IMÁDSÁGTESTI GYÓGYULÁSÉRT❣️

"💞Beteg valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, hogy azok imádkozzanak felette és kenjék meg őt olajjal az Úr nevében. És a hitből való imádság megtartja a szenvedőt." (Jakab 5, 14-15)

A keresztyén embernek betegségében mindenekelőtt Istent kell segítségül hívnia. 

Semmi esetre se tegyünk úgy, mint Asa király, aki csupán az orvosokat kereste, nem az Urat
(2 Krón 16, 12). 

Ezzel nem azt mondjuk, hogy ki kell kapcsolnunk a gyógyszereket. 

Ezékiás király gyógyulása felülről való kegyelmi ajándék volt, jóllehet Ézsaiás arra utasította, 

hogy tegyen fügekötést a veszélyes kelevényre.
Az őskeresztyén gyülekezetekben betegségnél is Jézus nevét hívták segítségül. 

Napjainkban a gyógyítás kegyelmi ajándéka nincs olyan nagy mértékben jelen, még a hívő gyülekezetekben sem.
Pedig a mi időnkben is bizonyságot tesz az Úr hívő emberek mellett, akik betegre teszik kezüket. 

A kézrátételnél ugyanis az imádkozó összekapcsolódik a beteggel, eggyé lesz vele.
Az olajjal való megkenés is jelképes cselekedet volt.

Pontosan gy írja le az Ige: "Kenjék meg őt olajjal és imádkozzanak felette." 

Tehát nem az olaj, hanem a hívő imádság a döntő.
Az olaj az életerő (Zsolt 23, 5) és az öröm (Zsolt 45.) 

Az olajjal való megkenés tehát nem varázsszer, hanem csak külső jele a Megváltóba vetett bizalomnak. 

Nem az olaj hanem a hívő imádság tartja meg a beteget. 

De nem is maga az imádság, hanem a hit, mert a hit ragadja meg az Urat. 

Az Úr az, aki segít rajtad. A hit felszabadítja az Ő kezét, a hitetlenség megkötözi.
Lázár feltámasztásának történetéből látjuk meg, mi a hit (Jn 11).
Márta hitt abban, hogy a testvére nem halt volna meg, ha Jézus ott lett volna. 

Elhitte, hogy Jézus mindent megkap Istentől, amit kér.

De amikor Jézus azt mondja: "Feltámad a testvéred!" - akkor így szól: 

"Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon." 

Nem tud hitben felemelkedni odáig, hogy most támad fel.
Jézus mégis meggondolkoztatja: "Én vagyok a feltámadás és az élet" - tehát most és ebben az esetben is.

Az igazi hit nem általánosan és valamikorra nézve ragadja meg a segítséget, 

hanem most, a jelenlegi helyzetben.  Az ilyen hitet igazolja az Úr.

JÉZUS KÜZDELMES IMÁJA❣️

"💞És halálos gyötrődésben mind buzgóbban imádkozott." (Lukács 22, 44) 

Jézus az imádkozás dolgában is dicsőséges példáképünk.
Minél hevesebben tört rá a félelem, annál buzgóbban imádkozott.
Minél erősebb lett a kísértés, ami le akarta téríteni az engedelmesség útjáról, annál erősebben kapaszkodott az Atyába.

A legnagyobb gyengeség órája volt ez.
Az Ő testének, azaz földi életének napjaiban (Zsid 5, 7) minden oldalról kísértés támadta. 

Hiszen a test erőtelen és fogékony a bűn minden támadására. 

A Megváltó Gecsemánéban jutott el az erőtlenség mélypontjára. 

A halál rettegtetése mögött, amely a földre sújtotta, maga a Sátán állt. 

Az Úr világosan megmondta, hogy a világ fejedelme jön ellene (Jn 14, 30).

Szenvedése a "sötétség órája" volt (Lk 22, 53) és ennek hatalma a tanítványok álmosságában is megmutatkozott. Az ellenség el akarta szigetelni az Úr Jézust, hogy annál könnyebben győzze le Őt.
A Sátán azt mutatta Jézusnak, hogy szinte lehetetlen az előtte álló nehéz utat megjárnia.
Rettenetes feszültség támadt az Úr lelkében, de a legnagyobb feszültség sem tudta Őt elszakítani az Atyától. Tovább imádkozott és nem engedte el az Atya kezét.

