EGYRE TÖBB GYÜMÖLCS🌟

"🌟Az én Atyám a szőlőműves. Minden vesszőt, amely bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz, mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. "  

(János 15, 1-2) 

Isten ellenőrzése alatt állunk. Éles a szeme, minden gyümölcstelen vesszőt észrevesz és lemetsz. 

Nem magától hullik le, Isten vágja le. 

Gondoljunk a Megváltónak arra a szavára: "Akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van." 

A vessző megszárad, a többi száraz ággal együtt összegyűjtik és tűzbe dobják. 

Ég, de nem ég el. Félelmetes fokozatosság ez. 

Az Úr senkit sem vet el, aki őhozzá jön, bármilyen elszáradt élete legyen is. 

A Megváltó minden bűnöst elfogad, aki mássá akar lenni. 

De ha kegyelmét nyilvánvalóvá tette rajta, várja, hogy gyümölcs jelentkezzék. 

Ha nem terem, akkor rettenetes az ítélet. Nem akarjuk lefesteni a poklot, de borzalmas lehet Isten haragjának a tüzében égni!

Isten meg akar őrizni ettől a sorstól, ezért tesz meg mindent, hogy a vessző több gyümölcsöt hozzon. 

Isten tisztogató munkát végez, csak a vadhajtásokat vágja le. 

Véreznek, de nem véreznek el. Megszabadít az életet akadályozó ballaszttól. 

Ha látszólag gyengévé is tesz, erőnket akarja megsokszorosítani. 

Ha semmivé tesz, azt akarja, hogy annál mélyebben gyökerezzünk meg benne. 

Ő kést használ, nem baltát vagy kardot. Nagyon óvatos, vigyáz, nehogy túl mélyre vágjon. 

Engedjük, hadd dolgozzék hát a metszőkés! Szükség van rá, hogy mélyebben megtisztogathasson.

A hívő keresztyének többnyire kisemberek, akiknek hangja és befolyása nem hat messzire, 

kezükbe nem sok szál fut össze. A közélet nagy gépezetében ők csak a kis kerék szerepét töltik be. 

Gyümölcsük nem feltétlenül kiemelkedő, nagy dolgokban mutatkozik meg; a legszebb gyümölcsöt a világ sokszor észre sem veszi. 

Hűség a kicsin, hordozóerő a nehézségek között, türelem, szívélyesség - különösen otthon - ilyen az észre nem vett gyümölcs. 

Van aki házon kívül kedves, otthon azonban zsörtölődő és fölényes. Ez rossz gyümölcs. 

A házbelieknek kell először megízlelniök a gyümölcsöt, amit az Úr Jézus munkál az övéiben. 

Az sem nagyon lényeges, hogy mindjárt valamiféle lelki munkát végezzünk. 

Tábitáról nem olvassuk ezt. Nekünk Isten dicsőségére kell élnünk; az, hogy az Ige szolgálatára elhív-e Isten, az más kérdés. Csak el ne vesszünk, miközben másokat térítünk! 

A legfontosabb gyümölcs a szeretet és a hálaadás.

MARADJ JÉZUSBAN🌟

„🌟Maradjatok énbennem, és én tibennetek!,, (János 15, 4)

Először Jézushoz kell jönnünk.
Ha megtesszük ezt a lépést, szakítunk addigi életünkkel és Jézusban újra építjük.
Elveszítjük magunkat benne és megtaláljuk magunkat őbenne.
De benne kell maradnunk!
Benne maradni azt jelenti: szeretetében maradni, amit nekünk ajándékoz.
Úgy maradhatunk meg a szeretetében, ha „megtartjuk parancsolatait”.
A Megváltó szeretetét nem lehet megszerezni engedelmességgel sem, de az engedelmesség útján maradunk meg benne.
Jézus maga is az engedelmesség útján őrizte meg az Atya szeretetét.
„Megtartom az én Atyámnak parancsolatait és megmaradok az ő szeretetében” (Ján 15, 9–10).
Az engedetlenség lazítja és végül megszakítja a kapcsolatot.
A gyümölcs egyre kevesebb lesz, végül teljesen elmarad.
Előtörnek a régi természet gonosz gyümölcsei.
Szeretet helyett megjelenik az irigység, ez a mérges gyümölcs.
A szeretet megelevenít, az irigység szétroncsol, mindent szétrág.
Az irigy közben maga is mindig szegényebb lesz.
Ha Jézusban maradunk, saját énünk nem tud feltörni a maga irigységével és gyűlölködésével.

Az engedelmesség elsősorban a megszentelődésben mutatkozik meg.
Minél tisztábbak leszünk, annál bensőségesebb lesz a kapcsolatunk Jézussal.
A megszentelődésben való hanyagság, a gonosz testi indulatok iránt való engedékenység visszavetnek.
Az Úr Jézus így nem tud akadálytalanul kibontakozni bennünk, a gyümölcs gyéren jelentkezik.
Kicsi dolgoknak is súlyos következményei vannak.
Ha nem teszünk le valamit, amit Jézus Lelke bűnnek nyilvánít, megszomorítjuk Őt és akadályozzuk életet adó erejének megnyilvánulását.
Akkor maradunk Jézusban, ha Igéje bennünk marad, ha benne mozgunk, Őt szemléljük éjjel és nappal.
Az ilyen élet a folyóvíz mellé ültetett fához hasonló, amely gyümölcsöt hoz a maga idejében.
Konfuciusnak, a kínaiak tanítójának szavait gránitba vésték évezredekkel ezelőtt, hogy megmaradjanak, amíg a világ világ.
Jézus szavait kitörölhetetlenül szívünk hústábláira kell írnunk.
Ez akkor történik meg, ha vele járunk, beszédét magunkban forgatjuk és fontolgatjuk.
Ekkor bontakozhat ki Jézus élete bennünk és hozunk sok gyümölcsöt.
Jézusban maradni nem valami bizonytalan érzés, amit valójában még leírni sem lehet.
Egyszerűen azon múlik minden, hogy engedelmesek vagyunk-e és a tiszta Igéből élünk-e?

A GYÜMÖLCSTERMÉS TITKA🌟

„🌟Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.
Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt.” (Ján 15, 5)

Az Úr Jézus nem vallásalapító.
Működése nem csupán a múltra korlátozódik, nemcsak az írott és szájhagyományon keresztül munkálkodik.
Jézus nem csupán gondolatainkat termékenyíti meg, mint a nagy emberek szokták.
Ő az „életünk élete, lelkünk lelke, ereje”.
Személyes kapcsolatba léphetünk vele. „Krisztusban” – mondja sokszor az Ige.
Ezt a bensőséges életközösséget a szőlőtő és szőlővesszők példájában helyezi szívünkre az Úr Jézus.

Szerves kapcsolatban vannak egymással, nekünk is így kell lennünk a Megváltóval.
Amint hozzákapcsolódunk, átjár az Ő életereje.
Maga Jézus viszi ezt véghez: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.”
Keresi velünk a kapcsolatot.
Szeretetével igyekszik megnyerni minket.
Igéjén át adja ezt a könyörülő szeretetet.
Ha engedjük, hogy beszéljen velünk és magunkba fogadjuk szavát, akkor Őt magát fogadjuk be.
Ha beszédei bennünk maradnak, Ő maga marad meg bennünk (Ján 15, 7).

Szeretete tisztító, megszentelő szeretet.
Nem vet meg senkit, még ha undok mocsárból jön is elő, de a tisztulás utáni vágynak ott kell lenni!
Csak a megtisztulás alapján egyesülhetünk Jézussal.
Ekkor élet támad halott szívünkben, zöldell, virágzik és jön a gyümölcs.
Tőle elválasztva lehetetlen gyümölcsöt teremni.
Hiányzik az élet.

Saját igyekezetünkkel sok mindent gyárthatunk, ami gyümölcshöz hasonló, de a mesterséges gyümölcs egészen más, mint a valódi.
Ahol az Úr Jézus munkálkodhat, ott minden magától jön, kényszer nélkül és nem erőszakoltan.
Ha savanyú ábrázattal tesszük a jót, az a savanyú vadszőlőhöz hasonlít, ami senkit nem üdít fel (Ézs 5, 2).

