AZ ÉV VÉGÉRE❣️

"💞Ezsdrás erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét és tanítani Izraelben a rendeléseket és ítéleteket. " (Ezsdrás 7, 10)

Legyen jó és áldott befejezése ennek az évnek.
Ne evéssel, ivással, feledtető szórakozással világi társaságban ünnepeljünk, hanem Isten gyermekeivel, az isteni Igére figyelve.
Mindenekelőtt azonban legyünk csendben, mint Ezsdrás.

Álljunk Isten jelenlétének világosságába!
Vannak csapongó lelkek és felkészült szívek - ez a kettő az év utolsó napján élesen szétválik.
Ezsdrás a mély, belső életű emberek közé tartozott. Istenben gyökerezett. 

Élete Isten Igéjére épült, szíve mélyéből kereste Isten törvényét. Kutatta, elmélyedt benne.

Lelki szeme megnyílt az isteni igazságokra.
A gyermekeket a külső világ benyomásai ragadják meg, ezért nem képesek kitartani sokáig egy dologban.
Sok felnőtt hasonlít hozzájuk. Nem gyakorolják magukat abban, hogy szívük egyetlen pontra irányuljon.

Aki csak értelmével foglalkozik az Isten Igéjével és szíve nem mélyed el benne, az nem tapasztalhatja meg annak megtisztító, átformáló erejét. Isten Igéjében közli velünk szívét, gondolatait.
A Szentírás feleletet ad az emberi szív legfontosabb kérdéseire. Megítéli bűneinket, ferdeségeinket.

Az Igének megjobbító hatása is van, az igazságra vezet, hogy Isten emberévé legyünk, minden jó cselekedetre felkészítve (2 Tim 3, 16).
Ezsdrásnál mindhárom együtt volt: kutatta az Igét, aszerint cselekedett, és így tanított másokat.

Ez tette őt áldott emberré. Isten ajándéka volt népe számára.
Isten Igéjére kell felépülni az egyes ember, a család és a nép életének, különben elmaradhatatlan a romlás.

"Vissza az Igéhez, a Bibliához!" - ez legyen a jelszavunk, különben nem lesz hajnal a sötét éjszaka után (Ézs 8, 20).
Ezsdrás élete felett Isten jóságos keze nyugodott (Ezsd 7, 9).

Ha eddig hiányzott életünkből ez az áldás, akkor magunkban keressük ennek okát. 

Isten előtt elcsendesedve bízzuk életünket újra és egészen Krisztusra!
"Jézus legyen jelszavunk, midőn egy új évbe lépünk.
Jézus neve pajzsunk, mellyel harcol s győz is népünk.

Kössünk vele szent frigyet. Bölcsességre Ő vezet. - Jézus téged nem hagyunk, ez évben is téged kérünk: Te légy hajnalcsillagunk, Te légy a mi bölcs vezérünk.
Akkor áldott lesz utunk, szép célunkhoz eljutunk."

FELKÉSZÜLÉS az ÚR NAPJÁRA❣️

"💞Ti is azért legyetek készen, mert amely órában nem gondolnátok, abban jön el az Ember Fia.,, (Lukács 12, 40)

Mi az igazi készenlét? Ha várunk Jézusra, mint ahogyan a szolgák várják az ő urukat. 

Várjuk-e feszülten az Ő eljövetelét, vágyakozunk-e megjelenésére? (2 Tim 4, 8). 

A menyasszony örömmel várja a menyegzőt. Vagy szívesebben vesszük, ha ez a nap még távol van? Úgy gondolkozunk, mint a haszontalan szolga? (Lk 12, 45). 

- Övezzétek fel derekatokat, azaz legyetek készen az indulásra! Aki pihenni tér, megoldja derekán az övet, de aki útra készül, felveszi azt. 

Amikor az Úr jön, szabadnak kell lenni az övéinek minden földi megkötöttségtől. 

Mindent ott kell hagyni és késedelem nélkül sietve az Úr elé menni! 

Akit a földiek kötnek, az nem találkozhat az Úrral (Lk 17, 31). Ezért: vigyázzatok!

Az igazi készenléthez tartozik az égő lámpa is. Mindenekelőtt a hit fénye égjen szívünkben.
De a szeretet fényének is világítani kell és a reménység lobogó fáklyája mutassa az utat előre.
Ha a hit, szeretet és reménység által világosságot árasztó emberek vagyunk, akkor az Úrra emlékeztetünk, aki fényben és dicsőségben jön el. 

Hasson át minket a tisztaság és a szentség fénye: az Úr Jézus, a világ világossága. 

Csak azoknak lesz részük az első feltámadásban, akik élő kapcsolatban vannak vele 

(1 Thess 4, 16; 1 Kor 15, 23). 

Gondoskodjunk bőségesen olajról, törekedjünk a Lélek teljességére. Jel 19, 8 szerint legyünk teljesek az igazsággal.
"Megmosták ruháikat és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében." 

Nem elég egyszer megtisztulni, a finomabb foltocskáknak is el kell tűnniök. 

Ezeket csak a növekvő fényben ismerjük fel, de akkor ne nyugodjunk mindaddig, amíg el nem törölte őket a Bárány vére és szeplő nélkül jelenhetünk meg előtte! 

Akkor megadatik majd nekünk, hogy felöltözhetünk ragyogó tiszta fehérbe.
Ez a megdicsőült test fénylő ruhája, amit csak az új ember kap, aki Jézus igazságában és tisztaságában áll Isten előtt, dicsőségesen.
És végül: "Imádkozzatok, hogy méltókká legyetek és megállhassatok az Embernek Fia előtt!" 

Imádság által nyerjük el Isten erejét; Isten jelenlétének fényébe lépünk, amely mindent felfed. 

Szívünket emeljük fel Őhozzá, merüljünk el kegyelme gazdagságában, így az élet gondjai, az érzékiség nem uralnak minket, hanem felkészülünk az Úr napjára, s részünk lesz az első feltámadásban.

HALÁLUNK NAPJÁRA VAGY AZ ÚR NAPJÁRA VÁRUNK?❤️

,,💞Bizony hamar eljövök. Ámen, Jövel, Uram Jézus! "(Jelenések 22, 20)

Hívő őseink valamikor komolyan és buzgón készültek arra, hogy boldog haláluk legyen. 

Korunk életvidám nemzedéke, amely csak az ideigvalókban leli örömét, kiveri fejéből a halálnak még a gondolatát is. De Isten gyermekei Mózessel, Isten emberével együtt így imádkoznak: 

"Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk" és ne értelmetlenül éljünk. 

Számoljunk azzal, hogy életünk rövid, nehogy a legfőbb dolgot elmulasszuk. 

Legyen gondunk arra, hogy békességben térhessünk haza.

Még sokkal inkább kell hogy betöltse lelkünket Jézus megjelenésének várása és erre a páratlanul örvendetes napra való felkészülés. 

A régiek az utolsó ítéletre vártak, amit az Úr tart majd, ha eljön. Jézusnak, mint királynak és vőlegénynek a visszajövetelével kapcsolatban nemigen volt lelki látásuk. 

Jézus ezeréves földi királyságáról hallgattak, mert azt a rajongók nemegyszer maguk akarták megvalósítani. 

Az Úr napja nekik a harag és borzalom napja volt. Valóban az lesz az Úr ellenségeinek a számára és akik megvetik Őt. Akik azonban az Úr Jézushoz ragaszkodnak és menyasszonyi szeretetben összekapcsolódtak vele, azoknak ez a nap a világosság és az öröm napja lesz. 

Akkor érkezett el a teljes váltságuk. János apostol hallja a nagy sereg hangját, mint "sok víz zúgását és mint erős mennydörgés zengését, ezt a szózatot: Halleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!" (Jel 19. 6). 

Kezdődik a felüdülés ideje az Úrnak színétől (Csel 3, 19).

"Örüljünk és örvendezzünk, adjunk neki dicsőséget, mert eljött a Bárány menyegzője!" 

Hazaviszi menyasszonyát az atyai házba. Tagjaival már össze volt kapcsolva, amióta eljegyezte őket és azok egész lelkükkel igent mondtak neki. 

