Az igazán jó cselekedeteket ez a világ nem sokba veszi. Így történt azzal is, amit Mária tett.
Csak szeretetlen kritikát és lebecsülést kapott érte.
Egyáltalán mit nevezhetünk jogosan jó cselekedetnek?
Egyáltalán mit nevezhetünk jogosan jó cselekedetnek?
Mindazt, ami a Megváltó iránti szeretetbõl származik, amiben ez a szeretet testet ölt.
Ami önmagunk szeretésébõl és becsvágyból származik, semmit sem ér, bármennyire ragyogónak látszik is kívülrõl.
Az Úr iránti szeretet az igazán mérvadó. Isten mérlegén egyszer majd sok minden nagyon kevésnek találtatik, amit a földön sokra tartottak és dicsértek.
Nem azon fordul meg tehát a dolog, hogy külsõképpen valami nagyszerût tegyünk.
Nem azon fordul meg tehát a dolog, hogy külsõképpen valami nagyszerût tegyünk.
A Jézushoz való viszonyulás a döntõ és az a jó dolog, amit az Úrért teszünk, még akkor is, ha az külsõleg jelentéktelennek látszik.
Aki szereti a Megváltót, általában nem akar a maga cselekedeteivel tündökölni. Inkább kerüli a nyilvánosságot és szereti az elrejtettséget.
Ha például egy beteg felé valami szolgálatot teszünk, talán valami nagyon alacsonyrendû szolgálatot, szabad úgy látnunk, hogy ezzel a szolgálattal megkentük Jézus lábait.
Az üdíti fel Õt, amikor napi foglalatosságainkat és feladatainkat is õreá nézve tesszük.
Ezekbõl lesznek az igazán jó cselekedetek.
Ugyanakkor számunkra is hasznossá válik, ha napi munkánkat az Úr Jézus dicsõségére és örömére végezzük.
Akkor nem zúgolódó rabszolgák módján járunk el és nem érezzük magunkat gépeknek sem.
Mindazt, amit teszünk, szívesen végezzük, mégha nem is kellemes és kielégítõ a munka.
Az Úr iránti szeretetben mi magunk és minden tevékenységünk megnemesül.
„Õ ami tõle telt, megtette" (Mk 14, 8). Gyönyörû dicséret Jézus ajkáról!
„Õ ami tõle telt, megtette" (Mk 14, 8). Gyönyörû dicséret Jézus ajkáról!
Te nem tudsz olyan nagy dolgokat véghezvinni, mint valamikor Pál apostol vagy Luther Márton, de az Úr nem kívánja mindenkitõl ugyanazt.
Õ csak azt kívánja, hogy tegyük meg azt, amit megtehetünk.
Te megteszel-e mindent, amit megtehetsz az Úrért? Tedd szívedre a kezedet!
Valóban nem tudnál többet tenni?
Nem kell-e beismerned, hogy szereteted és buzgólkodásod nagyon gyakran erõtelen, hogy sokszor a lustaság és kényelemszeretet bénítólag hat rád?
Minden idõdet és minden erõdet az Úr dicsõségére használod?
Gondolkozzunk azon, hogy majd egyszer, ha megállunk Isten elõtt, hallhatjuk-e a dicséretet: „ami tõle telt, megtette!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése