HARC a KAPZSISÁG ELLEN❣️

"💞Öldököljétek meg a ... kapzsiságot, amely bálványimádás. "(Kol 3, 5) 

A testi ember test szerint gondolkozik (Róma 8, 5), de akiben Isten élete van és lelki ember, azt minden törekvés felfelé vonzza. Lehetetlen a földi gondolkozást legyőzni, amíg Isten Fia értelmet nem adhatott nekünk, hogy megismerjük az igazat (1 Ján 5, 20).
Csak ekkor szabadulunk meg a földi dolgokhoz való ragaszkodástól és tanulunk meg az élő Istenben bízni, aki megad nekünk mindent gazdagon (1 Tim 6, 17).
Ha Krisztussal meghaltunk a világnak, akkor teljes buzgósággal keressük azt, ami odafelvaló!
Folyamatosan öldököljük meg magunkban a pénzszeretetet és a kapzsiságot, amire nézve Jézus szabadulást hozott.
Pál sokakról tudott, akiket a pénz szerelme eltávolított a hittől és sok fájdalommal szegezték át magukat (1 Tim 6, 10).
Mert ha valaki egyszer megízlelte az Úr jóságát és mégis boldogtalan, ez csak azért van, mert belekeveredett földi törekvésekbe. Minél mélyebben merül bele az ember a földi dolgokba, annál erősebb benne a földi gondolkodás.
És minél inkább elmerül Istenben és minél többet foglalkozik az Ő dolgaival, annál inkább növekszik benne a mennyei gondolkodás. - Olyan a természetünk, hogy magunkhoz ragadnánk mindent, amit csak lehet; Isten jellemvonása az adás. A legdrágábbat adta oda ennek a hálátlan világnak. Isten Fia önmagát és mindenét odaáldozta értünk.
Aki megtapasztalja magán Istennek ezt az ajándékozó szeretetét, új emberré lesz, olyanná, aki maga is képes adni.
A thessalonikai és filippibeli keresztyének Isten kegyelme által olyan örömmel adakoztak, hogy szinte zavarba hozták az apostolt. Jeruzsálemi testvéreik szorultságának megkönnyítésére erejükön felül adtak (2 Kor 8, 1-3).
Isten gyermekei megértik az Ige szavát: Jobb adni, mint venni!
A jókedvű adakozót szereti az Isten és megáldja.
Az ilyen ember megtapasztalja az Igét:
"Adjatok és nektek is adatik. Jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak majd az öletekbe" (Luk 6, 38).
Aki fösvény és nem tud adni, ne gondolja, hogy Isten gyermeke, mert megcsalja magát. 

Talán valamikor kapott már kegyelmet, de letért Isten útjáról, mivel újra elfoglalta szívét a pénzszeretet.
A kapzsiság és fösvénység bálványozás.
Aki a mammonnak szolgál, bálványimádó (Ef 5, 5).
A fösvénység szívesen ölt kegyes ruhát, pedig a pénz embere Isten ellensége.

HARC a HAZUGSÁG ELLEN❣️

"💞Vessétek el a hazugságot, szóljatok igazat ki-ki az ő felebarátjával, mert egymásnak tagjai vagyunk. "- (Ef 4, 25) 

Az óember keresztül-kasul hazug. Becsapja önmagát és másokat is. 

A látszatok világában mozog, minden törekvése az értelmetlen becsvágy, a semmitérő birtoklási vágy és a hiábavaló világi kívánság. Valaminek képzeli magát, holott semmi. 

Csak ha levetkőztük az óembert az Úr Jézusban való hitben, tudunk minden mást is letenni, 

ami az ő területébe vág. És ebben első a hazugság. 

Rátapad az emberre mint valami sötét árnyék. Természete szerint mindenki hajlamos arra, 

hogy hibáit letagadja. 

Megtérni azt jelenti: igazzá lenni. Vannak emberek, akik általában utálják a hazugságot és szégyellnék magukat, ha másokat becsapnának, de gőgjük megakadályozza őket abban, hogy beismerjék saját igaztalan voltukat. Csak az lesz igazzá, aki alázatosan meghajol Isten előtt.

"Vessétek el a hazugságot!" De hogyan vethetnénk el, ha fel sem ismerjük és ügyet sem vetünk rá? Vigyázzunk szavainkra és kérjük az igazság Lelkét, hogy intsen, valahányszor hamis érveket hozunk fel, büntessen meg, ha igaztalan szó csúszik ki a szánkon. 

- Milyen sokszor túlzunk és fontoskodunk! Csak azt említjük meg, ami előnyös és kedvező fényt vet ránk, a többit elhallgatjuk. 

Nem hazudunk kifejezetten, de megkerüljük az igazságot, nagyzolunk, kétértelműen beszélünk. Valamilyen mellékes okot megnevezünk, de a főokot elhallgatjuk, vagy pedig hallgatásunkkal a másikat hamis hitben hagyjuk, mert kellemetlen a dolgot tisztáznunk. 

Hányszor visszatartjuk az igazságot emberfélelemből vagy nem mondunk igazat, hogy tessünk embereknek. 

Ha Jézus Lelke ezekhez hasonló hamisságokat fed fel bennünk, üdvös azt nyíltan bevallani:

 "Nem mondtam igazat!" Vagy: "Elhallgatással vétkeztem az igazság ellen." 

Az ilyesmit persze nehezen vesszük ajkunkra; mélyen megszégyenítő, de biztos eszköz arra, 

hogy a hamis látszattól megszabaduljunk.

Elsősorban az Úr előtt alázkodjunk meg mélyen, ha hamisságon kapjuk magunkat és keressünk megtisztulást Jézus vérében. A hazugság másokkal kapcsolatban azért olyan utálatos, mert megöli a bizalmat és a szívélyes testvéri érintkezést. A hazug ember kiközösíti magát a gyülekezetből. 

Az apostol kifejezetten hozzáteszi: "mert egymásnak tagjai vagyunk." 

- A nem őszinte lelkület szétválaszt, az igazság összekapcsol, ezért: vessétek el a hazugságot!

SIKERES ELLENÁLLÁS❣️

"Vegyétek fel az Isten minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon és mindent elvégezve megállhassatok. "- (Ef 6, 13) 

A teljes fegyverzetről van itt szó, amelyből egy darabnak sem szabad hiányozni. 

Legyünk mindig annak a tudátában, hogy a Sátánnal és az ő szolgáival van dolgunk. 

De azért ne hárítsunk rá mindent és ne tegyük őt ún. bűnbakká. Mindent vagy a legtöbb rosszat a Sátánra próbálunk hárítani. De a gonoszság elsősorban bennünk van. Jakab apostol ezt nyomatékosan hangsúlyozza: "Mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága." 

Alázkodjunk meg minden rossz gondolattal kapcsölatban, ami felülkerekedik bennünk! 

A Sátán nem tudná azt felkelteni, ha nem rejtőzne bennünk a gonoszság magva. 

De már maga az is vigasztaló, ha elmondhatjuk: az ellenség van e dolog mögött! 

Isten gyermekeit sokszor környékezi az a veszély, hogy kishitűvé válnak, ha ismételten előjönnek a régi kísértések, amikre már úgy néztek, mint megharcolt és legyőzött dolgokra. 

Saját magukat sem értik, és olyan rejtélyes előttük; hiszen nem akarják a gonoszt, könnyek között vágynak tőle szabadulni, s azután jönnek pillanatok és órák, amikor a gonosz mégis félelmetes, lenyűgöző módon csalogatja őket. 

Ilyenkor közel állnak az elcsüggedéshez. Vigyázz! Az ellenség az, ne hagyd, hogy leverjen! 

SZENT KÜZDELEM❣️

"💞Legyetek erősek az Úrban és az Ő hatalmas erejében. "- (Ef 6, 10) 

Hívő keresztyénnek lenni harcot jelent. A megszentelt élet küzdelmes élet. 

Hinni azt jelenti: győzni a világ felett (1 Ján 5, 4-5). Isten népére érvényes ez az Ige:

 "Az Úr hadakozik értetek, ti pedig veszteg legyetek" (2 Móz 14, 14; 2 Krón 20, 6). 

A mi harcunk az, hogy hitet nyerjünk, mert az Úr hit által a mienk. 

Akkor Ő veszi át a harcot és viszi "lelkünk perét" (Jer sir 3, 58). 

Csak akkor várhatjuk el valakitől, hogy erős legyen, ha erőforrása van. 

Nekünk az Úr Jézus a kiapadhatatlan forrásunk. 

Ő mindenki számára elérhető. "Öltözd fel erődet" - szól a próféta (Ézs 52, 1). 

Tulajdonképpen milyen erőt kapunk mi Jézusban? 

Nem testi, fizikai erő ez, nem is olyan erő, amit gép termel. 

Ez a szeretet ereje. A legnagyobb hatalom! 

Ha megnyílunk Jézus szeretete előtt és az a szeretet hat ránk, megtapasztaljuk csodálatos erejét. 

Úgy vonz magához minket, hogy fel tud oldani a világhoz vagy saját személyünkhöz való megkötöttségeinktől. 

A világ is hatalmasan vonz, de a keresztre feszített még hatalmasabban! 

Engedd át magad az Ő szeretete vonzásának, akkor szabaddá leszel megkötöttségeidtől. Szabadítsd ki magadat az által, hogy Jézus szeretetéhez kötözöd magad. 

A Megváltó szeretete győztes erő. Az apostollal együtt így kiálthatsz fel: 

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." 

Csak akkor tapasztaljuk meg, milyen erős az ellenség, ha harcba szállunk ellene. Amíg készségesen alárendeljük magunkat neki, nem érezzük hatalmát. Megkötözöttségünket is csak akkör érezzük, ha ki akarunk szabadulni belőle. 

De Jézus győzött!

Szükséges viszont, hogy saját gyengeségünket és tehetetlenségünket felismerjük, mert Krisztus ereje csak a gyengeségben munkálkodhat. 

Ahhoz, hogy Ő növekedjen, nekem alá kell szállanom. "Semmi vagyok" - ismeri be Pál saját magáról. Azok, akik természettől erősnek és erős akaratúnak érzik magukat, mélységesen érzik tehetetlenségüket, mikor a bűnnel és a Sátánnal kell harcolniok.

 "Erőnk magában mit sem ér, mi csakhamar elesnénk!" - kiáltott fel Luther is. 

Aki azt hiszi, hogy áll, közel van az elbukáshoz. 

Az önmagukban gyengék lesznek a legerősebbek, mihelyt gyengeségük hit által Krisztus erejével párosul. Engedjük, hogy naponta, sőt óránként áthasson, különösen a kísértések idején, az isteni szeretet bűnt eltörlő és mindent legyőző ereje.

LELKI ÉBERSÉG❣️

,,💞Legyünk éberek! Mert az alvók éjjel alusznak ... mi azonban a nappal fiai vagyunk.,, 

(1 Thess 5, 6-8)

Nem vagyunk a sötétség emberei, hanem a nappal fiai - mondja az apostol. 

Ezért éberség illik hozzánk. 

Ha egyszer nappal lett életedben, legyen vége az alvásnak! 

Ha a mi hajnalcsillagunk, Jézus Krisztus, felkelt a szívünkben, akkor virrad, nappalodik. 

Nyissuk fel hitünk szemét, hadd áradjon be a lélekbe a világosság és ragyogja be bensõnk minden kamrácskáját, míg a sötétség legutolsó maradványa is eltûnik. 

Most már tartsd nyitva a szemedet! Elõször is Jézusra nézz! 

Az ébrenlétben egyrészt nyitva tartjuk a szemünket, hogy felismerjük a fenyegetõ veszélyeket és kísértéseket, másrészt mindig az Úron pihen tekintetünk.

A felébredt hívõ ember elmondhatja: „Szemeim mindig az Úrra néznek, mert Õ húzza ki a tõrbõl (csapdából) lábamat" (Zsolt 25, 15). 

Ébren lenni azt jelenti: Az Úr Krisztus jelenlétében maradni. „Járj énelõttem!"

 - „Õ mindig szemeim elõtt van" - mondja Dávid. 

Az egyszerû, õszinte szem kétfelé kacsintgatás nélkül egyedül Jézusra néz. 

Ha álmosak vagyunk, akkor a szemünk zavaros is. 

Az álmos elõtt minden ide-oda libeg, végül egészen lecsukódik a szeme.

 - Ha Jézust elveszítjük szemünk elõl, ki vagyunk téve minden veszélynek.

 Csak az Õ világosságában látjuk meg ellenségeinket is. Felismerjük a közeledõ kísértést és vigyázunk különösen érzékeny pontjainkra, ahol könnyen sebezhetõk vagyunk.

Ha az ellenség támad, Jézushoz meneküljünk, az Õ karjaiban biztonságban vagyunk.

Az elalvás veszélye nagy. Álmos vagy alvó keresztyénekkel vagyunk körülvéve. 

Az álmosság lelke ragadós. Könnyen elõtérbe tolakszik a földi érdek; a világ csalogatása megvesztegetõen és álmosítóan hat lelki szemünkre. Észrevétlenül közönyösebbé leszünk. 

Az Úr Jézus már nem áll olyan világosan lelki szemeink elõtt. 

Tekintetünk meghomályosodik, elfátyolozódik és így az ellenségnek több hatalma van arra, 

hogy észrevétlenül ránk törjön és elbuktasson. - Legyünk hát éberek! 

Gyakoroljuk magunkat abban, hogy szüntelenül Jézusra nézünk és az Õ világosságát engedjük be a szívünkbe! 

Ne rejtõzzünk el soha az Õ szeme elõl! 

Ne kerüljük ki tekintetét akkor sem, amikor vádlón néz ránk. 

Álljunk ellene naponta az álmosító hatalmaknak!

 „Boldogok azok a szolgák, akiket ébren talál az Úr, amikor visszajön!"

ELŐRE a MEGSZENTELŐDÉSBEN❣️

"💞Tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki szennytől és Isten félelmében vigyük véghez a mi megszentelődésünket. " (2 Kor 7, 1)

A második korinthusi levél 6. fejezetének nagy ígéretei indítsanak erőteljesen a megszentelődésre!
A megtisztulás eszköze Jézus vére. 

Ha a lélek e vérben bízva alapvető megtisztuláson ment át, akkor őrizze meg magát tisztán. 

A mázoló kabátján néhány folttal több nem jelent semmit, de ha új és nemrégen kitisztított ruhát viselünk, arra vigyázunk, mert a legkisebb folt is zavaró rajta. 

A megszentelt keresztyén is tartsa tisztán belső ruháját, amit Jézus vérében megmosott! 

Isten gyermekeinek a lelkét is eltorzítja a bűn. 

Érvényre jutnak még bennük is a testi bűnök: tisztátalanság és mértéktelenség; és a szellemi jellegűek, mint az irigység, gyűlölködés, szeretetlen ítélkezés, hamisság, érzékenykedés, akaratosság, önfejűség.

Legyenek mások a hívők, mint a meg nem tért emberek! 

Azok ugyanis egyre mélyebbre jutnak a tisztátalanságba, mert megtűrik a szennyet. 

A Bárány vérében megtisztult lélek azonban nem vak, látja foltjait és utálatosnak érzi azokat. 

Nem is nyugszik, míg meg nem szabadult tőlük. 

Egyre előbbre jut a megszentelődésben, nem áll meg! 

Sajnos, mégis elég sok olyan hívő ember van, akiknél nincs előrehaladás, még mindig a régi utakon járnak.

Pál apostol szüntelenül futott, nem volt megállása. Így kell előrehaladnunk a megszentelődésben. 

Aki nem törekszik tökéletességre, az visszaesik, eltompul és elhal. 

Megszokja régi hibáit, beletörődik, elfogadja a megjegyzést: "Mindenkinek megvan a gyenge oldala." Ezeket cipeli magával, mintha elkerülhetetlenül szükséges lenne és elszárad, ahelyett hogy lelki élete naponként gyökeréig megújulna. 

Vegyük komolyan ezt a figyelmeztetést: "Isten félelmében vigyük véghez a megszentelődésünket!" 

Ne álljunk meg félúton, ne elégedjünk meg gyatra részeredményekkel!

Isten adja az erejét: engedd magadba hatolni! Az Úr Jézus minden hibát, minden bűnt le tud győzni. Még régi, megrögzött szokások, kedvenc bűnök, vérmérsékleti hibák alól is felszabadít! 

Harcold meg te is Jákób harcát: "Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem!" 

Ne add át magad a gonosz szokásoknak, mintha ennek úgy kellene lenni!
Ne vigasztalódj másokkal, hogy ők sem különbek. Hatolj előre a hit és imádság harcában! 

Sokan futnak ugyan, de nem teljes odaadással. Csak egy nyeri el a jutalmat!

ÉRZÉKENYSÉG A BŰN IRÁNT❣️

"Tisztátalant ne érintsetek. "- (2 Kor 6, 17)

A tisztátalansággal naponta találkozunk. 

Szemünk sokszor olyan dolgokat lát, amelyek tisztátalan, sóvárgó gondolatokat keltenek. 

Mennyi szennyes, istentelen beszéd hatol fülünkbe! 

Ezt nem akadályozhatjuk meg. 

De a tisztátalanságot érintenünk nem szabad. 

Az Ige eredeti szövegében a "megérinteni" szó azt is jelenti: valamire rátapadni vagy kedveskedve megérinteni. 

Ez történhet tekintetünkkel vagy gondolatainkkal. 

Nemcsak nagyobb beszennyeződéstől kell őrizkednünk; kerülnünk kell még a szemek finom játékát is. Gondolatainkat és képzeletünket ne engedjük át tisztátalan dolgoknak.

Nagy különbség, hogy valamit észreveszünk csak, vagy rá is tapad a szemünk. 

Így van ez a fülünkkel is: lehet dolgokat meg nem hallani. 

Ne engedjük be magunkba a romlott, sikamlós szavakat! 

Ki szívja be szívesen a fertőzött levegőt? 

A romlott szív azonban élvezi a rothadt szagot. 

 Szennyes folyadék érintésétől piszkosak leszünk, így a szív is beszennyeződik, ha átadja magát a féktelen fantáziának és gonosz gondolatoknak. Akinek tisztaságérzéke van, az óvja ruháit. 

Ha vigyázatlanságból folt esik rá, nem nyugszik addig, amíg ki nem tisztítja. 

Tisztátalan emberek nem is látják már a foltokat; szemük megszokta a piszkot. 

Néhány folttal több vagy kevesebb, nem számít. Ha szívünk tisztára van mosva a Bárány vérében, érzékenyek vagyunk a foltokra. 

Bárcsak megmaradna ez a finom érzékenységünk, sőt egyre inkább fokozódna! 

Akkor minden beszennyeződést tőlünk telhetően kikerülünk, és ha beszennyeződtünk, elviselhetetlennek érezzük és nem nyugszunk, amíg a Bárány vére meg nem tisztított. 

Ha azonban hagyjuk, tovább terjed és mélyre hatol, mint a rozsdafolt. 

Egyre tompábbak és közönyösebbek leszünk s végül már nem zavarnak a foltok. 

Legfeljebb csak akkor kínos, ha mások látják. 

A rejtett foltok, amiket csak Isten lát, már nem bántanak minket.

Mint ahogyan a pók ezer szállal szövi körül a legyet, amit hálójába fogott, ugyanúgy tesz az ellenség azzal a lélekkel, aki lanyha és hanyag a megszentelődésben. 

Minden beszennyeződés hatalmat ad neki a lélek felett, és az ilyeneket még inkább kábítja és befonja, míg meg nem fojtja. 

Légy éber! Ha teljesen elszakadunk minden tisztátalantól, akkor "magamhoz fogadlak titeket" - mondja az Úr.

VEGYÜK NAGYON KOMOLYAN❣️

"💞Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? " (1 Kor 5, 6)

Vigyázz a kis dolgokra! Mindenütt fontos és sokszor ijesztő szerepet játszanak. 

A gonosznak nagyobb, erősebb a fertőző ereje és terjedése, mint a jónak, vagy 

- amint a prédikátor mondja - 

"A bölcsességnél és tisztességnél hathatósabb egy kevés balgatagság."

 - Fenti Igénk éppen úgy vonatkozik az egész gyülekezetre, mint az egyesekre. 

Az egész közösséget megmérgezheti egy kicsiny dolog, de éppen úgy megronthatja a gonosz valami kicsiny kezdet által az ember egész benső életét. 

Parányi bacilusok, amelyeket csak erős nagyításban láthatunk, terjesztik a súlyos fertőző betegségeket. Hihetetlenül gyorsan szaporodnak és az egész testet megmérgezik. 

A kovász parányi sejtjei rohamosan megsokszorozódnak és az egész tésztát áthatják. 

Ez a bűn képe.

Egyetlen tekintet gonosz kívánságot ébreszthet a szívben. Ha ezt a csírázó mérget ki nem dobod, akkor tovább terjed mindaddig, amíg egész lelki életedet áthatja és gonosz cselekedetek lesznek belőle. Egyetlen gondolat tovább szövődik, egész szövevény lesz belőle, amely behálózza és megkötözi a lelket. Egy tisztátalan szó megmérgezi a fantáziát és tisztátalan képeket teremt a lélek rejtekében. 

Ezek felkeltik a szenvedélyeket, mámorossá teszik és félrevezetik az embert. 

Egy másik kép: egy tűzszikrát könnyen eltaposhatsz, de ha tovább izzik, olyan tűzvész támadhat, amit alig lehet eloltani. Így van ez a foltokkal és a rozsdával is. 

Aki nem távolítja el azokat mindjárt, az ne csodálkozzék, ha ruhái, edényei, szerszámai tönkremennek. 

Végezzünk mindig radikálisan és azonnal a gonosszal, különben befészkeli magát és megnehezíti harcunkat. Ha játszunk a rossz gondolatokkal, végül borzalmasan komoly dolog lesz belőle. 

Ha a sötét vágyakat nem utasítjuk el már a küszöbön, akkor lakhatási jogot szereznek a házban. 

Ha nem öldököljük meg a test cselekedeteit, halálba sodornak minket. 

Mint a gyom a természetben, olyan szívósan tartja magát a gonosz és sokkal erősebben szaporodik, mint a jó. A bölcs ember óvatosan viselkedik. 

Balga az, aki nem ügyel a kis veszélyekre és nem végez velük mindjárt kezdetben. 

Hanyagság és rendetlenség keservesen megbosszulja magát a belső életben. 

Aki a kegyelem által új tésztává, azaz új emberré lett, az védekezzék minden újra betolakodó régi ellen és ne tűrje meg a kovászmaradékot sem!

FOLYTONOS ELVETÉS❣️

"💞Vessétek el magatoktól ti is mindezeket: haragot, indulatosságot, gonoszságot, káromlást és szátokból a gyalázatos beszédet. "- (Kol 3, 8)

"Aki egy ponton vét a törvény ellen, az egésznek megrontásában bűnös" - mondja a Szentírás.

 - A fent idézett bűnök a szeretetlenség bűnei, amelyek elbizakodottságunkból vagy önző énünkből fakadnak. Vannak bűnök, amelyek még a hívőknél is gyakran előfordulnak: a harag és az indulatosság. Talán nem tör ki belőlünk nyíltan a felháborodás, de belül szinte forr a düh. 

Az ember türtőzteti magát és belül hasonlít a vulkánhoz. Sokan heves természetükre vagy megviselt idegeikre hivatkoznak. Igaz, hogy a felinduláshoz és türelmetlenséghez kedvező alap az idegesség. Azonban nem az idegeink, nem is velünk született hevességünk az oka ennek - még a kiállhatatlan emberek és körülmények sem. Nem ezek tesznek rosszá, hanem csak előhívják belőlünk a rosszat.

Minden rosszindulatú, szeretetlen magatartást "gonosznak" mond a Biblia. 

A gonoszsághoz tartozik a makacsság és engesztelhetetlenség, az irigység és ellenkezés, minden rejtett rosszakarat is. 

A gonoszság éreztetni akarja a másikkal, hogy valami ellenére van. Sötét arcot vág, sértődötten néz. 

A gonoszságból származik a szitok és minden csúnya beszéd.

A "káromlások" alatt nem istenkáromlást kell érteni, hanem szidalmakat, sértő szavakat, amelyeket az ember bosszúságában vet oda a másiknak. "Gyalázatos beszéd" a csúnya, közönséges kifejezések. 

