CSAK a KIPRÓBÁLT KAP KORONÁT❣️

"💞Miután a próbát kiállotta, elveszi az életnek koronáját." (Jakab 1, 12)

A megpróbálás időbe telik. Rendszerint nem máról holnapra megy végbe.
Kivétel volt a lator: nála csak néhány óráig tartott. Türelmesen kitartott kínjai között és az ellenség gúnyolódása ellenére is hitt.
Még Jézus felkiáltása: "Én Istenem, miért hagytál el engem?"
- sem tévesztette meg. Jézus ígéretéhez tartotta magát: "Ma velem leszel a paradicsomban."
Így nála néhány órán belül ment végbe mindaz, ami másoknál éveket vesz igénybe.

Ne halogasd a megtérésedet, különben a végén elszalasztod a megpróbáltatásra való lehetőséget. 

Néha a próba bűnünk miatt hosszúra nyúlik. Ha mindjárt határozottak és bátrak lennénk, nem tennénk ki magunkat bizonyos új kísértéseknek. Így azonban engedünk, elbukunk vagy csak fél győzelemmel végzünk. - Van olyan hívő keresztyén, aki bizonyos kedvenc bűne vagy gyengesége felett egész életében nem lesz úrrá. A kipróbáltság elmarad, de ezzel együtt a korona is.
Az illető nem juthat teljességre, befejezetlenül megy át az örökkévalóságba.
Egyeseknél egészen mély, súlyos az eset. Talán kapnak még kegyelmi időt a bűnbánatra és hogy újra megragadhassák a kegyelmet, de már nem jutnak igazán erőre és megszentelődésre.
Valami eltávozott tőlük, az Úrral való igazi gyengéd, bensőséges közösség nincs már meg.

Ha fokozódik a próbatétel, nő a belső erő és annak a finom megérzése, hogy mi van az Úr tetszésére. Nő a bátorság, tudunk örvendezni a bajban és a sokféle kísértésben is.
Először csak a lélek öröme ez. "A test kínlódik és vérzik" - mondta Luther forrón szeretett Magdolna leányának halálakor (lásd Zsid 12, 11). 

- A szenvedésre való készséggel nő a reménység öröme is.
Az állhatatosság kipróbáltságot, a kipróbáltság pedig reménységet teremt (Róma 5, 4)

Van okunk rá, hogy reménységünk a dicsőség felé forduljon és egyre jobban vonzódjunk a menny felé. Honvágyunk nő, mialatt itt lent sokféle próbán át meghalunk a múló világ számára.
A megpróbáltat elvesztette a Sátán, már nem játszhatja nála a vádló szerepét.
De soha ne legyünk magabiztosak, ne tartsuk lehetetlennek, hogy bűnbe eshetünk.
Nem tudhatjuk, nem jön-e még egy olyan próba, amely minden eddiginél erősebb:
Még Pál is szeme előtt tartotta a fenyegető veszélyt, hogy esetleg nem állja meg a próbát és elvettetik. Csak aki mindvégig kitart, az győzhet!

PRÓBA NÉLKÜL NINCS HELYTÁLLÁS❣️

"💞Boldog ember az, aki a kísértésben megáll. " (Jakab 1, 12)

Az apostol boldognak mondja azt, akit a lelki tusakodás nem tesz erőtelenné és nem buktat el. 

Ne sajnálkozz azon a testvéren, akire nehézségek zúdulnak.
Ellenkezőleg, tartsd boldognak, ha kitart. Ha valaki megáll a kísértésben, előrehalad a dicsőség felé. 

Aki helyes kapcsolatban van az Úrral, az a legsúlyosabb helyzetben sem kételkedik benne, nem inog meg szeretetében. A veszély abban rejlik, ha az ember, bár a kegyelem a mélységek fölött hordozza, a maga hitét erősnek tartja, a gonosz hatalmát pedig lebecsüli. 

Isten ilyenkor megvonhatja áldásának áramlását. Félelmetes hatalommal mozdulnak meg a sötét hajlamok és ösztönök, amikről azt gondoltuk, hogy már végleg legyőztük őket. 

