AZ EGYSÉG ISTENI ALAPJAI❣️

"💞Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; egy az Isten és mindeneknek Atyja. " (Ef 4, 5-6)

Az emberek között levő különbözőségekből, a népek, fajok, társadalmi osztályok, a műveltség, vagyon és tehetség különbözőségéből ellentétek keletkeznek a bűn miatt. 

A mennyben azonban Isten megteremtette az egység alapját és mindenki számára rendelt egy Urat, egy Főt: Krisztust.

Egyetlen mentőeszköz áll mindenki rendelkezésére: a hit. Mindnyájan Isten előtt állnak, egyformán bűnösök és egyformán elveszettek. Az emberek különbséget tesznek a "rendesek" és haszontalanok, a tisztességesek és elzüllöttek, erkölcsösek és romlottak között. 

De Isten előtt nincs különbség: mindnyájan vétkeztek. 

Nincs aki jót cselekedjék, nincs egy igaz sem. Mindannyian elhajlottak, alkalmatlanná lettek. És mindenki ingyen és kegyelemből igazul meg, csakis hit által. Egy az életük alapja, tartalma és egyetlen az életcéljuk, egy a reménységük a jövőre nézve. 

Egy Isten van felettük, aki őket eszközként használja és a Szentlélek által bennük lakik. Így kiegyenlítődnek, eltűnnek és háttérbe szorulnak a különbözőségek a nagy egység előtt, amely áthidalja az ellentéteket. 

Mindannak, ami szét akar választani, el kell tűnnie.

LÉLEKMENTÉS SZERETET NÉLKÜL❣️

"💞Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt áttérítsetek! "  (Máté 23, 15)

Ezek az emberek valóban nem kíméltek költséget és fáradságot, hogy lelkeket nyerjenek meg ügyüknek. Messzi vidékeket beutaztak, örültek, ha csak egy pogányt is megnyerhettek. 

Mégis, csak a poklot gazdagították és a Sátánt kötelezték hálára. Intő példa ez minden időre!

Nagy különbség van abban, hogy hogyan nyerünk meg lelkeket. 

Van térítő buzgóság, amely nagyon hasonlít a farizeusokéhoz. 

Saját pártjának, szektájának akar az ilyen buzgó ember követőket szerezni és sok időt, költséget fordít rá. 

Azt állítja, hogy az Úrnak szolgál, de igazában csak a maga becsvágyát elégíti ki. 

Az ember dicsekszik a számokkal, büszke, ha a saját munkája nő, és mivel alapjában véve nem az Úrért dolgozik, így nem is az Úrban, hanem saját eszközeivel munkálkodik. 

"Elvégre minden eszköz jó, ha célt érnek el vele" - mondják. 

Az ember ügyes fogásokat, csalogató eszközöket alkalmaz, és kész a pillanatnyi siker. 

A siker azonban még nem gyümölcs; arany, ezüst, drágakő helyett csak fa, fű és pozdorja. 

Üzletszerű foglalkozás ez, ahol csak üres jelszavakkal és sablonos eszközökkel dolgoznak.

Mindenki, aki már kegyelmet kapott, el van kötelezve arra, hogy másokat Jézushoz vezessen.

De ne felejtsük el, a tevékenység soha nem állhat az első helyen! Ott az imádat és mély megalázkodás legyen, Istennek a Krisztusban adott nagy irgalmasságáért. 

Az imádás lelkületéből kell fakadnia minden cselekedetünknek, az imádkozásnak is, különben nem kedves Istennek. 

Enélkül csak saját buzgólkodás, sürgés-forgás minden, és csak az öntetszelgés, önszeretet, becsvágy és irigység ékteleníti. 

Szíved mélyére legyen belevésve a Miatyánk első kérése: "Szenteltessék meg a te neved!" 

Akkor eltűnik a sietség és nyugtalanság, mindenféle hajszoltság és erőszakoskodás, ami a lelki munkában nem hozhat jó gyümölcsöt. 

Pál kettőt hangsúlyoz: Szolgálok az evangéliummal lelkem szerint - tehát legbensőbb, személyes részvétellel, nem hidegen, kötelességszerűen vagy üzletszerűen. 

Másodszor: papi módon viszi Isten evangéliumát, tehát mindig Isten felé fordulva.