Az eredmény még nem jelent gyümölcsöt.
Minden életnek van valamilyen eredménye; az egyik vagyont hagy hátra, amit fáradsággal, szorgalommal, talán becsületesen keresett meg.
Ez is valami, de nem gyümölcs Jézus szerint.
A másik tisztességre, megbecsülésre jut.
Ez is ér valamit, de nem örökkévaló gyümölcs.
Csak ami Isten előtt is számít, ami Istent és embereket felüdít, az gyümölcs.

Van, akinek szomorú az aratása: adósság a könnyelmű élet után, vagy kiélt, szétrombolt test, mert a kicsapongás aláásta egészségét, eltékozolta teste és lelke nemes erőit.
Csak Jézusból fejlődhet ki az az élet, amely majd Isten mérlegén megfelel.

A LÉLEK VEZETÉSE ALATT🌟

,,🌟Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. "- (Róma 8, 14) 

Isten gyermekeinek nemcsak dicsőséges előjogaik vannak, hanem nagy elkötelezettségeik is. 

Mint gyermekeknek engedelmeskedniök kell és engedni, hogy Isten Lelke vezesse őket.

Csak azok Isten gyermekei, akik követik a Lélek ösztönzéseit, akik tehát nem elégszenek meg kegyes szólamokkal, hanem véghez is viszik a mennyei Atya akaratát. 

Olvassuk csak el az előtte levő igerészt! Feltétlenül szükségesnek mondja itt az apostol, 

hogy a test cselekedeteit a Lélekkel megöldököljük. 

A test cselekedeteihez tartozik például a harag és a türelmetlenség. 

A Szentlélek ezek ellen törekszik. Engedünk-e gyengéd és mégis erőteljes indításának? 

Hallgatunk-e intésére, amikor forrni kezd bennünk az indulat? Ő hallgatást parancsol. 

Helyet adunk-e neki, vagy kitörnek belőlünk a haragos szavak? 

Ha tisztátalan kívánságok mozdulnak bennünk, elvágjuk-e útjukat azonnal, amint a Lélek int? 

Vagy elhallgattatjuk Őt és átadjuk magunkat tisztátalan fantáziánknak mindaddig, míg képzelődéseink tetté érnek? 

Ha gondolataink ferde utakon bolyongnak, visszahívjuk-e őket, amint a Lélek emlékeztet, vagy odadobjuk nekik a gyeplőt? 

A Szentlélek a szeretet királyi parancsára ösztönöz. 

De vajon nem talál-e minket éppen ezen a ponton restnek, mivel féltjük a kényelmünket és nem akarunk mások szolgálatában áldozatot hozni és elégni? 

Azonnal követjük-e Őt, ha int, hogy tegyük jóvá a szeretet parancsának megsértését és kérjünk bocsánatot?

A Szentlélek a Jézusról való bizonyságtételre indít. 

Nem talál-e ellenállásra, mert emberfélelem és a szenvedéstől való félelem gátol minket? -

A Lélek imádkozásra és az Istennel való közösségre indít, de néha késlekedünk, elfecséreljük erőinket mindenféle munkában, ahelyett hogy összpontosítanánk azokat az Ő szolgálatára. 

Isten Lelke arra int, hogy kutassuk az Ő Igéjét, de nincs időnk rá, értéktelen fecsegéssel és kapkodó sokat-akarással gyengítjük saját magunkat. 

Pedig Isten olyan gyermekeket akar, akikre úgy jellemző az engedelmesség, mint ahogyan a "gonoszság gyermekeire" jellemző a gonoszság. 

Az engedelmesség új természetükké lett az övéinek, ha nem is vagyunk mindjárt tökéletesek benne. 

Fáj-e vajon minden engedetlenséged? 

Megszomorítjuk a Szentlelket, valahányszor nem engedünk indításainak. 

Ha tartósan megszomorítjuk, végül is eltávozik tőlünk.