De csak hitben, lélekben voltak kapcsolatban mennyei vőlegényükkel, nem látásban. 

És most a megromlott földi test átváltozik elmúlhatatlan szépségű, dicsőséges testté.
Örökre az Úrnál lehetnek. Elérkezett az ezeréves menyegző, a nagy páskaünnep, a minden földi szenvedéstől, valamint az Istennel ellenséges világ nyomásátol való teljes megváltás
(Lk 22, 18).
Ne elsősorban halálunk napjára, hanem erre a nagy, dicsőséges napra, Krisztus megjelenésének napjára tekintsünk és készüljünk fel!

RIASZTÓ MENNYEI JEL❣️

"💞Vágd ki! Miért foglalja a földet hiába? "(Lukács 13, 7)

A fügefa példázatában a Megváltó fontos útmutatásokat ad a megtérés lényegéről és erőteljes, sőt riasztó intéssel példázza az ítéletes halált. A megtérés nem az ember műve, nem is ember parancsára történik. Maga Isten munkálja. A fügefa egy szőlőbe, tehát jól előkészített földbe került. 

Isten mindenki felé kegyelemmel fordul. Ad, mielőtt valamit követelne. 

Minden jól elő van készítve úgy, hogy jogosan várhatja a lelkiismeretes bűnbánat és a neki szentelt élet és szolgálat gyümölcsét. 

De amikor minden fáradozása eredménytelen marad, felhangzik az isteni parancs:

"Vágd ki!" - Rettenetes szó ez! 

Nagyon keményen hangzik, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a szeretet előzőleg mindent felkínált, hogy gyümölcsöt lásson.

Isten sokáig vár a gyümölcsre és keresi azt. Irgalmas főpapunk könyörgésén megindulva még egy évet vár. - A Megváltó a végsőkig elmegy: megpróbálja szívünk kemény kérgét a szenvedés csapásaival feltörni. Trágyát szór a fa köré - ezek a kegyelem különös órái, isteni szeretetének erőteljes behatásai és megnyilvánulásai. Szinte körülfogja és bekeríti a lelket kegyelme, szeretete odakínálásával. 

De ha mindez hiába, akkor végül mégis sor kerül az isteni ítélet végrehajtására: "Vágd ki!"

Sok minden történik a függöny mögött, mely eltakarja előlünk a láthatatlan világot. 

A tulajdonképpeni döntés odafent történik. Valaki meghal és díszes temetést rendeznek neki, magasztaló búcsúbeszédet mondanak felette. De odafent ez a parancs hangzott el: Vágd ki! 

Tulajdonképpen nem "szép halál" volt, hanem rettenetes ítélet. 

A véget ért élet gyümölcstelen maradt, nem hozott termést Istennek. 

Lehet, hogy az illető sok pénzt gyűjtött, tisztességet szerzett magának, megbecsülték, de hiányzott az igazi istenfélelem gyümölcse, a Jézus iránt való bensőséges szeretet, önzetlen szolgálat embertársai felé. 

Az ilyen élet értéktelen Isten szemében és káros környezetére. 

A terméketlen fa hiába foglalja el a földet. Az az ember, aki nem terem az örökkévalóságnak gyümölcsöket, közönyösségével másokat is visszatart. 

Még ha kimondottan nem is él rossz életet, negatív hatással van környezetére.

 - Ne legyen hiábavaló rajtunk Megváltónk kegyelmes munkája, nehogy felettünk is elhangozzék az ítélet: "Vágd ki!"

A MEGDICSŐÜLÉS ÚTJA❣️

,,💞Isten titkos, elrejtett bölcsességét prédikáljuk, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre.,, (1 Kor 2, 7)

Isten rejtett bölcsessége az emberiséggel az Ő csodálatos tervében nyilvánul meg. 

Abban célja a dicsőség.
De ez olyan dicsőség, amelyet természeti értelmünk nem fog fel és világ nagyjai nem értenek meg.
Különben nem feszítették volna meg Jézust, a dicsőség Urát.
Az Isten Fia megalázkodásában rejlő dicsőségből semmit sem láttak. 