A hívők ajkára csak kedves szavak illenek, amiket jól esik hallani. 

Mindenekelőtt azonban Isten dicsérete és a hálaadás. Egy szájból ne jöjjön ki áldás és átok, mint ahogyan egy forrásból nem fakadhat édes és keserű.

Legyen ezért jelszavunk: elhagyni, elvetni minden gonoszt! 

Ezek nem engedik, hogy az Istenben való élet megerősádjék; átokként telepednek rá a lélekre. 

Olyan hibákat, bűnöket vetünk el, amelyek megszégyenítenek minket és mélységesen fájnak. Jézus iskolájában újra és újra új bűnbánaton megyünk át. 

Aki könnyen átsiklik a bűnein, ismételten beleesik azokba. 

De aki szenved miattuk, akinek elviselhetetlen és terhes, elveti, elhagyja azokat. 

Jézus veszi el és szabadít meg bűneinktől, ha elhatározzuk, hogy eldobjuk őket és könyörgő imádsággal elébe tárjuk ezeket.

🌟ALAPOS TISZTOGATÁS! 1-2.rész❣️

"💞Bátorságosak legyetek, kezeteket le ne eresszétek, mert a ti munkátoknak jutalma van. És Asa elpusztította Júda és Benjámin földjén mind a bálványokat. "

(2 Krónika 15, 7-8)

Asa, Júda királya, szépen kezdte pályafutását: megtisztította az országot a bálványimádás utálatosságától. Az Úr meghallgatta hitből mondott imádságát és győzelmet adott neki a túlerőben levő hadsereggel szemben. És most ez a prófétai szó hangzik felé: "Légy bátorságban - fogadd el a felkínált kegyelmet - légy erős és határozott!" Asa elpusztította az utálatosságokat. 

Először mindig a sötét múltat kell felszámolni. Asa király már régebben elkezdte, de most alaposan kitakarított minden tisztátalanságot. - A közéletből egy-egy ember nem tudja eltávolítani a visszásságokat. Minden hívő keresztyén sóhajtozik a meglévő sok rossz miatt. 

Ha a határozott keresztyének és minden komoly gondolkodású ember erősen összefogna, akkor a közéletből is sok utálatosságot lehetne kiküszöbölni. 

De hiányoznak a bátor és kitartó elöljárók, vezetők. 

Lassanként megszokják a rosszat. Az Úr Jézus példája megmutatja, mit vihet véghez az egyes ember. Egyszerre megszüntette az adás-vevés utálatosságát a templomban azzal, hogy kiűzte a kufárokat. 

De nemcsak a közéletben, az otthonokban és a saját szívünkben is sok utálatosság van, amelyekkel szemben kíméletlenül kellene eljárnunk.

Megéri a fáradságot, hogy egyszer utánanézzünk, mi mindent mond a Biblia utálatosságnak. 

Például: "Ne találtassék teközötted ráolvasó, jövendőmondó, vagy jegymagyarázó, vagy aki a halottak után tudakozódik. Mert mind utálatos az Úrnak, aki ezeket cselekszi" (5 Móz 18, 10). 

Mennyi gonosz babona van még közöttünk: szerencsés és szerencsétlen napok vagy számok, betegségre ráolvasás, elköltözött lelkekkel való érintkezés (spiritizmus), kártyavetés stb. 

Félre mindezzel az utálatossággal!

Hamis mérleg, hamis mérték, becstelenség az üzleti életben, szintén utálatos a Biblia szerint. Gondoljunk csak az uzsoraárakra és a csempészésre!
A hazugságot és elbizakodottságot szintén utálatosnak nevezi a Biblia (Luk 16, 15).
Még az imádság is utálatos lehet Isten előtt bizonyos körülmények között.
Aki imádkozik, de fülét elfordítja és nem hallgat Isten akaratára, annak az imádsága utálatos
(Péld 28, 9).
Így a hitetlenek áldozata is utálatos Isten előtt. Ürítsünk ki, takarítsunk ki egyszer mindent alaposan!

Alapos tisztogatás (II.)

"💞És Asa megújította az Úr oltárát. És Asa anyját, Maákát is letette a trónról, hogy ne legyen királynő. "(2 Krónika 15, 8. 16)

Jahve oltárát a bálványimádás miatt elhanyagolták és romokban állt. Szívünk az Úr oltára kell legyen, de a bűn megszentségtelenítette. Ezen az oltáron szent tűznek kellene égnie, ehelyett azonban a tisztátalan vágyak tüzétől kialudt kráter lett. Az Úr Jézus áldozata által újra Isten templomává leszünk, szívünk pedig oltárrá lesz. Ehhez komolyan szánjuk oda magunkat!

A legnehezebb lépés Asa számára saját anyjának elmozdítása volt. Ezzel saját testébe vágott.

Mint anyakirálynő befolyásos tisztséget élvezett, azonban sajnos, bálványimádó volt.

Most a saját fia vetett véget ennek; bálványait megsemmisítette.

Bizonyára nagyon nehezére esett ez a fiúnak. Az embernek nem könnyű, hogy legközelebbi vérrokonával szemben kíméletlenül és határozottan állást foglaljon az igazság mellett. 

Jákób hamis kíméletből tűrte kedvenc feleségének, Rákhelnek a bálványait.

Csak akkor lépett közbe, amikor felülről komoly intést kapott (1 Móz 35).

Sokszor megfigyelhetjük, hogy szülők, különösen édesanyák, hamis engedékenységgel elrontják gyermekeik életét. Nem akarják elveszíteni gyermekeik szeretetét, nem akarják eltaszítani őket, inkább - mintha nem látnák, vagy nem tudnák az igazságot - sok mindent megtűrnek, amivel szemben komolyan fel kellene lépniök. 

A gyerekek irányítják a szülőket. Isten komolyan veszi, ha valaki apjáról vagy anyjáról, vagy testvéréről, gyermekéről azt mondja: "Nem ismerem őt!" (5 Móz 33, 9). 

A gyermekeknek nem használ, sőt csak árt nekik, ha gyengeségből mindent elnéznek nekik.

,,Boldog az az ember, aki rendíthetetlenül ragaszkodik az igazsághoz és azt keresztül is viszi.,,

(Gal 2, 5), mégha ez azzal a veszéllyel is járna, hogy elidegenülés következik be. 

Jobb egy időre mindent elveszteni és a végén mégis megnyerni. 

Amikor Asa saját anyját letette a trónról, vérzett a szíve és bizonyára anyjának is nagyon fájt ez. 

De ez volt az egyetlen út, hogy belátásra jusson, ha egyáltalán képes volt még rá. 

Nagy áldás van a rendületlen határozottságon. Amit pillanatnyilag elveszítünk, azt megnyerjük az örökkévalóságnak.

MINDEN VONALON SZENTEK❣️

,,💞Amint szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben.,,

(1 Péter 1, 15)

Isten gyermekeinek nagy feladata, hogy minden magatartásukban szentnek találtassanak. 

Nem maguk produkálják a szentséget, hanem a kegyelembõl kapott szentségükbõl élnek. 

Elõször megszentelõdnek, azután bizonyíthatják is, hogy szentek lettek - napról napra kegyelembõl. Minden magatartásukban! Otthon és máshol. 

A házon kívül könnyebb szentként viselkedni, mint a házon belül, otthon. 

Az övéi között az ember könnyen szabadjára engedi magát és a magatartása nem Isten szerint való. 

Nem zabolázza meg a nyelvét és nem tartja meg Isten gyermekeihez illõ méltóságát. 

Szentnek lenni a házaséletben, ó, milyen nagy feladat ez! Isten szerint és nem a mi szentségtelen élvezeteink szerint érintkezni egymással fegyelemben és mértéktartással!

Gyermek a szülõvel, munkás a fõnökével szemben maradjon meg Isten szerinti vonalon az engedelmességben, tiszteletben és hûségben.

A hivatásban és üzleti életben is szentnek kell lennünk. 

A világ, amiben élünk, tele van becstelenséggel, lelkiismeretlenséggel, hazugsággal és csalással, ami megfertõzte az egész üzleti életet. 