KÉT ELLENTÉTES RENDELTETÉS🌟

"🌟Aki a testének vet, a testből arat veszedelmet; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből arat örök életet, " (Gal 6, 3) 

Két ellentétes életfelfogás és életmód lehetséges. Az egyik saját érdekeink ápolása, a másik Isten ügyének előbbre vitele.
Az első az élet sima élvezete, a második pedig az önmegtagadás. 

A testnek vetni nem más, mint önző céljainknak mindent alárendelni. 

Az Ige összefüggése szerint itt éppen a pénz felhasználásáról van szó. 

Aki ebben az értelemben vet a testnek, az vagy magának halmozza fel a pénzét, vagy mindent arra fordít, hogy önmaga jól éljen. 

 A Léleknek vetni azt jelenti: arra ügyelek, hogy Isten Lelke nyerjen tért, hatoljon be mind saját életembe, mind mások szívébe. 

A test vagy a Lélek tehát az a kétféle talaj, amin az ember mozoghat, ahol élete, munkája lejátszódik, de egyben cél is, ami felé irányul. 

Aki erre az utóbbira, azaz a legmagasabb célra törekszik, az szívesen megadja az árát időben, erőben, pénzben, hogy Isten ügye terjedjen, az evangélium eljusson az emberekhez. 

Átadja magát ennek a nagy célnak és támogatja mások munkáját. Szívén viseli a misszió és az evangélizáció ügyét.

Az önzés szolgálatába állított élet felemészt mindent. Elveszett élet. 

Minél inkább táplálja valaki testi ösztöneit, élvezetvágyát és becsvágyát, annál jobban erősödnek és nőnek azok. És a vége? Pusztulás. 

A test nem adhat nekünk mást. A test semmi; elmúlik, mint a fű és a mező virága. 

Aki ennek hódol, az romlásra jut. Mennyivel más a Léleknek vető ember! 

A Lélek örök, elmúlhatatlan.

Aki mindent latba vet azért, hogy saját bensejében és másokban is uralomra jusson, azt ez a Lélek örök életre viszi. A menny számára érik az ilyen ember. 

Így hát valóban igaz, hogy mindenki maga kovácsolja a saját sorsát: örök boldogságát vagy örök boldogtalanságát.

Az örök élet ajándék, de jutalom is. Ölébe hullik annak, aki igazán hisz a Megváltóban, de heves harcba is kerül. 

Ezért mondja az Ige: Ragadd meg az örök életet! - azaz tégy kockára mindent, hogy ezt megtarsd és soha el ne veszítsd!

"Vetés ez a földi élet, követi az aratás. Amit itt lenn szórtam széjjel, azt kapom majd odaát. 

Ha a testért jártam-keltem, veszedelem a bére. Csak aki megmarad Benne, az megy be az életre!"

 

CSELEKVŐ HIT🌟 - 2.rész -

,🌟Aki hallja tőlem e beszédeket és cselekszi azokat, hasonló ahhoz a bölcs emberhez, 
aki kősziklára építette a házát.,, (Máté 7, 24)

Isten szava nem csupán olvasásra van, hanem élő, azaz megélésre való Ige – mondja Luther.
Az Ige mindig gyakorlati útmutatást ad, magatartásunkat irányítja. 

Jézus cselekedetekre vonatkozó szavát mindenesetre helyesen kell megértenünk.
Nem külső, hanem elsősorban belső cselekvés ez.
A szív először odahajol az Igéhez, majd elhatározások születnek benne, amelyek az ember akaratát érintik.
A hívő keresztyén engedi, hogy az Ige belé hatoljon, majd ő is rááll az Igére.
Belső szobájában (Isten előtti csendességében) imádkozik felette, igyekszik komolyan venni, tetté formálni azt.
Mit ér, ha az alvó felretten ugyan az ébresztő szóra, de megint elalszik, ahelyett hogy felkelne?

Ha az Ige valamire rámutat, ami Isten ellen van, szakíts a gonosszal, távolítsd el a régi romokat, 
ne nyugodj, míg határozottan állást nem foglaltál a bűn ellen és Isten mellett!

