AZ ÉLET FOLYÓJA❣️

"Íme, víz folyt ki a templom küszöbe alól napkelet felé." (Ez 47, 1)

Csodálatos folyót lát a próféta, amely a templomból ered. 

A víz a szentély legbelsejéből, a nyugati oldalon levő szentek szentjéből folyik kelet felé. 

A folyam - érthetetlen módon - egyre nagyobb lesz, bár semmiféle más víz nem táplálja. A szentélytől ezer sing távolságra (egy sing kb. 50 cm) a víz a próféta bokájáig ér, további ezer sing után már térdig, azután derékig, és végül már úsznia kellett.
Ez a folyam a Szentlelket példázza, amely életet fakaszt.
A próféta által látott folyam a Holt-tenger élvezhetetlen vizét az élet bölcsőjévé változtatja át. 

Eddig nem létezhetett benne semmiféle élőlény s most egyszerre hemzseg a halaktól. 

Partjain gazdagon termő gyümölcsfák növekednek, melyek levelei soha nem hervadnak el. 

Havonként teremnek gyümölcsöt, leveleik pedig orvosságul szolgálnak.

A víz a szentélyből, azaz magából Istenből ered, innen van életadó ereje. 

Kétféle életet fakaszt: elrejtettet és láthatót. A halak a folyamban nem láthatók. 

Hasonlóan munkálja a Szentlélek az elrejtett életet: önmagunk odaszánását, az igazi istenfélelmet Isten szentsége iránt, szívünk alázatosságát, szelídséget, józan lelkületet, készséges engedelmességet, mindenkori háládatosságot, valamint az imádatot és a papi érzületet, amely a másokért való könyörgésben nyilvánul meg. 

Megajándékoz az Isten országához való tartozás bizonyosságával, miáltal szívügyünk lesz a mennyei Atya nevének megszentelése, az Ő országának eljövetele, akaratának keresése és annak teljesítése.

A víz által fakasztott élet azonban látható is - a fákban, a gyógyító erejű levelekben és az ízletes gyümölcsökben.
A Szentlélek által teremtett élet is nyilvánvaló lesz: régi lényünk, hiábavaló életünk a múlté, minden megújul.
Az újjászületés hatalmas élménye teljesen átformál. Amikor Zákeus elkezdte jóvátenni régi gonoszságait, arra felfigyeltek Jerikó polgárai. A Szentlélek tesz minket vonzóvá és hasznossá mások számára, éspedig a tettekben megnyilvánuló szeretet és az élet Igéi által.
Csak ne térjünk ki a "folyam" elől, ne álljunk meg az áramlás szélén, a partmenti tócsáknál! (Ez 47, 11).
- A Lélek áradatának, mint egyetlen életelemünknek, magával kell ragadnia minket, hogy vezessen és hordozzon. Te kinek a sodrában élsz?

A HIT BIZONYOSSÁG, nem csupán vélemény❣️

"És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. " (János 6, 69)

Fontos kérdéseknél a bizonytalanság szorongást vált ki, a bizonyosság pedig boldoggá tesz.
Hogyan jutott el Péter arra a bizonyosságra, hogy Jézus Krisztus a világnak régóta megígért Megváltója? Mindenekelőtt nem a csodák szolgáltattak alapot erre a hitbeli bizonyosságra.
Azok is közreműködtek. A kánai menyegzőn történt első csoda után azt olvassuk: "és hittek benne a tanítványai". Azonban a csodákban való hit mindig csak kezdeti hit.
Jézus maga nem sokra tartotta ezt. "Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek." Péter számára Jézus beszéde, szavai voltak a döntők. "Örök életnek beszéde van tenálad."
Belsőleg bizonyossá vált előtte: ő az és senki más, akiben egész üdvösségünk el van rejtve. Péternek és apostol-társainak ez azt jelentette: "Kihez mehetnénk?"
Az ő beszéde által nyertünk új életet; többé nem távolodhatunk el tőle, különben elveszítjük életünket, belsőleg meghalunk, visszasüllyedünk ismét a szellemi halál állapotába.
Aki ilyen kapcsolatban van az Úr Jézussal, lehet, hogy egy időre eltávolodik tőle, de elszakadni többé nem tud. Újra és újra fájdalmas bűnbánattal őhozzá tér majd vissza.
A hit közvetlen felismerés, sokszor minden külső indítóok nélkül. A bizonyságtételen alapul.
Hallásból van, Isten Igéje révén és hem látásból.
Aki hisz, abban már magában is ott él az Ige. Belső tulajdonává vált. Aki hisz az Isten Fiában, annak bizonyságtétele van önmagában és abban a bizonyságtételben hisz, amellyel Isten tett bizonyságot az ő Fiáról (vö. 1 Ján 5, 10).
A hit a legmélyebb meggyőződés, ami csak létezik.
Hitetlenek mondhatják, hogy ezek csupán egyéni nézetek, amikor valaki bizonyságot tesz előttük Jézusról.
A hit azonban nem valami nézet, amit ma magáévá tesz az ember s holnap talán egy másikkal váltja fel.
Mélységes, belső élmény ez, a lehető legszemélyesebb és legközpontibb megtapasztalás.
Mintha pikkelyek esnének le szemeinkről; a lélek előtt ott áll Jézus a maga dicsőségében, telve kegyelemmel.
Ez a Megváltó az én Megváltóm!
Nem test és vér, nem saját kutatásunk, nem emberi rábeszélőképesség, hanem a mennyei Atya maga teszi ezt nyilvánvalóvá az ő Lelke által.
A hit Isten által munkált bizonyosság, amely egyszerre csak fellobban a szívedben, hiszel és imádod őt (Ján 9, 38).