Nem könnyû egészen másként viselkedni és az isteni parancsot véghezvinni. Isten gyermekeivel nem nehéz szentül érintkezni, õk erõsítik és kölcsönösen segítik egymást szent magatartásukban. 

De a világi,testi felfogású emberekkel szentül bánni csak úgy lehetséges, ha szakadatlanul kapcsolatban vagyunk Krisztussal, aki szentséggé lett nekünk. 

Nemcsak az emberek által látható, hanem egy rejtett, belsõ magatartásunk is van, amit csak az ellenõrizhet, aki belelát a szívbe is. 

Gondolatvilágunk, fantáziánk, érzelemvilágunk is szent kell legyen. Milyen könnyen jutnak veszélyes, téves vágányra gondolataink. Szentül élni azt jelenti: Isten elõtt, az Õ tetszésében járni. 

Ez olyan nagy feladat, hogy nem lehet elég korán megkezdenünk. 

Öregkorban már nehezebb elérnünk a szent magatartást. Isten szentsége a mi fenséges példaképünk. 

Ne feledjük el, hogy Isten szentségének magva az Õ szeretete és irgalmassága! 

Ahol hiányzik a szeretet, ott csak farizeusi szentség lehet. 

A világtól való elszakadás nem tetszik Istennek, ha hiányzik a könyörülõ, mentõ, megbocsátó és hordozó szeretet. Csak akkor vagyunk igazán szentek, azaz Istenhez hasonlóak, ha szeretetben járunk.

HALÁL vagy ÉLET❓

"Nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a Lélekkel megöldökölitek, élni fogtok. "
(Róma 8, 12-13)

Amíg régi természetünk szerint élünk, nem is tehetünk mást: engedünk a testnek és ösztöneinek. 

De ha hit által új, lelki természetet kaptunk, akkor felszabadulunk a szomorú kötelezettség alól, hogy a bűnnek szolgáljunk. 

Most az a kötelességünk, hogy engedjük, a Szentlélek határozza meg minden gondolatunkat és cselekedetünket. 

A Lélek fegyelmezésével szemben való hűtlenség és lustaság, azaz hogy nem használjuk fel a lelki erőket, súlyos vétek. Akik a kegyelemmel játszanak, sokszor mélyebbre esnek, mint akik még meg sem tértek.

Azt mondja az Ige, hogy a test cselekedeteit meg kell ölni. Megölni azt jeleni, hogy valamit teljesen eltávolítani. Ez nem lehet csak félmunka. 

A bűnös hajlamokat egészen el kell pusztítani, nem elég csak gátat vetni nekik vagy visszafojtani őket. 

A világi ember erkölcse abból áll, hogy a rosszat bizonyos mértékig korlátok közé szorítja. 

Jelszavuk: önuralom. Belül tombolhat, csak a külső látszatot őrizzék meg. 

Titokban gonosz élvezeteknek hódolnak, csak ne leplezzék le őket. 

Ezzel szemben Isten gyermekének jelszava: "Teljesen elszakadok a rossztól és Krisztushoz ragaszkodom!" A szív legtitkosobb zugából is kiüldözi a gonoszságot és tudja, hogy életbe vágó kérdés, vajon a Lélek vagy a bűn győz-e? Minden engedékenység, a bűnnel való játék, keserűen megbosszulja magát. Ha egy kicsit engedek neki, erőre kap és árad, míg minden gátat át nem tört. 

Ezért a Lélek erejében hit által vájjuk ki kéjsóvár szemünket, vágjuk le gonosz kezünket, rosszra siető lábunkat. A bűnnel szemben való engedékenység gyengíti, majd megfojtja új életünket. 

Milyen sokan sínylődnek lelkileg, mert engedékenyek önmaguk iránt! 

Az öldöklés fáj, de aki a Szentléleknek enged, annak a lelki ereje megsokasodik. 

Beteljesedik Jézus Igéje: "Akinek van, annak adatik, úgy bővölködik." 

Így jutunk el a Lélek teljességéig is. Sokan egy hirtelen "Lélek keresztségére" várnak. 

Előfordulhat ugyan, hogy valaki, akinek szegényes lelki élete volt, egyszerre átjut a Lélek erejébe, de inkább a másik út a megszokottabb, mint az előbbi Ige mondja:

 "Akinek van", azaz aki megtartja amit kapott, hűségesen felhasználja és értékesíti, az kap többet - egészen a bővölködésig.

NEVELŐ KEGYELEM❣️

"💞Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra tanít minket, hogy megtagadva az istentelenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon. "- (Titus 2, 11-12)

A gyógyító vagy megmentő kegyelem nevel is és nem nyugszik, míg helyes állapotba nem hozott minket. Megmentetésünk egyszerre történt. A bűnös kegyelmet kap abban a pillanatban, amikor a Megváltót hittel megragadja. Isten a bűn egész terhét egyszerre elveszi, "egy napon", mint ezt már a próféta is megmondta (Zak 3, 9). Más azonban a nevelő kegyelem.

Ennek a munkája egész életünkben folyik. -
Az Úr "elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat és ez nekik az én szövetségem, mikor eltörlöm bűneiket" (Róma 11, 26-27). A kegyelem tehát elveszi a bűnadósságot.

Istennek van egy másik szövetsége, amikor rendíthetetlenül elhatározta, hogy megkegyelmezett népének minden szentségtelen vonását is eltörli. Ettől a szándékától Ő el nem tér.
Nem nyugszik, míg odáig el nem juttat minket, hogy mértékletesen, igazán és szentül éljünk ezen a világon. Az egyetlen feltétel az, hogy kegyelmes nevelésének készségesen és engedelmesen alávessük magunkat. Kegyelme felfedezi szívünknek minden istentelenségét és a még rejtett világi kívánságokat is.

Érezzük, hogy ez nem illik az új szívhez. Azelőtt a világ kívánságaival együtt természetes otthonunk és életelemünk volt, a kegyelem állapotában azonban olyan valaminek érezzük, ami idegen a Lélekben új ember számára. A kegyelem tanít meg bennünket, hogy fegyelmezetten éljünk és az óember kívánságaival és szenvedélyeivel ne jusson érvényre. 

Tulajdonképpen nem mi uralkodunk önmagunkon, hanem a kegyelem, ha nevelésének engedelmeskedünk. 

A kegyelem eljuttat oda, hogy megfelelő legyen embertársainkkal való kapcsolatunk, ne bánjunk igazságtalanul senkivel, se szóval, se tettel és mindenkinek megadjuk a magáét.

A kegyelem istenfélő, szent életre is nevel. A külső élet szétszórtságából csendességbe visz, int bennünket az Ige által és az imádkozás által, hogy maradjunk kapcsolatban, erős közösségben az Atyával és a Fiúval, mert minden ebből fakad.
Mértékletesen (fegyelmezetten), igazán és istenfélő módon élni ezen a mértéktelen, fegyelmezetlen, igazságtalan és istentelen világon valóban nagy dolog.

TELJES MEGSZENTELŐDÉS❣️

"Arra törekedjetek, hogy hitetekben mutassátok meg az erényt, az erényben az ismeretet. " (2 Péter 1, 5)

A tetterős keresztyénséggel együtt kell járjon az ismeret ápolása is. 

Legtöbbször azonban a különben komoly keresztyéneknél megrövidül az ismeretben való elmélyülés. És ezzel nagyon lényeges dolog hiányzik. Bizonyos, hogy a keresztyén életben fődolog a határozott akarat, hogy az Úrnak szolgáljunk. De Isten értelmet is adott nekünk. 

A hit nemcsak az akaratnak ad új irányt, hanem megvilágosítja értelmünket is. 

Isten a Krisztusban nyilatkoztatja ki magát. 

Betekintést kapunk Isten titkaiba, a jelenvaló és az örökkévaló országát átfogó terveibe. 

A hitben kapott erőhöz hitben való világosság is járul s ez utóbbit a megismerésnek kell kifejleszteni. Sokaknál nagyon elsatnyult ez az oldal. 

Elfelejtik, hogy Krisztusban nemcsak váltságot kaptunk, hanem a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse benne van elrejtve. Ezeket a kincseket ki kell emelnünk. 

Természetesen van terméketlen ismeret is, amely nem a lelki életből származik és nem is segíti azt előre; csupán az értelem munkája. 

