"🌟Könyörögj érettünk az Úrnak, a te Istenednek ... és jelentse meg nekünk az Úr, a te Istened az utat, amelyen járjunk és a dolgot, amit cselekedjünk! " (Jeremiás 42, 2-3)
Amikor Nabukodonozor a legtekintélyesebb zsidókat elhurcolta Babilonba, a visszamaradottak nehéz helyzetbe jutottak. A jóérzésű helytartót, Gedáliást, elvetemülten meggyilkolták.
Emiatt féltek a hatalmas uralkodó haragjától és Egyiptomba akartak menekülni.
De előbb mégis arra kérték Jeremiást, forduljon tanácsért Istenhez.
Nagy hangon ígérgették, hogy engedelmeskedni fognak, bármi lesz is a felelet.
Jeremiás Isten elé vitte az ügyet imádságában.
Nem kapott mindjárt választ. Az emberek aggódtak és nyugtalankodtak.
Isten akarata tehát egyelőre az volt, hogy várjanak. De milyen nehéz ez a türelmetlen embernek!
Saját szíve sietve vinné véghez elgondolását. Kapkodva, gyorsan, mielőbb célhoz akar érni.
Isten azonban alkalmat ad az embernek, hogy túlbuzgóságát lehűtse, elcsendesedjen és megértse Isten szavát. Azonban a várakozási idő sajnos csak fokozta nyugtalanságukat.
Minden késlekedés csak növeli az ember lázas sietségét, ahelyett hogy csendben várna Isten jeladására.
A tizedik napon végre felelt Isten: "Maradjatok, ne menjetek Egyiptomba."
Ez teljesen értelmetlennek tűnt nekik. Ugyanazok, akik esküdöztek, hogy engedelmeskedni fognak, rátámadtak a prófétára: Hazudsz, felbiztattak ellenünk, szerencsétlenségbe akarsz dönteni minket!