AZ IGE és az ÚJJÁSZÜLETÉS❣️

"Nem mulandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Istennek élő és maradandó beszéde által. " (1 Péter 1, 23)

Az újjászületésnek Isten Igéje az eszköze. A Jézusról való bizonyságtétel vezet a Jézusban való hitre, és a benne való hit által vesszük a Szentlelket s leszünk új emberekké. 

Az Ige személyünkben szólít meg minket, lelkiismeretünkhöz és akaratunkhoz szól.

 Az Ige vezet hitre, ami azt jelenti, hogy egész lényünket alávetjük Krisztusnak és evangéliumának.

A keresztség önmagában véve nem elegendő. Ha nem kerül sor az üdvösségnek személyes megragadására, ha elzárkózunk Jézus elől és a világnak, valamint bűnös hajlamainknak élünk, akkor megkeresztelt voltunk ellenére is a gonosz gyermekei vagyunk. Isten fiai csak a Jézus Krisztusban való hit által vagyunk (Gal 3, 26).

Jézus szerint víz és Lélek által kell újjá születnünk. Ezt sokan úgy értelmezték - tévesen -, hogy ez a keresztségre vonatkozik. Jézusnak ezek a szavai a vízre vonatkozólag csak a Keresztelő János keresztségére utalhattak, aki magáról azt mondotta: "én vízzel keresztelek, de aki utánam iön, Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd titeket". 

Nikodémus, akivel Jézus ezekről a dolgokról beszélt, csupán a János keresztségére gondolhatott. 

A keresztyén értelemben vett keresztségre vonatkozólag Jézus csak később adott parancsot.

Jánosnak a vízkeresztsége a bűnbánatot példázta. 

Aki ezt vállalta, az arról tett bizonyságot, hogy a bűnnek tisztátalanságától szeretne szabadulni.
Nyilvánvaló, hogy a víz csak külső tisztulást eredményez, új életet ném ad.
Erre csak a Szentlélek képes, aki az élet Lelke.
Azonban a bűnbánat és a bűnnel való szakítás elengedhetetlen feltétele a Szentlélek elnyerésének. 

Tehát mind Jánosnak, mind Jézusnak a tanítása minden időkre érvényes; mert az újjászületéshez két dolog szükséges: a mi részünkről bűnbánat, gondolkodásmódunk megváltozása, őszinte elhatározás, hogy elszakadjunk régi énünktől; de - és ez a fődolog - valaminek felülről kell megtörténni, amikor is a Szentlélek új lelkületet teremt.
Gondolataink új irányt kapnak, melynek szükségességét már a bűnbánat felismertette velünk. 

De amennyire a természeti életet sem mi adjuk önmagunknak, éppen úgy a lelki élet is adatik, mégpedig az Isten Igéjébe vetett hit által.

AZ ÚJ ÉLET - ENGEDELMESSÉG❣️

"...hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint." (Róma 8, 4)

Most nem arról az engedelmességről van szó, ami a feladatunk, hanem arról az engedelmességről, melyet Isten Lelke munkál bennünk; tehát ami ajándék.

Ha egyszer már Jézusban vagyunk, akkor többé nem állunk a törvény alatt, hanem a törvényben.
Annak követelése, mint az apostol mondja, bennünk teljesül be, tehát nem általunk, mert Jézus Lelke által megtelik szívünk Isten és emberek iránti szeretettel, és a szeretet a törvény beteljesülése.
Az ószövetségi jövendölés egy új szövetséget helyezett kilátásba, melynek keretében Isten a szövetség tagjainak szívébe írja majd bele a törvényt.
Ez teljesedik be mindazokon, akik hisznek Jézusban és megkapták az ő Lelkét. Isten akarata lesz az ő akaratuk is. "Szívesen cselekszem a te akaratodat, Uram."

- Előzőleg az ember ellentétben áll Istennel és titkos ellentmondásban akaratával szemben.
Akiben a Lélek él, az a Lélek szerint is jár majd.
Sokan szeretnének Istennek tetsző módon élni, anélkül hogy előzőleg újjászülettek volna.
Ez olyan, mint amikor valaki puszta sziklákon akar szántani és később aratni.
Aki még testi, az testileg gondolkodik és aki lelki, az lelki módon is gondolkodik.
Ez a kettő úgy különbözik egymástól, mint az ég és a föld.

