LAGYMATAGSÁG VESZÉLYE❣️

"💞Így mivel langymeleg vagy, sem hideg, sem forró: kiköplek a számból. " 

(Jelenések 3, 16)

Semmi sem elviselhetetlenebb az Úr Jézusnak, mint a lagymatagság. 

Inkább legyen valaki hideg, mint langymeleg! Vajon miért? 

Mert a lagymatagságban hamisság van és Jézus előtt minden utálatos, ami nem őszinte, nem világos.
Ez ellentmond lényének, mert Ő maga az igazság.
A hideg emberből könnyebben lehet még forró, mint a langymelegből, aki önmagát csapja be.
A Megváltó égő szívű embereket keres, akik égnek a buzgóságtól és szeretettől.

Valószínű, hogy Laodiceában is jólétben éltek.
Az ember ilyenkor úgy érzi, hogy gazdag és lelkileg betelt.
A langymeleg ember valójában sohasem gazdag Istenben, csak annak képzeli magát.
Az Úrban gazdag lelkek önmagukban szegénynek érzik magukat, ezért újra meg újra vágyakozva nyúlnak ki Isten ajándékai után.

A lelki szegénység Isten országa polgárainak első ismertetőjele (Máté 5, 3).

A lagymatag lélek mindig betelt, s mert nincsen egészséges étvágya, élvezeti és izgatószerek után vágyódik. Isten egyszerű Igéje nem elég neki. Elkényeztetett ízlése van, válogat az Ige magyarázatában, kritizálja az igehirdetőket.
Ebbe a lelki elteltségbe jutottak a korinthusiak is.
Ezért ítélkeztek a prédikátorok felett, ahelyett hogy mindegyikük szolgálatát a maguk lelki ajándéka szerint elfogadták volna. "Immár jóllaktatok!" - mondja nekik az apostol.
- Nem lettünk mi is ilyenek? Vagy a szomjas földhöz hasonlítunk, amely bőségesen fogadja magába a vizet?

Az igénytelenség dicsérni való a földi dolgokban, de lelki vonatkozásban nagyon rossz.
A lelki életben úgy haladunk jól előre, ha az Úr Jézus kegyelmére mindjobban rászorulunk és egyetlen óráig sem tudunk nélküle élni.
Langymelegek lehetünk a magunk túlbecsülése vagy világias gondolkozása miatt is.
Az elbizakodottság és beképzeltség mögött önámítás van. 

Az ember bebeszéli magának, hogy gazdag, pedig szegény, szánalomra méltó és nyomorult. 

- Legyünk éberek! Sámson elveszítette az erejét és nem is tudta. Így van ez Jézus tanítványainál is.

"Ó, hadd szeresselek hűn s igazán! Ím így esdeklek én későn, korán. 

Segíts, ó Jézusom, hogy én téged nagyon s mindig jobban szeresselek. - És hogyha baj, nyomor övez körül, 

A Sátán cselt vet rám s titkon örül; Te őrizd szívemet, hogy én csak tégedet, csakis téged szeresselek!"

REJTETT VISSZAESÉS❣️

"💞De azért van panaszom ellened; hogy az első szeretetedet elhagytad. " (Jelenések 2, 4)

Az Úr Jézus sok jót elismer az efézusi gyülekezettel kapcsolatban. Munkálkodnak az Úrért és kitartanak.
Nem tűrik a gonoszt, kivetik maguk közül.
Fegyelmet gyakorolnak. Erkölcsi komolyság uralkodik köztük.
A próbákban megálltak, leleplezték azokat az evangélium-hirdetőket, akik Jézus követeinek mondták magukat és nem voltak azok. Végül még szenvedni is készek Jézusért, a nyomorúság sem téríti le őket útjukról.
Mégis egy súlyos, aggasztó "de" hangzik fel: "De azért van panaszom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad."
- Mi ez az első szeretet? Képzeld magad elé a jeruzsálemi keresztyéneket! Szívük teli volt magasztalással.
Nem tudtak betelni az Ige hallgatásával, buzgón imádkoztak, odaadón szerették testvéreiket úgy, hogy minden vagyonuk közös volt. - Hogyan dicséri Pál a galaták első szeretetét? 

"Milyen boldogok voltatok! Ha lehetett volna, szemeiteket kivájtátok és nekem adtátok volna."
A legdrágábbat és legjobbat is készek voltak odaadni.
A macedóniai keresztyéneknél is láthatjuk, milyen az első szeretet. Sokat kellett szenvedniök, mégis túláradó volt az örömük. Szegények voltak, mégis bőségesen adakoztak (2 Kor 8, 1-5).

