HALÁLBÓL ÉLET❣️

"💞Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt, és aki elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt. " (Máté 10, 39) 

Isten országának egyik alaptörvénye ez. Alkalmazására leginkább az üldözések idején kerül sor. 

Aki meg akarja tartani életét és ezért hitét megtagadja, az elveszíti, de aki az evangéliumért odaadja, az a legteljesebb értelemben mint örök életet megtalálja azt. 

De van ennek az Igének egy általános alkalmazása is. Mit tartunk életnek? 

Azokat a javakat és örömöket, amelyeket nyújt? 

Végy ki az életből minden földi jót, jólétet, tisztességet, és máris elveszítette értékét. 

A világi ember ilyenkor eldobja az életét, nem akar tovább élni, ha már csak nyomorúság, fájdalom és megvetés a sorsa. Aki meg akarja nyerni az igazi életet, oda kell adnia földi életét, világi javaival, megbecsülésével, örömeivel együtt. Ha valaki ezekben az elmúló dolgokban látja az életet és ezekre törekszik, az az ellenkezőjét találja meg annak, amit keres: a vége halál. 

Önzés uralja az életét, ha pedig az ember önmagának él, elvész. 

Ezt a bűnös, önző életet kell elveszítenünk.

Késznek kell lennünk arra, hogy mindent odaadjunk, a legnemesebb földi javakat és örömöket is. 

Soha ne mondjad: "Ettől nem tudok elszakadni! Ezt nem tudom elviselni!" 

Szakadjunk el mindentől és engedjük elszakítani magunkat, amikor Isten mélyre vág, csak így találunk rá az igazi életre. 

Ugye, ez olyan igazság, amitől megretten a természetünk?

De nézd csak meg a másik oldalról is. 

Nem neked kell lassan megöldökölnöd és megfojtanod vágyaidat, hanem Krisztus veszi el őket. 

Halála már régen elnyelte az alacsonyrendű, önző életet. 

Bűnné teszi neked a kívánságok uralmát és vágyat ébreszt a Szentlélek uralma alatt folytatott szent élet után. Az Ő élete lesz a te életed. 

Veszítsd el életedet benne, add át neki azt minden testi vággyal, földi céllal; Ő bevon téged halálába és új életet ajándékoz neked, amit az Isten és emberek iránt való szeretet tölt be. 

A halál keserű, de Jézus halála lesz a te halálod és ha vele meghalsz, gazdaggá és bolodoggá leszel Isten szeretetében.

Ha Jézusban és Jézussal megnyeri lelkünk az örök életet, akkor a födi élet elveszhet a maga látszat-javaival, gyönyöreivel, tisztességével és megbecsülésével. Nem veszítünk semmit. 

De mindent elveszítünk, ha szégyelljük Jézushoz és az Ő megvetett tanítványaihoz tartozónak vallani magunkat az emberek előtt.

AZ ÖNMEGTAGADÁS ÚTJA❣️

"Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát. " (Máté 16, 24

Jézus követése önmegtagadó életet jelent. 

Nem más ez, minthogy nem akarunk többé tudni magunkról. Péter azt mondta, amikor Mesterét megtagadta: "Nem ismerem ezt az embert." 

Nagy dolog, ha saját magunk szemében idegenné leszünk. 

Természete szerint mindenki magát tekinti legközelebbinek, gyengéden bánik magával és szinte szerelmes önmagába. 

Aki Jézus tanítványa akar lenni, mindenekelőtt le kell mondania azokról a hajlamairól és kívánságairól, amelyek elvetendők és bűnösek. 

De még az önmagukban véve jogosnak látszó kívánságok és kedvtelések is halálba kerülnek, amint világossá lesz, hogy a Mester nem érthet egyet ezekkel és nem teljesítheti az ilyen reménységeket. 

Sőt vannak olyan dolgok, amelyek hasznosak és szükségesek, mégis el kell tőlük szakadnunk, ha úgy érezzük, hogy megkötöznek. 

"Minden szabad nekem, de ne ejtsen foglyul semmi" - mondja az apostol. 

Mégha olyan értékes és nélkülözhetetlen is mint a szemünk, a kezünk vagy a lábunk, el kell szakadnunk tőle, ha feltartóztat az örök cél felé vezető úton.

Az önmegtagadás útja a meghalás útja, a gyalázat útja. Fel kell vennünk a keresztet, a gonosztevőknek e szégyenfáját. Ez jelzi mindazt a szégyent, ami Jézusért a követőire hárul. 

Az Úr Jézus elment a legvégső pontig, a gonosztevő gyalázatos haláláig. 

Akik a kereszten a közös emberi szenvedést vagy nyomorúságot értik, félreértik azt. 

A bibliai szóhasználat szerint kizárólag az a kereszt, ami Jézusért ér minket. 

Jézus szerint szenvednünk kell.

 "Az Ember Fiának sokat kell szenvednie" - és ez a tanítványaira is vonatközik. 

"Sok nyomorúságon át kell nekünk az Isten országába bemennünk."

A tanítvány Jézus nevéért megvetésnek teszi ki magát, kiközösítik, kigúnyolják, s már ezt sem tudják sokan elhordozni. Jézus nemcsak azt akarja, hogy beletörődjünk a szenvedés útjába, mint valami elkerülhetetlenbe, hanem azt várja, hogy követői magukra vegyék a keresztet, készségesen meghajolva alatta. 

A terhek súlya különböző, mindenki a neki szánt mérték szerint kapja.

Minél közelebb vagyunk Mesterünkhöz, minél nyíltabban valljuk meg Őt, annál inkább nő a kereszt terhe.

JÉZUS KÖVETŐKET AKAR❣️

💞,,Aki nekem szolgál, engem kövessen! " (János 12, 26)

Az óember halálából kihajtó új élet a Jézus szolgálatában és követésében eltöltött élet.
Az óember gyűlöli a szolgálatot. Inkább parancsolni szeret és kiszolgálást igényel. 

A maga ura kíván lenni, keresztülvíve a saját akaratát, nem igazodva másokhoz. 

Önmagába és a világba szerelmes.
De az új élet Jézusból való élet; aki őt szereti, feladja önmagát és egészen az Úrnak adja oda magát.
Az ilyen ember nem a maga útját járja már, hanem követi a Megváltót.
- Nemcsak lelki munkával szolgálhat az ember, hanem azzal is, ha bármely munkát, még az alacsonyrendűt is, gonddal és hűséggel végez Öérte, s ha mindent az Ő dicsőségére tesz, önmagát teljesen átadva neki.

Arndt János mondta: "Krisztusnak sok a szolgája, de kevés a követője."
Az idők folyamán a keresztyénség a bűnös természet ízléséhez igazodott. 

Megalkudott az óemberrel és Jézus követelményeivel.
Az óember sok mindenre rávehető, csak a saját maga feladására nem. 

Az ember szeretné az óembert is magával vinni Krisztus követésébe és elviselhető létet kíván neki biztosítani, így jól megfér a világgal, nem kell viselnie annak gyűlöletét és haragját.
Az Úr Jézus senkit sem kényszerít követésére, ebben mindenki maga dönt.
De ha már egyszer elhatároztad, hogy szolgálsz neki, akkor ne a magad ízlése és belátása szerint akarj járni, hanem járj azokon az utakon, amelyeken az Úr maga is járt földi napjaiban.

Jézus követése sokba kerül, sőt mindenbe: az óember életébe.
Ne tussold el a nehézségeket. Aki átsiklik rajtuk, nagy csalódásokat él majd át. 

Az Úr Jézus maga szólít fel arra, hogy számítsuk ki a költségeket, mielőtt a nagy munkába belefogunk (Luk 14, 28).
Jézus követésének az útja nem sima, teli van tövissel.
Aki rálép, nemcsak régi, lomha, élvezethajhászó és szenvedélyes természetével kerül szembe, hanem környezetével is.
Minden lehetséges kifogás és meggondolás felhangzik és szívünkben visszhangra is talál.
Az ilyen ellenvetéseket a leghatározottabban el kell hallgattatnunk, mert alapjában véve a Sátán áll mögöttük és el akarja előlünk zárni az utat.

 

Jelszavunk legyen: "Vissza nem fordulok!"

VILÁGOS JELSZÓ❣️

,,Hátra nem fordultam!,, (Ézsaiás 50, 5)

Ez volt Isten igaz szolgájának, Jézusnak a jelszava.
Tántoríthatatlanul haladt elõre, semmi sem tartóztathatta fel, még Péter szava sem: „Mentsen Isten, Uram, nem eshetik ez meg veled!" Utolsó jeruzsálemi útja elõtt arcát egyenesen Jeruzsálem felé fordította; „eltökélte magát".
Pedig tudta, hogy borzalmak várnak rá ott.
De nem fordult el, nem állt meg, ment egyenesen elõre.
„Hátra nem fordulok!" - ez legyen a mi jelszavunk is, ha már elindultunk a mennyei cél felé.
A régi braunschweigi címeren egy futó paripa van ezzel a felirattal: Nunquam retrorsum! (soha se visszafelé).
Nem lehet megállnunk, a megállás visszacsúszás.
Az emberi lélek szüntelen mozgásban van; ha nem Isten felé, akkor menekülõben elõle.
A Szentlélek szüntelenül elõre és felfelé vonz minket.
Ha nem engedünk neki, visszaesünk és lezuhanunk.
„Jól futottatok, kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?"
A galáciaiak eltértek attól, aki elhívta õket. Hogyan?
Az elsõ öröm és leírhatatlan boldogság után, amit Jézusban találtak, apály állt be náluk.
A boldog érzés helyébe nyomott hangulat lépett.
Tévtanítókat fogadtak be, akik a kegyelem útjáról a törvény útjára irányították õket, azt állítva, hogy nem elég a Jézusban való hit, szükség van a körülmetélkedésre és a többi zsidó törvény megtartására is.
Ma is jönnek tévtanítók a felébredt lelkekhez és kötelezõvé akarják tenni például a szombat megszentelését.
Azt állítgatják, hogy az egyház minden hanyatlása onnan származik, hogy a szombat helyett vasárnapot ünnepel.
Mások szerint az ún. „Szentlélekkel való keresztség" hiánya az oka a keresztyének rossz belsõ állapotának.
Mások mást hoznak elõ. Céljuk mindig az, hogy valamivel segítsük elõ a megváltást, nem elég csak a Megváltóra hagyatkozni és vele mind mélyebb közösségbe jutni.
Elõbbre akarnak jutni és visszaesnek.
Ne engedjük feltartóztatni magunkat, tartsunk ki õvele, a Fõvel és növekedjünk benne.
Haladjunk elõre azokon a nyomokon, amelyekbe Isten kegyelme elõször állított bele (Fil 3, 16)

AKARATUNK TELJES ÁTADÁSA❣️

"És Asa összegyűjtötte az egész Júdát ... és fogadást tettek, hogy ezután az Urat, az ő atyáik Istenét teljes szívvel és teljes lélekkel fogják keresni. És megesküdtek az Úrnak felszóval, kiáltással. " (2 Krónika 15, 9. 12. 14)

A felébredt lelkeket össze lehet és össze kell gyűjteni. Lelki halottakat hiába hívnak össze, de ha megelevenednek, járni kezdenek, sőt összejárnak. Mert közösség által nő az erő, a bátorság és a tűz. 

A magányos parázs hamar kialszik. A tíz törzs országából is sokan jöttek Asához. 

Személye vonzotta őket, mert látták, az Isten vele van. 

Érezhető volt ez Asa öröméből, buzgóságából, sikeres munkájából és lelki növekedéséből, 

Milyen fontos, hogy Isten gyermekei azt a benyomást keltsék, az áradjon belőlük, hogy az Úr velük van. Ez vonz másokat és szívesen velük tartanak. 

Még Saul, Dávid keserű ellensége is kénytelen volt beismerni, hogy az Úr Dáviddal van. 

A határozott életű hívő keresztyének mindig vonzólag hatnak környezetükre. 

- Egyik testvérünk kint a fronton, az első világháborúban olyan bátor tettet vitt véghez, hogy az egész századba lelket öntött. 

Az őrmester megkérdezte, honnan vette azt a bátorságot? 

"Tudom, hogy Isten kezében van az életem és ha Ő elveszi, Őhozzá megyek" - hangzott a válasz. 

Az őrmester érezte, hogy áz Úr van vele és felkérte, hogy minden reggel és este tartson áhítatot társainak. Így vethette a jó magot. 

Még halála napjának reggelén is  elesett a harcban - együtt imádkozott társaival.   

ISTEN IRÁNTI FELTÉTLEN ENGEDELMESSÉG❣️

"Döntsétek el ti magatok, vajon helyes-e az Isten előtt, ha inkább rátok hallgatunk, mint Istenre! " (Cselekedetek 4, 19) 

"Szükség törvényt bont" - mondja a világi közmondás. De Isten törvénye területén ez nem érvényes. 

A főtanács meg akarta tiltani az apostoloknak, hogy bizonyságot tegyenek Jézus nevéről, ők pedig Isten akaratát tartották feltétlenül érvényesnek magukra nézve. Így legyen nálunk is.

Sok embert éppen a legközelebbi hozzátartozói akadályoznak a hitrejutásban, pedig Isten parancsolja mindenkinek mindenütt, hogy megtérjen. 

Lehet, hogy ez az isteni akarat éppen feléd irányul és szüleid vagy más közeli szeretteid nem engednék meg, hogy komolyan vedd Isten akaratát; ebben a dologban vissza kell utasítanod őket. 

Itt lép érvénybe az a "gyűlölet", amiről Jézus beszél, és ami tulajdonképpen egy mélyen megsebzett szív szeretete. 

Mindenesetre az emberek rábeszélése és ítélkezése semmiben ne befolyásoljon. 

Aki emberfélelemből vagy másra való tekintettel hagyja magát feltartóztatni, az hűtlenné lesz Isten hívása és parancsa iránt. Jaj annak, aki inkább enged embereknek, mint Istennek!

Sokszor előfordul az is, hogy az emberek Isten parancsa áthágására akarnak rávenni. 

Felettesed megkívánja például, hogy hazugsággal leplezz valami üzleti vagy hivatali szempontot. 

Állj meg erősen. Hívő keresztyén nem hazudhat! Lehet, hogy nem tiszta ügyekbe, csalásokba, lopásba akarnak magukkal sodorni. Sokszor nehéz kimaradnod, mert emiatt a többiek sem érik el céljukat. Gonosz tervük meghiúsul. Hadd gyűlöljenek; tűrd el, hogy kiközösítsenek vagy esetleg elbocsássanak állásodból, de állj Isten parancsa mellett! Ő a te oldaladon van és ez elég.

 "Az Urat, a te Istenedet imádd és csak neki szolgálj!"

A rossz értelemben vett engedékenység elszakít Istentől. Emberek ugyan békében hagynak akkor, de lelkiismeretünknek nincs nyugalma. 

A világ is megveti azokat a keresztyéneket, akik saját meggyőződésükkel ellentétbe kerülnek. 

Ha Isten akarata szerint akarunk cselekedni, neki mindig van útja számunkra. 

Ha meg akarjuk könnyíteni utunkat és hajlunk az emberek ferde felfogása felé, gonosz bonyodalmakba juthatunk és mindenképpen elzárjuk utunkat a kegyelem trónjához.

De hogyan tehetné ezt meg Isten gyermeke? Van-e olyan nyomorúság, amely elszakaszthat Isten szeretetétől? Ragaszkodj Isten szavához és akaratához!

ÁLDÁSBÓL ÁLDÁS❣️

"💞Megáldalak téged ... és áldás leszel. " -(1 Mózes 12, 2) 

Isten megáldotta Ábrahámot. Földi javakban meggazdagította, Izrael törzsatyjává tette és neki ígérte Kánaán földjét. 

De a legdrágább áldás Isten barátsága volt. Ábrahám bizalmas viszonyban lehetett Istennel, beszélt vele, mint barátjával. Így áld meg Isten. 

Természetes állapotunkban Isten átka van rajtunk, hiszen átkozott mind, aki nem tartja meg a törvény beszédeit és nem cselekszik aszerint. Isten áldása: élet és békesség. 

Lelke által az élet lelkével áld meg. 

Aki még Isten átka alatt van, az lelkileg halott és békétlen. Nevethet, tréfálhat, lehet féktelenül jókedvű, de nincs lelki békessége. 

Élvezheti az életet, de tulajdonképpen nincs élete.

Jézus keresztjén ment végbe a nagy fordulat: átokból áldás. Jézus átokká lett helyettünk, hogy mi áldást nyerhessünk. Aki hittel fordul az Úr Jézushoz, arra az isteni szeretet áldásfolyama árad. 

Az ilyen ember mások számára is áldás lehet. De kell is, hogy azzá legyen! 

Ez Isten akarata, tőle kapott feladatunk. Így lett Ábrahám Lót számára áldás, és a házanépe, az ország lakosai számára is; s mint a hitből való engedelmesség nagyszerű előképe, a mi számunkra is áldás. Eliézer urától tanult imádkozni és magáévá tette annak nemes, tiszta gondolkozását. 

Így volt ez Józsefnél is. Isten áldottjaként áldás áradt belőle Potifár házában, a börtönben és családjában.

Vagy áldás, vagy átok árad belőlünk környezetünkre és mindazokra, akikkel találkozunk. 

Aki még Isten átka alatt van, az másokra is átok; ő maga elégedetlen és másokra is ez árad belőle; könnyelmű és másokat is könnyelművé tesz. 

Üres, tartalmatlan beszédével másokat is megüresít.

Kétszínű, tisztátalan szavaival mérget önt a vele érintkezők lelkébe. 

Izgató beszédmodorával aláássa az istenfélelem és rend védőgátjait. 

Nem is sejti, mennyit ront és rombol. 

Viszont Isten gyermeke sem tudja, hogy csendes, fegyelmezett, szelíd magatartása nyomán mennyi áldás árad belőle.

Vagy-vagy! Vagy áldás, vagy átok. Az ítéletkor is csak ez a két csoport lesz: áldottak, akik öröklik az országot és átkozottak, akik az örök tűzre mennek. 

Amennyi helyet engedünk szívünkben Isten áldásának, olyan mértékben leszünk magunk áldássá. 

Ha áldás árad belőlünk, mi is új áldást nyerünk felülről. 

Ha elmulasztjuk az áldást továbbadni, fentről sem árad az tovább és mi magunk is elsorvadunk.

JÉZUS LÁBAINÁL❣️

"💞Mária tehát, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátva Őt, leborult a lába elé. "

(János 11, 32)

1. Ez az a hely, ahol menedéket találunk. 

Ezért borult Mária Jézus lába elé. Lázár meghalt. Miért nem jött az Úr? 

Ezzel a teherrel és nyomorúsággal esik oda az Úr elé. Tegyünk mi is így. Szorultságunkban, gondjainkban, minden belső gyötrelmünkkel ne vergődjünk magunkban. 

Mindennel, ami lehúz, akár mások nyomorúságával is, boruljunk előtte hittel térdre. 

Így tett a kananeus asszony, elállva Jézus útját. 