A lényeg nála nem a siker, hanem Isten szolgálata. 

Ebben az értelemben segítsünk, szolgáljunk mi is a lelki munkában!

EBBEN a VILÁGBAN, de NEM e VILÁGBÓL❣️

"💞Menjetek ki közülük és szakadjatok el tőlük, azt mondja az Úr. " (2 Kor 6, 17)

Sokszor nehéz teljesen szakítanunk hitetlen és istenellenes környezetünkkel. 

Belehasít lelkünkbe, ha még legközelebbi hozzátartozóink útját sem tudjuk mindig vállalni. 

Azok is haragusznak, felháborodnak és bántó szavakkal fájdalmat okoznak nekünk. 

Valahogy elszenvedné a világ Isten gyermekeit, hacsak legalább bizonyos mértékig igazodnának hozzá és járnának vele; azt azonban nem tudják elviselni, hogy azok kimennek közülük és elkülönülnek. - "Attól még igazán komolyan vehetik hitüket, ha nem is élezik ki az ellentéteket, a különbségeket viselkedésükkel, amivel elrontják mások jókedvét és örömét." 

Aki így beszél, az elfelejti, hogy a világiasan gondolkodó ember is eléggé egyértelmű a magatartásával, azaz nem csupán a szívével szereti a világot, hanem cselekedeteivel is benne él. 

Azon az úton járnak, azokat a helyeket keresik fel, ahol nyereséget vagy élvezetet találhatnak. 

Elveikből tettek lesznek.

Ha az Úr Jézus útjára tértünk, egész életünkkel igyekszünk az Ő akaratát követni, különben csak félemberek vagyunk és egyik oldalon sem leszünk állhatatosak. 

A Megváltó felfelé vonz, környezetünk pedig lefelé, és ha mindkét, ellentétes irányból jövő vonzásnak engednénk, akkor lelkileg zilálttá, meghasonlottá válnánk. 

Természetesen nem mehetünk ki a világból. 

Hivatásunk talán kifejezetten világi emberek közé, Isten ellenségei közé állít.

A munkahelyünkön, az utcai közlekedésben többnyire hitetlen, idegen lelkületű emberek között vagyunk. 

Ezt nem tudjuk és ne is akarjuk kikerülni. Az Úr akarata, hogy ez elfordult és elvetemedett nemzetségben fényeskedjünk mint a csillagok. 

De könnyelmű beszédmodorukban, kétértelmű tréfálkozásaikban ne vegyünk részt, hanem hallgatásunkkal vagy szóval tegyünk ellene bizonyságot. 

A szabad időben, de még inkább az ünnepnapokon válnak szét igazán az utak: ezek elcsendesedést keresnek, amazok szórakozást.

A fentiek alapján sokan elkerülhetetlennek tartják, hogy az elvilágiasodott keresztyénségre vonatkozólag is alkalmazzák a felhívást: "Menjetek ki közülük!" 

De a mi feladatunk sokkal inkább az, hogy mindenütt bizonyságot tegyünk az igazságról és aszerint is éljünk. 

Amíg ebben nem akadályoznak meg minket, ott kell maradnunk mindenütt mint só és világosság.

A TESTVÉRI SZERETET BIZONYÍTÉKA❣️

"💞Ha valaki köztetek eltévelyedik az igazságtól és megtéríti őt valaki, tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelkét megmenti a haláltól és sok bűnt elfedez. "(Jakab 5, 19-20)

Aki maga megmenekült, köteles másokat is megmenteni. 

Különösen, ha valaki a testvéri körből rossz útra kerül, tegyünk meg mindent, hogy helyreigazítsuk őt. 

Ügyeljünk egymásra és ne mondjuk Kainnal: "Avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?" 

Ha egy tévelygő testvér megmentésén fáradozunk, az érte való komoly könyörgés a fő dolog.
"Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnnel, könyörögjön és Isten életet ad annak" (1 Ján 5, 16).