Hogyan lanyhul meg az első szeretet?
Az egyiknél a földi gondok, az evilági lelkület fojtja el azt, a másiknál a gőg és a becsvágy. 

Ez utóbbi történhetett Efézusban, ebben a kis-ázsiai anyagyülekezetben.
Pál maga alapította, első helyen állt, a legnépesebb és legtekintélyesebb gyülekezet volt.
Ez veszélyes lett a számára.
Titkos igények támadtak bennük, mint az először felfogadott szőlőmunkásokban (Máté 20, 10-12).

Ilyenkor elapad a szeretet, mert ez csak mély, belső alázatosságból fakad, mint a tékozló fiúnál vagy a bűnös asszonynál (Luk 15, 11-21; 7, 36).

Az Úr Jézusnál nem az a döntő, ami szembeötlik.
Ő szeretet után kutat és ahol ez hiányzik, ott csupán lélektelen gépiesség van. 

"Emlékezzél meg azért, honnét estél le!" Az első szeretet meglanyhulása Jézus szemében már bukás. 

Az ember maga észre sem veszi.

Efézusban nem az Úr Jézus, hanem az ő saját - Isten országáért végzett - munkájuk állt első helyen.
Először csak kicsit hidegül meg a szeretet.
Azután beáll a lagymatagság, végül a lelki halál, mint Sárdisban.
Csak ismételt bűnbánat tartja frissen Megváltó iránti szeretetet.
"Térj meg, mert ha nem,gyertyatartódat kimozdítom helyéből!"

A VISSZAESÉS NYOMORÚSÁGA❣️

"💞Jól futottatok. Kicsoda gátolt meg (tartott fel) titeket? " (Gal 5, 7)

Sokan futnak ugyan, de csak egy lehet a győztes a versenyfutásban. Miért?
Mert sokan rosszul futnak, ellankadnak, elbuknak. Vannak feltartóztató erők.
Sokakat visszavon a világ; kacsingatnak feléje, megállnak és visszanéznek.
"Emlékezzetek Lót feleségére!" Ő is kiindult az ítéletre megérett Sodomából és egy ideig együtt futott a többiekkel.

 
De azután visszagondolt a házára és holmijára, amiktől nem szabadult fel a szíve.
Vágyódva nézett vissza és sóbálvánnyá lett.
Sok olyan keresztyén van, akik világias gondolkozásuk miatt hitben halottá válnak. 

Járják megszokott keresztyén útjukat, valójában azonban mindig távolabb kerülnek.
A keskeny, meredek út túlságosan nehéz nekik.
Szeretnék kényelmesebbé, élvezetessé tenni azt. Másoknál pedig a bűn áll gátként az úton.
A bűn ránk tapad, pontosabban: ólálkodik körülöttünk és utunkat állja (Zsid 12, 1).

 
Fordítsunk hátat a bűnnek, különben megakadályoz minket a futásban. 

Vannak, akik valami megterhelő befolyás alatt állnak, vagy bizonyos kedvenc bűnökkel nem akarnak szakítani, akkor pedig minden imádság és igehallgatás hiábavaló. 

Először ki kell takarítani mindent; egyetlen megtartott bűn is bukást okozhat. 

Ezért álljon el a hamisságtól mindenki, aki a Krisztus nevét vallja!

Vessük el magunktól azt, ami nem való a mennybe. Sokszor hagyjuk, hogy a bánat megnehezítse szívünket. Ha Jézusért szenvedni kell, sokan lekanyarodnak az útról, nem mennek tovább, olyanok, mint az időjárás. - Pált is megkísértette az, hogy belefáradjon a sok kellemetlenségbe, ami folyton érte, de ő erőért kiáltott ahhoz, aki idejében meg tudja erősíteni a megfáradtat.
- A szenvedések mellett a gondok terhe is gátolhatja futásunkat; ha hagyjuk, hogy ránk nehezedjenek, ahelyett hogy ledobnánk öket.

Túlságosan belemerülünk a munkánkba, hajszába kerülünk és így az marad el, ami egyedül fontos.
Elveszítjük a célt szemünk elől és kárt szenvedünk.
De van még egy veszély, amibe a galaták kerültek.
Engedték, hegy a tévtanítók megzavarják és letérítsék őket a kegyelem útjáról a törvény útjára.
Félrevezették őket azzal, hogy ki kell egészíteni az evangéliumi kegyelmet körülmetélkedéssel, újholdünnepléssel és más törvényekkel. 