Az Úr soha nem megy el irgalmatlanul azok mellett, akik nála keresnek segítséget és vigasztalást. Megerősíti és felüdíti az embert a teher alatt.

2. Jézus lábainál van a legjobb pihenőhely. Luk. 8, 35-ben olvasunk arról a szerencsétlen emberről, 

akit egy sereg gonosz lélek szállott meg. 

Végül is ott találták ezt az embert, akiből a démonok kimentek, Jézus lábainál, felöltözve, 

ép értelemmel. Azelőtt hajszolták és üldözték őt a démonok, nyugtalanul bolyongott mindenfelé. 

Jézus megszabadította őt ezektől a borzalmas szellemektől. 

Igazán csak nála pihenhet meg a test és a lélek. 

Ha munkád idegessé tesz, nyugtalanságba sodor, ha lelkedben gondok és kétségek viharzanak, 

idegeid pattanásig feszülnek és elvesztetted lelki egyensúlyodat, keress lehetőséget és csendet az imádkozáshoz, Jézus lábainál! 

Ha így megnyitjuk lelkünket az Ő számára, őáltala újra magunkra találunk, de ha elveszítjük Őt, 

akkor önmagunkat is elveszítjük és kívánságaink és a sötét hatalmak uralma alá kerülünk.

3. Jézus lábainál mindig tanulunk (a tanítvány név is innen ered). 

Mária "leült Jézus lábaihoz és hallgatta az Ő beszédeit" (Luk 10, 39). 

Van eredménytelen tanulás is. 

Akik mindig tanulnak, de az igazság megismerésére soha el nem jutnak, nem ülnek lelki értelemben Jézus lábaihoz. 

Mindenféle emberi okoskodásra hallgatnak, kielégítik kíváncsiságukat, tudni akarnak sok mindent és végül olyan tanítások felé sodródnak, amelyek nem segítik elő belső növekedésüket. 

Aki igazán tanul Jézus lábainál, az megnyitja lelkét az Ige kijelentése, intése és vigasztalása előtt. 

Az ilyen áldott tanulás miatt nem maradnak el földi foglalatosságaink sem. 

- Végül:
4. Jézus lábainál van az imádat és a hálaadás igazi helye. 

A tíz bélpoklos közül csak az az egy borult Jézus lábaihoz, aki hálás volt. 

Jézusban az Atya dicsősége van, ezért őmaga Isten imádásának igazi helye.

EGYRE TÖBB GYÜMÖLCS❣️

"💞Az én Atyám a szőlőműves. Minden vesszőt, amely bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz, mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. " (János 15, 1-2) 

Isten ellenőrzése alatt állunk. Éles a szeme, minden gyümölcstelen vesszőt észrevesz és lemetsz. 

Nem magától hullik le, Isten vágja le. 

Gondoljunk a Megváltónak arra a szavára: "Akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van." 

A vessző megszárad, a többi száraz ággal együtt összegyűjtik és tűzbe dobják. 

Ég, de nem ég el. Félelmetes fokozatosság ez. 

Az Úr senkit sem vet el, aki őhozzá jön, bármilyen elszáradt élete legyen is. 

A Megváltó minden bűnöst elfogad, aki mássá akar lenni. 

De ha kegyelmét nyilvánvalóvá tette rajta, várja, hogy gyümölcs jelentkezzék. 

Ha nem terem, akkor rettenetes az ítélet. Nem akarjuk lefesteni a poklot, de borzalmas lehet Isten haragjának a tüzében égni!

Isten meg akar őrizni ettől a sorstól, ezért tesz meg mindent, hogy a vessző több gyümölcsöt hozzon. Isten tisztogató munkát végez, csak a vadhajtásokat vágja le. Véreznek, de nem véreznek el. Megszabadít az életet akadályozó ballaszttól. 

Ha látszólag gyengévé is tesz, erőnket akarja megsokszorosítani. 

Ha semmivé tesz, azt akarja, hogy annál mélyebben gyökerezzünk meg benne. 

Ő kést használ, nem baltát vagy kardot. Nagyon óvatos, vigyáz, nehogy túl mélyre vágjon. 

Engedjük, hadd dolgozzék hát a metszőkés! Szükség van rá, hogy mélyebben megtisztogathasson.

A hívő keresztyének többnyire kisemberek, akiknek hangja és befolyása nem hat messzire, kezükbe nem sok szál fut össze. A közélet nagy gépezetében ők csak a kis kerék szerepét töltik be. 

Gyümölcsük nem feltétlenül kiemelkedő, nagy dolgokban mutatkozik meg; a legszebb gyümölcsöt a világ sokszor észre sem veszi. 

Hűség a kicsin, hordozóerő a nehézségek között, türelem, szívélyesség - különösen otthon - ilyen az észre nem vett gyümölcs. 

Van aki házon kívül kedves, otthon azonban zsörtölődő és fölényes. Ez rossz gyümölcs. 

A házbelieknek kell először megízlelniök a gyümölcsöt, amit az Úr Jézus munkál az övéiben. 

Az sem nagyon lényeges, hogy mindjárt valamiféle lelki munkát végezzünk. 

Tábitáról nem olvassuk ezt. Nekünk Isten dicsőségére kell élnünk; az, hogy az Ige szolgálatára elhív-e Isten, az más kérdés. Csak el ne vesszünk, miközben másokat térítünk! 

A legfontosabb gyümölcs a szeretet és a hálaadás.

MARADJ JÉZUSBAN❣️

"💞Maradjatok énbennem, és én tibennetek! " - (János 15, 4)

Először Jézushoz kell jönnünk. Ha megtesszük ezt a lépést, szakítunk addigi életünkkel és Jézusban újra építjük. Elveszítjük magunkat benne és megtaláljuk magunkat őbenne. 

De benne kell maradnunk! - Benne maradni azt jelenti: szeretetében maradni, amit nekünk ajándékoz. Úgy maradhatunk meg a szeretetében, ha "megtartjuk parancsolatait". 

A Megváltó szeretetét nem lehet megszerezni engedelmességgel sem, de az engedelmesség útján maradunk meg benne. Jézus maga is az engedelmesség útján őrizte meg az Atya szeretetét. 

"Megtartom az én Atyámnak parancsolatait és megmaradok az ó szeretetében"

 (Ján 15, 9-10)

Az engedetlenség lazítja és végül megszakítja a kapcsolatot. 

A gyümölcs egyre kevesebb lesz, végül teljesen elmarad. 

Előtörnek a régi természet gonosz gyümölcsei. 

Szeretet helyett megjelenik az irigység, ez a mérges gyümölcs. 

A szeretet megelevenít, az irigység szétroncsol, mindent szétrág. 

Az irigy közben maga is mindig szegényebb lesz. Ha Jézusban maradunk, saját énünk nem tud feltörni a maga irigységével és gyűlölködésével.

Az engedelmesség elsősorban a megszentelődésben mutatkozik meg. 

Minél tisztábbak leszünk, annál bensőségesebb lesz a kapcsolatunk Jézussal. 

A megszentelődésben való hanyagság, a gonosz testi indulatok iránt való engedékenység visszavetnek. 

Az Úr Jézus így nem tud akadálytalanul kibontakozni bennünk, a gyümölcs gyéren jelentkezik.

Kicsi dolgoknak is súlyos következményei vannak. Ha nem teszünk le valamit, amit Jézus Lelke bűnnek nyilvánít, megszomorítjuk Őt és akadályozzuk életet adó erejének megnyilvánulását. 

Akkor maradunk Jézusban, ha Igéje bennünk marad, ha benne mozgunk, Őt szemléljük éjjel és nappal. Az ilyen élet a folyóvíz mellé ültetett fához hasonló, amely gyümölcsöt hoz a maga idejében.

 Konfuciusnak, a kínaiak tanítójának szavait gránitba vésték évezredekkel ezelőtt, hogy megmaradjanak, amíg a világ világ. Jézus szavait kitörölhetetlenül szívünk hústábláira kell írnunk. 

Ez akkor történik meg, ha vele járunk, beszédét magunkban forgatjuk és fontolgatjuk. 

Ekkor bontakozhat ki Jézus élete bennünk és hozunk sok gyümölcsöt. 

Jézusban maradni nem valami bizonytalan érzés, amit valójában még leírni sem lehet. 

Egyszerűen azon múlik minden, hogy engedelmesek vagyunk-e és a tiszta Igéből élünk-e?

A GYÜMÖLCSTERMÉS TITKA❣️

,,💞Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk. Aki énbennem marad, én pedig õbenne, az terem sok gyümölcsöt.,, (Ján 15, 5)

Az Úr Jézus nem vallásalapító. Mûködése nem csupán a múltra korlátozódik, nemcsak az írott és szájhagyományon keresztül munkálkodik.
Jézus nem csupán gondolatainkat termékenyíti meg, mint a nagy emberek szokták. 

Õ az „életünk élete, lelkünk lelke, ereje".
Személyes kapcsolatba léphetünk vele. „Krisztusban" - mondja sokszor az Ige.
Ezt a bensõséges életközösséget a szõlõtõ és szõlõvesszõk példájában helyezi szívünkre az Úr Jézus.

Szerves kapcsolatban vannak egymással, nekünk is így kell lennünk a Megváltóval.
Amint hozzákapcsolódunk, átjár az Õ életereje.

Maga Jézus viszi ezt véghez: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket." 

Keresi velünk a kapcsolatot.
Szeretetével igyekszik megnyerni minket. Igéjén át adja ezt a könyörülõ szeretetet.
Ha engedjük, hogy beszéljen velünk és magunkba fogadjuk szavát, akkor Õt magát fogadjuk be.
Ha beszédei bennünk maradnak, Õ maga marad meg bennünk (Ján 15, 7).

Szeretete tisztító, megszentelõ szeretet.
Nem vet meg senkit, mégha undok mocsárból jön is elõ, de a tisztulás utáni vágynak ott kell lenni!
Csak a megtisztulás alapján egyesülhetünk Jézussal.
- Ekkor élet támad halott szívünkben, zöldell, virágzik és jön a gyümölcs.
Tõle elválasztva lehetetlen gyümölcsöt teremni. Hiányzik az élet. 

Saját igyekezetünkkel sok mindent gyárthatunk, ami gyümölcshöz hasonló, de a mesterséges gyümölcs egészen más, mint a valódi.
Ahol az Úr Jézus munkálkodhat, ott minden magától jön, kényszer nélkül és nem erõszakoltan.
Ha savanyú ábrázattal tesszük a jót, az a savanyú vadszõlõhöz hasonlít, ami senkit nem üdít fel (Ézs 5, 2).

Az eredmény még nem jelent gyümölcsöt.
Minden életnek van valamilyen eredménye; az egyik vagyont hagy hátra, amit fáradsággal, szorgalommal, talán becsületesen keresett meg. Ez is valami, de nem gyümölcs Jézus szerint.
A másik tisztességre, megbecsülésre jut. Ez is ér valamit, de nem örökkévaló gyümölcs.
Csak ami Isten elõtt is számít, ami Istent és embereket felüdít, az gyümölcs.
Van, akinek szomorú az aratása: adósság a könnyelmû élet után, vagy kiélt, szétrombolt test, 

mert a kicsapongás aláásta egészségét, eltékozolta teste és lelke nemes erõit.
Csak Jézusból fejlõdhet ki az az élet, amely majd Isten mérlegén megfelel.

A LÉLEK VEZETÉSE ALATT❣️

,,Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. "- (Róma 8, 14) 

Isten gyermekeinek nemcsak dicsőséges előjogaik vannak, hanem nagy elkötelezettségeik is. 

Mint gyermekeknek engedelmeskedniök kell és engedni, hogy Isten Lelke vezesse őket.

Csak azok Isten gyermekei, akik követik a Lélek ösztönzéseit, akik tehát nem elégszenek meg kegyes szólamokkal, hanem véghez is viszik a mennyei Atya akaratát. 

Olvassuk csak el az előtte levő igerészt! Feltétlenül szükségesnek mondja itt az apostol, hogy a test cselekedeteit a Lélekkel megöldököljük. 

A test cselekedeteihez tartozik például a harag és a türelmetlenség. 

A Szentlélek ezek ellen törekszik. Engedünk-e gyengéd és mégis erőteljes indításának? 

Hallgatunk-e intésére, amikor forrni kezd bennünk az indulat? Ő hallgatást parancsol. 

Helyet adunk-e neki, vagy kitörnek belőlünk a haragos szavak? 

Ha tisztátalan kívánságok mozdulnak bennünk, elvágjuk-e útjukat azonnal, amint a Lélek int? 

Vagy elhallgattatjuk Őt és átadjuk magunkat tisztátalan fantáziánknak mindaddig, míg képzelődéseink tetté érnek? 

Ha gondolataink ferde utakon bolyongnak, visszahívjuk-e őket, amint a Lélek emlékeztet, vagy odadobjuk nekik a gyeplőt? 

A Szentlélek a szeretet királyi parancsára ösztönöz. 

De vajon nem talál-e minket éppen ezen a ponton restnek, mivel féltjük a kényelmünket és nem akarunk mások szolgálatában áldozatot hozni és elégni? 

Azonnal követjük-e Őt, ha int, hogy tegyük jóvá a szeretet parancsának megsértését és kérjünk bocsánatot?

A Szentlélek a Jézusról való bizonyságtételre indít. 

Nem talál-e ellenállásra, mert emberfélelem és a szenvedéstől való félelem gátol minket? -

A Lélek imádkozásra és az Istennel való közösségre indít, de néha késlekedünk, elfecséreljük erőinket mindenféle munkában, ahelyett hogy összpontosítanánk azokat az Ő szolgálatára. 

Isten Lelke arra int, hogy kutassuk az Ő Igéjét, de nincs időnk rá, értéktelen fecsegéssel és kapkodó sokat-akarással gyengítjük saját magunkat. 

Pedig Isten olyan gyermekeket akar, akikre úgy jellemző az engedelmesség, mint ahogyan a "gonoszság gyermekeire" jellemző a gonoszság. 

Az engedelmesség új természetükké lett az övéinek, ha nem is vagyunk mindjárt tökéletesek benne. 

Fáj-e vajon minden engedetlenséged? 

Megszomorítjuk a Szentlelket, valahányszor nem engedünk indításainak. 

Ha tartósan megszomorítjuk, végül is eltávozik tőlünk.

CSELEKVŐ HIT❣️ - 2.rész -

,,💞Aki hallja tõlem e beszédeket és cselekszi azokat, hasonló ahhoz a bölcs emberhez, aki kõsziklára építette a házát.,, (Máté 7, 24)

Isten szava nem csupán olvasásra van, hanem élõ, azaz megélésre való Ige - mondja Luther. 

Az Ige mindig gyakorlati útmutatást ad, magatartásunkat irányítja.

Jézus cselekedetekre vonatkozó szavát mindenesetre helyesen kell megértenünk. 

Nem külsõ, hanem elsõsorban belsõ cselekvés ez. 

A szív elõször odahajol az Igéhez, majd elhatározások születnek benne, amelyek az ember akaratát érintik. A hívõ keresztyén engedi, hogy az Ige beléhatoljon, majd õ is rááll az Igére. 

Belsõ szobájában (Isten elõtti csendességében) imádkozik felette, igyekszik komolyan venni, tetté formálni azt. Mit ér, ha az alvó felretten ugyan az ébresztõ szóra, de megint elalszik, ahelyett hogy felkelne? Ha az Ige valamire rámutat, ami Isten ellen van, szakíts a gonosszal, távolítsd el a régi romokat, ne nyugodj, míg határozottan állást nem foglaltál a bûn ellen és Isten mellett!

Az ilyen magatartás nincs ellentétben a hittel, mert az igazi hit nem puszta gondolat, nem hittételek ismerete. Ezt reformátoraink is fáradhatatlanul hangsúlyozták. 

Az élõ hit cselekedet; megragadja a bûnösök Megváltóját, él az isteni kegyelemmel, felhasználja szabadulására, tisztulására. 

Az apostolok a hitet többször engedelmességnek is mondják. 

Aki hisz, alárendeli magát a mentõ szeretet üzenetének és dacos, csüggedõ szívével kiszolgáltatja magát az evangéliumnak.

Aki így komolyan veszi az Igét, az kõsziklára épít. Számíthat Istenére, ha a nyomorúság vizei áradnak és vihar tombol körülötte. Isten megtartja azt, aki teljes szívvel ragaszkodik hozzá. 

Az ember nem látja az alapot, de érzi annak szilárdságát és tartósságát. Így a legjobb cselekedetünk, tettünk, vagyis az Úrnak való tiszta és teljes átadásunk is rejtett. 

A nyomorúság napjai és mindenekelõtt majd az Úrnak az az utolsó nagy napja bizonyítja meg, hogy valóban kõsziklára építettünk-e.

Áll a szikla mindörökké,
Melyet Isten épített.
Fáradt szívem menhelyévé
Zúgó hullámok felett.

Ó, én szirtem, sziklaváram!
Otthonom, mely oltalom!
Menhelyem a pusztaságban,
Én Megváltó Jézusom!

Cselekvő hit (I.)❣️

"💞Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket. " (János 13, 17)

A tudást nagy lépés választja el a tettől. Tudásban lehet jó előmenetelünk, elménkkel gyorsan megragadjuk a dolgokat, különösen ha jó a felfogóképességünk. 

De a cselekedet gyakran csak mögötte sántikál, mint a koldus, vagy teljesen el is marad. 

A keresztyénség azonban nem tanítások és igazságok halmaza, amit az ember az iskolában magába szed. Az igazi keresztyénség lélek, élet és erő. 

Sajnos az élő lelki embereket lámpással kell keresnünk. 

A Megváltó az utolsó vacsoránál példát adott tanítványainak, hogyan előzzék meg egymást a szeretetben. 

Ne akarjanak elsők lenni, ne irigyekedjenek, ki-ki közülük tekintse magát a legkisebbnek. 

A szolga nem lehet nagyobb az ő uránál. Ha az Úr megalázza magát, akkor a szolga ne uraskodjék. Mindezt gyorsan felfogjuk értelmünkkel, de ki cselekszik e szerint? 

Isten igazsága elsősorban életünket akarja átformálni. Jó a tudás, de csak azért, hogy tettre késztessen. 

Ne feledjük el, hogy aki ismeri az ő Urának akaratát és nem aszerint cselekszik, azt sokkal büntetik. Amit tudunk, az megsokszorozza felelősségünket is, vétkünket is (Luk 12, 47-48).

Tudod, hogy Isten mindentudó és mindenütt jelen van? 

Akkor mintegy az Ő jelenlétében járj! 

Tudod, hogy Jézus vére érted hullott? 

Akkor keresd a bocsánatot és a megtisztulást benne! 

Tudod, hogy Isten Fia megszabadít minden bűntől? 

Akkor ne nyugodj, amíg a te bűneid láncát is le nem törte! 

Tudod, hogy Jézus visszajön és ítéletre von? 

Akkor készülj fel arra a napra! 

Jézus boldognak mondja azokat, akik a cselekvésben, engedelmességben haladást mutatnak. 

Boldogok, mert nem ámítanak másokat és ők sem fognak csalódni.

Aki nem cselekszi Isten Igéjét, az minden tudása mellett üres marad. 