János apostolnak ez a szava világosan megmutatja, hogy a mentés munkájában az imádság a legfontosabb, mert egyedül Isten tudja hazahozni az eltévedtet, mi nem vagyunk erre képesek.
Mégis, mi csak akkor hagyjuk abba egy lélekért a fáradozásunkat, ha meggyőződtünk róla, hogy az az ember megkeményíti magát az igazsággal szemben úgy, hogy semmit sem lehet neki megmondani, sem négyszemközt, sem két-három tanú előtt, sem az egész gyülekezet előtt.

Minden bűn halálos bűnné lehet, ha az ember elzárkózik a bűnbánat elől. 

Az ilyen megtérni nem akaró embert Istenre kell bíznunk. 

Ő nehéz ítéletekkel mégis célhoz juthat vele. Más esetekben azonban szívből könyörögnünk kell a megtévedt vagy elbukott testvérért.

Aki bűnöst térít meg, az a saját lelkét menti meg a haláltól. 

Furcsán hangzik ez, de megegyezik Jézus Igéjével. Csak aki más lelkek megmentésén munkálkodik, menti meg a saját lelkét is. 

Aki másokkal nem törődik, a saját belső életét is elsorvasztja. 

Aki mások iránt nem irgalmas, attól Isten is megvonja irgalmát (Luk 6, 36-37)

Ha nem inted meg testvéredet, a te kezedből kéri számon Isten az ő vérét, vagyis lelkét. 

Csak akkor találsz új kegyelemre, ha te is a kegyelemhez vezetsz másokat.
Bűneid egész sorát befedezi, ha másokat Krisztus vérének védelme alá segítesz. 

Sok szeretet és türelem kell ahhoz, hogy valakit visszatérítsünk a bűn útjáról, hiszen ő rendszerint azt véli, hogy neki van igaza.

Félrelépése következtében látása is meghomályosodott, mert a bűn elsötétíti a lélek szemét.
Egyedül a Szentlélek győzheti őt meg eltévelyedéséről.
Azonban hálás munka az ilyenek megmentése.
Gazdag jutalma van nemcsak a megmentettre, hanem saját magunkra nézve is.
Ügyeljünk hát egymásra, szálljunk síkra a testvérünkért.

A TESTVÉRI SZERETET BIZONYÍTÉKA❣️

"💞Ha valaki köztetek eltévelyedik az igazságtól és megtéríti őt valaki, tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelkét megmenti a haláltól és sok bűnt elfedez. " (Jakab 5, 19-20)

Aki maga megmenekült, köteles másokat is megmenteni. 

Különösen, ha valaki a testvéri körből rossz útra kerül, tegyünk meg mindent, hogy helyreigazítsuk őt.
Ügyeljünk egymásra és ne mondjuk Kainnal: "Avagy őrizője vagyok-e én az én atyámfiának?"
Ha egy tévelygő testvér megmentésén fáradozunk, az érte való komoly könyörgés a fő dolog.
"Ha valaki látja, hogy az ő atyjafia vétkezik, de nem halálos bűnnel, könyörögjön és Isten életet ad annak" (1 Ján 5, 16).
János apostolnak ez a szava világosan megmutatja, hogy a mentés munkájában az imádság a legfontosabb, mert egyedül Isten tudja hazahozni az eltévedtet, mi nem vagyunk erre képesek.
Mégis, mi csak akkor hagyjuk abba egy lélekért a fáradozásunkat, ha meggyőződtünk róla, hogy az az ember megkeményíti magát az igazsággal szemben úgy, hogy semmit sem lehet neki megmondani, sem négyszemközt, sem két-három tanú előtt, sem az egész gyülekezet előtt.
Minden bűn halálos bűnné lehet, ha az ember elzárkózik a bűnbánat elől.
Az ilyen megtérni nem akaró embert Istenre kell bíznunk.
Ő nehéz ítéletekkel mégis célhoz juthat vele.
Más esetekben azonban szívből könyörögnünk kell a megtévedt vagy elbukott testvérért.
Aki bűnöst térít meg, az a saját lelkét menti meg a haláltól.
Furcsán hangzik ez, de megegyezik Jézus Igéjével. Csak aki más lelkek megmentésén munkálkodik, menti meg a saját lelkét is.
Aki másokkal nem törődik, a saját belső életét is elsorvasztja.
Aki mások iránt nem irgalmas, attól Isten is megvonja irgalmát (Luk 6, 36-37).
Ha nem inted meg testvéredet, a te kezedből kéri számon Isten az ő vérét, vagyis lelkét.
Csak akkor találsz új kegyelemre, ha te is a kegyelemhez vezetsz másokat.
Bűneid egész sorát befedezi, ha másokat Krisztus vérének védelme alá segítesz.
Sok szeretet és türelem kell ahhoz, hogy valakit visszatérítsünk a bűn útjáról, hiszen ő rendszerint azt véli, hogy neki van igaza.
Félrelépése következtében látása is meghomályosodott, mert a bűn elsötétíti a lélek szemét.
Egyedül a Szentlélek győzheti őt meg eltévelyedéséről.
Azonban hálás munka az ilyenek megmentése.
Gazdag jutalma van nemcsak a megmentettre, hanem saját magunkra nézve is.
Ügyeljünk hát egymásra, szálljunk síkra a testvérünkért.