Nem a szombat megtartásával, hanem a kegyelem pályáján futva, hit által jutunk célhoz.

CSAK a KIPRÓBÁLT KAP KORONÁT❣️

"💞Miután a próbát kiállotta, elveszi az életnek koronáját." (Jakab 1, 12)

A megpróbálás időbe telik. Rendszerint nem máról holnapra megy végbe.
Kivétel volt a lator: nála csak néhány óráig tartott. Türelmesen kitartott kínjai között és az ellenség gúnyolódása ellenére is hitt.
Még Jézus felkiáltása: "Én Istenem, miért hagytál el engem?"
- sem tévesztette meg. Jézus ígéretéhez tartotta magát: "Ma velem leszel a paradicsomban."
Így nála néhány órán belül ment végbe mindaz, ami másoknál éveket vesz igénybe.

Ne halogasd a megtérésedet, különben a végén elszalasztod a megpróbáltatásra való lehetőséget. 

Néha a próba bűnünk miatt hosszúra nyúlik. Ha mindjárt határozottak és bátrak lennénk, nem tennénk ki magunkat bizonyos új kísértéseknek. Így azonban engedünk, elbukunk vagy csak fél győzelemmel végzünk. - Van olyan hívő keresztyén, aki bizonyos kedvenc bűne vagy gyengesége felett egész életében nem lesz úrrá. A kipróbáltság elmarad, de ezzel együtt a korona is.
Az illető nem juthat teljességre, befejezetlenül megy át az örökkévalóságba.
Egyeseknél egészen mély, súlyos az eset. Talán kapnak még kegyelmi időt a bűnbánatra és hogy újra megragadhassák a kegyelmet, de már nem jutnak igazán erőre és megszentelődésre.
Valami eltávozott tőlük, az Úrral való igazi gyengéd, bensőséges közösség nincs már meg.

Ha fokozódik a próbatétel, nő a belső erő és annak a finom megérzése, hogy mi van az Úr tetszésére. Nő a bátorság, tudunk örvendezni a bajban és a sokféle kísértésben is.
Először csak a lélek öröme ez. "A test kínlódik és vérzik" - mondta Luther forrón szeretett Magdolna leányának halálakor (lásd Zsid 12, 11). 

- A szenvedésre való készséggel nő a reménység öröme is.
Az állhatatosság kipróbáltságot, a kipróbáltság pedig reménységet teremt (Róma 5, 4)

Van okunk rá, hogy reménységünk a dicsőség felé forduljon és egyre jobban vonzódjunk a menny felé. Honvágyunk nő, mialatt itt lent sokféle próbán át meghalunk a múló világ számára.
A megpróbáltat elvesztette a Sátán, már nem játszhatja nála a vádló szerepét.
De soha ne legyünk magabiztosak, ne tartsuk lehetetlennek, hogy bűnbe eshetünk.
Nem tudhatjuk, nem jön-e még egy olyan próba, amely minden eddiginél erősebb:
Még Pál is szeme előtt tartotta a fenyegető veszélyt, hogy esetleg nem állja meg a próbát és elvettetik. Csak aki mindvégig kitart, az győzhet!

PRÓBA NÉLKÜL NINCS HELYTÁLLÁS❣️

"💞Boldog ember az, aki a kísértésben megáll. " (Jakab 1, 12)

Az apostol boldognak mondja azt, akit a lelki tusakodás nem tesz erőtelenné és nem buktat el. 

Ne sajnálkozz azon a testvéren, akire nehézségek zúdulnak.
Ellenkezőleg, tartsd boldognak, ha kitart. Ha valaki megáll a kísértésben, előrehalad a dicsőség felé. 

Aki helyes kapcsolatban van az Úrral, az a legsúlyosabb helyzetben sem kételkedik benne, nem inog meg szeretetében. A veszély abban rejlik, ha az ember, bár a kegyelem a mélységek fölött hordozza, a maga hitét erősnek tartja, a gonosz hatalmát pedig lebecsüli. 

Isten ilyenkor megvonhatja áldásának áramlását. Félelmetes hatalommal mozdulnak meg a sötét hajlamok és ösztönök, amikről azt gondoltuk, hogy már végleg legyőztük őket. 

Itt kell eldőlni, ki lesz a győztes: Krisztus vagy a Sátán? 