Nem sejtették, hogy a legmélyebb megaláztatás és a halálig való engedelmesség útjának végcélja a dicsőség.
Az ő szemükben csak egyféle dicsőség van: az öndicsőítés. Dicsfényben szeretnek tündökölni.

Csak azt a világi és hatalmi dicsőséget ismerik, amelyben mint tükörben önmagukat nézhetik.
Erre a dicsőségre erőszakos, kíméletlen eszközök igénybevételével jut az ember. 

Ezen az úton törnek sokan magasra és így érvényesülnek. Ez azonban csak látszatdicsőség, amely elmúlik.
Egyik ember megbuktatja a másikat és a halál minden tündöklésnek véget vet.
Az a dicsőség, amit Isten gyermekei számára készített, az Ő dicsősége. 

Ha Isten igazsága érvényesül benned, ha tért nyer benned és lényét kifejtheti - ez dicsőség.

Ezt a célt azonban ellentétes úton érjük el: nem azzal, hogy előretörünk és mások felett győzedelmeskedünk, másokat magunk alá tiprunk. Aki Isten dicsőségét el akarja érni, annak mindig mélyebbre kell szállnia.

Az Úr Jézus megalázó útja érthetetlen, sőt botránkoztató volt kora nagyjai számára. 

Megvetették és elvetették érte.
De egyedül ezen az úton vezet Isten a dicső célba, mert csak ha semmik vagyunk, lehet Ő minden.
A dicsőségbe vezető út az alázatosság, engedelmesség és önmegtagadás útja. Isten nem kímélheti meg gyermekeit az összetöretéstől.

Megfosztja őket minden saját dicsőségüktől, saját erejüktől és bölcsességüktől, igényeiktől és nagyzoló gondolataiktól. Csak ezen az úton tudja őket betölteni isteni teljességével, hogy egykor egész valójuk és lényük dicsőségben ragyogjon.
Boldog az az ember, aki bepillantást nyer Isten rejtett útjaiba és nem botránkozik meg, nem panaszkodik a szenvedések és összetörettetések miatt! Tudja, hogy így készíti és sokasítja meg Isten a dicsőséget. 

Természetünk visszaborzad az ilyen úttól, de minél inkább semmivé leszünk, annál inkább megmutathatja Ő magát. És ez dicsőség.

 

AZ ÚJSZÜLÖTT NEVEI (II.)❣️

,,💞És hívják nevét örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége. " (Ézsaiás 9,6-7)

Örökkévalóság Atyja - ez a harmadik kettős név.
Az Atya jelentette ki magát a gyermekben. Jézusban megfoghatóvá lett Isten, belőle az Atya szeretete sugárzik felénk.
Ő az, aki bepillantást enged az Isten szívébe és gondolataiba. 

Azt mondta nekünk Istenről, hogy Ő a "mi" Atyánk! Neki adott át az Atya mindent. 

Elmondhatta: "Én és az Atya egy vagyunk. Aki engem látott, látta az Atyát." Ezért az Atya szeretete tölti el lelkét. Így szólítja meg az övéit: "Fiam" (Mt 9, 2) "leányom" (Lk 8, 48).
Földi Atyánk és nevelőnk csak egy ideig van (Zsid 12, 9-10)
"Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem" (Zsolt 27, 10). 

A Megváltó megmarad nekünk.
Szerető gondoskodása és jóakaró, de komoly fegyelmezése soha nem ér véget. 

"Ő tegnap és ma és mindörökké ugyanaz" - Zsid 13,

 
Békesség fejedelme: aki békét szerez. E világ fejedelmei és hatalmasai többnyire nem szerzik, hanem megrontják a békét. Hatalmi, birtoklási és pénzvágyuk mindig újabb háborút okoz. 

Miattuk lesz a föld vérrel itatott harcmező.
Nem szűnik meg az erőszakosság, az elnyomás miatt való sóhaj. 

Ennek az újszülött gyermeknek a békebirodalma naggyá, világot átfogóvá lesz - akkor, amikor Ő visszajön hatalommal és dicsőséggel.
Akkor kezdődik el a földön királyi uralma. 