A test szerinti ember mindent magának akar megszerezni és maga akar élvezni.
A Lélek szerint gondolkodó ember mások számára szeretne valamit jelenteni és nekik akar szolgálni.
Az egyik a maga akaratát akarja keresztülvinni, a másik egy felülről jövő vezetésnek akar engedelmeskedni.

Engedd, hogy a te cselekvéseidet is valóban Jézus Lelke irányítsa.
A mi természeti énünk maga akar elintézni mindent, lehetőleg harc és erőfeszítés nélkül.
Másként van ez a lelki életben.

Ott határozottan és őszintén át kell magunkat engedni a Lélek vezetésének.
A Jézus Krisztussal kapcsolatos hitbeli döntéseink mindig küzdelmet, harcot jelentenek, de valahányszor hitben Jézusra nézünk, ő is ránk tekint és új erőket ad a Lélek által.
Mint ahogy a víz sodra működésbe hozza a malomkereket, úgy nekünk is engedelmességben a Szentlélek alá kell rendelnünk magunkat, hogy hajtóerő lehessen lelki életünkben.

AZ ÚJ ÉLET - SZABADSÁG❣️

"💞Az élet Lelkének törvénye a Krisztus Jézus által megszabadított téged a bűn és halál törvényétől. "(Róma 8, 2)

Az apostol a bennünk levő bűnt törvénynek, azaz parancsoló hatalomnak nevezi. 

Vele szemben egy másik hatalomnak, a Szentléleknek kell érvényre jutnia. 

Az apostol ezt a hatalmat is törvénynek nevezi, mely tiszta, szent ösztönző erőként működik bennünk. Akaratunkat is ösztöneink irányítják. 

Amíg nem a Szentlélek lakik bennünk, a testi ösztönöké a döntő szó. 

A Szentlélek azonban Isten iránti szeretettel tölt meg minket és miután az "én" elveszti központi szerepét, Krisztus kapja meg azt. 

A lélek és a test teljesen egymás ellen vannak, de jó, hogy nem pontos egyensúlyi helyzetben, mert akkor mindvégig egy belső hasadtságban maradnánk. 

Amikor a Szentlélek átveszi az uralmat, azt tapasztaljuk meg, amit az apostol így fejez ki: "a lélek pedig a test ellen (törekedik), hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok" azaz nem azt, ami saját akaratunkból származik, hanem azt, amit Isten akar (Gal 5, 17).

A Szentlélek teremti az új életet. Ameddig ez hiányzik, az összes egyéni erőfeszítések hiábavalók. 

A Lélek hatalma révén jutunk el Isten gyermekeinek a szabadságára. 

Az óember úgy érzi, hogy akkor szabad, ha kiéli magát, pedig valójában nyomorult rabszolga. Isten gyermeke viszont szabad. 

Semmit nem talál kényszernek. Nem a kötelesség szigorú igáját hordozza, hanem a szeretet könnyű igáját. Csak ott van szeretet, ahol szabadság van. 

Ezt az új életet azonban csak ajándékképpen lehet elnyerni. A törvény sohasem elevenít meg. 

A Lélek szerinti életben nincs többé hatalma a bűnnek és a halálnak. Isten a bűnt a testben kárhoztatta, azaz ítéletet mondott ki felette, így az nem tud többé minket elítélni vagy felettünk uralkodni, ha hitben eggyé leszünk az Úr Jézussal.

A Lélek által való szabadsághoz az is hozzátartozik, hogy szabaddá válunk mindenféle emberi befolyástól. Természettől fogva mi valamennyien bizonyos földi jellegzetességeket hordunk magunkon.
A kor, amiben élünk, neveltetésünk és körülményeink ránk nyomják a maguk bélyegét, még a keresztyénségünkre is. 

Az újjászületés révén azonban ezek helyett egy új, szent pecsétet nyerünk és most már az a feladat, hogy ezt az isteni pecsétet tisztán és szentül megőrizzük, nem utánozva másokat.
- Engedd, hogy benned is akadálytalanul kibontakozzék és láthatóvá váljék Isten Lelkének pecsétje, mert akkor leszel igazán szabad.

MINDEN ÚJJÁ LETT❣️

,,Ezért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint. Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az.,, 

(2 Kor 5, 16-17)

Aki Krisztust szereti, õneki él. S mivel a régi dolgok elmúltak és minden újjá lett, nem ismerünk többé senkit „test szerint". Mit jelent ez? Az emberekkel való kapcsolatainkban többé nem a „test" a mérvadó. A test a mi örökölt természetünk, melyet önzõ voltunk teljesen átjárt és megmérgezett. 

Mindaddig, amíg életünk meg nem újul, mi csak azt nézzük az emberekben, hogy kellemesek-e számunkra s kapunk-e tõlük valamit. 

Megfordul a dolog, mihelyt Jézus Krisztusba plántáltatunk és benne új emberré válunk. Most már azt kérdezzük magunkban, hogy mit tehetünk másokért? 

Mivel használhatnánk nekik? Többé nem megyünk el részvétlenül a másik ember mellett, hanem a szeretet szemével nézzük õt. Úgy látom a másikat, mint akiért ugyancsak meghalt Krisztus. 

