A MEGDICSŐÜLÉS ÚTJA❣️

,,💞Isten titkos, elrejtett bölcsességét prédikáljuk, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre.,, (1 Kor 2, 7)

Isten rejtett bölcsessége az emberiséggel az Ő csodálatos tervében nyilvánul meg. 

Abban célja a dicsőség.
De ez olyan dicsőség, amelyet természeti értelmünk nem fog fel és világ nagyjai nem értenek meg.
Különben nem feszítették volna meg Jézust, a dicsőség Urát.
Az Isten Fia megalázkodásában rejlő dicsőségből semmit sem láttak. 

Nem sejtették, hogy a legmélyebb megaláztatás és a halálig való engedelmesség útjának végcélja a dicsőség.
Az ő szemükben csak egyféle dicsőség van: az öndicsőítés. Dicsfényben szeretnek tündökölni.

Csak azt a világi és hatalmi dicsőséget ismerik, amelyben mint tükörben önmagukat nézhetik.
Erre a dicsőségre erőszakos, kíméletlen eszközök igénybevételével jut az ember. 

Ezen az úton törnek sokan magasra és így érvényesülnek. Ez azonban csak látszatdicsőség, amely elmúlik.
Egyik ember megbuktatja a másikat és a halál minden tündöklésnek véget vet.
Az a dicsőség, amit Isten gyermekei számára készített, az Ő dicsősége. 

Ha Isten igazsága érvényesül benned, ha tért nyer benned és lényét kifejtheti - ez dicsőség.

Ezt a célt azonban ellentétes úton érjük el: nem azzal, hogy előretörünk és mások felett győzedelmeskedünk, másokat magunk alá tiprunk. Aki Isten dicsőségét el akarja érni, annak mindig mélyebbre kell szállnia.

Az Úr Jézus megalázó útja érthetetlen, sőt botránkoztató volt kora nagyjai számára. 

Megvetették és elvetették érte.
De egyedül ezen az úton vezet Isten a dicső célba, mert csak ha semmik vagyunk, lehet Ő minden.
A dicsőségbe vezető út az alázatosság, engedelmesség és önmegtagadás útja. Isten nem kímélheti meg gyermekeit az összetöretéstől.

Megfosztja őket minden saját dicsőségüktől, saját erejüktől és bölcsességüktől, igényeiktől és nagyzoló gondolataiktól. Csak ezen az úton tudja őket betölteni isteni teljességével, hogy egykor egész valójuk és lényük dicsőségben ragyogjon.
Boldog az az ember, aki bepillantást nyer Isten rejtett útjaiba és nem botránkozik meg, nem panaszkodik a szenvedések és összetörettetések miatt! Tudja, hogy így készíti és sokasítja meg Isten a dicsőséget. 

Természetünk visszaborzad az ilyen úttól, de minél inkább semmivé leszünk, annál inkább megmutathatja Ő magát. És ez dicsőség.

 

AZ ÚJSZÜLÖTT NEVEI (II.)❣️

,,💞És hívják nevét örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége. " (Ézsaiás 9,6-7)

Örökkévalóság Atyja - ez a harmadik kettős név.
Az Atya jelentette ki magát a gyermekben. Jézusban megfoghatóvá lett Isten, belőle az Atya szeretete sugárzik felénk.
Ő az, aki bepillantást enged az Isten szívébe és gondolataiba. 

Azt mondta nekünk Istenről, hogy Ő a "mi" Atyánk! Neki adott át az Atya mindent. 

Elmondhatta: "Én és az Atya egy vagyunk. Aki engem látott, látta az Atyát." Ezért az Atya szeretete tölti el lelkét. Így szólítja meg az övéit: "Fiam" (Mt 9, 2) "leányom" (Lk 8, 48).
Földi Atyánk és nevelőnk csak egy ideig van (Zsid 12, 9-10)
"Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem" (Zsolt 27, 10). 

A Megváltó megmarad nekünk.
Szerető gondoskodása és jóakaró, de komoly fegyelmezése soha nem ér véget. 