Vége lesz a háborúknak, mert félretolja a rendzavarókat, hatalmaskodókat, rablókat és igazságtalanokat - Istennek és az Ő felkentjének minden ellenségét. "Igazságban ítéli a gyengéket és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett" (Ézs 11, 3-4).

 
"Igazságosan uralkodik az emberek felett; aki Isten félelmével uralkodik: olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel" (2 Sám 23, 3-4).
A béke az igazságosságon nyugszik. A bűnből viszály és háború támad. 

A békesség fejedelme most azoknak a szívében alapozza meg uralmát, akik megnyíltak előtte és neki adták magukat. Isten gyermekeinek békessége az ítéleten és az igazságosságon nyugszik.
Az igazságtalanság helyére, amely bennünk uralkodott- mert a "bűn a törvénytelenség" (1 ln 3, 4) - igazságnak kell lépnie, amit Isten Fia keresztjén készített nekünk.
Ha azután megigazultunk hit által, akkor békességünk van Istennel.

MINDENKOR és MINDENÉRT HÁLA❣️

"Hálát adjatok mindenkor mindenért az Istennek és Atyának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében!" (Ef 5, 20)

Isten gyermekeire a hálaadás jellemző. Nagyigényű emberek nehezen köszönnek meg valamit. 

Magától értetődően elfogadják a jót, de elégedetlenek, ha nem kívánságuk vagy elgondolásuk szerint történik valami. A kérő imádság általánosabb. 

A nyomorúságban olyanok is odafordulnak Istenhez, akik egyébként nem akarnak tudni róla. 

Hasonlítanak a kilenc bélpokloshoz, akik könyörületért Jézushoz kiáltottak, de a hálaadást már elfelejtették. 

Ne felejtsd el, mi minden jót tett veled az Úr! 

Saját cselekedeteinket nem felejtük el, és azt a rosszat sem, amit velünk tettek, azonban könnyen elfelejtjük azokat a bántalmakat, amiket Istennek okoztunk és mindazt a jót, amit Ő ennek ellenére tesz velünk. 

A hála az egyetlen dolog, amivel Istennek valóban örömet szerezhetünk. 

Csak ennyit kaphat tőlünk, hiszen mi mindig a megajándékozottak vagyunk.
A hála egyúttal Isten új kegyelmének megtapasztalására is módot nyújt.

 "Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását"(Zsolt 50, 23). 

Csodálatos erő rejlik a hálaadásban és dicsőítésben (2 Krón 20, 21-26).
Azt is megtapasztalhatjuk, hogy a sötét és gonosz gondolatok eltűnnek, ha elkezdjük dicsérni Őt és hálát adunk neki.
A hálátlanság útján megszegényedünk, a hálaadásban mindig gazdagabbak leszünk. 

 "Hálát adjatok mindenkor mindenért!" - csak Jézus Krisztus által lehetséges ez.
Csak őáltala ismerhetjük fel a nyomorúságos időkben is az áldásokat. 

Ezek mind mélyebbre visznek az Atyával és a Fiúval való közösségbe. 

Az Isten iránti szeretet tüzét a viharok hatalmasan felszíthatják, de a jó napokban sokszor elhal a hálaadás. 

A veszély pillanatában is elmarad a hála, de utána felismerjük, hogy éppen a fájdalmas tapasztalatok útján nyertünk jó gyümölcsöket.
Az örökkévalóságban mindenképpen hálát adunk majd a nehéz időkért. 

A hála és imádat mennyei foglalatosság, a pokolban csak a tehetetlen düh kiáltása hallatszik.
Már most gyakoroljuk szorgalmasan a hálaadást, hogy majd az örökkévalóságban teljes és tiszta harmóniában olvadjunk bele az Istent dicsőítő kórusba.
Ha a lelkünket nyomja valami, mondjuk együtt a zsoltáríróval: "Ébredj fel lant és hárfa!" 

Merüljünk el Isten gazdagságában, hogy hálát tudjunk adni neki mindenért.