Sokan "örömmel" fogadják az Igét, de ha szenvedések és üldözések támadnak, visszarettennek. Ügyesen kikerülik a nehézségeket, vagy pedig elkeserednek. 

- Ne fuss el soha ebből az iskolából, hanem tarts ki! 

Ha nehezen elviselhető embert tesznek melléd, maradj csendben. Jézus mindvégig hordozta Júdást. 

Atyja akarata volt, hogy elhordozza ezt a próbát és elszenvedje környezetében ezt a hamis, belsőleg idegen, ellenséges indulatú embert napról napra.

Mi olyan gyorsan lerázzuk magunkról a kellemetlen terhet. 

Vannak fontos, sőt kritikus helyzetek, ahol minden kockán forog: vagy megállunk, vagy csődöt mondunk és akkor gyorsan vissza is esünk. 

Sok felébredt lélek a pénz zátonyán szenved hajótörést. 

Vonzza a nyereségvágy, a pénzéhség s azáltal, hogy gazdag akar lenni, eltévelyedik a hittől és saját magának is sok fájdalmat okoz. 

Aki már megízlelte az Úr jóságát, nem lesz többé boldog nélküle. A tövis mindig benne marad. 

A családalapítás is már sok fiatalnak lett szomorú fordulóponttá. 

A földiekért való gondok háttérbe szorították a lelki életet vagy talán meg is fojtották azt. 

Egyedül a jólét fontos. 

Van, akit a becsvágy, a világ részéről kapott tisztelet ejt csapdába. 

Esetleg eredményes a lelki munkában, elismerik és dicsérik őt a hívő körökben, elbizakodik és végül is szégyenbe, bűnbe esik. 

A rejtett becsvágy is méreg, ha nem győzzük le magunkban, hanem tápláljuk, szerepelni akarunk, fontoskodunk és szeretnénk, ha felfigyelnének ránk. 

Ilyenkor sok irigység támad, ellenségeskedés és gyűlölködő, keserű lelkület lesz úrrá. 

Boldog az az ember, aki a kísértésben megáll!

ZÚGOLÓDÁS❣️

,,💞Ne zúgolódjatok! " (1 Kor 10, 10)

A nehézségek, szenvedések és terhek alatt könnyen zúgolódás tör ki belőlünk. 

Van hangos, de van csendes zúgolódás is. Minden rossz kedv a szív zúgolódásának a jele. 

Sokaknál szinte állandóvá válik, krónikus elégedetlenségben szenvednek.

Milyen forrásból fakad a zúgolódás?
1. Vakok vagyunk szívünk állapotát illetően.
Panaszkodunk a körülmények és emberek miatt, de magunkat nem vádoljuk.

 "Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűne ellen zúgolódjék."
- Némelyek azt nehezményezik, hogy mindenütt lemaradnak és nincsenek a helyükön, ami jogosan megilletné őket. "Mindenki belém törli a lábát!" -
"Megvetnek engem!"
"Szerencsétlen órában születtem, nekem semmi sem sikerül!" - sóhajtoznak.
A felülről való világosság sok mindent felfed, amit eddig nem láttál meg. 

Meglátod saját bűnödet, sokféle engedetlenségedet.
Ekkor elhallgat a zúgolódás és ezt mondod:
"Még mindig jobb dolgom van, mint ahogyan megérdemelném."

2. Vakok vagyunk Isten útjait illetően. Nem értjük Istent és ezért kemény szavakkal szólunk ellene (Mal 3, 13).
Minden elégedetlen beszéd tulajdonképpen Isten ellen irányul.
Az Úr ítélni fog és megbüntet minden istentelent és minden kemény szót, amit istentelen bűnösök szóltak ellene.
Aki a sorsa miatt zúgolódik, az Isten útjait kritizálja és elhomályosítja az örök rendet értelmetlenséggel, mint egykor Jób (Jób 38, 2). Istennek minden útja jó és mindent jól cselekszik. 

De amíg az ember balga, visszásnak tartja Istent és nem érti meg Isten bölcs nevelő útjait.
Nem tudja, hogy Isten azért aláz meg, hogy megőrizzen minket az áldatlan felemelkedéstől; megüresít, hogy igazi tartalommal töltsön be; megöl bennünk sok mindent, hogy életet adjon; letépi a bilincseket, hogy vele lehessünk.
Aki megérti Isten útjait, az Istennek ad dicsőséget.
A te szívedben is sokféle elégedetlenség és lehangoltság rejlik még? 