Amint a Zsidókhoz írt levél írója mondja: "Erős kiáltás és könnyhullatás közben könyörgésekkel és esedezésekkel áldozott." Erőtlenségében önmagát tette az oltárra Istennek.
Egy pillanatra sem győzhetett rajta a gyengeség. A teher majdnem agyonnyomta, véres verejtéket sajtolt ki belőle, de nem hátrált meg.
Nem hagyta abba az imádkozást, kitartott, míg csak teljes győzelemre nem jutott. Jézus legyen a példaképünk!

Ha aggodalom és félelem tör rád, azonnal fordulj imádságoddal az Úrhoz.
Ha rossz gondolatok félelmesen reád telepszenek, mélységbe akarnak rántani, kiálts Jézushoz,
Ő hozzád hasonlóan megkísértetett, győzelme a tied is! Ne engedj a gonosznak! Fogózz hittel Jézusba, Ő szeret és nem ejt el téged, mert az Ő drágán megvásárolt tulajdona vagy.
Ne állj meg félúton, hanem hittel és kitartó imádsággal törj egészen keresztül, amíg el nem mondhatod te is a zsoltáríróval: 

"Vártam az Urat és hozzám hajolt és meghallgatta kiáltásomat. 

És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat; megerősítette lépteimet. 

És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét" (Zsolt 40, 2-4)

NAGY DOLGOKAT VÁRJ ISTENTŐL❣️

,,💞Isten véghetetlen bőséggel mindent megcselekedhetik ... a mi bennünk munkálkodó erőnk szerint. " (Ef 3, 20)

Az imádkozó ember csak akkor fordul bizalommal Istenhez, ha Isten csodálatos erejének megtapasztalásában él. Pál apostol megtapasztalta ezt az erőt.
Általa lett az üldözőből Jézus nevének hitvallója.
Amit senki nem tartott lehetségesnek, amit maga Pál is kizártnak tartott, azt Isten megtette.
Ez az erő szakadatlanul munkálkodott benne, ezért kiált fel így: 

"Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít!"
Máskor pedig: "Felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeretett."
Ezért bízott abban, hogy Isten mindent megtehet (2 Kor 9, 8); az apostol sziklaszilárdan hitte ezt. Imádkozásán mint ragyogó korona, ott van Isten dicsőítése és imádása. 

Isten véghetetlen bőséggel mindent megtehet, azaz feljebb, mint valaha is megtapasztalhattuk.
Megtapasztaltuk már mi is Isten kegyelmének ezt a csodálatos erejét, amellyel új embert teremt? 

Új mederbe sodorta-e életünk folyamát ez az erő?
Megtörtént bennünk is az a nagy változás, amit Pál ezekkel a szavakkal ír le: 

"A régiek elmúltak, íme, újjá lett minden"?
Amire semmiféle emberi rábeszélés vagy ékesszólás nem képes, amit az ember legjobb szándéka sem vihet véghez, azt elvégzi Isten hatalma.
Elveszi belőlünk a kőszívet és ad helyette újat, mely készségesen követi az Ő vezetését.
Azután naponta új erőt és új bátorságot ad arra, hogy legyőzzük a gonoszt. 

Segít elhordozni a nehézségeket.
- Csak ha átéltük és mindig újra átéljük Istennek ezt az erejét, tudunk igazán bizalommal imádkozni.
Életünk legnagyobb csodája: az ember szívének megújulása.
Aki ezt megtapasztalta, abban eldőlt az a kérdés, hogy léteznek-e csodák vagy sem, mert saját magában látja Isten csodálatos hatalmának legnagyobb bizonyítékát. 

Halálosan beteg lelke csodálatosan meggyógyult és most naponta Isten gyógyító erőiből él. 

Aki a legnagyobbat megtette, hogyne tenné meg a többit is? 

És ahogyan megmentette az én lelkemet, úgy másokat is életre vezethet. Imádságunk meghallgatásában is túlmegy azon, amit kérünk vagy elgondolunk. Isten bennünk munkálkodó ereje által - ami által fenntart és mindenen átsegít - fogalmat alkothatunk arról, hogy ennek a hatalomnak nincs határa.
Mindent úgy tud és úgy akar irányítani az életünkben, hogy célhoz érjünk.

DRÁGA ÍGÉRET❣️

"💞Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek." (Lukács 11, 9)

Ebben a három mondatban fokozódás van.
Ha valami értékeset, nélkülözhetetlent elveszítünk, azt nagy figyelemmel és sietséggel keressük. 

Csak akkor oldódik fel bennünk a feszültség, ha a nélkülözött tárgyat megtaláltuk.
A zörgetéskor zárt ajtó előtt állunk. Nemcsak szeretnénk bemenni, hanem be kell mennünk rajta. Kopogunk és a válaszra figyelünk, hallgatózunk, hogy hallunk-e valami mozgást. 

Nem mozdulunk el arról a helyről, amíg meg nem nyílik a kapu.
Aki Istentől kér és vár, annak nem kell emberektől koldulnia. 

Aki a lelki életben el akar jutni valamire, annak az imádságra kell támaszkodnia. 

Ha rest vagy imádkozni, lelkileg elszegényedsz. 

Ezért hát szorgalmasan kérjük Istent, de ne önfejűen követelőddzünk tőle, mintha ki akarnánk csikarni valamiféle adományt. Zörgessünk, de várjunk alázatosan, míg Isten beenged. 

Ő ad, ha nem is azonnal és nem is éppen azt, amit kérünk. 

Ha Isten mindig azonnal meghallgatná imádságunkat, ez éppolyan hátrányos lenne számunkra, mint mikor a gyermeknek minden kívánságát teljesítik. 

A várakozási idő önvizsgálatra és a magunk megítélésére vezet.
A hitnek türelmi próbákra van szüksége.
Nagyon hiányos hit az, amely mindent mindjárt látni akar, de azt a hitet, amely nem lankad meg, 

Isten nem hagyja megszégyenülni.

Határozottan számíthatunk az olyan kérések teljesítésére, amelyek világos ígéreteken alapulnak. 

Ilyen erős és csalhatatlan ígéretek mindazok, melyekben örök üdvösségünkről van szó. 

Ha Jézus áldozatára hivatkozva bűneink bocsánatát kérjük, Isten nem tagadhatja meg kérésünket, mert Jézusról minden próféta bizonyságot tesz, hogy az Ő nevében bocsánatot kapnak mindazok, akik hisznek. Éppígy nem utasíthatja vissza Isten azt a kérésedet, amikor a gonosz legyőzésére kérsz erőt, mert Jézus nemcsak igazságunk, hanem szentségünk is lett. 

Isten azt akarja, hogy győzz, tehát meg is adja hozzá a szükséges erőt.

Csak ne várj, míg készleted lesz a türelemből és szeretetből! 

Napról napra megkapod, amire szükséged van feladataidhoz, nehézségeidhez és a kísértéseidben való megálláshoz.

 Parancsként hangzik, amikor Jézus felszólít minket:
"Kérjetek, keressetek, zörgessetek!" - de valójában rendkívül drága előjog ez, amiről Ő biztosít minket.

BIZTATÁS IMÁDKOZÁSRA❣️

,,💞Mondott nekik példázatot arról, hogy mindenkor imádkozniok kell és nem szabad megrestülniök." (Lukács 18, 1)

Az ember belefáradhat az imádkozásba, ha úgy látszik, mintha a meghallgatás elmaradna.
Aki belefárad az imádkozásba, az a harcba, tűrésbe, hordozásba és a szeretet gyakorlásába is belefárad. Az imádság erőt ad, lendületbe hoz, különben menthetetlenül összeroskadunk.
Jézus az imádkozásra bátorít.
A hamis bíró sokáig nem akarta meghallgatni az őt kérésével ostromló szegény özvegyet.
Isten gyermekeinél is előfordulhat, hogy éjjel-nappal tusakodnak és úgy látszik, mintha Isten nehezen határozná el magát, hogy teljesítse kérésüket. Pedig Ő úgy szereti választottait, mint a szeme fényét. 