Csak ha komolyan vesszük áz Igét, akkor lesz igazán a mienk.

 "Feledékeny hallgató" az, aki csak felszínes benyomásokat kapott, az Igének nincs benne gyökere. 

A valódi, igazi keresztyének benne élnek Isten Igéjében, ezért bizonyosságuk van és nem gyötri őket állandóan a kétség. Ezek boldogok az ő cselekedetükben.

Az Úr már itt vallást tesz róluk, hát még majd ott, azon a nagy napon - ellentétben azokkal, akik "Uram, Uram"-oznak, de akiket el kell majd utasítania magától.

Cselekvő hit (II.)

   "Aki hallja tőlem e beszédeket és cselekszi azokat, hasonló ahhoz a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. " (Máté 7, 24)

Isten szava nem csupán olvasásra van, hanem élő, azaz megélésre való Ige - mondja Luther. 
Az Ige mindig gyakorlati útmutatást ad, magatartásunkat irányítja.

Jézus cselekedetekre vonatkozó szavát mindenesetre helyesen kell megértenünk. Nem külső, hanem elsősorban belső cselekvés ez. A szív először odahajol az Igéhez, majd elhatározások születnek benne, amelyek az ember akaratát érintik. A hívő keresztyén engedi, hogy az Ige beléhatoljon, majd ő is rááll az Igére. Belső szobájában (Isten előtti csendességében) imádkozik felette, igyekszik komolyan venni, tetté formálni azt. Mit ér, ha az alvó felretten ugyan az ébresztő szóra, de megint elalszik, ahelyett hogy felkelne? Ha az Ige valamire rámutat, ami Isten ellen van, szakíts a gonosszal, távolítsd el a régi romokat, ne nyugodj, míg határozottan állást nem foglaltál a bűn ellen és Isten mellett!

Az ilyen magatartás nincs ellentétben a hittel, mert az igazi hit nem puszta gondolat, nem hittételek ismerete. Ezt reformátoraink is fáradhatatlanul hangsúlyozták. Az élő hit cselekedet; megragadja a bűnösök Megváltóját, él az isteni kegyelemmel, felhasználja szabadulására, tisztulására. Az apostolok a hitet többször engedelmességnek is mondják. Aki hisz, alárendeli magát a mentő szeretet üzenetének és dacos, csüggedő szívével kiszolgáltatja magát az evangéliumnak.

Aki így komolyan veszi az Igét, az kősziklára épít. Számíthat Istenére, ha a nyomorúság vizei áradnak és vihar tombol körülötte. Isten megtartja azt, aki teljes szívvel ragaszkodik hozzá. Az ember nem látja az alapot, de érzi annak szilárdságát és tartósságát. Így a legjobb cselekedetünk, tettünk, vagyis az Úrnak való tiszta és teljes átadásunk is rejtett. A nyomorúság napjai és mindenekelőtt majd az Úrnak az az utolsó nagy napja bizonyítja meg, hogy valóban kősziklára építettünk-e.

Áll a szikla mindörökké, Melyet Isten épített. Fáradt szívem menhelyévé Zúgó hullámok felett.

Ó, én szirtem, sziklaváram! Otthonom, mely oltalom! Menhelyem a pusztaságban,
Én Megváltó Jézusom!

ISTEN GYÜMÖLCSÖT KERES❣️

"💞Teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket! " (Máté 3, 8) 

A megtérést, gondolkozásunk megváltozását tetteknek kell bizonyítani. 

A bűnbánat az első, de a szomorkodás maga mit sem ér. Döntő lépéseknek kell következni utána.

"Mit cselekedjünk?" - kérdezték Keresztelő Jánostól a bűnbánók. Semmi rendkívülit nem kívánt tőlük. Nem igényelte, hogy ugyanazt az életmódot kövessék, amit ő folytatott. 

Nem kívánta, hogy kijöjjenek régi környezetükből a magányosságba. 

Természetes dolgokat várt tőlük. A vámszedőknek nem azt mondta, hogy hagyják ott a munkájukat, de lelkükbe véste, hogyha becstelenek, beszennyezik lelkiismeretüket. 

A katonákhoz is hasonlóképpen szólt. Mindenkit irgalmasságra buzdított a szenvedők iránt. 

A legkézenfekvőbb dolgot könnyen figyelmen kívül hagyjuk.

Ha valaki lelkileg felébred, azt gondolja, hogy most valami rendkívülinek kell történnie! Ó, nem! Maradj ott, ahová Isten állított, de ügyelj, hogy jobban töltsd be szolgálatodat, mint eddig! 

Légy hű a kevesen, légy lelkiismeretes a rádbízottakban. 

Ez bizonyítja majd, hogy valódi a megtérésed. A megtérés első gyümölcseit is Isten munkálja (Csel 11, 18). 

A megtérő ember komolyan veszi, hogy mássá legyen. Kornélius százados is azon fáradozott, hogy jót tegyen, még mielőtt megtalálta a Megváltót és Isten kedvét találta benne.

 "Aki Őt féli és igazságot cselekszik, az kedves őelőtte." 

Az ilyen embert felhasználhatja, tovább vezetheti és kijelentheti neki Fíát, Jézus Krisztust. 

A Jézusban való hitből fakad a Lélek gyümölcse. 

Ez az élet "gyökeret ver alul és gyümölcsöt terem felül". Nem te hozod tehát a gyümölcsöt, hanem az Úr. 

De gyümölcsnek kell lenni, e nélkül nincs bejutás a dicsőségbe. 

A menny kapujára kívül ez van felírva: "Jézus befogadja a bűnösöket." 

Jöhetsz, ahogy vagy, ha más akarsz lenni, mint ami vagy! 

A kapun belül viszont ez áll: "Többé ne vétkezzél!"

Járj világosságban, teremj jó gyümölcsöt. 

A nagy ítéletkor csak két osztály lesz: a polyvához hasonlók, és olyanok, akik gyümölcsöt mutatnak fel. 

A polyva a tűzben elég, a termés a mennyei csűrökbe kerül. Csak üres hüvely a te kegyességed? 

Látszat erő nélkül? Isten szórólapátja pontosan szétválasztja a polyvát a búzától. 

Ő őrizzen meg a látszatélettől!

 Legyen megtérésünktől fogva cselekvő, élő a hitünk, mely szüntelenül jó gyümölcsöket terem. Akkkor majd mi is "örömmel jövünk elő, kévéinket emelve".

ELVILÁGIASODOTT KERESZTÉNYSÉG❣️

"💞Ne szabjátok magatokat e világhoz. "- (Róma 12, 2) 

Ez nemcsak külső fellépésünkre és magatartásunkra vonatkozik, hanem egész életmódunkra, egyszóval mindenre. Földi hivatásunkban, az üzleti életben, a társadalmi érintkezésben, 

otthon, a gyermeknevelésben, öltözködésben, mindenben más Isten gyermeke, mint a világ. 

Idővel kialakult és elterjedt egy világias keresztyénség. 

Az igazi keresztyén élet az óember halálát jelenti, a világias keresztyén azonban szerződést köt vele. 

Ha keresztyén ruhát visel, ha formái, szokásai keresztyén jellegűek, akkor életben maradhat. 

A tövisek, szúrások elmaradnak, amelyek az óembert halálra sebzik. 

Az önmegtagadást és a világ megtagadását, mely kemény dolog, törvényeskedésnek, szűkkeblűségnek, a világ elől való menekülésnek bélyegzik, egészségtelen, pietista életmódnak csúfolják. 

Az óembernek meghagyott szabadságot igazi "keresztyén" magatartásnak mondják. 

Aki barátja a világnak és nem különbözik tőle, az elkerüli a Krisztusért elszenvedett gyűlöletet és szégyent.

 "De hiszen mi nem pogányok között élünk, hanem csupa megkeresztelt keresztyén között!" 

- "Az üldözések kora a múlté" - mondják. De sajnos, az evangéliumi keresztyének elleni gyűlölet a világias keresztyének között éppolyan erős, mint régen a pogányoknál volt.

A világias keresztyénség sem nem hideg, sem nem hév, csak ingadozás Isten és a világ között. 

A megosztott szívű emberben nincs erő. 

A világ sem becsüli ezt a fáradt, laza keresztyénséget. 

Az evangéliumi, hívő keresztyéneket a világ ugyan kerüli és gyűlöli, titokban azonban tiszteli. 

A megosztott szívűek össze akarják kapcsolni azokat a dolgokat, amelyeket lehetetlen összeegyeztetni. Aki a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz, akár akarja, akár nem. 

Csak a határozott keresztyénségben van erő, csak ez tud biztosan fellépni. 

"Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akik őhozzá teljes szívvel ragaszkodnak" (2 Krón 16, 9). 

Az ilyeneket megerősíti úgy, hógy rémületére vannak a Sátánnak és titkos szolgáinak, a világias keresztyéneknek. "Meddig sántikáltok még kétfelé?" Álljatok már egyszer egészen az Úr oldalára!

Mi nem ebbe a világba tartozunk, amely tele van látszattal, hazugsággal, lelkiismeretlenséggel és tisztátalansággal, hanem a másik világba, ahol igazság, tisztaság és szeretet uralkodik.

FELEMÁS IGA❣️

,,💞Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában!,,- (2 Kor 6, 14)

Kétféle iga van, ami nagyon is különbözik egymástól. 

Az egyik Krisztus igája, amit tanítványai hordanak, a másik pedig az, ami alatt a világ gyermekei járnak. Mindenki viseli a maga igáját. 

Még a szabadság rajongóinak is, akiknek zászlajára ez van írva:

 „Szaggassuk le köteleiket és vessük el bilincseiket!" - van igájuk. Sõt, nekik van csak igazán! 