Itt kell eldőlni, ki lesz a győztes: Krisztus vagy a Sátán? 

Sokan "örömmel" fogadják az Igét, de ha szenvedések és üldözések támadnak, visszarettennek. Ügyesen kikerülik a nehézségeket, vagy pedig elkeserednek. 

- Ne fuss el soha ebből az iskolából, hanem tarts ki! 

Ha nehezen elviselhető embert tesznek melléd, maradj csendben. Jézus mindvégig hordozta Júdást. 

Atyja akarata volt, hogy elhordozza ezt a próbát és elszenvedje környezetében ezt a hamis, belsőleg idegen, ellenséges indulatú embert napról napra.

Mi olyan gyorsan lerázzuk magunkról a kellemetlen terhet. 

Vannak fontos, sőt kritikus helyzetek, ahol minden kockán forog: vagy megállunk, vagy csődöt mondunk és akkor gyorsan vissza is esünk. 

Sok felébredt lélek a pénz zátonyán szenved hajótörést. 

Vonzza a nyereségvágy, a pénzéhség s azáltal, hogy gazdag akar lenni, eltévelyedik a hittől és saját magának is sok fájdalmat okoz. 

Aki már megízlelte az Úr jóságát, nem lesz többé boldog nélküle. A tövis mindig benne marad. 

A családalapítás is már sok fiatalnak lett szomorú fordulóponttá. 

A földiekért való gondok háttérbe szorították a lelki életet vagy talán meg is fojtották azt. 

Egyedül a jólét fontos. 

Van, akit a becsvágy, a világ részéről kapott tisztelet ejt csapdába. 

Esetleg eredményes a lelki munkában, elismerik és dicsérik őt a hívő körökben, elbizakodik és végül is szégyenbe, bűnbe esik. 

A rejtett becsvágy is méreg, ha nem győzzük le magunkban, hanem tápláljuk, szerepelni akarunk, fontoskodunk és szeretnénk, ha felfigyelnének ránk. 

Ilyenkor sok irigység támad, ellenségeskedés és gyűlölködő, keserű lelkület lesz úrrá. 

Boldog az az ember, aki a kísértésben megáll!

ZÚGOLÓDÁS❣️

,,💞Ne zúgolódjatok! " (1 Kor 10, 10)

A nehézségek, szenvedések és terhek alatt könnyen zúgolódás tör ki belőlünk. 

Van hangos, de van csendes zúgolódás is. Minden rossz kedv a szív zúgolódásának a jele. 

Sokaknál szinte állandóvá válik, krónikus elégedetlenségben szenvednek.

Milyen forrásból fakad a zúgolódás?
1. Vakok vagyunk szívünk állapotát illetően.
Panaszkodunk a körülmények és emberek miatt, de magunkat nem vádoljuk.

 "Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűne ellen zúgolódjék."
- Némelyek azt nehezményezik, hogy mindenütt lemaradnak és nincsenek a helyükön, ami jogosan megilletné őket. "Mindenki belém törli a lábát!" -
"Megvetnek engem!"
"Szerencsétlen órában születtem, nekem semmi sem sikerül!" - sóhajtoznak.
A felülről való világosság sok mindent felfed, amit eddig nem láttál meg. 

Meglátod saját bűnödet, sokféle engedetlenségedet.
Ekkor elhallgat a zúgolódás és ezt mondod:
"Még mindig jobb dolgom van, mint ahogyan megérdemelném."

2. Vakok vagyunk Isten útjait illetően. Nem értjük Istent és ezért kemény szavakkal szólunk ellene (Mal 3, 13).
Minden elégedetlen beszéd tulajdonképpen Isten ellen irányul.
Az Úr ítélni fog és megbüntet minden istentelent és minden kemény szót, amit istentelen bűnösök szóltak ellene.
Aki a sorsa miatt zúgolódik, az Isten útjait kritizálja és elhomályosítja az örök rendet értelmetlenséggel, mint egykor Jób (Jób 38, 2). Istennek minden útja jó és mindent jól cselekszik. 