Ha mégis vár a kérés teljesítésével, akkor nyilván bölcs tervei vannak ezzel.
Azt akarja, hogy teljes komolysággal kiáltsunk, hogy imádkozásunkból minden félszívűség és lazaság eltűnjön.
Azokat a bilincseket akarja leoldani, amelyek még a földhöz kötnek. Ha eljutunk arra a pontra, ahol Isten szeretne látni minket, akkor hamarosan megadja a kimenekedést.
Az igazságtalan bíró csak azért segít a szegény özvegyen, mert le akarja rázni a nyakáról.
Terhére van. Nem nyomorúsága indítja meg a szívét; nem ismer kötelességet, Istent nem fél, embert nem becsül. Szívtelen.
De Isten megmenti az övéit, mert igazságos és irgalmas és nem hagyja őket az ellenség kezében.
- A Sátánnak és a bűnnek nincs joga hozzánk, ha Krisztus vérére hivatkozunk, aminek jogán Isten tulajdonába visszakerültünk. 

Isten nem szolgáltathat ki minket a sötétség hatalmának, különben ellentmondana önmagának. 

Szereti gyermekeit, szíve szakadt meg értük a Golgotán.
Irgalommal van tele irántuk, nem hagyhatja őket elpusztulni.
Ennél a példázatnál az Úr bizonyára a végső időkre gondol.
Akkor az övéi hasonlók lesznek ehhez a tehetetlen özvegyhez, sőt olyanok lesznek, mint a vágójuhok. Isten nem menti ki gyermekeit a nyomorúság elől; beleengedi őket.
De akkor, ott a nagy nyomorúságban lesz csak igazán sürgetővé számunkra az imádkozás a szabadulásért és a Szabadító eljöveteléért. Igazi kiáltássá lesz imádságuk, úgy tűnik majd, mintha az ég be lenne zárva, mintha Isten szabad folyást engedne az igazságtalanságnak.
De egyszerre csak elérkezik a szabadulás! Légy állhatatos az imádkozásban és ne restül] meg!

Máté 24:22-24
..Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidülnek azok a napok."

http://immanuel.hu/biblia/biblia.php?konyv=40&fejezet=24&o1=4&o2=1&o3=3

MINDEN FORMÁLJ IMÁDSÁGGÁ❣️

"💞Szenved-e valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-e valakinek? Dicséretet énekeljen! " (Jakab 5, 13)

Az apostol azt akarja, hogy a keresztyén embernek minden lelkiállapota imádságban nyilvánuljon meg. 

Ha az ember imádkozásba menekül, nem kerül rossz hangulatba. 

Milyen könnyen panaszkodik, jajgat az ember a nehéz napokban! Sok arcra rá is vésődött, hogy mennyi keserűség és rosszkedv járta át már a szívét. Formáld imádsággá gondjaidat és panaszaidat, akkor eltűnik a szorongás, szíved felszabadul, s egyszerre hála és dicséret hangzik fel.

A zsoltárokból látjuk, hogy a meghallgatás bizonyosságában elmondott imádság következményeként sokszor a legmélyebb nyomorúságot a legmélyebb hála és dicsőítés váltja fel.
Az imádság az az emelő, amely a legsúlyosabb terheket is félregördíti.

Hasznos gyógyszer minden bajra. Ha jó kedved van, könnyen féktelenség fog el; de az imádkozó ember nem veszíti el egyensúlyát. Nem zuhan kétségbeesésbe, de nem lebeg mámorosan boldog érzésekben sem. 

A hívő keresztyén ember öröme tiszta és mély öröm, ami hálaadásban csendül ki. 

Lemérhetjük örömünket, hogy Istentől való-e, vagy bűnös öröm. Semmit sem ér az olyan öröm, amelyért nem tudunk szívből hálát adni az Úrnak; vagy magában véve már tisztátalan, vagy úgy elfoglalja szívünket, hogy Istennek nem maradt hely benne. 

Mindkettő elvetendő. "Akik örülnek, mintha nem örülnének" - írja Pál.

Ide akkor jutunk el, ha örömünk hálaadásban száll Istenhez. Lehet zsoltárokat énekelni szívünkben is az Úrnak, a hétköznapok munkája közepette.

 "Énekeljetek és dicséretet mondjatok szívetekben az Úrnak" (Ef 5, 19).
A szív éneklése persze együtthangzik a szájjal. Sokszor azonban csak a szájunk énekel, a szívünk mit sem tud róla. Örömünkben Istennek adjunk hálát!
Ha a szenvedés hullámai elérnének is, ha nyomorúság és gondok nagy, sötét viharrá tornyosultak is,

 "te Uram, a magasságban, még nagyobb vagy" (Zsolt 92, 2; 93, 4)

Mindig Istent dicsőítve, hálásan imádva - csodálatos erőt kapunk.
Boldog vagy ma? Szálljon fel hálaéneked a menny felé!
De ha valami lesújt, gondolj arra, hogy Isten nagyobb a te nyomorúságodnál, gondjaidnál, amik gyötörnek és adj hálát neki ezért!
Megtapasztalod majd, hogy a magasságos Isten nevét dicsőíteni, neki hálát adni, jó dolog.
Ez az út az új és nagyobb áldások felé.

A SZÜNTELEN IMÁDKOZÁS❣️

,,💞Szüntelen imádkozzatok! " (1 Thess 5, 17)

Istennel egy állandó kapcsolatra van lehetőségünk az imádkozás révén; amikor nemcsak szavakkal imádkozunk, de bensőnk állandóan őfelé irányul.

"Régebben - írja Tersteegen - az imádkozáshoz mindig helyet, időt és magányt kértem. 

Most bárhol vagyok, szüntelen imádkozom, hiszen mindenhol vele vagyok."

A keresztyén ember mindent, ami éri, imádsággá formál.
Minden nehéz feladat, helyzet, tanácstalanság, baj, szenvedés, terhek az Úr elé kényszerítik őt. 

Van olyan imádkozás, amikor elfordulva minden mástól, bizonyos időt csak ezzel töltünk el.
De ennél fontosabb, hogy egész lényünk, minden cselekedetünk legyen áthatva imádsággal. 

Mit használ, ha van valamiféle gyér imádkozó életünk, de hétköznapjaink széles folyama mellette folyik el?
"Nem imádkozhatok egész nap, nincs rá időm" - mondogatják.
Aki így beszél, azt bizonyítja, hogy még nem ismerte meg az igazi imádság titkát. 

Hát csak szavakkal lehet imádkozni? Amikor feltekintünk az Úrra, titkon felsóhajtunk, felé óhajtozunk, az is lehet imádság. 

Aki mindig az Úrtól függ és semmit sem tesz nélküle, aki minden cselekedetével istentiszteletet végez és mindent az Ő dicsőségére tesz, a legkisebb dolgot is: evést, ivást vagy bármi mást, az szüntelen imádkozik. 

Az ilyennek az imádkozás nem olyan dolog, amit le kell bonyolítani, nem napszámos munka, nem szokás dolga, és nem is kötelesség, aminek eleget kell tenni és aztán örül az ember, ha elintézte. Isten embereinek az imádság szívügyük, belső szükségletük. 

Egyszerűen nem tudnak imádkozás nélkül élni. Időt szánnak rá, felkelnek korábban és ha az imádság Lelke hajtja őket, napközben is van rá idejük.
Sokkal többet beszélünk, fecsegünk emberekkel, mint szükséges és hasznos. 

Ha ehelyett visszavonulnánk imádkozni, megerősödnénk és lelkileg megújulva térnénk vissza közéjük.
Az imádkozó ember csendes, és hallgatag. Aki sokat beszél Istennel, takarékoskodik a szavakkal és így súlya van annak, amit mond.
Az ilyen embernek rendezett belső élete van.
Aki elmulasztja az imádságot, az csapongó, felszínes ember lesz. 

Csak az imádkozó embernek van igazi belső élete.
Aki nem megy be Isten szentélyébe, az belebonyolódik a külsőségekbe, kíváncsiskodik, mindenfelé nézeget, hallgatózik.
Az imádkozó emberben mélység van és egész élete egyetlen középpont körül forog.