Többé nem azt nézem, hogy mi az állása, milyen a külseje vagy magaviselete és nem tart vissza az sem, hogy gyámoltalan vagy unalmas ember.

Bizonyos emberek iránt érzett rokonszenvünk vagy ellenszenvünk a „testbõl" ered. 

Az új ember azzal a szeretettel van mások iránt, mint Jézus volt. 

Õneki sem voltak kedvencei és kivételezettjei, mindenki felé nyitott szívvel volt. 

Az újjászületett ember úgy nézi a többieket, mint Krisztusban való felebarátait és eltekint azoktól a dolgoktól, melyek elválasztólag vagy taszítótag hatnak. 

Mindenkivel együtt tud érezni s mindenkit szeretne Jézushoz vinni, hogy azok is olyan boldogok lehessenek, mint õ. 

Jézus többi tanítványai mind testvéreink, még ha van is bennük egy és más, amit nem találunk kellemesnek bennük.

A megvilágosodott ember felismeri másokban is Jézus munkáját. Nem vonul vissza és nem saját ízlése szerint válogatja meg saját társaságát. Szeretettel segít és szolgál a másik felé. 

A régi természet megszûnt, mégpedig egyszerre.

Az ember nem lassanként javul meg. Aki erre vár, menthetetlenül a régi marad. 

Ha pedig saját magunkat akarjuk megjavítani, a tapasztalat szerint még rosszabbá válunk. 

Minél gyökeresebben akarjuk a gonoszt kiirtani, annál jobban megerõsödik. 

Ha azonban hitben a Megváltóra bízzuk magunkat, egyszerre jön létre a változás és nem részletenként. 

Hiszen meghalásról és születésrõl van szó és egyik sem történik apránként. 

Minden újjá lett s ennek az újnak kell minden tekintetben alakot öltenie.

AZ ÉN ÉLETEM KRISZTUS!

"Nekem az élet Krisztus. " (Fil 1, 21)

Az élet Krisztus nélkül csak látszatélet. Ábrándozunk az életről, de amikor felébredünk ebből az álmodozásból, döbbenten jövünk rá arra, hogy ez az élet csak egy gondosan elleplezett halál volt; Isten szemében éppoly értéktelen valami, mint a pelyva. Jézusnak a bűnösök iránt való szeretete, mellyel Pálhoz is fordult, új élet alapja lett. Az Úr közel vonta őt az Atya szívéhez. Amikor Jézus a maga irgalmas kegyelmét közli valakivel s amikor Isten érthetetlen szeretetéből önmagát ajándékozza a bűnösnek, akkor már ott van az új élet is. "Amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem" (Gal. 2, 20). Az új élet, amely kiárad bennünk, ennek az isteni szeretetnek és az afelől való bizonyosságunknak az árjából táplálkozik.

Krisztus lett minden Pál számára, s viszont mindene, beleértve az életet is, most már Urához tartozott. Életének tartalma Krisztus lett. Belőle és neki élt csupán. Ő jelentette azt az életörömöt is, ami őt eltöltötte. Megízlelte és meglátta, hogy milyen jó is volt hozzá az Úr. Elveszíthetetlen öröm forrása lett az a tény, hogy Krisztus az övé és ő a szolgála lehet. Krisztus volt az életereje is, aki mindenre képessé tette. Szenvedni és tűrni tudott érte. A gyalázatot és szomorúságot egyaránt Jézus erejében hordozta. Életcélja is kizárólag Krisztus volt. Az ő szenvedésében és feltámadásában részesülni, hozzá hasonlóvá válni volt minden célja. Megszűnt régi, önző élete. Most már Krisztusból és Krisztusnak él. Vajon ilyen a te keresztyénséged is, vagy még mindig csak önmagad körül forgó élet? Ha valóban Krisztus az életed, akkor ez abban is megmutatkozik, hogy őt éled mások előtt. Látja-e környezeted Krisztust ragyogni a magatartásodból és egész életedből? -

Krisztus az én életem - milyen gazdagságot rejt magában ez a néhány szó! Tudjuk, hogy természeti életünk mulandóság alá vettetett. Ha azonban valóban Krisztus az életem, felesleges aggódnom azon, hogy könnyen elveszíthetem az életemet. Krisztus nem hal meg, s így egy örökké tartó élet birtokosa vagyok. És ha Krisztus az életem, akkor még a meghalás is nyereség, mert a halál még szorosabb kapcsolatot teremt Jézussal. E földi testünk egy bizonyos válaszfalat képez s a halálban éppen ez omlik le, hogy ővele maradjak elválhatatlanul.

🌟AZ ÚJ ÉLET: KRISZTUS MIBENNÜNK❣️

"Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. " (Gal 2, 20) 

Pál számára az élet igazán akkor kezdődött el, amikor Krisztusra talált. 

Mi is akkor élünk igazán, ha Krisztus az életünk központja és hajtóereje. 

A hitetlen ember élete a világban zajlik le és énje körül forog. 

Tápláló forrásai idelent vannak, céljai földiek. 

Egész életük a birtoklásért folytatott hajszában merül ki. 

Ha elveszti pénzét vagy javait, az életnek nincs többé vonzóereje számára. 

Az emberek előtt való tekintély és elismerés körül forog minden. 

Ha ezeket elveszíti, mindent elveszített. Sokan véget vetnek ekkor életüknek.

Ahol szeretetünk, törekvéseink, gondolkodásunk és gondjaink szálai összefutnak, ott van az életünk. A hit bensőséges kapcsolatba hoz minket Krisztussal. 

Úgyszólván beleplántálódunk az ő életébe és szoros kapcsolat teremtődik közte és köztünk. 

Részesei leszünk nemcsak az ő életének, hanem halálának és feltámadásának is. 

Énünk, mely eddig központi helyet foglalt el, vele együtt a keresztre kerül és meghal. 

Krisztus csak a kegyelmet találtak szívében él és uralkodik az eddigi óemberük helyett. 

Az újjászületett ember nem maga él többé, hanem Krisztus él őbenne. 

Önszeretetünk helyét az a szeretet váltja fel, mely nem követelődzik, hanem ad; nem uralkodik, hanem szolgál; nem élvezetekre tör, hanem lemond.

Isten gyermekei számára Krisztus az élet. Távolítsd el őt életükből s az elveszti számukra minden értelmét. Mintha legfőbb idegszálukat vágták volna át. De ki akarná őt elvenni tőlem? 

Csak a magam bűne folytán veszíthetem őt el. Még a halál sem tudja elragadni. 

Éppen ellenkezőleg, őhozzá visz engem közelebb. 

Vajon Jézus ilyen értelemben életeddé lett neked is? 

Csak régi, értelemetlen életed elvesztése árán kerül birtokodba ez az igazi élet. 

Csak aki elveszíti életét, találja meg azt - mondja az evangélium. 

Aki pedig földi életét mindenáron meg akarja tartani, az elveszíti azt. 

Számára a halál valóban veszteség lesz, mert vele mindent elveszít.  

Add tehát régi, bűnös életedet halálba! Oda való az, nem alkalmas semmi másra. 

Ekkor találsz Jézusban új életre, mely nem szalad el az idővel s nem lesz egyre szegényebb és elesettebb, hanem olyan életre, mely mindig gazdagabbá, erőteljesebbé válik, aszerint, ahogy Krisztus benned növekszik.

A NAGY BELSŐ ÁTVÁLTOZÁS❣️

,,A násznagy pedig megízlelte a borrá lett vizet.,, (János 2, 9)

A kánai menyegzõ csodája nemcsak egy pillanatnyi zavarban jelentett segítséget, hanem mélyebb és maradandóbb hatása is lett. A hat kõveder a törvény által elõírt kézmosás céljaira állt ott. 

Vizük egyszersmind az ószövetségi törvényt jelképezte. Csak külsõ tisztulásra volt jó. 

Nem volt meg benne a bor ereje és tüze.

A tanítványok is mindaddig az ószövetségi törvény emberei voltak, azaz a törvény szempontjából kegyesek és komolyak, most azonban mélyreható átalakulást kellett megtapasztalniok. 

Új életre volt szükségük. Ma is sok templomos és buzgó ember akad közöttünk, aki a törvény oldaláról nézve kegyes, de hiányzik náluk a fõdolog, az új élet. Kegyességük megszokott vágányon mozog, idõnként imádkoznak vagy néhány verset elolvasnak a Bibliából.

 Életmódjuk kifelé tisztességes és a törvény betûinek megfelelõ. 

Mindenesetre még az ilyen kegyesség is jobb, mint a zabolátlan élet és a teljes istentelenség; de hiányzik belõle az Isten iránt való szeretet ereje, mert minden csak kötelességbõl történik.

A törvény csak akkor tölti be célját, ha nevelõként Krisztushoz vezet minket. 

Azonban hányan akadnak el egész életükben a keresztyénségnek ilyen törvényes fokán. 

Egész kegyességük önerõbõl jön létre, Isten ereje nélkül. 

A legrosszabb azonban az, hogy tévhit keletkezik bennük, mintha mindenük meglenne és teljesen kielégíti õket egy formális vallásosság. 

Az ilyen ember gazdag és nincs szüksége semmire. Nem is sejti, mennyire nyomorult, szegény, vak és mezítelen Isten felõl nézve. 

Másokat lenéz és nem tudja, hogy önmaga még ott sem tart, ahol azok. 

Szembekerül mindazokkal, akik komoly lelkiéletet élnek, gyûlöli és üldözi, sõt szidalmazza õket, pedig közben éppen ezáltal kerül egyre messzebb Isten országától. 

Nem egyszer a világ gyermekei nyitottabbak az igazság felé, mint az ilyen megcsontosodott kegyesek.

A víznek borrá való átváltozása látatlanul ment végbe, és az kitûnõnek bizonyult. 

Ilyen a belsõ áltváltozás is, s az sem marad elrejtve. 