Az elbizakodottság befészkeli magát az emberbe, fölényben látja magát és különbnek tartja magát állítólagos mély tudásával. De ez csak a kíváncsiságát elégíti ki. 

Nem a központi igazságok, hanem a mellékes dolgok állnak a középpontban; megvan a kedvenc véleménye és a "vesszőparipája". Szeret vitázni, szóharcot folytatni, hogy neki legyen igaza.

A termékeny ismeret megvilágosodásból és lelki életből fakad, és hogy ezt elnyerjük, kérnünk kell Istentől a bölcsességnek és a kijelentésnek a Lelkét. 

Ez a Lélek elvezet minket Istennek és az Úr Jézusnak amegismerésére. 

Megvilágosítja szemünket, hogy mélyebben betekinthessünk annak a csodálatos gazdagságába és reménységébe, amit már most megkaptunk a Krisztus Jézusban. 

Végül belevisz Isten túláradó erejébe, amely a hívőben megvalósul. Az ilyen megismerés Isten imádásához vezet és megerősíti a belső életet. Ennek gyógyító ereje van. Nagy és termékeny gondolatokkal tölt meg, felemeli a lelket Istenhez és szentséget ad.

Az igazi keresztyén Isten boldog gyermekeként él a megbocsátó kegyelem alatt, bízva és gondtalanul AtyJára támaszkodva. Mint ifjak, legyenek erősek, meggyőzve a gonoszt; mint atyák, az érett kor világos tekintetével hatoljanak be Isten örökkévaló Fiának megismerésébe és szeretetébe, amely minden ismeretet felülhalad.

***********************

Teljes megszentelõdés (II.)

,,Hitetekben mutassátok meg az erényt, az erényben az ismeretet, az ismeretben az önmegtartóztatást, az önmegtartóztatásban az állhatatosságot, az állhatatosságban a kegyességet, a kegyességben a testvérekhez hajló szívet, a testvérekhez hajló szívben a szeretetet.,, (2 Péter 1, 6-7)

Aki a megismerést elhanyagolja, az ellaposodik. Isten lényének és országa tervének mélyebb megismerésére való behatolás szabaddá tesz minden szûkkeblû kicsinyességtõl (Ján 8, 32). 

De a megismeréshez kell kapcsolódnia az önmegtartóztatásnak is, vagyis szent mértéktartásra van szükség. A megismerés által nyert szabadság fegyelmezetlenséggé torzulhat. 

A nikolaiták, akiktõl Jézus komolyan óvott, a Sátán mélységeinek megismerésével dicsekedtek (Jel 2, 24). 

Ezért könnyen túltették magukat rajta, azt hitték, olyan magasan állnak a bûn felett, különösen a testi kívánság felett, hogy õket már semmi nem szennyezheti be. 

Veszélyes gõg, amely a megismerés alapján áll! Saját személyünk komoly megfegyelmezésének össze kell kapcsolódni azzal a szabad állásponttal, amire a megismerés segít el. 

Ha tudom is, hogy minden szabad nekem, mégis elhagyom azt, ami valamiképpen megkötözhet, hogy másoknak botránkozássá ne legyek (Róm 14, 9; 1 Kor 10, 29). 

Milyen kemény és szigorú volt Pál önmagával szemben (1 Kor 9, 27)! 

Az önmegtagadás két irányban mutatkozik meg: megtagadunk magunktól gyakori kellemes dolgokat és készen vagyunk kellemetlenséget is magunkra venni.

A komoly önfegyelemhez járuljon kitartás! Ne csak kezdjétek az önmegtagadást, hanem tartsatok ki benne. De ne tegyétek ezt egyoldalúan törvényes szigorral és keménységgel, különben ridegség és merevség alakul ki, amely másokat visszariaszt. 

Ezért kapcsoljátok össze a kitartást szívbõl való kegyességgel, istenfélelemmel és Isten iránti szeretettel. 

Az a szigorúság, amely önmagánál és másoknál semmit nem néz el, csodálatot kelthet, de nem vonz senkit. Az Istennel való bensõséges kapcsolat meleggé és irgalmassá teszi a szívet. 

Az Istenben való boldogság azonban ne legyen kegyes élvezet és tétlen szemlélõdés. 

Ezért kell hozzá a testvéri szeretet. Istennek átadottan az embereknek is adjuk át magunkat. 

De ne szûkítsük le ezt a szeretetet a hívõk szûk körére, hanem érvényesüljön mindenki iránt, mert Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson.

IGYEKEZETÜNK a MEGSZENTELŐDÉSRE❣️

,,💞Teljes igyekezetet fordítsatok.,,- (2 Péter 1, 5)

Nagyon fontos, hogy Igénket az elõzõ versekkel összefüggésben értsük meg. 

Miután az Õ isteni ereje mindennel megajándékozott minket, ami az életre és kegyességre való, így fordítsatok teljes igyekezetet arra és teremjétek meg Istennek mindazokat a gyümölcsöket, amelyeket Õ gyermekeitõl elvár; erényt, ismeretet, önmegtartóztatást, állhatatosságot, kegyességet, testvéri szeretetet, mindenki iránt való szeretetet. 

Mindezeket nem tudnátok magatokból elõhozni: az Õ isteni ereje munkálja ezt Isten és az Úr Jézus megismerése által. Amikor a hit szemei megnyíltak és megismertétek az egyedül létezõ Istent és akit elküldött, a Jézus Krisztust, akkor lettetek ilyen gazdagokká. 

Elnyertétek az igazi, örök életet (Ján 17, 3) és erõt a szolgálathoz. 

Hit által mindenetek van. Most tehát forgassátok a hitben nyert kincseteket, váljék láthatóvá az, amit Isten kegyelme belétek helyezett! A szent élet csak felhasználása és kifejlesztése a nekünk ajándékozott szentségnek.

„Teljes igyekezetet!" Bármilyen szorgalmas is valaki, de ha feladata meghaladja erejét, akkor végül is elcsügged és kedvetlenül ejti ki kezébõl a munkát. Így van ez a belsõ és külsõ életünk megszentelésével is. Ez olyan valami, ami meghaladja erõnket. Csak aki teljes komolysággal törekszik rá, veszi ezt észre. 

Nem igaz, amit Kant mondott: „Meg tudod tenni, mert meg kell tenned." 

Õ egyáltalán nem ismerte fel szívünk mély romlottságát (nem adatott neki), ezért a feladat teljes nagyságát és súlyát sem fogta fel. 

Mi csak akkor tudunk valamit tenni, ha Isten a Krisztusban képessé tesz rá, de akkor teljes igyekezettel cselekednünk is kell.

Az ilyen igyekezet tulajdonképpen a hit igyekezete, mindig új hit-energia. 

Ha nem akar eltûnni egy gonosz szokás, akkor elcsüggedhetsz a saját erõdre, de nem arra az erõre nézve, amit Isten Krisztusban adni akar neked. 

Benne van gyõzelmed, tarts ki, ne menj el az Úrtól, légy erõszakos, tartsd elébe ígéreteit és megtapasztalod, hogy „Mindenre van erõm a Krisztusban, aki engem megerõsít!"

Benne új életed van; ne nyugodj, míg ez az élet minden ponton át nem hat és gyõzelemre nem jut benned. - 

Ha a Megváltó megismerésének világosságát megkaptuk, akkor ne legyünk restek és gyümölcstelenek, különben elveszítjük hitbeli látásunkat, vakok leszünk és tapogatózunk.

KRISZTUSBAN MEGSZENTELTEK VAGYUNK❣️

,,💞Szentek legyetek, mert én szent vagyok.,, -(1 Péter 1, 16)

A fenti Ige alapján azt gondolhatnánk, mintha a megszentelõdés a mi munkánk lenne. 

De nem így van, különben Péter apostol ellentmondana önmagának, mert utána rögtön így folytatja: „megváltattatok hiábavaló életetekbõl". A hiábavaló élet üres, hiányzik belõle minden mélyebb erkölcsi és isteni tartalom. Ebbõl a tisztátalan, bûnös életbõl váltott meg minket a Bárány drága vére. 

Amint hittel megragadjátok a vér erejét, már szabadok vagytok és megszenteltettek Isten szolgálatára. Most tehát úgy viselkedjetek, mint szentek, amivé Isten kegyelme által lettetek! 

A szent Isten szent életû gyermekeket akar.

Rendkívül fontos, hogy ez a drága igazság áthasson bennünket és abbahagyjuk a megszentelõdéssel kapcsolatos minden igyekezetünket; rá kell álljunk a hit és kegyelem talajára. 

Krisztus Jézusban megszenteltek vagyunk (1 Kor 1, 2), Õ szentségünkké lett nekünk. 

Amint hittel megragadjuk Õt, nagy változás történik: Õbenne már nem vagyunk tisztátalanok, hanem tiszták. - De hát nem talál-e az ember a hívõkben is sok hibát? És mégha mások nem is látják, nem érzik-e õk maguk, hányszor vesz erõt rajtuk a régi, tisztátalan természet? 

Mégis szentek õk, amíg minden tisztátalanságot engednek magukban megítélni, bûnbánatban meghajolnak és Megváltójukat újra meg újra megragadják. 

Már nincsenek a tisztátalanság uralma alatt, a bûn többé már nem életelemük; nem élnek benne úgy, mint a hal a vízben. A Szentlélek befolyása alatt állnak; aki Jézusban hisz, mind elnyeri a Szentlelket. Szívük mélyén elszakadtak a bûntõl, az a vágyuk, hogy tisztán és szentül éljenek. 

Minden hibájuk, bûnük és beszennyezõdésük ellenére is szenteknek nevezhetik magukat. 

A korinthusiakban még nagyon sok kifogásolni való volt, mégis szenteknek nevezi õket az apostol.

De ha valaki Isten kegyelme által szentté lett, az járjon is úgy és engedje, hogy a Szentlélek határozza meg gondolkodását, beszédét, cselekedetét. 

A szentség adománya feladattá lesz: amivé lényünk mélyén lettünk, az mutatkozzon meg életünkben és magatartásunkban! „Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk" (Gal 5, 25). 

Az új természet és az új irány, amit kaptunk, életünk minden megnyilvánulásában érvényesüljön. Minden tettünkben, kapcsolatunkban, beszélgetésünkben, rejtett belsõ döntéseinkben és lelki elõhaládasunkban ez a szentség mutatkozzék meg!

EGY ŐSZÍNTE, EGYENES EMBER❣️

,,💞Mind e mai napig állok." (Cselekedetek 26, 22)

Sokatmondó Ige ez! Mennyi vihar támadt az apostolra a látható és láthatatlan világból egyaránt.
De semmi nem tudta leteperni. Élete csodálatos láncolata volt Isten megmentõ segítségének. 

Mióta állt ilyen erõsen az apostol? Amióta az Úr Jézus elõtt a földre hullt és összetört elõtte.
„Kelj fel, állj lábadra!" - mondta neki az Úr. 

Senki nem juthat szilárd álláspontra, amíg összetörve nem hever az Úr elõtt.

Amikor Pál még Saul volt, úgy látszott, hogy erõsen áll. Erõsen állt a saját igazsága, a saját szándékai talaján.
Amikor a damaskusi útra készült, ráállt a felhatalmazásra, amit a fõpapoktól kapott, hogy elfogja és börtönbe vesse a keresztyéneket.

Erõsen állt a tévedéseiben és a saját akaratában. „Én bizonyára elvégeztem magamban, 

hogy ama názáreti Jézus nevé ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem."
De amikor fölébe került az Úr Jézus, Saul összeesett.
Az ember minden godolata összetörik, mint a nádszál, amikor Isten Lelke hatalmat vesz rajta. 

És akkor valóban az igazság kõsziklájára vethet alapot.

Így erõsen állhatunk a kegyelemben (Róm 5, 2), a hitben (1 Kor 16, 13), az Úrban (Ef 6, 10). 

Nélküle az ember olyan mint a részeg, mint az ingadozó nádszál vagy szélkakas. 

Azt gondolja, hogy áll, de ez a beképzelt állhatatosság, erény és vélt igazság bukással végzõdik.
A világ emberei kifelé erõsnek, következetesnek mutatkoznak, belül mégis ingatagok.
Akit az Úr állít fel, az úgy áll, mint a cövek.

Magában ugyan gyengének és sokszor teljesen tehetetlennek érzi magát.
De elõbb Krisztusnak kellene elesni, mielõtt elesne az, aki reá épít.
A száraz ágak lehullanak a viharban, a polyvát elfújja a szél.
Aki Jézussal jár, az biztosan megáll és a szenvedések tengere sem nyeli el.
Az ilyen ember az ítélet napján is megállhat majd az Embernek Fia elõtt és nem vetik ki, mint salakot.

Életünket ne alapozzuk se e világ javaira, se a saját erõnkre!
A világ elmúlik és a hatalmunk hamar odavan.
Ne a saját igazságunkra építsünk, mert az korhadt, ne is szívünk érzéseire, mert azok ingadozók; 

s végül emberi gondolatokra vagy véleményekre sem, mert azok olyanok, mint a lidércfény.
Legyen életünk alapállása Jézus Krisztus és az Õ Igéje.
Akkor Pállal együtt így kiálthatunk fel: „Mind e mai napig állok!"

HATÁROZOTT KERESZTÉNY❣️

,,Mert nem félénkség lelkét adta nekünk az Isten, hanem erõnek, szeretetnek és józanságnak lelkét.,, (2 Tim 1, 7)

Természetünk szerint mindnyájunkban van emberfélelem. Bátorság kell ahhoz, hogy a kicsiny és megvetett nyájhoz tartozónak valljuk magunkat.
Péter Jézus szenvedése elõtti estén bátornak érezte magát, de amikor vallást kellett volna tegyen Megváltójáról, elvesztette bátorságát és - megtagadta Õt. 

Valóban erõ kell ahhoz, hogy az ár ellen ússzunk.
Ezért adja Isten nekünk az erõnek a Lelkét. Jézus Lelke által belsõleg megerõsödünk a világiakkal szemben, régi barátainkkal szemben, akik szeretnének visszacsalogatni korábbi, nem tiszta életünkbe, ellentétben minden veszéllyel és szenvedéssel, amelyek Jézus követésébõl adódnak.
- Mint ahogyan van félelemnek lelke, miáltal az emberfélelem és a szenvedéstõl való félelem úrrá lehet rajtunk, úgy van az erõnek is Lelke. Ez nagy bátorságot, erõt önt belénk, és véghez tudjuk vinni azt is, amire soha nem lettünk volna képesek.

De az Úr a szeretet Lelkét is adja az övéinek. Szeretet nélküli erõ, melegség nélküli határozottság van a világban is. Minden korban voltak hõsök,akiket megcsodáltak. 

A hívõket azonban elárasztja a szeretet, ezért van bennük valami szeretetre méltó. 

Az õ erejük nem válik keménységgé.

A gyengébbeket szeretettel emelik fel magukhoz. Nemcsak az igazság tõre, hanem a vigasztalás balzsama is náluk van.

A szeretet Lelkéhez csatlakozik a fegyelem Lelke is; a kettõ együtt szent szeretet.
A szeretet fegyelem nélkül csak jóságos gyengeség, ami többet ront, mint használ: 

Fegyelem ott van, ahol az ember elõször Isten parancsát keresi és az Õ akaratának a korlátai között mozog. 

Természetünk szerint fegyelmezetlen teremtések vagyunk. Mindenki csak azt szeretné tenni, amihez hajlama van.
- Ma borzalmas fegyelmezetlenség tárul szemünk elé. Minden korlátot lerontanak, a tekintélyt kigúnyolják, sárba tapossák az isteni paracsolatokat. Ez az Antikrisztus lelke. 

Jézus Lelke a fegyelem Lelke. Bár az ember bizonyos mértékig tudja magát fegyelmezni és uralkodhat magán, a fegyelem Lelke mégis egészen más.
Ezt a Lelket akkor nyerjük el, ha önfejûségünket, könnyelmûségünket, féktelenségünket és ellenkezésünket fájónak találjuk és magunkra vesszük Jézus igáját. 

Az erõ, a szeretet és a fegyelem teszi az embert igazán keresztyénné.

EMBERFÉLELEMBŐL VERESÉG❣️

"💞Péterrel képmutatóskodott a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba Barnabás is belesodródott. "(Gal 2, 13)

Antiokhiában a zsidó-keresztyének mellett pogányokból lett keresztyének is voltak. 