Nem tudod, hogy a sötét gondolatok, érzések mindig mélyebbre hatolnak, és végül egész bensődet megfertőzik, úgy hogy arcod is mogorva lesz?
Nem veszed észre, hogy teher vagy környezeted számára és megijednek tőled? 

Rossz kedveddel másokat is befolyásolsz, békétlenségeddel mások békességét is elveszed.
Ismerd fel vakságodat, önfejűségedet, engedd, hogy az Úr Jézus lelkedbe világítson, s akkor lénye belőled is ragyog.

ERŐNKHÖZ MÉRTEN❣️

,,💞Gondolkodom, hogy ezt megérthessem, de nehéz dolog ez szemeimben. 

Mígnem bementem az Isten szent helyébe és megértettem azoknak sorsát."

(Zsoltár 73, 16-17)

Vigasztaló, hogy a Biblia hívő embereit nemcsak hitük erejében, hanem nehéz óráikban is láthatjuk.
Aszáfnak a súlyos külső élmények kísértéssé váltak. Szenvedés szenvedésre, fenyítés fenyítésre következett.

Minden reggel újra kezdődött számára a nyomorúság. Embereket látott maga körül, akik nem törődtek Istennel, mégis jól ment soruk. Minden tervüket véghezvitték, gőgösségük nem ismert határt. Nagyszájúak és nagyhangúak voltak.
A tömeg elismerte és követte őket, Aszáf pedig magányosan, megvetetten, félreállítva, naponként zaklatások közt élt. Itt már nem látott világosan.
Isten szeretetében és igazságosságában való kínzó kételkedés lepte meg. 

Gondolkozott, töprengett, de értelmével nem jutott célhoz és majdnem megingott.
Valóban, Isten vezetései néha nagyon rejtettek és érthetetlenek.
De hát meg kell nekünk értenünk mindjárt azokat? Tersteegen azt írja:
"Minél inkább felülről valók a vezetések, annál kevésbé tudjuk őket felfogni."
Megütközzünk akkor? Vagy jobban akarjuk tudni Istennél, mi a jó?
Aszáf beismeri: "Hogyha keseregne szívem és háborognának veséim, akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad" (Zsolt 73, 21-22)

Mi hozta létre benne a nagy fordulatot? Az, hogy bement Isten szent helyébe.
Gyümölcstelen tépelődések helyett imádkozva közeledett Istenhez, akivel kapcsolatban kétségek támadtak benne. Lábaihoz borult.
Nem engedte Őt el, bár Isten látszólag tudni sem akart róla.
Most megvilágosodott és a mélyből a magasságba jutott. Szégyellte, hogy kételkedett az Úr szeretetében, akinek neve irgalom és hűség.
Aszáf a gyötrelem éjszakájából a hit világos magaslataira emelkedett.
Mégha elepedne is teste és lelke, ha mindent elveszítene, ami az életet széppé és kívánatossá teszi, még akkor is csak Isten az ő szívének vigasztalása és osztályrésze.
Ha kétségek viharzanak át szívünkön, menjünk be mi is Isten szent helyébe, az imádság szentélyébe, ahol mi beszélünk Ővele.
Minél inkább úgy látszik, mintha Isten eltűnne, annál inkább közeledjünk hozzá, megalázkodva, bűnbánattal kétségeink és gonosz gondolataink miatt.
Akkor megvigasztalódunk és új emberként jövünk ki a szentélyből, mint egykor Aszáf.

ERŐNKHÖZ MÉRT PRÓBÁK❣️

"💞Csak emberi kísértés esett rajtatok; de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel együtt a menekvést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek. " (1 Kor 10, 13)

Emberi kísértés az, ami nem haladja túl az ember erejét. 

Senki nem mondhatja: "El kellett buknom, a kísértés túl nagy volt; nem tehettem mást, engedtem neki; meghaladta ellenálló képességemet." Isten megadja a kimenetelt a kísértésből úgy, hogy kibírjuk. 

Nehéz próbákat küld, ezekre néha elvetemült embereket is felhasznál, sőt magát a gonoszt is, de a mértéket és a határt Ő szabja meg. Nem engedi, hogy a kísértés a végtelenségig tartson. 

Nem engedi, hogy megrekedjünk és elvesszünk a kísértésben, mert Ő hű.
Ő hívott ki és fogadott el, ezért nem ejt el minket többé.
Drága ígéreteket adott nekünk és hű marad szavához.