"Ő tegnap és ma és mindörökké ugyanaz" - Zsid 13,

 
Békesség fejedelme: aki békét szerez. E világ fejedelmei és hatalmasai többnyire nem szerzik, hanem megrontják a békét. Hatalmi, birtoklási és pénzvágyuk mindig újabb háborút okoz. 

Miattuk lesz a föld vérrel itatott harcmező.
Nem szűnik meg az erőszakosság, az elnyomás miatt való sóhaj. 

Ennek az újszülött gyermeknek a békebirodalma naggyá, világot átfogóvá lesz - akkor, amikor Ő visszajön hatalommal és dicsőséggel.
Akkor kezdődik el a földön királyi uralma. 

Vége lesz a háborúknak, mert félretolja a rendzavarókat, hatalmaskodókat, rablókat és igazságtalanokat - Istennek és az Ő felkentjének minden ellenségét. "Igazságban ítéli a gyengéket és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett" (Ézs 11, 3-4).

 
"Igazságosan uralkodik az emberek felett; aki Isten félelmével uralkodik: olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel" (2 Sám 23, 3-4).
A béke az igazságosságon nyugszik. A bűnből viszály és háború támad. 

A békesség fejedelme most azoknak a szívében alapozza meg uralmát, akik megnyíltak előtte és neki adták magukat. Isten gyermekeinek békessége az ítéleten és az igazságosságon nyugszik.
Az igazságtalanság helyére, amely bennünk uralkodott- mert a "bűn a törvénytelenség" (1 ln 3, 4) - igazságnak kell lépnie, amit Isten Fia keresztjén készített nekünk.
Ha azután megigazultunk hit által, akkor békességünk van Istennel.

MINDENKOR és MINDENÉRT HÁLA❣️

"Hálát adjatok mindenkor mindenért az Istennek és Atyának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében!" (Ef 5, 20)

Isten gyermekeire a hálaadás jellemző. Nagyigényű emberek nehezen köszönnek meg valamit. 

Magától értetődően elfogadják a jót, de elégedetlenek, ha nem kívánságuk vagy elgondolásuk szerint történik valami. A kérő imádság általánosabb. 

A nyomorúságban olyanok is odafordulnak Istenhez, akik egyébként nem akarnak tudni róla. 

Hasonlítanak a kilenc bélpokloshoz, akik könyörületért Jézushoz kiáltottak, de a hálaadást már elfelejtették. 

Ne felejtsd el, mi minden jót tett veled az Úr! 

Saját cselekedeteinket nem felejtük el, és azt a rosszat sem, amit velünk tettek, azonban könnyen elfelejtjük azokat a bántalmakat, amiket Istennek okoztunk és mindazt a jót, amit Ő ennek ellenére tesz velünk. 

A hála az egyetlen dolog, amivel Istennek valóban örömet szerezhetünk. 

Csak ennyit kaphat tőlünk, hiszen mi mindig a megajándékozottak vagyunk.
A hála egyúttal Isten új kegyelmének megtapasztalására is módot nyújt.

 "Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását"(Zsolt 50, 23). 

Csodálatos erő rejlik a hálaadásban és dicsőítésben (2 Krón 20, 21-26).
Azt is megtapasztalhatjuk, hogy a sötét és gonosz gondolatok eltűnnek, ha elkezdjük dicsérni Őt és hálát adunk neki.
A hálátlanság útján megszegényedünk, a hálaadásban mindig gazdagabbak leszünk. 

 "Hálát adjatok mindenkor mindenért!" - csak Jézus Krisztus által lehetséges ez.
Csak őáltala ismerhetjük fel a nyomorúságos időkben is az áldásokat. 

Ezek mind mélyebbre visznek az Atyával és a Fiúval való közösségbe. 

Az Isten iránti szeretet tüzét a viharok hatalmasan felszíthatják, de a jó napokban sokszor elhal a hálaadás. 

A veszély pillanatában is elmarad a hála, de utána felismerjük, hogy éppen a fájdalmas tapasztalatok útján nyertünk jó gyümölcsöket.
Az örökkévalóságban mindenképpen hálát adunk majd a nehéz időkért. 

A hála és imádat mennyei foglalatosság, a pokolban csak a tehetetlen düh kiáltása hallatszik.
Már most gyakoroljuk szorgalmasan a hálaadást, hogy majd az örökkévalóságban teljes és tiszta harmóniában olvadjunk bele az Istent dicsőítő kórusba.
Ha a lelkünket nyomja valami, mondjuk együtt a zsoltáríróval: "Ébredj fel lant és hárfa!" 

Merüljünk el Isten gazdagságában, hogy hálát tudjunk adni neki mindenért.

AZ ÚJSZÜLÖTT NEVEI .1rész❣️

,,💞És hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek. "(Ézsaiás 9, 6)

Amilyen a neve, olyan a dicsősége is. Milyen nagyszerű, mély tartalmú nevei vannak az isteni gyermeknek! Csodálatos tanácsadó. A világ alapjának felvettetésekor is Ő adott tanácsot.
Minden általa teremtetett. "Enyém a tanács és a valóság" (Péld 8, 14). Jól átgondolta terveit. 

Amikor az Atya kiterjesztette a mennyet, a mélységeknek határt szabott és megvetette a föld alapjait, "mellette voltam mint kézműves" (Péld 8, 30).
Amikor az Atya előre látta az ember bűnét, akkor a Fiúnak csodálatos tanácsa volt: kész volt Isten áldozati bárányává lenni (1 Pét 1, 19). Egyedül neki volt joga felbontani a könyv pecséteit (Jel 5). 

Általa jut Isten országa teljességre és az egész világ visszakerül Isten uralma alá "Ő általa és Őbenne".
"Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége!"
Csodálatos tanácsos! Nekünk is tud tanácsot adni, még olyankor is, amikor mindenki tanácstalan. 

Ha a kétségbeesés kiáltása tör elő a szívből: "Én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem a halálnak ebből a testéből?" - Ő megnyugtatóan felel.

 
Ha valaki nem találja meg az utat, hogyan szabaduljon a testi gyönyörök, szenvedélyek megkötöttségéből és saját énje szolgaságából, Ő hoz megoldást.
- A legjobb és leghűségesebb tanácsadó, amikor életünk súlyos kérdései előtt állunk és nem tudjuk, mit tegyünk, melyik utat válasszuk.
De Ő nemcsak megvilágítja a sürgősen megoldandó kérdéseket, hanem erős hős is, vagy még pontosabban: erős Isten.

 
Nemcsak jól átgondolt terveket készített, hanem nagyszerűen kivitelezi azokat.
Erejével világokat teremtett és mindent hordoz. Szeretete teljességében áldozatul adta magát és megbékítette Istennel az egész világot. Előtte nincs és nem is volt lehetetlen.
Olyan hatalmas és erős, hogy nincs híja semmiben.

 
Kiemel a mélységből, amelyben elpusztulnánk. Leveri a vasajtókat és a vaszárakat bűneink börtönéről.
Széttöri a bilincseket, amelyek ellen hiába védekezünk; leveszi a bűn jármát, amit nem tud senki lerázni.
Az ellenség legyőzésére is erőt ad és megerősít, hogy Isten akaratát cselekedjük.
Pál apostollal együtt bizonyságot tehetünk mi is: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít."

A CSODÁLATOS GYERMEK❣️

"💞Egy gyermek születik nekünk, Fiú adatik nekünk ... És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből és gyökereiből egy virágszál növekedik." Ézsaiás 9, 6; 11, 1

Ézsaiás lélekben egy újszülött kisgyermeket lát. Általában ha gyermek születik a világra, kérdés, hogy mi lesz belőle később.  Némelyikről elmondják: jobb lett volna. ha meg sem születik.

Itt azonban hatalmas, jelentőségteljes eseményről olvasunk.
Maga Isten indult el az ember felé ezzel a születéssel.
Megjelent az Ő jósága és üdvözítő kegyelme (Tit 3, 4)

Megszületett Immánuel, akinek személye elválaszthatatlan Istentől. 

Ahol Ő van, ott Isten van velünk.
Megszületett a második Ádám és vele elkezdődött az új emberiség, amely nem marad a bűnnek és a halálnak foglya.

Az Ő születésében benne rejlik a mi újjászületésünk."Gyermek született nekünk." 

Gyermek, akit az örökkévalóság Atyjának neveznek - micsoda ellentét! 

Az a gyermek a betlehemi jászolban Krisztus - az Úr.
Nem egy az urak közül, hanem az Úr, aki mellett nincs más, csak alatta vannak. 

Ő az urak Ura és a királyok Királya.

 
- Gyermek, akinek születésekor mennyei seregek ujjonganak.
Azután vesszőszálnak mondja Őt Ézsaiás, amely száraz gyökérből hajt ki. 

Dávid házának dicsősége megdőlt, mint a kidöntött fatörzs, de gyökeréből ágacska hajtott ki, 

gyenge és jelentéktelen ágacska, mégis rajta nyugszik majd az Úr Lelke a maga teljességében. 

Igazságos uralkodó lesz, aki felkarolja a szegényt és a lesújtottat.

 
Ennek a királynak egyetlen szava elég arra, hogy minden ellenségét földre verje; ajkának lehellete megöli az istentelent, a "bűn emberét".
Békebirodalmat alkot, ahol még az állatvilágból is kihal a ragadozás és ölés vágya. 

"Mert teljes lesz a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják" (Ézs 11, 1-9).
A gyenge sarj népek zászlaja lesz. 

Nemcsak Izrael gyülekezik e zászló alá, hanem a pogány világ is odafordul és Őt keresi.

"És az Ő nyugodalma dicsőség lesz" (Ézs 11, 10). 

Ahol Ő letelepszik, ahol Ő lakozást vesz, ott dicsőség van.
- Csodálatos lehetőségek bontakoznak ki a sötét betlehemi istállóból. Isten kicsiben kezd.
"Szép rózsabimbó nyílt ki, hajdan egy zsenge tőn.
Mint ősi ének zengi, Jessének sarja ő. Ó, drága szép virágunk, hints le ránk illatárt. 

Fényes nap, égi lángunk, adj nekünk fénysugárt.
Ki Isten s ember vagy, bűnből, halálból ments ki, vigasztalást te adj!"

AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG KÜSZÖBÉN❣️4.rész

,,💞A nemes harcot megharcoltam.,, (2Tim 4, 7)

Pál nemcsak lelki gyermekét, Timótheust inti:
„Harcold meg a hit nemes harcát" (1 Tim 6, 12), hanem pályafutása végén õ maga is örömmel és gyõztesen vallhatja: „A nemes harcot megharcoltam."

 
Ezzel nem magát dicsõíti, hanem Urát, akinek egyedül köszönhetõ ez a gyõzelem.
Ahol Jézus ott van egy ember életében, ott gyõzelem van.
- A keresztyén embernek nemcsak élete végére, hanem a hit kiteljesedésére is el kell jutnia.
- A keresztyén élet harcot jelent. Senki sem jut át a szoros kapun, aki nem komolyan küzd.
A keskeny úton is csak harcolva lehet megmaradni. Jobbról is, balról is veszély leselkedik, látható és láthatatlan ellenfelek torlaszolják el az utat. 

Van létért való küzdelem is, de a nemes harc nem az ideigvalókért, hanem az örök életért folyik. 

Nem a test megtartásáért és megõrzéséért, hanem a lélek megmentéséért.

 
Nem ideigvaló nyereségért, hanem az örök koronáért.
- Bennünk tanyázik a legveszedelmesebb ellenség.
Önmagunkat legyõzni a legnehezebb dolog, de egyúttal a legszebb gyõzelem. -
„Megsanyargatom testemet és szolgává teszem" - mondja az apostol (1 Kor 9, 27).
Tehát nem a levegõt vagdosta, hanem az ellenségre csapott le ott, ahol annak a legfájdalmasabb.
Mi szívesen ápolgatjuk, kényeztetjük testünket.
Pál felismerte a veszélyt, amit a test okoz, ha nem keményen bánunk vele, hanem dédelgetjük. 

Tudta, milyen könnyen támadnak a testbõl kívánságok, a nagyobb kényelemre irányuló igények, a jólétre és nyugalomra való vágy.
De amint a test elsõ helyre kerül, csak akadályára és ártalmára van a lelki életnek. 

Ezért Pál kíméletlen volt önmaga iránt, semmit nem nézett el magának. 

Megharcoltam ezt a harcot - mondja.
Tehát nemcsak belefogott, de végig is harcolta életét. Csak aki gyõz, nyer majd örökségül mindent. Sokan harcolnak, de azután leteszik a fegyvert, kifáradnak, gyõzelem helyett vereséget szenvednek.
Amíg e testben vagyunk, nincs nyugalmunk.
Boldog az az ember, aki lankadatlanul harcol mindvégig!
„Hány hívõ érte el az égi célt! Hû volt, kitartott, harca véget ért.
Ó, Jézus áldva légy e szentekért! - Kõszáluk, váruk voltál szüntelen, míg tartott itt lenn a nagy küzdelem.
Fény voltál, csillag a vak éjjelen. - Bár vívná harcát minden gyermeked oly híven, bátran, mint e gyõztesek!
És velük zengné majd az éneket: Halleluja! Halleluja! Halleluja!"

AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG KÜSZÖBÉN❣️3.rész

"💞A hitet megtartottam. " (2 Tim 4, 7)

A keresztyén ember harcában és futásában a hit ad erőt.
Aki saját erejéből harcol és fut, az elbukik és kimerül.
A hit az Úr Jézushoz ragaszkodik és benne Isten erejét kapja meg.
Aki hisz, az legyőzhetetlennek bizonyul és végig kitart. Minden azon fordul meg, hogy kitartunk-e a hitben.
Aki feladja a hitet, elveszett.

"Mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk."
A gonosz ellenség mindent elkövet, hogy elvegye hitünket, mert akkor nyert ügye van. 

Jönnek súlyos, nehéz napok, amikor úgy látszik, mintha minden imádságunk hiábavaló lenne. 

Mintha bezárult volna az ég és a Magasságos nem törődne velünk. "Hol van most a te Istened?" 

- "Mit segít rajtad minden imádságod?" Ilyen és hasonló, kételyt támasztó kérdésekkel próbálja az ellenség tüzes nyilaival átütni a hit pajzsát. De elszántan álljunk ellene! 

Csak el ne dobjuk bizodalmunkat! Isten sokszor eltakarja előttünk azt, ami szívében van. 

Elrejtőzik előlünk. 

Most kell hitünknek igazán valóságosnak bizonyulni. Amíg kézzelfoghatóan tapasztaljuk Isten szeretetét, érezzük, hogy felemel és hordoz, addig nem nehéz hinni. 

De ha visszavonul és hallgat, sőt látszólag ellenünk van, akkor jut érvényre az igazi hit, mely nem lát semmit, de mégis az Ő Igéjébe fogódzik, minden érzékelhető biztosíték nélkül. 

Ilyen hite volt a kananeus asszonynak.
A Megváltó idegennek, sőt elutasítónak mutatta magát. Kemény szóval küldte el magától.
De az asszony szaván fogta az Urat, s elfogadta, hogy az ebek közé tartozik: ezért kért a lehulló morzsákból.
Ez legyőzte Jézust. - Aki kitart a hitben, csodálatos dolgokat él át. 

Nagy jutalma van, meglátja az Urat és az Ő dicsőségét.
Tartsunk ki a hitben mindvégig!
Most még sötét homályon át Látom az Úr ábrázatát.
De nemsoká a mennybe' fenn, Őt szemtől szembe nézhetem.
Most még megértni nem tudom, Mért visz Atyám nehéz úton, 

De látom majd, ha fönn leszek, Bizalmam ő nem csalta meg.
Most még csak hitből élek én, De biztat a dicső remény, 

Hogy fellegen, homályon át, Eléri lelkem otthonát.
Ott látom tiszta fénybe' majd, Amit itt még homály takart, 

S zeng ajkam ott új éneket, a Báránynak dicséretet.