"Teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket! " (Máté 3, 8)
A megtérést, gondolkozásunk megváltozását tetteknek kell bizonyítani.
A bűnbánat az első, de a szomorkodás maga mit sem ér. Döntő lépéseknek kell következni utána.
"Mit cselekedjünk?" - kérdezték Keresztelő Jánostól a bűnbánók. Semmi rendkívülit nem kívánt tőlük. Nem igényelte, hogy ugyanazt az életmódot kövessék, amit ő folytatott.
Nem kívánta, hogy kijöjjenek régi környezetükből a magányosságba.
Természetes dolgokat várt tőlük. A vámszedőknek nem azt mondta, hogy hagyják ott a munkájukat, de lelkükbe véste, hogyha becstelenek, beszennyezik lelkiismeretüket.
A katonákhoz is hasonlóképpen szólt. Mindenkit irgalmasságra buzdított a szenvedők iránt.
A legkézenfekvőbb dolgot könnyen figyelmen kívül hagyjuk.
Ha valaki lelkileg felébred, azt gondolja, hogy most valami rendkívülinek kell történnie! Ó, nem! Maradj ott, ahová Isten állított, de ügyelj, hogy jobban töltsd be szolgálatodat, mint eddig!
Ha valaki lelkileg felébred, azt gondolja, hogy most valami rendkívülinek kell történnie! Ó, nem! Maradj ott, ahová Isten állított, de ügyelj, hogy jobban töltsd be szolgálatodat, mint eddig!
Légy hű a kevesen, légy lelkiismeretes a rádbízottakban.
Ez bizonyítja majd, hogy valódi a megtérésed. A megtérés első gyümölcseit is Isten munkálja (Csel 11, 18).
A megtérő ember komolyan veszi, hogy mássá legyen. Kornélius százados is azon fáradozott, hogy jót tegyen, még mielőtt megtalálta a Megváltót és Isten kedvét találta benne.
"Aki Őt féli és igazságot cselekszik, az kedves őelőtte."
Az ilyen embert felhasználhatja, tovább vezetheti és kijelentheti neki Fíát, Jézus Krisztust.
A Jézusban való hitből fakad a Lélek gyümölcse.
Ez az élet "gyökeret ver alul és gyümölcsöt terem felül". Nem te hozod tehát a gyümölcsöt, hanem az Úr.
De gyümölcsnek kell lenni, e nélkül nincs bejutás a dicsőségbe.
A menny kapujára kívül ez van felírva: "Jézus befogadja a bűnösöket."
Jöhetsz, ahogy vagy, ha más akarsz lenni, mint ami vagy!
A kapun belül viszont ez áll: "Többé ne vétkezzél!"
Járj világosságban, teremj jó gyümölcsöt.
Járj világosságban, teremj jó gyümölcsöt.
A nagy ítéletkor csak két osztály lesz: a polyvához hasonlók, és olyanok, akik gyümölcsöt mutatnak fel.
A polyva a tűzben elég, a termés a mennyei csűrökbe kerül. Csak üres hüvely a te kegyességed?
Látszat erő nélkül? Isten szórólapátja pontosan szétválasztja a polyvát a búzától.
Ő őrizzen meg a látszatélettől!
Legyen megtérésünktől fogva cselekvő, élő a hitünk, mely szüntelenül jó gyümölcsöket terem. Akkkor majd mi is "örömmel jövünk elő, kévéinket emelve".