Mindenki alá van vetve valamilyen parancsoló hatalomnak, akár akarja, akár nem. 

Minden embert állandó behatások érnek, amik alól nem vonhatja ki magát. 

Aki nem akar Krisztus igája alatt élni, az a világ és a bûn igáját hordja. 

Vállalnia kell a világ szerint való életet, nyugtalanságot; követi barátait, a „társaság" igézete alatt áll;

 engednie kell örömeinek és szenvedélyeinek, és végre kell hajtania a Sátán akaratát. 

Magával ragadja a világ széles sodra, s mindez kemény igát jelent. 

Mögötte ott álla sötétség irgalmatlan fejedelme.

Milyen más a Megváltó szelíd igája! Aki ismeri ezt, csak magasztalja. 

Idegen igával azonban nem fér össze. Krisztus egyedüli parancsoló ura akar lenni övéinek. 

Közel van a kísértés, hogy egy idõbben a másik igát is húzzuk, fõleg emberekre való tekintettel. 

Így volt ez a korinthusiaknál is. 

Ha a pogányak áldoztak, nagy lakomával fejezték be, és ezen részt vett a szûkebb és tágabb család. 

A keresztyén rokonokat is meghívták. Sokan úgy vélték, nem utasíthatják ezt vissza.

 „Nem vagyunk szabadok? 

Miért kötözzön meg a törvény és állítson korlátokat? Hiszen úgysem hiszünk már a bálványokban, nincs közünk a pogány babonákhoz." Ilyen gondolatokkal nyugtatták meg lelkiismeretüket. 

Az apostol másként lát. Tudja, milyen kísértésekbe jut az ilyen ember. 

Elõször csak udvariasságból, mások kedvéért teszi, aztán a maga kedvéért is. 

Olyan befolyás alá kerül így az ember, ami Jézus Lelke ellenére van, amely elragadja õt Jézustól. 

Az ember nem akar senkit megbotránkoztatni. 

De ne gondolja senki, hogy egyetlen lelkét is megnyer azáltal, ha hamis módon megy elébe és hidat ver feléje. Elõbb fogsz te átmenni hozzájuk azon a hídon, mint amazok hozzád.

Nem szabad feladnunk az álláspontot, amit Isten határozott meg. 

Minden megalkuvás a gonosztól van. 

Ha meg is haragusznak ránk, a lelkiismeretükben mégis ott maradhat egy tövis. 

Végül majd hozzád jönnek, csak várd ki! 

Csupa veszteség, amit az igázság feladása árán nyerünk, ezért ne építs hidakat a bûn világa felé!

ÖSSZEEGYEZTETHETETLEN ELLENTÉTEK❣️

"💞Mi köze van az igazságnak a gonoszsághoz? Vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? És hogyan egyeznék meg Krisztus Béliállal? " (2 Kor 6, 14-15) 

Ne próbáljuk mi összeegyeztetni azt, amit Isten szétválasztott. 

Ahol igazság van, ott békesség, igazi élet van, de az igazságtalansággal és bűnnel békétlenség jár együtt. 

Ott a halál uralkodik. Nagyon gonosz dolog elmozdítani azokat a határköveket, amelyeket Isten állított. 

Élesen szét van választva egymástól az igazság és igazságtalanság, a világosság és a sötétség területe. 

Nem bizonytalan határ ez. 

Nem lehet egyszerre mind a két területen mozogni. Jól ismert az a fáradozás, amivel el akarják tolni a határokat: "Nem kell azt olyan komolyan venni!"

 - "Ne légy olyan merev és türelmetlen!" - "Egyszerűen nem él meg ma az, aki a Biblia szerint akar élni!" Igaz, az egész üzleti életet átszövi az igazságtalanság és a társadalmi életet a hamisság. 

Aki isteni szabály szerint cselekszik, megütközést kelt, és sokszor lehetetlenné teszi magát. 

De mégsem szabad elegyíteni. Aki a sötétség területének szabályait követi, az kizárja magát a világosság birodalmából.

Krisztus és Béliál, a két vezér kiengesztelhetetlenül állnak egymással szemben. 

Krisztus az üdvösség hozója és közvetítője, Béliál a pusztító. Krisztus megmenti az embert, 

Béliál szakadékba taszítja. 

Az első összegyűjti az embereket, a másik szétszórja, harcra uszít mindenkit mindenki ellen. 

Az első jó magot vet, a másik konkolyt. Maga Isten szerzett ellenségeskedést a kígyó és utódai, 

Éva és utódai között. Az asszony magva, Jézus, az egyetlen igaz ember; örök ellenségeskedéssel áll szemben vele az ördög és követői. Akik Jézuséi, soha nem elegyedhetnek össze a sötétség embereivel - azok gyűlölik őket és nem is érzik jól magukat a társaságukban. 

Nem tudják elfogadni életmódjukat. 

De éppen így elviselhetetlen a világosság fiai számára a Sátán gondolkozásmódja. 

Szakadék ez, amelyet nem lehet és nem is szabad áthidalni. 

Hívőnek a hitetlennel nincs közössége. 

A hívők azonnal megértik egymást még akkor is, ha előzőleg nem ismerték egymást. 

A világ csak az övéit szereti, Jézus gyülekezete neki idegen test. 

Milyen visszás és érthetetlen, amikor egy hívő hitetlennel köt házasságot, vállalva vele a legbensőbb közösséget a természetes élet területén.  Együtt élnek és belsőleg mégis idegenek egymás számára.

HARCI FEGYVERZETÜNK - (I) (II.) (III.) (IV.) (V.)

"Álljatok meg tehát, körülövezve derekatokat igazlelkűséggel! " (Ef 6, 14) 

Ne felejtsük el, hogy minden lelki fegyverzet Istené! Tőle való, nem mi gyártjuk. 

El kell fogadnunk és kérnünk kell tőle. Az "igazság" tehát nem a mi személyes igazunk, hanem a felülről ajándékozott igazság bennünk. Isten Igéje, mindenekelőtt az evangélium: "az igazság". 

A Szentlélek árasztja ezt a szívünkbe, így lesz személyes tulajdonunkká. Ez őriz meg a tévedéstől. 

A világ tele van csaló nézetekkel, amelyek igazságnak adják ki magukat. 

Az idők vége felé a Sátán mindent kockára tesz, hogy az embereket elfordítsa az igazságtól és csalóka gondolatainak hálójába vonja őket.

Isten igazsága szabadít meg a tévedésektől, hamis látszatoktól. Ha Isten gazdagsága és teljessége árad reánk, akkor leszünk a legmélyebb értelemben igazzá és lépünk ki a hazug látszatok világából. 

Amíg ebben mozgunk, szavunk és magatartásunk nem viseli magán a teljes igazság pecsétjét; mindaddig nem Isten előtt állunk, hanem emberek előtt. Gondunk van a szép külső megőrzésére, hogy kellemes benyomást tegyünk. Szerepet játszunk, színészkedünk. A külső nem egyezik meg a belsővel.

Bosszankodunk, de nem akarjuk mutatni. Uralkodunk magunkon, de belül mar és forr bennünk a harag. Lenyeljük azt, de nem győzzük le. Tehát látszat az egész! - Gőgből nem mutatjuk gyengeségünket; összeszedjük magunkat. Erős magatartást mutatunk, míg egyszer törés áll be és megmutatja bensőnk igazi képét.

Isten előtt is valaminek látszani akarunk: jónak, adakozónak, kegyesnek, de szívünket hideg önzés, fösvénység, világi gondolkozás tölti be. Csak ha ezt a látszat-lényünket felismerjük és a kífogásokkal, görbe utakkal, külszínnel palástolt valódi magatartásunkat Isten előtt szégyenkezve elismerjük, jöhet Jézus Szentlelke, aki maga az igazság, hogy magáévá tegyen.
Akkor letehetjük végre a hazugságot. Belülről kell igaznak lennünk, mielőtt igazak lennénk magatartásunkban külsőleg is.
Az apostol övnek mondja áz igazságot, amivel a hosszú, bő ruhát össze lehet fogni, hogy ne akadályozzon a járásban. Azok, akiket az igazság szabadokká tett, felszabadultan élnek. 

A nem tiszta, színlelt magatartás gátol a szabad mozgásban. Ha nem vagyunk őszinték, önmagunkat kötözzük meg.
Az igazság emberei egyenességben járnak.

Fegyverzetünk (II.)

"Álljatok meg tehát ... felöltözve a megigazultság páncéljába! "(Ef 6, 14)

A fegyverzet második darabja a megigazultság páncélja. Ezt is csak Isten adhatja ajándékba. Imádkozva hozzuk elő ezeket a fegyvereket Istenünk fegyvertárából. Az Ő ajándékait mindig újra kell kapnunk. Nem hasonlítanak földi kincsekhez, amelyek egyszer s mindenkorra megvannak és szépen őrizgetjük őket az ékszerdobozban. Ha egyszer megkaptuk az igazság övét és a megigazultság páncélját, akkor minden nap újra fel kell vennünk őket.

Isten maga készítette el a megigazulást Fia keresztjén! Minden bűntől, hamisságtól megtisztít és megszabadít a Bárány vére. Ezt hasonlítja az Ige a páncélhoz. 

A páncél befedi a mellkast, ahol a szív dobog. Az az ember, akit Isten megigazít, védett helyzetben van. Bátor lehet akkor is, ha mindenféle vádaskodást és támadást indítanak ellene. "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?

 ... Kicsoda vádolja az Isten választottait? Hiszen Isten az, aki megigazít" (Róma 8, 31. 33). 