Észreveszik a családtagok, munkatársak és mindazok, akiknek dolguk van az újjászületett emberrel. 

A bor jókedvet teremt.  Akit a Szentlélek újjáformált, az másokat is üdít és erõsít. 

- Jézus csak azt változtatja át, aki belátja, hogy neki erre mindenképpen szüksége van.

AZ ÚJJÁSZÜLETÉS KEGYELME❣️

"💞Akik nem vérből, sem testi ösztönből, sem valamely férfiú akaratából, hanem Istentől születtek. " (János 1, 13) 

Az újjászületés nem választható el a megigazulástól. 

A megigazult embert Isten előhozza a bűn halálából és élővé teszi. 

A megigazult ember tehát újjászületett ember is.  Ugyanannak a kegyelemnek két oldala ez. 

Éppen úgy nem oszthatók meg, mint maga Jézus sem osztható ketté. -

 Isten gyermekeinek életében két születés van. 

Az elsőben az Ádámtól örökölt életet nyerik el, a másodikban a krisztusi életet. 

Egy új emberiségnek lettek a tagjai, mely Krisztustól ered. 

Az első ember, Ádám, földi és éppen ezért mi is földi teremtések vagyunk. 

A második ember, Krisztus, mennyei s így az övéi egyben mennyeiek is. 

Ami testtől született, test is marad; csak az újjászületés útján jutunk Isten országába.

"Szükséges nektek újonnan születnetek" - mondja Jézus. 

Mindaz, aki vérből és a test akaratából születik, bűnös és gonosz természetet hoz magával a világra. 

A rosszra való hajlam bennünk van és ez a sötét, önző testi akarat plántálódik tovább. 

Természettől fogva a "harag gyermekei" vagyunk, tehát nem vagyunk részései a szeretet országának. 

Csak újjászületés révén juthatunk be abba az új emberi közösségbe, mely Jézussal vette kezdetét. Szüleinktől örökölt vér szerinti származásunkban is akadnak használható jellemvonások és hálaadást kiváltó adottságok. 

De a gonosz tulajdonságok is tovább öröklődnek és tapasztalatból tudjuk, milyen nehéz ezeken a gonosz hajlamokon úrrá lennünk, melyeket úgyszólván vérünkben hordozunk. 

Mennyi bajt és fájdalmat okozott már például az átöröklött terheltség! 

De Jézus még ezeken a természeti tehertételeken is úrrá tud lenni. 

Senki ne gondolja tehát, hogy ennek így kell lennie s ez vagy az a bűn már a vérében van. Isten Fiának vére a mi szennyezett ádámi énünket is tisztává teheti.

Az Istentől született emberben egy új, felfelé mutató élet indult meg. 

A testi gondolkodás Istennel való ellenségeskedést hoz magával. Isten gyermekei viszont összhangban élnek mennyei Atyjukkal. Új életüket nem egy férfi indulatának, hanem a szent Isten akaratának köszönhetik (Jak 1, 18).

Szent szeretetének ez az akarata nyomja rá bélyegét gyermekeire. 

Volt-e már ilyen második születésben részed, melyben Istentől új, és tiszta életet kaptál ajándékba, vagy még mindig az első, a földi, azaz bűnből való születésed hatásai alatt élsz csupán?

JÉZUSBAN ÚJ TEREMTÉS❣️

"[Jézus] ezt mondta: te Simon vagy, Jónának fia, a te neved Kéfás lesz (ami annyi, mint kőszikla)." (János 1, 42)

Több apostol is kapott új nevet Jézustól annak kifejezésére, hogy ő valami újat adott nekik. Bertalant Nátánaelnek nevezte, azaz Isten ajándékának. Lévit pedig Máténak, Jehova ajándékának. Simon azt a nevet nyerte, hogy Kéfás vagy Péter. De tévedés lenne azt gondolnunk, hogy Jézus azért nevezte őt el így, mert sziklaszilárd lénye volt. Éppen ellenkezőleg! Természettől fogva Péter nem volt szilárd, hanem nagyon is megingatható és befolyásolható. Hamar fellelkesült, könnyen kimondta az igent, de amikor helyt kellett volna állnia, csődöt mondott. Készen volt a halálra is, de röviddel később megtagadta az Urat. - Jézus azért nevezte el őt kőszikla-embernek, mert azzá akarta tenni. S ez sikerült is. A kegyelem révén sziklaszilárd lett Péter szíve, miután az Úr megbocsátotta neki súlyos bukását és ismét felemelte. Készséggel ment a börtönbe is, ahol János apostollal együtt megbotozták, s ők mégis örömmel távoztak el a tanács elől (Csel 5, 40-41). Valószínűleg ugyanilyen szilárdan ment később a saját keresztje felé is, amitől pedig egész természete rettegett (Ján 21, 18).

