragyogó koronát, ama szép honba' fenn odaát, Amikor lelkem a mennybe száll, kapok-e ragyogó csillagos koronát? Most tehát munka vár szüntelen énreám, amihez Mesterem ad erőt.
Azután megkapom csillagos koronám angyalok és a sok szent előtt. Vár reám csillagos, ragyogó koronám, ama szép honba' fenn, odaát!
Amikor lelkem a mennybe száll, vár reám ragyogó, csillagos koronám!"
