Harc a harag és gyűlölködés ellen❣️

"💞Vessétek el magatoktól a haragot, indulatosságot, gonoszságot,káromlást. "-(Kol 3, 8) 

A gonoszt csak jóval lehet legyőzni: a tisztátalan gyönyöröket azzal,hogy az Úrban gyönyörködünk. A fösvénységet és kapzsiságot az adakozás készségével, bármennyire mást mond is az önző óember. Így a haragot, keserűséget, érzékenységet, viszálykodó természetet is csak úgy lehet levetkőzni, hogy mint Isten megkegyelmezett gyermekei, felöltözzük a szívbeli könyörületet, szívességet, alázatosságot, szelídséget és türelmet. Mindenekelőtt a büszke szívnek kell megalázkodni és meglágyulni az Ő meg nem érdemelt irgalma előtt. Jézus báránytermészetére van szükségünk, hogy eredményesen harcolhassunk a harag feltörő indulatai, a gyűlölködő, bosszúálló lelkület, a keserűség és érzékenység, minden mérges szó és szidalom ellen, amelyek az óemberből törnek elő.

Természetünk ezt az alapelvet vallja: "Kölcsönkenyér visszajár!" Ragadozó állat szunnyad bennünk. Amint ingerlik, kitör. Ez a gondolkozás élt Kainban és nemzedékében egyre jobban elburjánzott ez a lelkiség, amelynek semmi sem tetszik s amely mindenkivel szembeszáll, ha büszke énjét sérteni merik. 

Dávid is bosszút akart állni Nábálon, aki érzékenyen megbántotta őt, de aztán megköszönte Istennek, hogy még idejében hozzáküldte Abigailt, aki lelkiismeretéhez szólt és megakadályozta, hogy vérontással terhelje magát (1 Sám 25, 32-33). 

Amíg azt hisszük, hogy igazunk van, ha haragszunk, ha engesztelhetetlenek, érzékenyek és dacosak vagyunk, addig nincs szabadulás ebből. Mindez elhordozhatatlan teherré kell váljon számunkra. Gondoljunk arra a szeretetre, amely számtalan mulasztásunkkal és hibánkkal együtt szüntelenül hordoz minket, akkor megszégyenülünk türelmetlenségünk miatt.

A sértések és mellőzések nevelésünkhöz tartoznak. A legjobb eszköz, hogy a szívünkben levő tövistől megszabaduljunk, ha Jézus szavát követjük: "Imádkozzatok azokért, akik bántanak és kergetnek titeket." Ha valakiért imádkozunk, azt a szívünkbe zárjuk, és végül elcsendesedik a szívünk, ha Jézus példája szerint mindent az igazságosan ítélőre hagyunk (1 Pét 2, 23). 

Ha helyet adunk a haragnak, a keserűségnek és az engesztelhetetlenségnek, magunk szakítjuk el magunkat Isten szeretetétől és a megbocsátó kegyelemtől. 

Ezért hát el a szeretetlenséggel, indulattal, bántó szavakkal!