Akkor is bizakodunk, ha a Sátán, ez a vádló, nyugtalanítani akar. Valóban erősen állhatunk, bukás nélkül. Sokan a saját igazságuk páncéljába öltöznek. Büszkélkednek, hogy ők milyen jók és kötelességtudók, magatartásuk kifogástalan és semmi gonosz nem terheli őket. Úgy vélik, egykor nyugodtan nézhetnek majd a Bíró szemébe. De ez a páncél nagyon törékeny, szúette, korhadt fából készült. 

Ha valaki egy ilyen erkölcsös, a saját szemében kifogástalan embert kérdőre von, az felháborodik és elveszti önuralmát. Ha azonban Isten kegyelme által bizonyosságra jutottunk, nyugodtak lehetünk. Felindulás és felháborodás azt bizonyítja, hogy mégsem vagyunk olyan biztosak a dolgunkban. 

Saját igazságunk mindig rossz fedezék. Ha felülről megújult a lelkiismeretünk, minden ilyen bizodalmunk szánalmas véget ér, de ha egyedül arra a megigazultságra hagyatkozunk, amit Isten a hitnek ajándékoz, akkor igazán szilárdan állunk.

Isten megigazított gyermekeinek az életéből valóban nem hiányoznak a támadások, árulások, gyalázások. Mindezek azonban nem verik le őt. Nem találja el az ellenséges fegyver. 

Szíve sértetlen és erős marad, annál inkább örvendezik Istentől kapott megigazultságának. 

Akik kifogástalanságukkal büszkélkednek, könnyen elesnek, de aki egyedül a kegyelemből való igazságban bízik, nem szégyenül meg, erősen áll a kísértések között is.

Fegyverzetünk (III.)

"Felsaruzva lábatokat a békesség evangéliumának hirdetésére való készséggel. "(Ef 6, 15)

A fegyverzet harmadik darabja: készség az evangélium hirdetésére. 

Hát erre nemcsak az igehirdetőknek van elhívásuk? Sajnos, sok gyülekezetben megszokták, hogy hallgatnak és ráhagyják a lelkészre az evangélium képviseletét. 

Jézus és az apostolok véleménye szerint azonban minden keresztyén, aki békességre jutott, elhívatott, hogy a békesség követe legyen; az a feladata, hogy szóljon, bizonyságot téve Jézusról, aki egyedül ad nekünk békességet. 

Természetesen nem mindenki van elhíva a nyilvános igehirdetésre, de minden hivő keresztyén tegyen vallást Megváltójáról; ez az Ő akarata. Képessége azért van erre, mert maga már békességre jutott Jézusban. A készséget viszont mindig újra felülről kell kapnia. 

Kegyelem, ha szabadon és bátran tehetünk bizonyságot az evangélium erejéről. 

Az ilyen tanú bátran és biztosan léphet fel, mint az a harcos, aki jól fel van saruzva. 

Akinek Isten ajándékba adja, hogy örömmel szóljon, az ne húzódjék zavartan és szégyenlősen félre, hiszen Isten gyermekének van valamije, ami a világnak nincs: a drága békesség.

Bármennyi pénze, hatalma, becsülete van is a világ gyermekeinek, békességük nincs. 

Olyanok, mint a nyugtalan tenger, amelynek hullámai iszapot és sárt hánynak ki. Igen nagy szüksége lenne a világnak arra, hogy megmutassák neki a békesség útját. 

"Mily szépek az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond" (Ézs 52, 7). 

Lépéseik könnyűek és mégis határozottak. 

Igaz, semmibe veszik őket, lemosolyogják és kigúnyolják őket, de mégsincs okuk rá, hogy félénken visszahúzódjanak a sarokba. Ha megkapták a bizonyságtételhez a bátorságot és határozottságot, akkor még gyenge asszonyok, tanulatlan, egyszerű emberek is olyan bátran szólnak, hogy elképed a világ. Csel 4, 13-ban olvassuk: "Amikor látták az apostolok hitvalló bátorságát és megértették, hogy tanulatlan, egyszerű emberek, csodálkoztak."

Mennyivel gyorsabban száguldaná be a világot az örömhír, ha a keresztyének nem lennének olyan félénkek és némák! Vigyázz, nehogy valaki vádoljon majd, akivel gyakran találkoztál, hogy soha nem beszéltél neki Jézusról! De egész lényünkből a békességnek kell áradni, hogy még szavak nélkül is ezt érezzék meg az emberek. Akkor áldott lesz a bizonyságtételünk.

Fegyverzetünk (IV.)

"Mindezekhez vegyétek fel a hit pajzsát, amellyel a gonosznak minden tüzes nyilát kiolthatjátok. "- (Ef 6, 16)

A fából készült, bőrrel bevont pajzs az egész embert, fejétől a lábáig fedezte. Ez a hit képe. 

Voltak tüzes nyilak, amelyekkel meg akarták gyújtani a pajzsot; ekkor a harcos védtelenné vált. Ősi ellenségünk mindenekelőtt a hitet akarja elvenni, mert akkor nyert ügye van. 

Csak a hit őrizhet meg és tehet ellenállóvá a Sátán tüzes nyilaival szemben. 

A kétségek, sötét gondolatok, sőt Isten elleni káromlások ezek, amelyeket nyílként dob a lélekbe. 

Különösen a nyomorúság és szenvedés idején jön ezzel: Hol van a te Istened? Mit segít rajtad minden imádságod? Ha Isten igazságos és a szeretet Istene, hogyan győzedelmeskedhet az igazságtalanság, hogyan lehetnek a gyermekei elhagyottak? 

A jelen idők sok alkalmat adnak ilyen gondolatokra, amelyek elnyeléssel fenyegetik a hitet. 

Az Úr Jézus előre megmondta, hogy az utolsó időkben súlyos próbák alá kerül hitünk. 

Sokakat elhitetnek majd a Sátán követei és elbuknak. "Az Embernek Fia, mikor eljön, vajon talál-e hitet a földön?" Sokan hűtlenül elhagyják majd a "zászlót" és hitüket is eldobják.

A hit pajzsát is újra meg újra kell kapnunk. Csak az Isten Lelke által belénk plántált hit áll meg. 

Nem a könyvből tanult "hit", hanem a szív élő hite vezet győzelemre. Maga Isten erősít meg.

A kételkedésnek a hit ellen intézett támadásait ismételten vissza kell vernünk a hit "mégis" szavával. 

Es ha úgy tűnik, hogy minden ígéret semmivé válik, annál erősebben kell ragaszkodnunk Hozzá és a mindig szavahihető Igéhez, még a legnagyobb sötétségben is.

Jób erősítő példa. Megingott a hite, de nem szenvedett hajótörést. Kételkedett Isten szeretetében, Isten kegyetlen ellenségnek tűnt fel előtte, de mégsem engedte el Őt. 

Megrázó, hogy kisiklásai ellenére mégis mindig őbelé kapaszkodik: "Szemem könnyezik Isten felé." - "Az én tanúm az égben van." - "Tudom, hogy az én Megváltóm él." 

A hitnek ezekkel a szavaival védekezik, amikor az ellenség a hitetlenség szakadékába szeretné taszítani őt. "Istenem, a te utad szentséges" - mondja súlyos hitpróba idején a zsoltáríró. 

Úgy látszik, mintha vége lenne az ígéretnek (Zsolt 77, 9), de ő nem veti el bizalmát. 

Bár nem érti Isten homályos útjait, mégis "szentnek" látja azokat. 

Isten soha nem olyan, mint a szeszélyes emberek. Megtartja szavát, hű marad.

Fegyverzetünk (V.)

"Vegyétek fel az üdvösség sisakját is és a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. "(Ef 6, 17)

Az üdvösség sisakját más helyen a reménység sisakjának nevezi az Ige (1 Thess 5, 8).

 Itt tehát az eljövendő üdvösségről van szó, amely Urunk visszajövetelével lesz nyilvánvaló. 

Ezt a reménységet sisakhoz hasonlítja, amely megvédi a fejet az ellenséges ütésektől. Isten gyermekei számára is nehéz sorscsapások jönnek, de az eljövendő reménység dicsősége erőt ad nekik a kitartásra. Mindez most csak rövid átmenet, bármilyen fájdalmas is. A végén öröm int felénk.

"Vegyétek fel a sisakot!" Ez kétféleképpen történhet. 

Először: Emlékezzetek reménységetekre, mélyedjetek el benne, kutassatok szorgalmasan utána! Mélyedjetek el mindenekelőtt a reménység nagy könyvében, János Jelenéseiben. Itt bontakozik ki reménységünk egész gazdagsága. 

A jelen sötétségében erősítő látásokat kapunk, így derűsek leszünk a nyomorúságban és erősek a tűrésben. 

Másodszor: Reménységünket újra meg újra fentről kell kérnünk, mert sokszor minden szürke körülöttünk. 

Mit ér a legszebb kilátás, ha ködben van a táj? Istennek kell szétoszlatnia a homályt, hogy szemünk csodálkozva lássa, mit készített Ő nekünk. Akkor elfelejtjük a meredek kapaszkodó fáradságát és veszélyeit.

A keresztyének nemcsak védekezésre vannak elhíva, hanem támadásra is. Le kell sújtaniok, ütéseket kell adniok, de nem testi fegyverekkel, nem a gúny és szidalom szavaival, hanem a Lélek kardjával, amely Istennek valamelyik Szava. Az ilyen Igét felülről kell kérnünk. - A felülről ajándékozott szó átütő erejű, hatalma van és villámként hat. Jézus így kapta meg minden szavát az Atyától.

Talán mi sem vagyunk szónokok és nincs természetes beszédkészségünk, de Isten a gyermekek és csecsemők szája által erősíti meg hatalmát ellenségei miatt (Zsolt 8, 3). 

