Az atya meg se próbálta, hogy visszatartsa fiát, mikor az el akart menni hazulról.
Magának kellett meggyõzõdnie arról, hogy hol jobb, az atyai házban vagy idegenben.
Így hagyja Isten az embert a maga útján járni; sokszor egész népeket is.
Hadd lássák meg maguk, mire jutnak Isten nélkül.
A maguk urai akarnak lenni, de észre kell venniök, hogy vágyaik és szenvedélyeik uralma álá vagy emberi szolgaságba kerülnek (2 Krón 12, 8).
A példázat nagy éhségrõl beszél, ami a tékozló fiú nyomorúságos helyzetét még jobban kiélezte.
Isten sokszor engedi, hogy engedetlen teremtményei megtapasztalják, milyen fájdalommal és nyomorúsággal jár az, ha õt elhagyják és nem félik.
Az éhség és a szeretetlen bánásmód lényegesen hozzájárultak a tékozló fiú elhatározásához a hazatérést illetõen. Mily gyakran válik a baj és szomorúság tanítómesterré a Jézus Krisztussal való viszonyunkban.
„Magába szállt." Ez volt a nagy fordulópont. Elõzõleg csak botorkált.
Amíg az ember Istentõl elszakadt állapotban van, nem Iát tisztán és nem gondolkodik helyesen.
A sátán beköti áldozatainak szemét, hogy azok kacagva és tréfálkozva rohanjanak vesztükbe.
A tékózló fiú is igazán az elhagyatottságban eszmélt magára.
Szemei megnyíltak önmaga látására. Rájött arra, hogy akkor kezdõdött a baj, amikor legjobb barátjának - atyjának - hátat fordított és olyan barátokkal adta össze magát, akik õt bajában nyomorultul cserben hagyták. „Felkelek, elmegyek atyámhoz." Nem volt könnyû elhatározás ez!
Hiszen ezzel a világ elõtt annak adta bizonyságát, hogy rossz útra tévedt és szégyenletes állapotba került.
Minden megforduláshoz nagy elhatározás kell.
Minden megforduláshoz nagy elhatározás kell.
Nem szabad figyelembe vennünk az emberek ítéletét és vélekedéseit.
Ismert dolog, hogy a világban jellemtelenségnek számít, ha valaki nézeteit vagy magatartását teljesen megváltoztatja s még inkább,
ha azok bocsánatát kéri, akiket gõgjében és dacosságában megbántott.
Vétkeztem Isten és az emberek ellen - az ilyen vallomás nehezen jön ki ajkunkon; mintha torkunkat szorongatná valaki.
A példázatbeli tékozló fiú ráébred méltatlan voltára s arra, hogy apját megbántotta, viszont éppen ez szorítja arra, hogy önmagát megalázva fenntartás nélkül elismerje bûnös voltát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése