JÉZUSHOZ MÉLTÓAN❣️

,,💞Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek!,, (Fil 1, 27)

A hívõ ember életmódja a világ szeme elé állítja és szemlélteti az evangéliumot. 

Az evangélium: örömüzenet. 

Hogyan egyezik ezzel össze, ha a hívõk sötétek, barátságtalanok, rosszkedvûek? 

Ha az élet apró dolgai is rosszkedvre hangolják õket és annyi bosszúság és méltatlankodás van az életükben? Az evangélium szerint való ez? 

Hiszen ennek az örömét még a viszontagságok sem homályosíthatják el! 

A Jézusról szóló örömhír révén tapasztaljuk meg Isten meg nem érdemelt nagy irgalmasságát.

Az az ember él az evangélium szerint, aki másokon is gyakorolja azt, amit vele Isten tett. 

De aki felrója a gonoszt, engesztelhetetlen és kemény, az arcul csapja az evangéliumot. 

Az evangélium szabadulást kínál fel minden megkötözöttségünkbõl. 

Akit azonban a pénz köt s akinek az életútját a kapzsiság és nyereségvágy jellemzi, az nem szerez tisztességet az evangéliumnak. Isten megváltott gyermeke minden földi dologtól szabad, még az emberfélelemtõl is. Istenhez van odakötve. 

Vidám, de mégsem könnyelmû, komoly, de mégis derûs. Szeretetteljes, de határozott; engedékeny, de hajthatatlan, ha az igazságról van szó. 

Az evangélium bizakodóvá tesz, de ugyanakkor a porba is aláz. 

Nagyvonalúvá tesz, de a kicsiben is hûségessé. Csendes, higgadt lelkületet teremt, de ugyanakkor erõt és tüzet is ad, hogy Isten dicsõségéért síkra szálljunk.

Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek -int az apostol. Istenben elrejtett életünk, házas- és családi életünk mind az evangéliumot kell dicsõítse. De még a közéletben is így járjunk. 

Ott is az evangéliumhoz kell vonzanunk az embereket.

 „Úgy tündököljék a ti vilagosságtok az emberek elõtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteteiteket és dicsõítsék a ti mennyei Atyátokat" (Máté 5, 16). 

Az élet prédikációja az is, ha asszonyok „szavak nélkül" nyerik meg férjüket, csendes, szent életükkel és istenfélelemmel. Krisztus ügyének nagy ártalmára van, ha híveinek élete szomorú és megbotránkoztató gyengeségeket árul el és visszatart másokat attól, hogy közelebb jussanak Jézushoz.

A világnak éles a szeme és pontosan tudja, mi illik Jézus tanítványaihoz. 

Nem hisz az evangéliumban, ha a bizonyságtevõk élete nem egyezik meg vele. 

Ha az evangélium szerint élünk, akkor célba talál Jézusról szóló bizonyságtételünk.

BÖLCSESSÉG HAMISSÁG NÉLKÜL❣️

,,💞Legyetek azért okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok! "

(Máté 10, 16)

Amint az ember megtér, összeütközésbe kerül a körülötte levő világgal.
Már másként él és cselekszik, és ezt nagyon rossz néven veszik tőle.
A világ nem akar hozzánk igazodni és nekünk sem szabad többé hozzá igazodnunk.
Megtért üzletemberek és munkások nem járhatnak többé azokon a tisztességtelen utakon, amelyek az üzleti életben vagy az üzemben napirenden vannak.

Lelkiismeretük miatt bizonyos dolgokat vissza kell utasítaniok.
- Az ellenséges világ leselkedik Jézus tanítványaira, hogy rájuk támadjon. 

Olyanok, mint a farkasok a juhok között. Jézus azért hangoztatja az okosságot, hogy ügyetlen magatartásukkal ne hívják ki a világ támadásait, vagy összeütközéseket ne idézzenek elő. 

Kényes dolgokban nagy szükség van a szent bölcsességre, amely nem e világból, hanem felülről való.
Kérnünk kell Istentől a megfelelő szót, az alkalmas időt és a helyes magatartást.
Legyetek szelídek, hamisság nélkül, mint a galambok, tehát ne ravasz és furfangos diplomaták. 

A világi, nem őszinte okosság ügyesen átsiklik, manőverezik és ide-oda hajlik. 

Kerülő utakon jár, alkalmazkodó.

Így ki lehet kerülni az összeütközéseket, de az igazság rovására.
Elmaradnak a külső konfliktusok, de annál több lesz a belső, ha Isten kegyelméből érzékeny lelkiismeretünk van.
Az ilyen lelkiismeret tiltakozik, nem tud megnyugodni, ha az Urat megtagadják és a világgal egy úton járnak, csak azért, hogy elkerüljék a kellemetlenségeket.
Minden körülmények között egyenes úton kell járnunk.
Soha ne állj azok oldalára, akik nem tiszta eszközökkel segítenek magukon.

Az ilyeneket Isten megfogja az ő okosságukban, s amikor már mindent ügyesen elintéztek, akkor húzza keresztül szándékukat. De akik szívükben őszinték, azokat megőrzi az Úr, talál számukra utat és kiutat, amit semmiféle bölcsesség nem tudott volna kitalálni (Csel 16, 35).
Ha a hívő keresztyén minden körülmények közt azt teszi, amit lelkiismerete követel, Isten nem hagyja őt cserben, hanem kisegíti a nehézségekből.

Éppen a súlyos helyzetekben van alkalma Istennek megmutatni az Ő dicsőségét.
De minden esetben örvendező szívet ad a támadások és ütések között, amiket Jézusért és a jó lelkiismeretért kell, jobban mondva "szabad" elszenvedni.
- 2 Kor 1, 12 - a Jézus gondolatai szerint való okosság és szelídség.

A HÍVŐK MENNYEI BÖLCSESSÉGE❣️

"A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató."(Jakab 3. 17)

Isten bölcsessége kiformálódik gyermekeinek lényében és életmódjában. 

Jakab különbséget tesz a felülről való és a földi, sőt ördögi bölcsesség között. 

Ez utóbbit a teljes önzés jellemzi.
A felülről való bölcsesség tiszta, óvakodik minden bűntől, sőt utál minden tisztátalanságot.
Arra indít, hogy egyedül Isten tetszését keressük. 

Távol tart magától minden tisztátalan kívánságot, mely tönkreteszi a szív nemességét, gyengédségét. - Ez a bölcsesség békeszerető.
Eltávolítja az útból a kölcsönösen zavart okozó dolgokat. Tud bocsánatot kérni, ha igazságtalan volt.
Megbocsát, nem ró fel semmit. Ahol csak teheti, kerüli a vitát és perlekedést; a felindult szíveket lecsendesíti és szelíden biztat.
- A szelíd válasz lecsendesíti a haragot (Péld 15, 1), de az önző ember kemény, barátságtalan és szeszélyes. - Az igazi bölcsesség tanulékony. 

Nem ragaszkodik mereven, önfejűen a saját véleményéhez. Készségesen és hálásan elfogadja, ha hibáira figyelmeztetik (Zsolt 141, 5).

 
Engedi magát meggyőzni, mint Jézus engedett a kánaáni asszony érvelésének.
Nem érzi magát hibátlannak, tévedhetetlennek. 

Alázatosan elfogadja a helyreigazítást és isteni módon belátó.
A mennyei bölcsesség tele van irgalmassággal és jó gyümölcsökkel.
Szabad lett az irgalmatlan fukarságtól és a szívtelen önzéstől, amely nem szeret áldozatot hozni.
Az önző ember arca kemény. Sötét redők árnyékozzák be, amikor mások nyomorúsága kopogtat az ajtón.
A felülről való bölcsesség ragyogóvá teszi az arcot és a kemény vonásokat megváltoztatja (Préd 8, 1).
A bölcs élete gyümölcsöket hoz, amelyeken mások felüdülnek és örök életre jutnak.
- A mennyei bölcsesség nem részrehajló, helyesebben - nem hasonlott meg önmagával.
Nem személyválogató, nem ismeri az ellenszenvet. 

Mindent isteni mértékkel mér és enged a felülről való vezetésnek. - Képmutatás nélkül való.
A testi okosság keresztül-kasul hamis, valótlan és álarc mögé rejtőzik.
A mennyei bölcsesség teljesen tiszta és igaz szavaiban, gondolataiban és magatartásában.
Nincsenek hátsó gondolatai és titkos redői. Egyszerű és egyenes.
Gyűlöli a kifogásokat, nem űz kétszínű játékot. A külső és a belső fedik egymást.

A PAPI SZÍVBŐL FAKADÓ FOHÁSZKODÁS❣️

"💞Jézus fohászkodott (felsóhajtott). " (Márk 7, 34)

Jézus másként fohászkodott, mint a szentségtelen emberek. 

Amikor eléje vitték a süketnémát és a szerencsétlen ott állt előtte, feltárult szeme előtt ennek az emberi léleknek teljes nyomorúsága. Beteggyógyításai nem varázsszerűen és nem könnyen mentek végbe.
Magára vette betegségeinket (Máté 8, 4).
- Természetszerűleg sokkal közelebb áll hozzánk a saját nyomorúságunk miatt való fohász. 

Néha rajtakapjuk magunkat bizonyos jó érzésen, ha mások szerencsétlenségéről olvasunk és arra gondolunk: "Milyen jó, hogy ez nem velem történt!"

A mások nyomorúsága miatt való fohászkodás mindig önzetlen szeretetből származik. 

Önzésünk és önszeretetünk azonban a terhek, nehézségek és erőnknek túlságos igénybevétele, vagy mások igazságtalan magatartása miatt is sóhajtozik.

De ez nem hatol el Istenhez. - A másik ember teher nekünk, szeretnénk szabadulni tőle. Az ilyen sóhajtozásokkal még kárhozatot is szerezhetünk magunknak - mint Jakab apostol mondja. 

Mert a szeretetlenség és a gyűlölet kizár a mennyből. 

Más alakalommal arról olvasunk, hogy Jézus a zsidók elvakultsága és keménysége miatt felfohászkodott (Márk. 8, 12).
A gonoszság, hálátlanság és félreismerés, amik személyileg érintették Őt, nem váltott ki belőle sóhajtást, de könnyeket hullatot a jeruzsálemiek vaksága és hitetlensége miatt.

Nekünk mindenekelőtt saját magunk miatt kell sóhajtoznunk, fohászkodnunk a próféta szava szerint: "Miért zúgolódnak az emberek az életben?
Ki-ki a maga bűne miatt sóhajtson!" (Jer. sir 3, 39).

Ha szívünk hidegsége, mulasztásaink, türelmetlenségünk és gyengeségünk, irigységünk vagy kapzsiságunk miatt felfohászkodunk, akkor még kegyelmet kaphatunk.
De mint megkegyelmezettek is fohászkodhatunk, sóhajtozhatunk az emberek romlottsága, a bűn szörnyűsége miatt, amit magunk körül látunk. 

Isten gyermekei az Úrral együttéreznek, ha bántják Őt. Ilyenkor a felsóhajtás és fohászkodás szent és Istennek tetsző.

Komoly közbenjáró imádság születik belőle, esetleg határozott fellépés is a gonosz ellen.

 Jézus nemcsak Jeruzsálem vakságán sírt, hanem a kufárokat is kiűzte a templomból.
Ne elégedjünk meg erőtlen panaszkodásokkal. Sok visszásságon a legjobb akarattal sem tudunk változtatni.
Az Istenhez intézett fohászok, sóhajok viszont egykor örök örömre változnak.

 (Ézs 55, 10).

ISTEN és KRISZTUS PAPJAI❣️

,,💞Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban; ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Istennek és Krisztusnak papjai lesznek és uralkodnak vele ezer esztendeig. "(Jel 20, 6)

A papi foglalatosság áldozat és a másokért való irgalmas szolgálatba állás. 

Isten gyermekei akkor papok, amikor készek mások terhét hordozni.
A főpap szíve fölött hordozta táblára vésve a tizenkét törzs nevét.
A papi szívek másokkal törődnek, mindenekelőtt Isten népe tagjaival, de ezen felül minden emberrel.
Irgalmas főpapjuk, Krisztusnak a szemén át nézik az embereket.
Ha ilyen papi lelkülettel szolgálunk másoknak, akkor bizony terheket kell vállalnunk. 

Isten gyermekeiben is sok a fogyatékosság, de mennyivel több türelemre és hordozó erőre van szükség a meg nem tért emberekhez.
Legkönnyebb dolog túladni a megterhelő embereken, de a papi szív panasz nélkül hordozza őket.
- A papi lelkület nagy főpapjának, Jézusnak a példája szerint könyörög másokért, és ez a könyörgés önzetlenséget igényel: Akik még önző lényüknek élnek, azt mondják: Elég kérnivalóm van a magam számára, nem állhatok oda másokért is!
Isten azonban olyan embereket keres, akik odaállnak papi imádságukkal másokért. Isten országa építése tőle magától indul ki. Ő veti meg alapját és viszi beteljesedésre, de beleépíti terveibe a papi lekületű hívők komoly könyörgéseit is.
Annáról, az idős prófétaasszonyról azt olvassuk: "Szolgált Istennek böjtöléssel és imádsággal éjjel-nappal."
Fontos szolgálatot teljesített; Isten ügyét vette a szívére s kitartott az eljövendő Megváltóért való esedezésben. Így kell kikönyörögnünk az Úr Jézus visszajövetelét is.
Isten papjainak része lesz az első feltámadásban és Krisztussal fognak uralkodni. Nemcsak boldognak mondják őket, hanem mint Isten felszentelt papjainak kibeszélhetetlen öröm lesz a részük ebben a szent szolgálatban.
Egészen Istennek szánják oda magukat és teljesen beleolvadnak ebbe a szolgálatba az Ő országáért Közbenjárnak embertársaikért, akik majd az ezeréves birodalom idején élnek a földön.
A mennyei seregekkel együtt szakadatlanul odaviszik hálájukat és imádatukat az Atya és a Bárány elé.
Papok lesznek ott is, mert már itt a földi életben azok voltak.
Krisztussal fognak uralkodni, nem erőszakosan, hanem szelíden (Máté 5, 5). 

Igyekezzünk arra, hogy ilyen papi emberek legyünk, akik a lelkeken könyörülve önfeláldozóan szolgálnak.

SZENT PAPSÁG❣️

,,💞Ti magatok is mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, legyetek szent papsággá, áldozzatok lelki áldozatokkal. " (1 Péter 2, 5)

Isten népe egészében véve királyi papság. Az újszövetségben nincs már külön papi rend.
Isten minden gyermekének papi jellege van és papi szolgálatra van elhívva.
Egyben valami királyi és nemes vonás van bennük, mert a legnagyobb király szolgálatában állnak.
Akkor is, ha munkaköpenyben gép mellett, vagy dagadt kezekkel a mosókonyhában és bárhol dolgoznak - mégis királyi lelkületük van. 

Papi áldozatuk már nem véres élő áldozat, hanem lelki jellegű, a Szentlélektől munkált. 

Testüket teszik Isten oltárára, tagjaikat szánják oda az Ő szolgálatára és dicsőségére.

A magasztalás és szeretetszolgálat áldozatával szolgálnak.
Papként közbenjárnak másokért. Az Úr Jézus által, aki munkálkodik bennük, végzik Istennek tetszően szolgálatukat.
Ha a lélek megszentelésében ilyen papokká lettünk, akkor lelki áldozatokkal áldozzunk! 

Egész életünket az áldozat gondolata hassa át.
Mindenekelőtt saját testünket vigyük oda élő és szent áldozatul (Róma 12, 1).

Isten azt akarja, hogy tagjainkat maradéktalanul rendelkezésére bocsássuk, mert munkáját ma emberek és nem angyalok által végzi a földön.
Szüksége van emberekre, akik szájukat, szemüket, fülüket, kezüket és lábukat neki szentelik és mintegy az oltárra helyezik.
"Szentség az Úrnak" - ez volt felírva egy aranytáblácskára, amit az ószövetségi főpap a homlokán viselt.
Egykor visszaéltünk tagjainkkal a bűn szolgálatában és az igazságtalanság szolgáivá tettük azokat.
Sokféleképpen beszennyeztük, de legjobb esetben is saját céljaink és érdekeink szolgálatába állítottuk őket.
Most adjuk oda Istennek az igazság fegyvereiül (Róma 6, 13)! 

Krisztus által vigyünk Istennek állandó hálaáldozatot (Zsid 13, 15).

Ez a papi foglalatosság. Imádva, dicsérve adjuk át szívünket Istennek. 

Ha könyörgünk valamiért, akkor várunk valamit Istentől, ha imádjuk Őt, akkor felajánlunk neki valamit.
A hála jó illatú áldozat. Istent már puszta létezésükkel is dicsőítik művei ebben a sokszólamú háladalban, de legyen az ember a kórusvezető és tiszta, érthető hangot adjon meg.
A természetet mint pap ápolja, és ne önző, kapzsi módon uralja.
- Az Istennek szentelt papi ember a hála és a magasztalás megtestesülése.
Minden, amit tesz, mégha eszik vagy iszik is, Isten dicsőségére történjék.
Így lesz "istentiszteletté" életének minden mozzanata.

AZ EMBERI GONDOLKODÁS❣️

"💞Jézus így szólt Péterhez: Nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberekére! " 

(Máté 16, 23)

Hányszor kellene Jézusnak hozzánk is így szólnia!
Még Jézus tanítványai is, akik közel állnak hozzá, néha nagyon emberi módon gondolkodnak.
Amikor Jézus az előtte álló szenvedésekről beszélt, Péter felkiáltott: "Mentsen Isten Uram! 

Nem eshetik ez meg veled!" Emberileg jót akart, de helytelenül gondolkodott.
Később tökéletesen belátta, milyen balga és rövidlátó volt, hiszen Jézus szenvedése örök élet forrása lett az ő számára is.
A tanítványok legtöbbször képtelenek voltak teljesen megérteni Mesterük elgondolását, szándékát és melléfogtak (Luk 9, 54-56. 59-61; Márk 9, 38-39).

Óemberünk szívesen beleavatkozik ügyeinkbe, ezért sokszor még részrehajlók vagyunk. 

Túl sokat gondolunk saját érdekeinkre, megvannak az előítéleteink, kedvenc elgondolásaink; szűkkeblűek és rövidlátók vagyunk.
- Jézus anyja és testvérei úgy gondolták, igényt tarthatnak őrá, de Jézus saját anyját sem részesítette előnyben másokkal szemben. "Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én testvérem és az én anyám."
- Jeruzsálem asszonyai siratták a Megváltót, amikor keresztjét a Golgota felé vonszolta. 

Jézus azonban nem tartotta magát szánalomra méltónak.

Ha mindenben helyesen értenénk meg Istenünket, akkor minden helyzetünkben magasztalnánk Őt.
Pál kimondhatatlanul szenvedett Izraelnek az Úr Jézussal szemben való megkeményedése miatt. 

Ekkor megmutatta neki az Úr, hogy Izrael szomorú elbukása a pogányok, a többi nemzetek üdvösségére szolgál, és hogy az Ő népe csak egy ideig lesz ebben a tévedésben, majd megtér még az Úrhoz. 

Pál megvilágosodott lelkéből Isten magasztalását, imádását hozta elő az a tény, hogy az ítéletnek ez a borzalmas útja mégis kegyelemben végződik
(Róma 11, 32-36).

Mennyi keserűség, kedvetlenség és türelmetlenség, kétségbeesés a következménye annak a vakságnak, amely nem képes felismerni Urunk gondolatait!
Mily boldog az az ember, aki megtanulja megérteni Istenét és mindent Isten világosságában lát, Igéje szerint ítél!
"Boldog, aki énbennem meg nem botránkozik."
A tanítványok megbotránkoztak benne, amikor Gecsemáné felé indult.
Mi is megütközünk, ha valami elképzelésünk és terveink ellenére történik?
Boldog az az ember, aki mindig igent mond Ura vezetésére, gondolataira.