Hányszor megszégyenítette már az okosok hitetlenségét így! Szívesen veszi, ha gyenge és tanulatlan emberek megdicsőítik Őt. 

Péternek a Lélek erejével tett bizonyságára a nagytanács is elhallgat, meg Simon mágus is (Csel 8, 22; 23, 9). 

Ellenségei nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Léleknek, ahogyan István beszélt (Csel 6, 10). 

De a legdicsőségesebb az, amikor az ellenséget nemcsak elhallgattatja, hanem elvezeti az igazság megismerésére. Ez a legszebb győzelem, aminek az angyalok is örülnek a mennyben.

KÜZDELEM a SZABADSÁG MEGŐRZÉSÉÉRT❣️

,,Minden szabad nekem, de rajtam semminek se legyen hatalma. " (1 Kor 6, 12)

"Aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek." Természetünk szerint mindannyian ebben a szégyenletes rabszolgaságban vagyunk. Csak Krisztus teremt szabad embereket, akik fölött nincs más úr, csak az Isten. Minden más szabadság csak látszatszabadság, hamis csillogású szolgaság.
De nemcsak a szenvedélyek kötöznek meg! Van sok ártatlan, talán a maga nemében értékes és fontos dolog, amelyek azonban mégis elvonnak Istentől és megfosztanak szabadságunktól. 

Sokan úgy vélik, addig dohányoznak, amíg akarnak, pedig tévednek; megkötözi őket a dohányzás.
A mindennapi kenyér "nem lesz szenvedélyünkké, de különben bármilyen élvezeti cikk úrrá lehet rajtunk.
Pál tud olyan keresztyénekről, akiknek istenük a hasuk.
- Mindennapos munkánk Isten akarata, de a munka is leigázhat és rabszolgájává lehetünk. 

Az egészség érték, vigyázzunk rá, de ha túlságosan aggódunk egészségünkért, ez is bilincsbe verhet.
A gyermek Isten ajándéka, de milyen könnyen megtörténhet, hogy parancsolója lesz szüleinek.
Nekem, Isten gyermekének, minden meg van engedve, de semmi nem tarthat fogva. 

A hívő ember mindenek felett úr, de könnyen a dolgok alá kerülhet, ahelyett hogy királyi szabadságban felettük állna!
Aki meg akar maradni abban a szabadságban, amire Krisztus felszabadította (Gal. 5, 1), annak naponta harcolnia kell, hogy semmi ki ne szorítsa az Úr Jézust. 

Mert csak akkor vagyunk szabadok, ha Istent imádjuk és csak neki szolgálunk.

Két dolog szükséges ehhez a harchoz:
1. Őszinteség. A Szentlélek int minket, ha a szívünk valamihez nagyon odatapad. 

Hallgass rá, ne magyarázkodj, valld be, hogy meg vagy kötözve.
2. Határozottság. Sok mindenről határozottan le kell mondanunk, meg kell tagadnunk magunkat.
A legértékesebb dolog is csapdává válhat.
Nincs szükségünk arra, hogy mindenünk legyen és mindent élvezzünk.
Adjunk át mindent az Úrnak. Ami fogva tartja szívünket és újra meg újra erőt vesz rajta, azt dobjuk el, különben Isten sokkal radikálisabban távolítja majd el.
"De mindenekben diadalmaskodunk őáltala, aki minket szeretett."
Az a szeretet, amely megszabadításunkért a legdrágább vételárat tette le, erőt ad arra is, hogy mindent odaadjunk, ami nem egyeztethető össze ezzel a szeretettel.

HARC a TISZTÁTALAN VÁGYAK ELLEN!

"Takarítsátok el a régi kovászt! "

- (1 Kor 5, 7) 

A régi kovász a pogány természet. A pogányság két alapbűne a fajtalanság és a kapzsiság. 

Mielőtt bármely hibától megszabadulhatnánk, felülről kell szabadulást kapnunk. 

Csak akkor tisztulhatunk meg alaposan, ha először Krisztus vére megtisztítja egész lényünket. 

Talán saját erőnkből is eltávolíthatjuk a gonosz hajtásokat, de ezzel soha nem juthatunk el a szív tisztaságáig. 

Ha a kegyelem által nem kerülünk át új talajba, eredménytelen fáradozás a bűnnel való harcunk. 

Ezért mondja az apostol: "Takarítsátok el a régi kovászt ... hiszen ti kovász nélkül valók vagytok!" 

Ez ellentmondásnak látszik, pedig nem az. 

Aki megragadja Jézus Krisztus kegyelmét és eggyé lesz vele, az új természet. 

A régi természetet azonban nem fújja el a szél. 

Megmozdulnak a vágyak és a kívánságok; erőlködnek hogy érvényesülhessenek, de már nem kell engednünk nekik (Róma 8, 12). 

Ha Jézus lelkének új hajtóereje visz előre, nem engedünk többé a test kívánságainak (Gal 5, 16). Kisöpörjük a régi kovászt azzal, hogy hitben magunkhoz öleljük azt az új természetet, amit Jézusban ajándékba kaptunk (Máté 11, 12). 

Az igazi hit nem álmatag, hanem hatalmas, erőteljes és munkálkodó valami. 

Teljes határozottsággal áll rá a győzelem talajára. 

Ha a gonosz kívánság hevesen támad, a hit így kiált fel: "Uram, segíts rajtam, tied vagyok, nem szolgáltathatod ki saját tulajdonodat!"

A győzelemhez fontos a harci gyorsaság. 

Ha a tisztátalan kívánság már talajra talált, fertőzése könnyen tovább terjed. 

Aki sokáig szolgált és sokszor engedett neki, annak akaratereje annyira meggyengülhet, hogy egyedül nem birkózik meg vele.

Aki ennyire a bűn hatalma alá került, az Jak 5, 16 szerint beszéljen egy hívő keresztyénnel: "Valljátok meg egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért." 

Az Úr megáldja azt, aki megalázkodik az emberek előtt, és annak a szeretetét is, aki kiáll a megkötözöttért. A testi kívánságok hatalmasan felburjánzanak, ha a testet a szükségesen felül ápolgatjuk és pihentetjük (Róma 13, 14). 

A gonosz kívánság legyőzésére jó eszköz a munka és a mértékletesség. 

Újabb vereségek könnyen kishitűvé s kedvetlenné teszik az embert, de ne csüggedj! 

Magad miatt ugyan elcsüggedhetsz, de nem az Úr Jézus miatt. 

A tisztátalan kívánság mint a penész lepi be a szívet, de Jézus megtisztíthatja és dicsősége ragyogó tükrévé teheti.

 "💞Boldogok akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják❣️"

HARC a HARAG és GYŰLÖLKÖDÉS ELLEN❣️

,,Vessétek el magatoktól a haragot, indulatosságot, gonoszságot,káromlást.,, (Kol 3, 8)

A gonoszt csak jóval lehet legyõzni: a tisztátalan gyönyöröket azzal,hogy az Úrban gyönyörködünk. 

A fösvénységet és kapzsiságot az adakozás készségével, bármennyire mást mond is az önzõ óember. 

Így a haragot, keserûséget, érzékenységet, viszálykodó természetet is csak úgy lehet levetkõzni, hogy mint Isten megkegyelmezett gyermekei, felöltözzük a szívbeli könyörületet, szívességet, alázatosságot, szelídséget és türelmet. 

Mindenekelõtt a büszke szívnek kell megalázkodni és meglágyulni az Õ meg nem érdemelt irgalma elõtt. 

Jézus báránytermészetére van szükségünk, hogy eredményesen harcolhassunk a harag feltörõ indulatai, a gyûlölködõ, bosszúálló lelkület, a keserûség és érzékenység, minden mérges szó és szidalom ellen, amelyek az óemberbõl törnek elõ.

Természetünk ezt az alapelvet vallja: „Kölcsönkenyér visszajár!" 

Ragadozó állat szunnyad bennünk. Amint ingerlik, kitör. 

Ez a gondolkozás élt Kainban és nemzedékében egyre jobban elburjánzott ez a lelkiség, amelynek semmi sem tetszik s amely mindenkivel szembeszáll, ha büszke énjét sérteni merik.

Dávid is bosszút akart állni Nábálon, aki érzékenyen megbántotta õt, de aztán megköszönte Istennek, hogy még idejében hozzáküldte Abigailt, aki lelkiismeretéhez szólt és megakadályozta, hogy vérontással terhelje magát (1 Sám 25, 32-33). 

Amíg azt hisszük, hogy igazunk van, ha haragszunk, ha engesztelhetetlenek, érzékenyek és dacosak vagyunk, addig nincs szabadulás ebbõl. 

Mindez elhordozhatatlan teherré kell váljon számunkra. 

Gondoljunk arra a szeretetre, amely számtalan mulasztásunkkal és hibánkkal együtt szüntelenül hordoz minket, akkor megszégyenülünk türelmetlenségünk miatt.

A sértések és mellõzések nevelésünkhöz tartoznak. 

A legjobb eszköz, hogy a szívünkben levõ tövistõl megszabaduljunk, ha Jézus szavát követjük: „Imádkozzatok azokért, akik bántanak és kergetnek titeket.

" Ha valakiért imádkozunk, azt a szívünkbe zárjuk, és végül elcsendesedik a szívünk, ha Jézus példája szerint mindent az igazságosan ítélõre hagyunk (1 Pét 2, 23).

Ha helyet adunk a haragnak, a keserûségnek és az engesztelhetetlenségnek, magunk szakítjuk el magunkat Isten szeretetétõl és a megbocsátó kegyelemtõl. 

Ezért hát el a szeretetlenséggel, indulattal, bántó szavakkal!