Az ilyen magatartás nincs ellentétben a hittel, mert az igazi hit nem puszta gondolat, nem hittételek ismerete.
Ezt reformátoraink is fáradhatatlanul hangsúlyozták.
Az élő hit cselekedet; megragadja a bűnösök Megváltóját, él az isteni kegyelemmel, felhasználja szabadulására, tisztulására.
Az apostolok a hitet többször engedelmességnek is mondják.
Aki hisz, alárendeli magát a mentő szeretet üzenetének és dacos, csüggedő szívével kiszolgáltatja magát az evangéliumnak.

Aki így komolyan veszi az Igét, az kősziklára épít.
Számíthat Istenére, ha a nyomorúság vizei áradnak és vihar tombol körülötte.
Isten megtartja azt, aki teljes szívvel ragaszkodik hozzá.
Az ember nem látja az alapot, de érzi annak szilárdságát és tartósságát.
Így a legjobb cselekedetünk, tettünk, vagyis az Úrnak való tiszta és teljes átadásunk is rejtett.

A nyomorúság napjai és mindenekelőtt majd az Úrnak az az utolsó nagy napja bizonyítja meg, 
hogy valóban kősziklára építettünk-e.

Áll a szikla mindörökké,
Melyet Isten épített.
Fáradt szívem menhelyévé
Zúgó hullámok felett.

Ó, én szirtem, sziklaváram!
Otthonom, mely oltalom!
Menhelyem a pusztaságban,
Én Megváltó Jézusom!

CSELEKVŐ HIT 🌟1.rész -

„ 🌟Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.” (János 13, 17)

A tudást nagy lépés választja el a tettől.
Tudásban lehet jó előmenetelünk, elménkkel gyorsan megragadjuk a dolgokat, különösen ha jó a felfogóképességünk.
De a cselekedet gyakran csak mögötte sántikál, mint a koldus, vagy teljesen el is marad.

A keresztyénség azonban nem tanítások és igazságok halmaza, amit az ember az iskolában magába szed.
Az igazi keresztyénség lélek, élet és erő.
Sajnos az élő lelki embereket lámpással kell keresnünk.

A Megváltó az utolsó vacsoránál példát adott tanítványainak, hogyan előzzék meg egymást a szeretetben.
Ne akarjanak elsők lenni, ne irigykedjenek, ki-ki közülük tekintse magát a legkisebbnek.
A szolga nem lehet nagyobb az ő uránál.
Ha az Úr megalázza magát, akkor a szolga ne uraskodjék.
Mindezt gyorsan felfogjuk értelmünkkel, de ki cselekszik e szerint?

Isten igazsága elsősorban életünket akarja átformálni.
Jó a tudás, de csak azért, hogy tettre késztessen.
Ne feledjük el, hogy aki ismeri az ő Urának akaratát és nem aszerint cselekszik, azt sokkal büntetik.
Amit tudunk, az megsokszorozza felelősségünket is, vétkünket is (Luk 12, 47–48).

Tudod, hogy Isten mindentudó és mindenütt jelen van?
Akkor mintegy az Ő jelenlétében járj!

Tudod, hogy Jézus vére érted hullott?
Akkor keresd a bocsánatot és a megtisztulást benne!

Tudod, hogy Isten Fia megszabadít minden bűntől?
Akkor ne nyugodj, amíg a te bűneid láncát is le nem törte!

Tudod, hogy Jézus visszajön és ítéletre von?
Akkor készülj fel arra a napra!

Jézus boldognak mondja azokat, akik a cselekvésben, engedelmességben haladást mutatnak.
Boldogok, mert nem ámítanak másokat és ők sem fognak csalódni.

Aki nem cselekszi Isten Igéjét, az minden tudása mellett üres marad.
Csak ha komolyan vesszük az Igét, akkor lesz igazán a mienk.
„Feledékeny hallgató” az, aki csak felszínes benyomásokat kapott, az Igének nincs benne gyökere.
A valódi, igazi keresztyének benne élnek Isten Igéjében, ezért bizonyosságuk van és nem gyötri őket állandóan a kétség.
Ezek boldogok az ő cselekedetükben.
Az Úr már itt vallást tesz róluk, hát még majd ott, azon a nagy napon – ellentétben azokkal, akik „Uram, Uram”-oznak, de akiket el kell majd utasítania magától.