Ezékiás királyt csodálatos megtapasztalásai közepette (Ézs 37) halálos betegség támadta meg.
Mint fiatal, talán 39 éves férfi, még távolról sem gondolt a halálra.
„Hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtõl?" Nyomorúságában nem volt vigasztalása.
Ekkor jön hozzá az Úr szolgája, Ézsaiás, ezzel az üzenettel: „Rendeld el házadat, mert meghalsz!"
Helyes-e, ha a súlyos betegnek minden reménységét elvesszük és izgalomba hozzuk?
Sok orvos szükségesnek tartja, hogy ilyenkor valamit hazudjon a betegnek, és a hozzátartozók is többnyire segítik ebben. Nem akarnak fájdalmat okozni a betegnek, nem akarják elvenni tõle az utolsó szalmaszálat, amibe kapaszkodik. Mégis rossz szolgálatot tesznek neki ezzel.
Az igazság mindig jótétemény, akkor is, ha nagyon fáj. A szeretet nem durván veti azt oda, hanem óvatosan és gyöngéden közli. Nem borzasztó-e, ha a beteg élete utolsó napjait hiábavaló reménykedéssel tölti, ahelyett hogy ebben a drága idõben arra készülne fel, hogy megtegye a nagy lépést az örökkévalóságba? - Ezékiás nem volt készen. Keservesen sírt. Bûnei ott voltak közte és Isten között.
Az ítélet borzalmai ragadják meg. Megtörve kiált irgalomért. És Isten a háta mögé veti bûneit - most már meghalhatna, de tizenöt évi haladékot kap. Te meg tudnál halni - most?
„Rendeld el házadat!" Jó, ha a külsõ körülményeket idejében elrendezzük és mindenünkrõl végrendelkezünk. Attól még nem hal meg az ember, ha a halál gondolatával foglalkozik.
„Rendeld el házadat!" Jó, ha a külsõ körülményeket idejében elrendezzük és mindenünkrõl végrendelkezünk. Attól még nem hal meg az ember, ha a halál gondolatával foglalkozik.
De még fontosabb a szív dolgait rendbe hozni; mindenekelõtt az Istenhez való viszonyodat.
Ne vigyél át meg nem vallott bûnt az örökkévalóságba! Takaríts ki alaposan, ne legyen teher a lelkiismereteden. Beszélj egy lelkigondozóval, akihez bizalmad van. Ne félj a világosságtól!
De hozd rendbe dolgaidat az emberekkel is! Talán van jogtalan holmi a házadban - add vissza!
Vagy kölcsön kértél valamit, a másik elfelejtette, és ha nem is szándékosan, de figyelmetlenségbõl megtartottad. Talán szeretetlen beszéddel megbántottál valakit, vagy magatartásoddal fájdalmat okoztál neki. Késedelem nélkül menj el hozzá, vagy levélben kérj bocsánatot tõle.
Tégy meg mindent azért, hogy nyugodtan távozhass el errõl a földrõl. Talán még ad neked idõt Isten, mint egykor Ezékiásnak; de bárhogyan is van, nem készülhetsz fel elég korán a búcsúzásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése