HELYÜNK A HALÁL UTÁN❣️

"💞Mert tudjuk, hogyha ez a mi földi sátorházunk összeomlik, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben." (2 Kor 5, 1)

A halál utáni állapotunk pontosan igazodik ahhoz az állapothoz, amiben elköltözésünk előtt voltunk. 

Krisztus szerint való élet - boldog meghalás. Ez a helyes sorrend.
Mulatozva élni és boldogan meghalni!-ez a Sátán bölcsessége és azoknak a jelszava, akiket megcsalt.
Aki az Úr Jézusban élt, az őhozzá kerül halála után.
Aki benne hisz, az "ha meghal is él". Nem hal meg, csak elalszik, úgy, hogy már őnála ébred fel. 

Semmi sem szakítja el Istentől az Ő szeretteit, még a halál sem. Nem vesznek el, hanem hazaérnek. Jézus juhait senki sem ragadhatja ki az Ő kezéből.

Pál apostol bizonyos abban, hogy Jézus követői a földi sátorházuk összeomlása után azonnal szép otthonra lelnek. Biztosan tudjuk, hogy van már hajlékunk, nem pedig csak készül számunkra. 

A Jézus vére által megváltott lelkek nem bolyonganak majd hontalanul, azonnal otthont kapnak abban a hajlékban, amit Isten készített számukra.

"Az én Atyám házában sok hajlék van." "Ma velem leszel a paradicsomban" - mondta a Megváltó a latornak.
Az Istentől készített épület tehát azonos jelentésű a paradicsommal. Jézus halála által az övéi számára a holtak birodalma is paradicsommá lett. Lement a halottak birodalmába azért, hogy az Ószövetségnek rá váró kegyeseit magával vigye a paradicsomba.
Akinek nem volt hite és élő kapcsolata Jézussal, az a halottak birodalmába jut, amit a Biblia Hadesnek nevez. 

Ez nem azonos a pokollal; a fordításokban ez nem jut kifejezésre.
Például: "Nem hagyod lelkemet a Seolban (pokolban)" helyett azt kell értenünk, hogy a halottak birodalmában. 

A gyehenna, vagy a tűznek tava a pokol nevei. Azok az emberek, akik teljesen az igazság ellen döntöttek és a Sátán eszközeivé lettek, a halál után azonnal a sötét szellemek társaságába kerülnek. 

Azok pedig, akik még nem hallottak Jézusról, a halottak birodalmába jutnak. 

Sorsuk itt még nem dőlt el örökre (Jel 22, 2)

Boldogok mindazok, akik az Üdvözítőt már most megragadják és az Ő tulajdonává lesznek.
Nem láthat bár e földi szem, Jézus tied vagyok. Bár arcod rejtve van nekem, Mégis felém ragyog.
De majd a fátyol szétszakad, Mely most még rejteget. Színről színre látlak magad, S fényedben élhetek.

A FIATALSÁG TITKA❣️

"💞Még a vén korban is gyümölcsöznek, termők és zöldellők lesznek." (Zsoltár 92, 15)

Micsoda remek ígéretek vonatkoznak mindazokra, akik Isten házába vannak plántálva és benne is maradnak. Zöldellők és termők maradnak még öregkorban is.
- A korral együtt fogy az erő és lassanként megrokkan az ember. 

De a hit, a szeretet és a reménység ereje nem fogy el Isten gyermekéből az évek folyamán.
Ha egészséges a fejlődése, még inkább növekszik. Akik az Úrra várnak, mindig új erőt kapnak.
A testi erő, még a szellemi képesség is lassanként gyengül, de a lelki erő soha ki nem apadó forrásból táplálkozik.

 
A buzgóság természetes tüze, a fiatalos lelkesedés tüze idővel kialszik, elfojtják a kedvezőtlen és kellemetlen tapasztalatok, de a Jézus iránt való szeretet és az Ő ügye iránti buzgóság tüzét a Szentlélek olaja táptája és növeli.
Testünk érzékszervei is eltompulnak az öregségben; szemünk homályossá lesz, elveszti látóképességét.
De a lelki megértés szemei Isten gyermekeinél az öregségben nem gyengülnek, ellenkezőleg, még élesebben és világossabban látnak. Testi hallásuk csökken, de a lelki nem.
Egyre jobban hallja a jó Pásztor hangját, minél régebben követi Őt.
Lábunk és kezünk elfárad öregkorunkra; a test rugalmassága is eltűnik, de Isten igazi gyermekei belsőleg még elevenebbek lesznek (Ézs 40, 30)

Öregkorban könnyen befészkeli magát a zsörtölődés és a komorság, Isten gyermekei azonban, még ha félre is kell már állniok, öregségükben is derűsek, mint a gyermekek.
Nem hallgat el ajkukon Isten dicsérete.
Az ifjúság a tanulás ideje. Idővel a legtöbb ember abbahagyja a tanulást és a megszokott kerékvágásból nem tud többé kizökkenni. Elvesztik ezáltal kapcsolatukat a fiatalokkal és ellentétbe kerülnek velük. Jézus igazi tanítványai mindig megmaradnak a tanulásnál.
Ez a képesség és a tanulásra való készség Isten gyermekeinek fiatalos jelleget ad és közel hozza őket a fiatalokhoz.
Az öregek beképzeltsége, akik mindent jobban akarnak tudni, taszítja a fiatalságot.
A vitatkozó hajlamú és kritikus szellemű ember, aki tökéletesnek tartja magát és aki mindig zsörtölődik, idő előtt megöregszik.
Isten gyermekei lélekben fiatalok maradnak, mert szellemileg állandóan fejlődnek, új hajtásokat hoznak, és mert a szívük akkor is háladalt énekel, ha az ajkuk már nem képes erre.

A képen - Egy ÚJRA KIHAJTOTT ÉS ZÖLDELL A HURRIKÁNOKAT IS TÚLÉLT, 400 ÉVES FA.

ISTEN MEGHALLGAT, DE A MAGA MÓDJÁN❣️

"💞Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindent megcselekedhetik, feljebb, mint ahogy mi kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, annak legyen dicsőség az egyházban, a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre, örökkön örökkél! " (Ef 3, 20-21)

Pál itt tapasztalatból beszél. Amikor Filippiben a börtönben ült, Szilással együtt imádkozott.

Talán még a börtönőrre is gondoltak, Jézus szavaira emlékezve: "Imádkozzatok azokért, akik bántanak és üldöznek titeket."

De hogy Isten még az éjjel csodálatosan ki fogja hozni őket a börtönből és hogy éppen azzal a kemény, irgalmatlan emberrel együtt fognak térdet hajtani Jézus Krisztus előtt, eszükbe sem jutott. Ennyire merészen nem mertek kérni.

Néha, mintha Isten nem hallgatna meg minket, de azután minden elképzelésen felül, túláradóan cselekszik.

Pál azt gondolta, sokkal jobban szolgálhatná az Urat, ha megszabadulna "töviseitől", melyet a "Sátán ökölcsapásainak" is nevez. Kérte az Urat egyszer; bizonyos várakozási idő után másodszor, azután megint várt. 

Végül újra, harmadszor is kérte a szabadulást. 

Az Úr látszólag visszautasította kérését, de mégis meghallgatta imádságát. 

Feleletet kapott és megvilágosodott előtte az Úr útja; hogy az Ő ereje a gyengékben mutatkozik meg igazán hatalmasan; megrepedt, összetört edényekben lesz nyilvánvaló; "cserépdarabokkal" többre jut, mint sértetlen emberi erővel.

Ez a drága Ige ezreket erősített meg már azóta. Kimondhatatlan vigasztalás lett ez az ígéret: 

"Az én erőm erőtlenség által jut el céljához."
Pálnak harmadik missziós útja végén, a jeruzsálemi látogatás alkalmával leginkább elkeseredett ellenségeitől, a hitetlen zsidóság orvtámadásaitól kellet félnie.
A rómabeli keresztyének imádságát kéri levelében.
Bizonyosan ő maga is imádkozott, hogy az Úr mentse ki a hitetlenek keze közül Júdeában (Róma 15, 31).

De ez a kérés sem talált meghallgatásra - látszólag. A kezükbe esett.
Mégis meghallgatta őt az Úr, mert kiragadta onnan. Cézáreába kerül két évi fogságba.
Pihenő időt rendelt neki az Úr, amire bizonyára nagy szüksége volt.
Két év múlva mégiscsak eljutott Rómába, de másképpen, mint ahogyan gondolta.
Ott is hirdethette Jézus Krisztus győzelmes evangéliumát, nem úgy, mint világi nagyság, hanem mint szegény fogoly. 

Az Úr más úton vezet, mint ahogy elgondoljuk és kérjük, de mindig dicsőségesebb módon.

A MEGHALLGATÁS NEM-je és IGEN-je❣️

"💞Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. És angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse Őt. " (Lukács 22, 42-43)

Az Atya nem teljesíthette Fiának ezt a kérését. 

Nem volt más útja szabadításunknak, csak ez az egyetlenegy, amitől a Megváltó visszaborzadt és mégis meghallgatást nyert Jézus esengő imádsága! Angyal erősítette meg Őt. 

Ez volt a felelet a kérésére. 

A tanítványoknak virrasztani kellett volna, de  aludtak; a legnehezebb harcot egyedül kellett a Megváltónak megharcolnia. 

Mégsem volt egyedül, az Atya nem hagyta Őt cserben. Nem kímélhette meg a fájdalmaktól, 

de erőt adott neki a nehéz út megjárásához. 

A lélek nyomasztó terhe olyan borzalmas és a testi feszültség olyan heves volt, hogy vért verejtékezett. A Megváltó nem járhatta volna meg a szenvedés útját, ha nem nyert volna erősítést az "elrejtett mannából" (Jel 2, 17). 

Végül is az Atya szabaddá tette Őt a félelemtől és a rettegéstől. 

Nem a halál maga volt borzalmas neki, hanem ez a halál, a gonosztevő halála a kereszten. 

Az a gondolat, hogy a világ bűnterhe alatt átokká kell lennie - mázsás súllyal nehezedett a lelkére. 

Nem csoda, hogy szomorú volt mindhalálig.

Imádságára a félelem csökkent egy kevéssé, de aztán újra visszatért. 

Másodszor is imádkozott, újra megkönnyebbült, de a félelem harmadszor is rátelepedett a lelkére. 

Harmadszor is könyörgött és ekkor teljesen megszabadult tőle. 

Nyugodtan mondhatta: "Keljetek fel, menjünk. íme elközelgett, aki engem elárul" 

(Mt 26, 46). 

Nem menekült el, hanem győztesként ment az ellenség elé. 

Így Jézus meghallgatást nyert, amikor könyörgéssel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás között adta oda magát áldozatul Istennek, aki megszabadíthatta volna a halálból, de mégsem tette meg. Viszont megszabadult a halálfélelemtől. 

Meg kellett ízlelnie a halál keserűségét értünk, de megkapta a szükséges erőt erre a legnehezebb szolgálatra. Ez a meghallgatás minket is imádásra késztet.

Számtalan megváltott bűnös dicsőíti most Istent, amiért egyszülött Fiát a fájdalom útjára bocsátotta, de át is segítette rajta.

Jézus maga tökéletessé vált szenvedései révén és felemeltetett Isten jobbjára. 

Éppen ezért, mivel halálig megalázta magát, mindenek felett felmagasztaltatott és kapott páratlan hatalmat. Isten azért nem hallgatta meg Őt előbb, hogy később dicsőségesebben cselekedhessen.

A BIZTOSAN MEGHALLGATOTT KÉRÉS❣️

"💞Ha pedig valakinek fogyatékos a bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja." (Jakab 1, 5)

Mi a bölcsesség? Isten lényébe és útjaiba való betekintés. "Isten adja meg nektek -írja az apostol - a bölcsesség és kijelentés Lelkét, az Ő megismerésében" (Ef 1, 17).

Ezt a bölcsességet tehát nem ember, hanem Isten ajándékozza a Szentlélek megvilágosítása által.
Bölcs továbbá az, aki nemcsak megismeri, hanem féli is az Istent. 

Tehát nem az ismeret, hanem a lelkiismeret dönti el, hogy valaki bölcs-e. 

Ismerheti valaki jól a Bibliát, és Isten szemében mégis bolond. 

A bölcsesség az életnek egyik titka, melynek gyökerei az istenfélelembe nyúlnak és az Istennek tetsző magatartásban mutatkoznak meg.

"Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg jámbor életével az ő cselekedeteit bölcsesség szelídségében" (Jak 3, 13).

Az a bölcs, aki beszédében és tetteiben helyesen jár el és mindig a helyes utat választja.
Sok bölcsességre van szükségünk a mindennapi életben, az emberekkel való érintkezésben, a gyermeknevelésben és földi hivatásunkban is. 

Akinek hiányzik még - és ki mondhatná, hogy teljesen az övé? -, az kérje Istentől. Ő bizonyosan meghallgatja. Isten készségesen ad, szemrehányás nélkül.
Ez Istennek csodálatos jellemvonása. Osztatlanul szerető szív, nincsenek hátsó gondolatai és eltitkolt szándékai. Isten maga a készség. Teljesen odaadja magát teremtményeinek.
Az eléje tárt kéréseinket is szívügyének tekinti. -
Bennünk a bűn tönkretette ezt az egyszerű készséget, őszinteséget.
Az önző embernek, még ha jót tesz is, mindig vannak mellékgondolatai; saját hasznát és dicsőségét keresi.
Isten szemrehányás nélkül ad. Szeretete folytán semmi mást nem tart szem előtt, mint az ember javát. Nem vár mást, csak hálát.
Nem is vet szemére senkinek semmit. Nem veti szemünkre, hogy tegnap kértünk utoljára, vagy éppen egy órával ezelőtt.
Hozzá nem lehet elég sokszor jönni és inkább az bántja, ha túl ritkán jövünk.
Isten tulajdonképpeni öröme, ha adhat. Elfedezi múltunkat, amint megalázkodunk miatta és bocsánatot kérünk tőle. Isten nagylelkűen elfedezi mulasztásainkat, tévedéseinket.
Nem régi bűneinken át néz minket, hanem Jézus Krisztus ártatlanságán és igazságán keresztül.
Milyen jó is az Isten!

 

IMÁDSÁGTESTI GYÓGYULÁSÉRT❣️

"💞Beteg valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, hogy azok imádkozzanak felette és kenjék meg őt olajjal az Úr nevében. És a hitből való imádság megtartja a szenvedőt." (Jakab 5, 14-15)

A keresztyén embernek betegségében mindenekelőtt Istent kell segítségül hívnia. 

Semmi esetre se tegyünk úgy, mint Asa király, aki csupán az orvosokat kereste, nem az Urat
(2 Krón 16, 12). 

Ezzel nem azt mondjuk, hogy ki kell kapcsolnunk a gyógyszereket. 

Ezékiás király gyógyulása felülről való kegyelmi ajándék volt, jóllehet Ézsaiás arra utasította, 

hogy tegyen fügekötést a veszélyes kelevényre.
Az őskeresztyén gyülekezetekben betegségnél is Jézus nevét hívták segítségül. 

Napjainkban a gyógyítás kegyelmi ajándéka nincs olyan nagy mértékben jelen, még a hívő gyülekezetekben sem.
Pedig a mi időnkben is bizonyságot tesz az Úr hívő emberek mellett, akik betegre teszik kezüket. 

A kézrátételnél ugyanis az imádkozó összekapcsolódik a beteggel, eggyé lesz vele.
Az olajjal való megkenés is jelképes cselekedet volt.

Pontosan gy írja le az Ige: "Kenjék meg őt olajjal és imádkozzanak felette." 

Tehát nem az olaj, hanem a hívő imádság a döntő.
Az olaj az életerő (Zsolt 23, 5) és az öröm (Zsolt 45.) 

Az olajjal való megkenés tehát nem varázsszer, hanem csak külső jele a Megváltóba vetett bizalomnak. 

Nem az olaj hanem a hívő imádság tartja meg a beteget. 

De nem is maga az imádság, hanem a hit, mert a hit ragadja meg az Urat. 

Az Úr az, aki segít rajtad. A hit felszabadítja az Ő kezét, a hitetlenség megkötözi.
Lázár feltámasztásának történetéből látjuk meg, mi a hit (Jn 11).
Márta hitt abban, hogy a testvére nem halt volna meg, ha Jézus ott lett volna. 

Elhitte, hogy Jézus mindent megkap Istentől, amit kér.

De amikor Jézus azt mondja: "Feltámad a testvéred!" - akkor így szól: 

"Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon." 

Nem tud hitben felemelkedni odáig, hogy most támad fel.
Jézus mégis meggondolkoztatja: "Én vagyok a feltámadás és az élet" - tehát most és ebben az esetben is.

Az igazi hit nem általánosan és valamikorra nézve ragadja meg a segítséget, 

hanem most, a jelenlegi helyzetben.  Az ilyen hitet igazolja az Úr.

JÉZUS KÜZDELMES IMÁJA❣️

"💞És halálos gyötrődésben mind buzgóbban imádkozott." (Lukács 22, 44) 

Jézus az imádkozás dolgában is dicsőséges példáképünk.
Minél hevesebben tört rá a félelem, annál buzgóbban imádkozott.
Minél erősebb lett a kísértés, ami le akarta téríteni az engedelmesség útjáról, annál erősebben kapaszkodott az Atyába.

A legnagyobb gyengeség órája volt ez.
Az Ő testének, azaz földi életének napjaiban (Zsid 5, 7) minden oldalról kísértés támadta. 

Hiszen a test erőtelen és fogékony a bűn minden támadására. 

A Megváltó Gecsemánéban jutott el az erőtlenség mélypontjára. 

A halál rettegtetése mögött, amely a földre sújtotta, maga a Sátán állt. 

Az Úr világosan megmondta, hogy a világ fejedelme jön ellene (Jn 14, 30).

Szenvedése a "sötétség órája" volt (Lk 22, 53) és ennek hatalma a tanítványok álmosságában is megmutatkozott. Az ellenség el akarta szigetelni az Úr Jézust, hogy annál könnyebben győzze le Őt.
A Sátán azt mutatta Jézusnak, hogy szinte lehetetlen az előtte álló nehéz utat megjárnia.
Rettenetes feszültség támadt az Úr lelkében, de a legnagyobb feszültség sem tudta Őt elszakítani az Atyától. Tovább imádkozott és nem engedte el az Atya kezét.

Amint a Zsidókhoz írt levél írója mondja: "Erős kiáltás és könnyhullatás közben könyörgésekkel és esedezésekkel áldozott." Erőtlenségében önmagát tette az oltárra Istennek.
Egy pillanatra sem győzhetett rajta a gyengeség. A teher majdnem agyonnyomta, véres verejtéket sajtolt ki belőle, de nem hátrált meg.
Nem hagyta abba az imádkozást, kitartott, míg csak teljes győzelemre nem jutott. Jézus legyen a példaképünk!

Ha aggodalom és félelem tör rád, azonnal fordulj imádságoddal az Úrhoz.
Ha rossz gondolatok félelmesen reád telepszenek, mélységbe akarnak rántani, kiálts Jézushoz,
Ő hozzád hasonlóan megkísértetett, győzelme a tied is! Ne engedj a gonosznak! Fogózz hittel Jézusba, Ő szeret és nem ejt el téged, mert az Ő drágán megvásárolt tulajdona vagy.
Ne állj meg félúton, hanem hittel és kitartó imádsággal törj egészen keresztül, amíg el nem mondhatod te is a zsoltáríróval: 

"Vártam az Urat és hozzám hajolt és meghallgatta kiáltásomat. 

És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat; megerősítette lépteimet. 

És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét" (Zsolt 40, 2-4)