De amíg az ember balga, visszásnak tartja Istent és nem érti meg Isten bölcs nevelő útjait.
Nem tudja, hogy Isten azért aláz meg, hogy megőrizzen minket az áldatlan felemelkedéstől; megüresít, hogy igazi tartalommal töltsön be; megöl bennünk sok mindent, hogy életet adjon; letépi a bilincseket, hogy vele lehessünk.
Aki megérti Isten útjait, az Istennek ad dicsőséget.
A te szívedben is sokféle elégedetlenség és lehangoltság rejlik még? 

Nem tudod, hogy a sötét gondolatok, érzések mindig mélyebbre hatolnak, és végül egész bensődet megfertőzik, úgy hogy arcod is mogorva lesz?
Nem veszed észre, hogy teher vagy környezeted számára és megijednek tőled? 

Rossz kedveddel másokat is befolyásolsz, békétlenségeddel mások békességét is elveszed.
Ismerd fel vakságodat, önfejűségedet, engedd, hogy az Úr Jézus lelkedbe világítson, s akkor lénye belőled is ragyog.

ERŐNKHÖZ MÉRTEN❣️

,,💞Gondolkodom, hogy ezt megérthessem, de nehéz dolog ez szemeimben. 

Mígnem bementem az Isten szent helyébe és megértettem azoknak sorsát."

(Zsoltár 73, 16-17)

Vigasztaló, hogy a Biblia hívő embereit nemcsak hitük erejében, hanem nehéz óráikban is láthatjuk.
Aszáfnak a súlyos külső élmények kísértéssé váltak. Szenvedés szenvedésre, fenyítés fenyítésre következett.

Minden reggel újra kezdődött számára a nyomorúság. Embereket látott maga körül, akik nem törődtek Istennel, mégis jól ment soruk. Minden tervüket véghezvitték, gőgösségük nem ismert határt. Nagyszájúak és nagyhangúak voltak.
A tömeg elismerte és követte őket, Aszáf pedig magányosan, megvetetten, félreállítva, naponként zaklatások közt élt. Itt már nem látott világosan.
Isten szeretetében és igazságosságában való kínzó kételkedés lepte meg. 

Gondolkozott, töprengett, de értelmével nem jutott célhoz és majdnem megingott.
Valóban, Isten vezetései néha nagyon rejtettek és érthetetlenek.
De hát meg kell nekünk értenünk mindjárt azokat? Tersteegen azt írja:
"Minél inkább felülről valók a vezetések, annál kevésbé tudjuk őket felfogni."
Megütközzünk akkor? Vagy jobban akarjuk tudni Istennél, mi a jó?
Aszáf beismeri: "Hogyha keseregne szívem és háborognának veséim, akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad" (Zsolt 73, 21-22)

Mi hozta létre benne a nagy fordulatot? Az, hogy bement Isten szent helyébe.
Gyümölcstelen tépelődések helyett imádkozva közeledett Istenhez, akivel kapcsolatban kétségek támadtak benne. Lábaihoz borult.
Nem engedte Őt el, bár Isten látszólag tudni sem akart róla.
Most megvilágosodott és a mélyből a magasságba jutott. Szégyellte, hogy kételkedett az Úr szeretetében, akinek neve irgalom és hűség.
Aszáf a gyötrelem éjszakájából a hit világos magaslataira emelkedett.
Mégha elepedne is teste és lelke, ha mindent elveszítene, ami az életet széppé és kívánatossá teszi, még akkor is csak Isten az ő szívének vigasztalása és osztályrésze.
Ha kétségek viharzanak át szívünkön, menjünk be mi is Isten szent helyébe, az imádság szentélyébe, ahol mi beszélünk Ővele.
Minél inkább úgy látszik, mintha Isten eltűnne, annál inkább közeledjünk hozzá, megalázkodva, bűnbánattal kétségeink és gonosz gondolataink miatt.
Akkor megvigasztalódunk és új emberként jövünk ki a szentélyből, mint egykor Aszáf.

ERŐNKHÖZ MÉRT PRÓBÁK❣️

"💞Csak emberi kísértés esett rajtatok; de hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel együtt a menekvést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek. " (1 Kor 10, 13)

Emberi kísértés az, ami nem haladja túl az ember erejét. 

Senki nem mondhatja: "El kellett buknom, a kísértés túl nagy volt; nem tehettem mást, engedtem neki; meghaladta ellenálló képességemet." Isten megadja a kimenetelt a kísértésből úgy, hogy kibírjuk. 

Nehéz próbákat küld, ezekre néha elvetemült embereket is felhasznál, sőt magát a gonoszt is, de a mértéket és a határt Ő szabja meg. Nem engedi, hogy a kísértés a végtelenségig tartson. 

Nem engedi, hogy megrekedjünk és elvesszünk a kísértésben, mert Ő hű.
Ő hívott ki és fogadott el, ezért nem ejt el minket többé.
Drága ígéreteket adott nekünk és hű marad szavához.

"Ha vízen mégy át, én veled vagyok és ha folyókon, azok el nem borítanak; ha tűzben jársz, nem égsz meg és a láng meg nem perzsel téged." - "Ne félj, mert én veled vagyok!"
Ha a kísértésből szomorú bukás lesz, ez kizárólag a mi számlánkat terheli.

 "Aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék!" Elbizakodottság, önbizalom, magabiztosság, hamis bizonyosság bukásra vezet. Aki tehetetlenségének a tudatában van és egészen a kegyelemre hagyatkozik, Jézusba kapaszkodik és Isten nagy ígéreteire támaszkodik, az nem esik el. 

Aki a jó napokban hű Jézushoz, azt Ő nem hagyja elveszni a "gonosz" napon (Jel 3, 10).

A fiatal hívők vállaira nem helyez elhordozhatatlan, az érettkorúaknak való terhet. 

A hit ereje szerint nő a próba mértéke. A kezdőkkel lassú léptekkel halad, azután nő a tempó. 

Gyakran egyik próba a másikat éri, de mindig jön közbe szünet is.
Még soha senki nem állt ki olyan kísértést, mint az Embernek Fia. 

Negyven nap és negyven éjjel kísértette Őt a Sátán. Emberfeletti volt az és a teljes kimerültségig tartott.
De azután megnyílt az ég és angyalok szolgáltak neki. 

Utoljára jött a legnehezebb próba: a kereszten való szenvedés. 

Nemcsak a teste gyötrődött és szenvedett a szomjúságtól, hanem lelke is az Istentől való elhagyatottság kimondhatatlan fájdalmától.
De minden percnyi pontossággal elő volt készítve, és amikor elvégeztetett a munka, jött a szabadulás pillanata. Isten egy perccel sem hagyja tovább gyermekeit a tüzes kemencében, mint szükséges.

A PRÓBÁK SZÜKSÉGE II.

"💞Az Úr, a ti Istenetek kísért meg titeket, hogy megtudja, szeretitek-e Őt teljes szívetekből és teljes lelketekből. " (5 Mózes 13, 3)

Ezért állít bele minket Isten a gonosz világba, amely nem akar róla tudni és a mulandóban, a hiábavalóban keresi örömét, javait és tisztességét. Ha Isten gyermekei mindig csak egymással érintkeznek, csak egymást hordozzák és segítik, könnyen túlértékelik magukat és a valódi szeretetet összetévesztik a szeretet érzésével. Ha azután kikerülnek a rideg világba, úgy járnak, mint az üvegházi növények a zord levegőn: lecsüggesztik fejüket.

Ha igazságtalanság vesz körül, ki kell tűnjön, hogy az istenfélelem erősebb bennünk minden másnál. Némelykor még azok is, akik Isten gyermekei közé számítják magukat, meg vannak mételyezve a kapzsisággal. Ha mindenki uzsoraárat kér, ők sem elégednek meg kevesebbel. 

Milyen sok fiatal lelket elsodort már Jézus és az Atya szeretetétől a világ öröme, a mindenáron való férjhezmenés vagy nősülés vágya, és sok más, ami a szemet és fület gyönyörködteti. 

Beigazolódott, hogy nem szerették az Urat teljes szívből és teljes lélekből. 

Démás nem állta ki a próbát, pedig szoros kapcsolatban volt Pállal. Amikor az apostol sorsában veszélyes fordulat állt be, elhagyta őt, újra megszerette a világot. Sámuel is kiállta a próbát. 

Éli istentelen és kicsapongó fiai mellett is szilárdan ragaszkodott az Úrhoz és nem hajlott el sem emberfélelemből, sem hamis tapintatból az engedelmesség útjától.

Különösen veszteségben és nyomorúságokban mutatkozik meg, milyen erős az Úr iránt való szeretetünk. Isten gyermekeinek úgy kell megtisztulniok, mint az aranynak a tűzben. 

Ki kell tűnjön, hogy Istenhez, vagy ajándékaihoz ragaszkodnak-e jobban? 

Az igazi szeretet így szól: Ha az Úr az enyém, nem érdekel engem semmi, sem égen, sem földön.

 "Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, ó Isten, mindőrökké" (Zsolt 73, 26). 

Aki súlyos veszteségek, kemény csapások és csalódások súlya alatt megkeseredik és titokban vagy hangosan zúgolódik Isten ellen, az azt bizonyítja, hogy még nem áll helyes viszonyban Istennel és szíve inkább emberekhez és dolgokhoz ragaszkodik, mint őhozzá. 

Csak ha megtörjük magunkban ezt a teremtmény-szeretetet, jutunk előbbre s válik tisztábbá és teljesebbé szeretetünk.

 

MAGASRÖPTŰ CÉL

"... Mindazok tehát, akik tökéletesek vagyunk, így gondolkozzunk. " (Fil 3, 15)

A folyón átkelő hajósnak az erős sodrás miatt a kikötőhelynél sokkal feljebb kell irányítania hajóját. Nekünk is így kell kitűznünk a célt. 

A világ és a Sátán ellenállása, meg a saját gyengeségünk egyébként is mindig visszasodornak.

Értelmezzük helyesen a keresztyén tökéletességet. Ez nem bűntelenség, mint némelyek gondolják. 

A Bibliában a tökéletesség azt jelenti, hogy valami teljes, egész, szemben a féllel, a rész szerint valóval. 

A Biblia a belső magatartás és a megismerés tökéletességéről beszél. 

Aki nemcsak lelki életet kapott, hanem Lélek szerint jár is, tehát győzedelmes életet él, az tökéletes az ő életútjában. 

A korinthusiak az ajándékba kapott új életüket még nem voltak képesek minden ponton érvényre juttatni, ezért nevezi őket az apostol "testieknek" (1 Kor 3; Gal 5, 25). Még nem engedték, hogy hétköznapi életükben valóban minden vonalon a Szentlélek uralja őket; óemberük még erősen érvényesült. Ezért tökéletlenek voltak. De a tökéletesekben is van még bűn.

 "Bennem, azaz a testemben nem lakik semmi jó" - ez életünk végéig így van. 

De mégha meg is mozdul a testi vágy a szívben, többé nem szabad uralomra jutnia. 

A test cselekedeteit a Lélek szerint járó hívő ember szakadatlanul öldökli a Lélek által.

Bűnösnek lenni és bűnt cselekedni nagy különbség.
A bűnre észrevehetően megmarad bennünk a hajlam, de a Lélek ereje által az ember nem adja oda többé az akaratát. Így a bűn csábító ereje gyengül, elveszti táptalaját.
Mégse mondja senki: bennem már meghalt minden bűnös hajlam a tisztátalanságra, fösvénységre, sértődékenységre, irigységre. A látszólag elhalt növényből új hajtások nőhetnek ki.

A Biblia azonban nem emeli túl magasra a mértéket, elég, ha a világosságban járunk.
Aki úgy gondolkozik, mint Pál (Fil 3, 7-14), az tökéletes; teljesen átadva magát az Úr Jézusnak, múltjától elszakadva szabad a bűntől, ha nem is bűntelen.

Ugyanúgy, mint az életmódban, az ismeretben is van kezdeti állapot és van tökéletességi fok. Különbség van az alapvető tanítások -ide tartozik mindenekelőtt a kereszt üzenete, a keresztről való beszéd - és azon tanítások között, amit csak a belsőleg érettek tudnak felfogni és megemészteni. "Bölcsességet az érettek között hirdetünk" - mondja Pál (1 Kor 2; 6).