"Ha vízen mégy át, én veled vagyok és ha folyókon, azok el nem borítanak; ha tűzben jársz, nem égsz meg és a láng meg nem perzsel téged." - "Ne félj, mert én veled vagyok!"
Ha a kísértésből szomorú bukás lesz, ez kizárólag a mi számlánkat terheli.

 "Aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék!" Elbizakodottság, önbizalom, magabiztosság, hamis bizonyosság bukásra vezet. Aki tehetetlenségének a tudatában van és egészen a kegyelemre hagyatkozik, Jézusba kapaszkodik és Isten nagy ígéreteire támaszkodik, az nem esik el. 

Aki a jó napokban hű Jézushoz, azt Ő nem hagyja elveszni a "gonosz" napon (Jel 3, 10).

A fiatal hívők vállaira nem helyez elhordozhatatlan, az érettkorúaknak való terhet. 

A hit ereje szerint nő a próba mértéke. A kezdőkkel lassú léptekkel halad, azután nő a tempó. 

Gyakran egyik próba a másikat éri, de mindig jön közbe szünet is.
Még soha senki nem állt ki olyan kísértést, mint az Embernek Fia. 

Negyven nap és negyven éjjel kísértette Őt a Sátán. Emberfeletti volt az és a teljes kimerültségig tartott.
De azután megnyílt az ég és angyalok szolgáltak neki. 

Utoljára jött a legnehezebb próba: a kereszten való szenvedés. 

Nemcsak a teste gyötrődött és szenvedett a szomjúságtól, hanem lelke is az Istentől való elhagyatottság kimondhatatlan fájdalmától.
De minden percnyi pontossággal elő volt készítve, és amikor elvégeztetett a munka, jött a szabadulás pillanata. Isten egy perccel sem hagyja tovább gyermekeit a tüzes kemencében, mint szükséges.

A PRÓBÁK SZÜKSÉGE II.

"💞Az Úr, a ti Istenetek kísért meg titeket, hogy megtudja, szeretitek-e Őt teljes szívetekből és teljes lelketekből. " (5 Mózes 13, 3)

Ezért állít bele minket Isten a gonosz világba, amely nem akar róla tudni és a mulandóban, a hiábavalóban keresi örömét, javait és tisztességét. Ha Isten gyermekei mindig csak egymással érintkeznek, csak egymást hordozzák és segítik, könnyen túlértékelik magukat és a valódi szeretetet összetévesztik a szeretet érzésével. Ha azután kikerülnek a rideg világba, úgy járnak, mint az üvegházi növények a zord levegőn: lecsüggesztik fejüket.

Ha igazságtalanság vesz körül, ki kell tűnjön, hogy az istenfélelem erősebb bennünk minden másnál. Némelykor még azok is, akik Isten gyermekei közé számítják magukat, meg vannak mételyezve a kapzsisággal. Ha mindenki uzsoraárat kér, ők sem elégednek meg kevesebbel. 

Milyen sok fiatal lelket elsodort már Jézus és az Atya szeretetétől a világ öröme, a mindenáron való férjhezmenés vagy nősülés vágya, és sok más, ami a szemet és fület gyönyörködteti. 

Beigazolódott, hogy nem szerették az Urat teljes szívből és teljes lélekből. 

Démás nem állta ki a próbát, pedig szoros kapcsolatban volt Pállal. Amikor az apostol sorsában veszélyes fordulat állt be, elhagyta őt, újra megszerette a világot. Sámuel is kiállta a próbát. 

Éli istentelen és kicsapongó fiai mellett is szilárdan ragaszkodott az Úrhoz és nem hajlott el sem emberfélelemből, sem hamis tapintatból az engedelmesség útjától.

Különösen veszteségben és nyomorúságokban mutatkozik meg, milyen erős az Úr iránt való szeretetünk. Isten gyermekeinek úgy kell megtisztulniok, mint az aranynak a tűzben. 

Ki kell tűnjön, hogy Istenhez, vagy ajándékaihoz ragaszkodnak-e jobban? 

Az igazi szeretet így szól: Ha az Úr az enyém, nem érdekel engem semmi, sem égen, sem földön.

 "Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, ó Isten, mindőrökké" (Zsolt 73, 26). 

Aki súlyos veszteségek, kemény csapások és csalódások súlya alatt megkeseredik és titokban vagy hangosan zúgolódik Isten ellen, az azt bizonyítja, hogy még nem áll helyes viszonyban Istennel és szíve inkább emberekhez és dolgokhoz ragaszkodik, mint őhozzá. 

Csak ha megtörjük magunkban ezt a teremtmény-szeretetet, jutunk előbbre s válik tisztábbá és teljesebbé szeretetünk.

 

A PRÓBÁK SZÜKSÉGE (I.)❣️

"💞Az Úr, a te Istened próbált meg téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben. "(5 Mózes 8, 2)

"Az Isten senkit sem kísért" - mondja Jakab apostol. Ellentmondása ez a fenti Igének? 

Semmi esetre sem! A kísértésnek kettős értelme van a Szentírásban. 

Jelentheti ez a szó a gonosz, bűnös csábítást, de jelölheti a próbát is, amelyben megmutatkozik, hogy az ember szilárd-e Istenhez való viszonyában vagy sem. Isten soha nem vet a lélekbe gonosz szikrát; ilyen értelemben nem kísért meg soha senkit. 

De küld mindenféle próbát, hogy az övéi megtisztuljanak és kipróbált voltuk nyilvánvaló legyen.
A próbák által nyilvánvaló lesz a világ rejtett szeretete és az önszeretet, a titkos bűnökre való hajlam.
Azért akarja ezt az Úr, hogy így ezek a dolgok mély bűnbánatban oldódjanak ki belőlünk és a szívünk megtisztuljon. A szmirnai keresztyénekre tíz napig tartó nyomorúságot küldött, hogy "kipróbálja" őket (Jel 2, 10).

Isten az ilyen kísértésekre még a Sátánt is felhasználja, mint ezt Jób könyvéből látjuk.
Az apostolok is belekerültek a Sátán rostájába: a Sátán "kikérte" őket. 

Az ördög kétségbe von mindent, ami jó; nem hitt az apostolok hűségében és hitük valódiságában sem. Azt várta, hogy a rostálásnál majd mindenestől kihullanak, mint a polyva.

Péter szégyenült meg legmélyebben, aki előzőleg a legjobban bízott magában, de még ő sem hullott ki teljesen. Kitűnt, hogy még sok a polyva benne, de mégsem volt mindenestül az.
Isten azt akarja, hogy a rejtett hiba nyilvánvaló legyen.
Nem akarja, hogy a hűtlen hívők elvesszenek, ezért felrázza őket.
A Sátán el akarja pusztítani az igazat. Nem Isten ingerel a gonosz kívánságra, ezt a kísértő teszi. 

Isten soha nem állít csapdákat, nem ébreszt bűnös vágyat és nem szítja fel a gőgöt. 

Sokan Istenre hárítják bukásuk okát, mintha Ő hozta volna őket abba a helyzetbe.
Ez nagy tévedés! Az igazság az, hogy én a magam bűne miatt buktam el.
A próbákban derül ki, mi van a szívben.
Az apostolokban még sok volt az emberfélelem és kishitűség.
Izrael népében a különféle próbák alatt - a pusztai vándorlás közben - még sok elégedetlenség, zúgolódás és engedetlenség volt. Isten tudja, mennyi salak, tisztátalanság rejlik még bennünk.
Ezt akarja Ő nyilvánvalóvá tenni, hogy ezáltal mindig újabb bűnbánatra és megalázkodásra késztessen.

MAGASRÖPTÛ CÉL❣️

,,💞... Mindazok tehát, akik tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk.,, (Fil 3, 15)

A folyón átkelõ hajósnak az erõs sodrás miatt a kikötõhelynél sokkal feljebb kell irányítania hajóját. Nekünk is így kell kitûznünk a célt. A világ és a Sátán ellenállása, meg a saját gyengeségünk egyébként is mindig visszasodornak.

Értelmezzük helyesen a keresztyén tökéletességet. Ez nem bûntelenség, mint némelyek gondolják. 

A Bibliában a tökéletesség azt jelenti, hogy valami teljes, egész, szemben a féllel, a rész szerint valóval. 

A Biblia a belsõ magatartás és a megismerés tökéletességérõl beszél. 

Aki nemcsak lelki életet kapott, hanem Lélek szerint jár is, tehát gyõzedelmes életet él, az tökéletes az õ életútjában. 

A korinthusiak az ajándékba kapott új életüket még nem voltak képesek minden ponton érvényre juttatni, ezért nevezi õket az apostol „testieknek" (1 Kor 3; Gal 5, 25). 

Még nem engedték, hogy hétköznapi életükben valóban minden vonalon a Szentlélek uralja õket; óemberük még erõsen érvényesült. 

