Isten szava nem csupán olvasásra van, hanem élõ, azaz megélésre való Ige - mondja Luther.
Az Ige mindig gyakorlati útmutatást ad, magatartásunkat irányítja.
Jézus cselekedetekre vonatkozó szavát mindenesetre helyesen kell megértenünk.
Jézus cselekedetekre vonatkozó szavát mindenesetre helyesen kell megértenünk.
Nem külsõ, hanem elsõsorban belsõ cselekvés ez.
A szív elõször odahajol az Igéhez, majd elhatározások születnek benne, amelyek az ember akaratát érintik. A hívõ keresztyén engedi, hogy az Ige beléhatoljon, majd õ is rááll az Igére.
Belsõ szobájában (Isten elõtti csendességében) imádkozik felette, igyekszik komolyan venni, tetté formálni azt. Mit ér, ha az alvó felretten ugyan az ébresztõ szóra, de megint elalszik, ahelyett hogy felkelne? Ha az Ige valamire rámutat, ami Isten ellen van, szakíts a gonosszal, távolítsd el a régi romokat, ne nyugodj, míg határozottan állást nem foglaltál a bûn ellen és Isten mellett!
Az ilyen magatartás nincs ellentétben a hittel, mert az igazi hit nem puszta gondolat, nem hittételek ismerete. Ezt reformátoraink is fáradhatatlanul hangsúlyozták.
Az ilyen magatartás nincs ellentétben a hittel, mert az igazi hit nem puszta gondolat, nem hittételek ismerete. Ezt reformátoraink is fáradhatatlanul hangsúlyozták.
Az élõ hit cselekedet; megragadja a bûnösök Megváltóját, él az isteni kegyelemmel, felhasználja szabadulására, tisztulására.
Az apostolok a hitet többször engedelmességnek is mondják.
Aki hisz, alárendeli magát a mentõ szeretet üzenetének és dacos, csüggedõ szívével kiszolgáltatja magát az evangéliumnak.
Aki így komolyan veszi az Igét, az kõsziklára épít. Számíthat Istenére, ha a nyomorúság vizei áradnak és vihar tombol körülötte. Isten megtartja azt, aki teljes szívvel ragaszkodik hozzá.
Aki így komolyan veszi az Igét, az kõsziklára épít. Számíthat Istenére, ha a nyomorúság vizei áradnak és vihar tombol körülötte. Isten megtartja azt, aki teljes szívvel ragaszkodik hozzá.
Az ember nem látja az alapot, de érzi annak szilárdságát és tartósságát. Így a legjobb cselekedetünk, tettünk, vagyis az Úrnak való tiszta és teljes átadásunk is rejtett.
A nyomorúság napjai és mindenekelõtt majd az Úrnak az az utolsó nagy napja bizonyítja meg, hogy valóban kõsziklára építettünk-e.
Áll a szikla mindörökké,
Melyet Isten épített.
Fáradt szívem menhelyévé
Zúgó hullámok felett.
Ó, én szirtem, sziklaváram!
Otthonom, mely oltalom!
Menhelyem a pusztaságban,
Én Megváltó Jézusom!