Jézus mindenkit azzá tehet, amivé Isten akarata szerint lennie kell; a könnyűvérű embert szilárddá, az izgága embert nyugodttá. Oroszlánból báránnyá változtat és a félénk embert hitvallóvá. Hányszor teszi a természettől fogva zárkózott embereket nyílttá és közlékennyé, a túl közlékenyeket, felületeseket és fecsegőket pedig elmélyültté. - Minden Istentől adatott természet önmagában véve jó, az élénk is és a meggondolt is, a csendes, befelé néző is és a lángoló is. De minden ilyen természetben lehet valami káros visszásság is: Jézus lelke kihántja a magot a gyakran érdes héjjából és a bennünket akadályozó visszásságokból is előhozza a jót. A természeti ember igyekszik alkalmazkodni csak azért, hogy tessék másoknak,vagy fél az emberektől és nem mer azzá lenni, amivé őt Isten rendelte. A Szentlélek azonban kibontakoztatja bennünk Istentől kapott tulajdonságainkat.

Add magad Jézus mesteri kezébe, hogy átformáljon, mint a fazekas az agyagot. De tedd ezt mielőbb, mielőtt a bűn a lélekbe mélyen belemarná magát és a gonosz vágyak helyrehozhatatlan károkat okoznának.

ŐELÖTTE MINDEN ELHALVÁNYUL❣️

"Őérette mindent kárbaveszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem. " Fil 3, 8

Csodálatos dolog Jézus Krisztusért mindent háttérbe állítani, sőt kárnak ítélni. 

De hogyan jut el az ember idáig? Nyilván igen szilárd elhatározás kell hozzá. 

De ami még fontosabb, valaminek felülről kell történnie. 

Mielőtt Pál mindent átadott, már előzőleg minden elvétetett tőle. 

Értékei és kiváltságai egy csapásra eltűntek. 

Senki sem adja oda könnyen a maga dicsőségét, hacsaknem az Úr Jézus elveszi tőle. 

Zákeus sem adta volna oda magától a pénzét. - 

Lehetetlen megválnunk dolgoktól, amikhez a szívünk odanőtt, hacsaknem felülről történik valamiféle feloldás a megkötözöttségtől. 

Különben még a bajainktól és nyomorúságainktól sem tudunk megválni. 

Az iszákos ember sem szabadul meg, noha időnként átérzi nyomorúságát. 

Az ember iszonyatos módon oda van kötve sötét szenvedélyeihez. 

Mennyivel kevésbé válunk meg dolgoktól, melyeknek önmagukban véve bizonyos értékük is van és csak az Úrral való összehasonlításban bizonyulnak értéktelen szemétnek.

Valami igen nagy dologban kell részesülnünk, hogy minden más ahhoz képest elhalványuljon. 

Ezt kapjuk meg Jézusban. Akkor minden más úgy hullik le rólunk, mint elszáradt levelek az új hajtásról. Mélységes szégyenkezéssel ismerjük fel, hogy nagy önáltatásban éltünk. 

Nagynak tartottuk magunkat, pedig Isten előtt nem vagyunk azok, és értékesnek véltünk dolgokat, melyeknek az örökkévalóság szempontjából nincs értékük. 

Pál apostol is csak akkor ítélt szemétnek sok mindent, amikor azok már amúgy is veszendőbe mentek.

Miután az Úr Jézus előtt önmaga is porba hullott, lett porrá és szemétté sok minden a Iába alatt. 

Ha egyszer téged az Úr Jézus megragadott, vedd azt komolyan és tedd teljessé a döntést. 

Mivel pedig mi annyira ragaszkodunk önnön szegényes dicsőségünkhöz s annyira nincs szemünk Isten dicsőségének a Krisztusban való megpillantására, Isten kénytelen sok esetben súlyos életpróbákkal segítségünkre sietni. Ott, ahol mi nem akarunk engedni, ő szakítani és tépni fog. 

Sokszor az önigazult ember erényeire való büszkeségét töri szét és olyan bukást enged meg nála, ami súlyos módon meggyőzi önigazságának semmis voltáról. 

Nagyot kell zuhannunk ahhoz, hogy elfogadjuk nyomorult bűnös voltunkat, melyben nem tudunk többé semmi jót találni. Az ilyen embernek ajándékozza oda Jézus önmagát.

AMIKOR MÁR JÉZUS A MINDENEM❣️

"💞De én mindazt, ami nekem nyereség volt, a Krisztusért kárnak ítéltem. 

Sőt ezen felül most is kárnak ítélek mindent, az én Uram Jézus Krisztus ismeretének mindent túlhaladó nagyságáért. "  (Fil 3, 7-8) 

Pál minden drága kincse veszendőbe ment.
Most így szól: "Mindent kárnak ítéltem" - mindent, ami nekem olyan értékes volt. 

A befejezett múlt idővel, amit itt használ, azt fejezi ki, hogy ez az ítélete végleges és így is marad.
Nem mindenki ad fel annyi mindent megtérésekor, mint Pál.
Ő egyszerűen mindent kárnak és szemétnek ítél Jézus Krisztus megismeréséhez viszonyítva. 

Szemei megnyíltak és tudja, hogy mi mindent kapott Krisztusban, akivel összehasonlítva minden más csak értéktelen, sőt káros.

 
Mert a legnemesebb és legdrágább dolgok is kárunkra vannak, ha akadályoznak minket Krisztus megragadásában, vagy okot szolgáltatnak arra, hogy őt ismét elveszítsük.
Mindazt, ami útját állja annak, hogy Jézust megnyerjük, egyenesen gyűlölnünk kell (Luk 14, 26).
Aki a földi javakon elakad, nem tudja birtokába venni a legfőbb jót.
Aki arra törekszik, hogy emberek értékeljék, azt Isten nem fogja értékelni.
Aki testi örömöknek hódol, nem talál lelki örömöket.

Senki nem lett még azzal szegényebb, ha az Úrért mindattól távol tartja magát, ami ővele nem egyeztethető össze, sőt így lesz az ember valóságban gazdag. Krisztusban minden magasabb és igazibb értelmet nyer (Fil 3, 9-10).

Nincs az a földi származás vagy előjog, ami ehhez lenne fogható. 

Tagjai leszünk Isten népének, mely fölötte áll mindenféle nemzetnek. Olyan kegyelmi ajándékokat kapunk, amelyek minden természeti adottságot felülmúlnak.

 
Olyan öröm jut a birtokunkba, melyhez képest minden földi öröm és jó értéktelen és semmi.
Az új élet célkitűzése toronymagasságban lesz minden földi célkitűzés felett. 

Isten Lelke olyan buzgóságot ébreszt bennünk, melynek forrása többé nem a becsvágy, hanem az Isten iránt való szeretet.
Új képzettségünk és tudásunk túlszárnyal majd minden földi ismeretet (1 Ján 2, 20), mert Isten Lelke vezet be minket Isten titkaiba és érteti meg velünk az ő útjait.
Helyes ön- és istenismeretünk lesz.

 
Előzőleg az ember vak, önmagát imádja és Istent nem becsüli. Szegényes kis önigazságunk helyét isteni megigazulás váltja fel, mely Istennek tetsző és őt szolgálja (Róm 5, 1).

AMIKOR MÉG A SAJÁT ÉNEM A MINDENEM❣️

"💞Ha bárki más úgy véli, hogy testben bizakodhatik, én sokkal inkább. " (Fil 3, 4)

A hitetlen embernek jellegzetes ismertetőjele a testi dicsekedés. 

Igen nagyra van azokkal a tulajdonságaival, melyek testi, természeti életéhez tartoznak, ellentétben az újjászületés életével. Különösen a maga személyiségének előnyös vonásaival pöffeszkedik.
Így volt ez Pál apostolnál is mindaddig, míg távol volt Jézustól.
Minden oka megvolt, hogy másokkal szemben bizonyos előnyökre hivatkozzék.
Büszke volt arra, hogy Isten népének a tagja, Benjámin törzséből. 

Tudatosan nevezte magát hébernek.
Izraelnek a kegyelmi kiválasztás miatt nevezték a népet, azaz hogy bennük áldatnak meg a föld összes nemzetségei.
Hébereknek viszont természeti sajátosságaik és bizonyos jellemvonásaik értelmében nevezték őket: éles értelmük, gyakorlati ügyességük és szívós kitartásuk után.
Büszkesége volt az is, hogy a farizeusok szigorú rendjéhez tartozott. 

Mindenekelőtt azonban igen nagyra volt a zsidóság iránti buzgóságával. Éppen ez tette őt a keresztyének üldözőjévé. 

Hitehagyott és káros személyeknek tartotta őket. Végül igazságával is dicsekedett.
Elmondhatta a gazdag ifjúval együtt: "Minden parancsolatot megtartottam ifjúságomtól fogva."

A megtérés előtt valamennyien el vagyunk telve saját dicsőségünkkel. 

Az ember büszke a származására, ügyességére, képzettségére, tanultságára, állására, tulajdonára. Milyen sokan büszkék például az erényeikre, vagy nagyra tartják kifogástalan magatartásukat és viselkedésüket. Jaj annak, aki ezen a ponton meg meri támadni őket! 

Az ember olyan nagynak és gazdagnak gondolja magát, pedig alapjában véve mindez csak értéktelen, mulandó testi dolog Isten előtt és az örökkévalóság szempontjából a nagy önhittség mindig a nagy vakságnak és visszásságnak a bizonyítéka.

A test szerinti Izraelnek semmi érdeme nem volt Isten előtt. Előtte csak a szív körülmetélt volta és a belső tisztaság számít. Saul azt gondolta, hogy Istennek szolgál, a valóságban pedig Isten ellen harcolt, mivel Isten gyülekezetét üldözte. 

Igazsága Isten szemében csak hamisság volt, csalóka látszat, hiszen szívében gonosz önzés és becsvágy élt. - Ilyen hiábávaló öndicsőítésben élünk valamennyien, mielőtt Jézus dicsősége felragyog előttünk.

A Biblia beszél azokról, akik "szívűk gondolatában felfuvalkodottak", s mindnyájan ilyenek vagyunk természet szerint.