A törvényhez szigorúan ragaszkodó zsidók nem ettek együtt - még ma sem! - a nem zsidókkal.
Még a jeruzsálemi zsidó-keresztyének között is voltak ilyenek; nem vállaltak asztalközösséget a pogány-keresztyénekkel.
Egyáltalán nem tekintették őket igazi keresztyéneknek, ha nem metélkedtek körül (Csel 15, 1)

Péter nem így gondolkodott. Külön kijelentéssel győzte őt meg az Úr arról, hogy a pogányoké is a Megváltó, anélkül, hogy be kellene olvadni nekik a zsidóságba.
Az Úr világosan megmutatta neki ezt Kornélius századossal kapcsolatban (Csel 10, 28)

Ezért teljes belső meggyőződéssel evett együtt Antiokhiában a pogányokból lett testvérekkel, 

nem ragaszkodott a zsidó étkezési törvényekhez, hiszen maga az Úr mondta:
"Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a száján bemegy" (Máté 15, 11. Lásd 1 Tim 4, 4-et is!)

De amikor Jeruzsálemből néhány szűkkeblű zsidó-keresztyén jött, akik Jakabnál, a vezetőjüknél, szélsőségesebbek voltak, akkor Péter visszavonult. Jakab egy értelemben volt Pállal a pogány-keresztyének egyenjogúságát illetően.

De a többiek válaszfalat akartak húzni és Péter, emberfélelemből, engedett nekik. 

Ez képmutatás volt.
Saját meggyőződését tagadta meg és ezzel elítélte saját magát.
Ez a nem őszinte magatartás fájt Pálnak, mert a többi zsidó-keresztyén is követte példáját és még maga Barnabás is belesodródott. Pál nem tudta ezt elhallgatni.

Nyilvánosan megfeddte Pétert a gyülekezet előtt, mert nyilvános botránkozást keltett és megzavarta a pogányokból lett keresztyéneket. Péter azonban elfogadta a feddést; - ez alázatosság volt!

A képmutatás, a nem őszinte magatartás kísértése igen nagy. 

Képmutatás ott van, ahol a külső fellépés és magatartás nem egyezik meg a szív szerinti gondolkozással. 

Még élenjáró keresztyének is abban a veszélyben foroghatnak, hogy emberfélelemből - vagy hogy el ne veszítsék tekintélyüket - hűtlenek lesznek meggyőződésükhöz.

Akkor egyenes és képmutatás nélküli az utunk, ha egyedül csak az Úrra nézünk és nem az emberek megbecsülésére vagy megszégyenítésére. 

Amint Jézus mindig egyformán ugyanaz volt, úgy az Ő igazi tanítványai is őszintén és egyenesen járnak, minden kétszínűség nélkül (Jn 7, 18)

A KERESZTÉNY HIT NEM MAGÁNÜGY❣️

"Látom köztetek a jó rendet." (Kol 2, 5)
Az apostoli keresztyének Isten ügyének harcosai voltak. Az evangéliumban való hitért harcoltak (Fil 4, 3)

Mennyire elveszett ennek a tudata az évszázadok sorául
A legtöbb ember csak magánkeresztyénséget folytat, a nyilvános életben semmit sem látni belőle.
Természetesen ne keveredjenek a keresztyének a közélet vitáiba, civakodásaiba, ne akarjanak ítélőbírót játszani.
Jézus visszautasította, amikor örökségi ügyben bíróvá akarták tenni - ellentétben olyan keresztyénekkel, akik előszeretettel avatkoznak világi ügyekbe.
De a keresztyén hitnek meg kell mutatkoznia az életben, még a közéletben is. 

Mindent a Biblia mértékével kell lemérnünk. Persze a világ szeretné elhallgattatni a keresztyéneket, azt akarja, hogy húzódjanak egy zúgba és ne vegyék észre őket. Ezzel a keresztyénség holt vágányra kerülne és pusztulásra volna ítélve. A Megváltó azonban kiküldte tanítványait e széles világra. 

Az evangéliumnak mint kovásznak kell áthatni egész életünket. Az Úr Jézus nyilvánosan tanított és az apostolok nem zúgprédikátorok voltak.
- Akkor azonban harc is van. Aki gondosan elrejti hitét, azt nem éri támadás, sértetlenül jut keresztül.
- De hogyan érkezik meg majd odaát?

Az igazi hívőnek harcolnia kell, amint nyíltan előáll.
Először a saját hitéért, nehogy kiforgassák belőle, mert az ellenség minden oldalról támadja; leginkább saját hozzátartozói. De harcolnia kell az evangélium terjedéséért is imádsággal és bizonyságtétellel.
A hívő keresztyén nem maradhat néma, nem vonulhat vissza a négy fal közé, megelégedve az áhítatos könyv olvasásával.

Életének és beszédének bizonyságtevésével kell részt vennie ebben a szent harcban.
Igaz, csendesen - mint ahogyan Jézus hangját sem hallották az utcán, de ha gyáván megbújnak és harctól, szenvedéstől félve visszavonulnak, akkor ez azt jelenti majd egyszer:
"Aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt."

 - Ezért hát fel a szent harcra! Kegyelem, ha szenvedhetünk érte!
(Fil 1, 29).

Ne rejtõzködj! Vállald az igazságot❣️

,,Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne jönne és olyan titok, amely ki ne tudódnék.,, 
(Lukács 12, 2)

Jézus azt akarja, hogy tanítványai nyílt bizonyságtevéssel álljanak elõ. 

Ragyogtassák világosságukat, vallják meg az Õ nevét mindenki elõtt. 

Amit a Megváltó bizalmasan, szinte a fülükbe súgva mondott nekik, azt a háztetõkrõl hirdessék. 

Az Úr Jézusnak nincsenek titkos tanai. 

Õ nem volt zúgprédikátor. Nyíltan beszélt a templomban, tehát a legnagyobb nyilvánosság elõtt. Tanítványainak sem kell elrejtõzködni. Persze ez nem könnyû.

Jézus minden igazi tanítványát õsidõktõl fogva gúnyolták, megvetették, üldözték, félvállról kezelték; elmaradottnak vagy túlzónak, egyoldalúnak, betegesnek és rajongónak nyilvánították. 

Ha valaki emberfélelembõl megbújik, kockáztatja a felülrõl kapott lelki javait. 

Az a legokosabb, ha az ember nyíltan Jézus tanítványának vallja magát, mert az emberek úgyis észreveszik, ha valaki belsõleg, vagyis lelkileg nem egyezik velük. 

„Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne jönne." 

Minél óvatosabb, félénkebb és szerényebb valaki, annál merészebben és gonoszabbul fordul ellene a világ. Ezért tegyünk bizonyságot az Úrról és az igazságról, amikor gonosz beszédet, haszontalan fecsegést és rossz vicceket kell hallgatnunk! Ne legyünk néma ebek, hanem emeljük fel szavunkat és védekezzünk - Urunkért! Már az is bizonyságtétel, ha nem tartunk velük és nem nevetünk együtt ízléstelen tréfáikon.

A szóval és cselekedettel való bizonyságtétel összetartoznak. 

A kegyes szavak, amelyek nem egyeznek meg életünkkel, csak a világ gúnyólódását váltják ki. 

A nyílt bizonyságtételt a világ is tiszteli. 

Hamar észreveszik, hogy Jézus bátor tanítványát nem tudják befolyásolni, mert minden fáradozásuk, amivel'a hit útjáról le akarják téríteni, hiábavaló.

Szép példa az egyre bátrabb vallástételre Nikodémus. Elõször éjjel ment Jézushoz. 

Azután bátorságot vett arra, hogy a tanácsban is mellé álljon. Rátámadtak: „Te is galileai vagy-e?" 

De nyílt vallomásával növekedett a bátorsága. Közvetlenül Jézus halála után a Megváltóhoz tartozónak vallotta magátt, akit az õ népe gyûlölt és megvetett, és bebalzsamozta Jézus testét. 

Ez bátor cselekedet volt, mert az apostolok közül egy sem mert elõállni ebben a veszélyes helyzetben. - 

Ha bátran Jézus mellé állunk, akkor Õ is egészen mellénk áll.