Ezért tökéletlenek voltak. De a tökéletesekben is van még bûn.

 „Bennem, azaz a testemben nem lakik semmi jó" - ez életünk végéig így van. 

De mégha meg is mozdul a testi vágy a szívben, többé nem szabad uralomra jutnia. 

A test cselekedeteit a Lélek szerint járó hívõ ember szakadatlanul öldökli a Lélek által.

Bûnösnek lenni és bûnt cselekedni nagy különbség. 

A bûnre észrevehetõen megmarad bennünk a hajlam, de a Lélek ereje által az ember nem adja oda többé az akaratát. Így a bûn csábító ereje gyengül, elveszti táptalaját. 

Mégse mondja senki: bennem már meghalt minden bûnös hajlam a tisztátalanságra, fösvénységre, sértõdékenységre, irigységre. 

A látszólag elhalt növénybõl új hajtások nõhetnek ki. A Biblia azonban nem emeli túl magasra a mértéket, elég, ha a világosságban járunk. 

Aki úgy gondolkozik, mint Pál (Fil 3, 7-14), az tökéletes; teljesen átadva magát az Úr Jézusnak, múltjától elszakadva szabad a bûntõl, ha nem is bûntelen. 

Ugyanúgy, mint az életmódban, az ismeretben is van kezdeti állapot és van tökéletességi fok. 

Különbség van az alapvetõ tanítások -ide tartozik mindenekelõtt a kereszt üzenete, a keresztrõl való beszéd - és azon tanítások között, amit csak a belsõleg érettek tudnak felfogni és megemészteni. „Bölcsességet az érettek között hirdetünk" - mondja Pál (1 Kor 2; 6).

MINDIG ELŐRE❣️

,,💞Úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél." (1 Kor 9, 26)

Az igazi hívő keresztyénben csodálatosan párosul a harc és a békesség. 

Isten gyermeke békességre jutott, mégsem hagy nyugtot önmagának. 

Mindig csendes, de mégsem nyugszik soha - ez a tulajdonsága. Futás és nem üldögélés, nem is kényelmes ballagás a hívő állapot; harc és nem játék.

Mai keresztyénségünk az elpuhultság és lanyhaság bélyegét viseli magán. 

Milyen más az, amit Pálban látunk.
Ha egy ember lelkileg felébredt, felserken a közönyösség és a bűn álmából. 

Magabiztosságát, amiben addig éldegélt, lerázza önmagáról. Hajtja belül valami, siet, hogy kimeneküljön a pusztulásból és megragadja a szabadulást. Jézushoz siet és újra meg újra hozzá menekül, különösen a kísértés órájában. Közben szemmel tartja a nagy célt.
Pál nem vakon, hanem céltudatosan és biztosan futott.
Ha valaki nem siet mindjárt a megtérésekor, az már az elején sem jut világos döntésre.

Minden reggel újra kezdődik ez a futás.
Rosszul kezdődik a nap, ha az ember nem tudja időben otthagyni az ágyat, csak ha a munka készteti erre. Igyekezzél, hogy már korán reggel legyen találkozásod Jézussal, különben egész nap nem igazodsz helyre.
Maga Jézus akar magához vonni.

"És én, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok" (Ján 12, 32). 

Adj alkalmat a Megváltónak már a kora reggeli órákban arra, hogy kegyelmét reád árassza és vonzóereje munkálkodjék benned. Ha Igéjével foglalkozol és imádkozol, közel lép hozzád, megerősödik a vele való kapcsolatod. Különben lanyhul vonzása és futásod egyre lankadtabb lesz. 

Még az út kicsi kövei is feltartóztatnak. Nagyobb nehézségeken még inkább megakadunk. Szükségünk van mindig új felfrissülésre, különben nem tartunk ki.

 "A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet.

Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban!" (Zsolt 119, 32. 35).
Ebben a tekintetben a nap első órája a legfontosabb, mert akkor még nem bonyolódtunk bele a napi munkába.
Ilyenkor még szellemileg frissek vagyunk és könnyebben felemelkedünk az Úrhoz. 

Könyörögjünk hozzá: "Vonj te engem magadhoz, mert az én igyekezetem nagyon hiányos!"
Ha engedünk az Ő vonzásának, akkor átjutunk minden akadályon.
Olyanok vagyunk, mint a tovasietők, szárnyaló léptekkel haladunk a nagy mennyei cél felé.