TESTVÉRI SZERETET❣️

"Epafroditus ... nyugtalankodott amiatt, hogy értesültetek betegségéről. "

(Fil 2, 26) 

Epafroditusról keveset tudunk, de ez a kevés is az önzetlen, gyengéd szeretet szépségének fényében mutatja be őt. Ilyen csak Jézus tanítványa lehet. Filippiből származott, abból a gyülekezetből, amely mindenáron, ismételten szeretetadományokat küldött az apostolnak, bár többnyire szegény emberek voltak. Epafroditus ajánlkozott, hogy a gyülekezet levelével együtt elviszi az apostolnak Rómába ezt az ajándékot. Hosszú, fárasztó, sőt életveszélyes utat vállalt magára. 

Róma valamikor, bizonyos évszakokban, veszedelmes lázas betegség színhelye volt és Epafroditus valóban halálos beteg lett. 

Mi volt a legnagyobb gondja a betegágyon? Az a gondolat, hogy a filippibeli hívők aggódnak miatta, mert hallottak súlyos betegségéről. Gyengéd szeretet mutatkozik meg ebben!

Amíg valaki önző, inkább az esik neki jól, ha mások aggódnak érte és lehangolt lelkiállapotba jutnak. De az ilyen beteg teher a környezetének. Nem örül, hogy mások egészségesek és vidámak. 

Sokszor az emberek betegebbnek mutatják magukat, hogy részvétet ébresszenek másokban. Jajgatnak és megterhelik a körülöttük élőket szenvedéseik gyakori, kimerítő emlegetésével. 

Igénylik, hogy mindenki mélyen együtt érezzen velük és belemélyedjen nyomorúságuk megértésébe. Milyen másként viselkedett Epafroditus!

Isten emberei nem terhelnek másokat, inkább tehermentesíteni akarják a hozzájuk tartozókat.

Ilyen volt az egyik híres lelki vezető, aki hosszadalmas és rendkívül fájdalmas betegségében gyakran kérte az övéit, hogy menjenek ki a betegszobából. 

Nem akarta, hogy fájdalmait végig kelljen nézniök.

Az ilyen gondolkozást többnyire nem sokan értékelik, még hívő körökben is többre becsülik azokat, akik öntudatosan lépnek fel és valakinek tartják magukat. 

Ezért írja Pál: "Becsüljétek és fogadjátok szeretettel az ilyeneket." 

A filippibeliek ugyanis azt kívánták, hogy Epafroditus tovább maradjon Rómában és könnyítsen a fogoly apostol helyzetén. Ugyanilyen gyengéd szeretettel hangsúlyozza Pál, hogy Epafroditus nem saját elhatározásából tér haza, hanem ő küldi vissza.

Közben "testvérének, segítőjének, harcos társának" nevezi őt. 

A szeretetlen szív másokat szívesen lekicsinyel, a szeretet azonban inkább felemel. 

Különösen az olyanokat, akik nem kapnak megérdemelt elismerést.

A HÍVŐK EGYSÉGE MINT CÉL❣️

,,💞Azzal tegyétek teljessé az én örömömet, hogy egyetértõk legyetek és ugyanazt a szeretetet tanúsítsátok, egy érzésben és ugyanabban a gondolkodásban.,, (Fil 2, 2)

Természetes, hogyha a hívõ keresztyének magánosan, egymástól elszigetelõdve élnek, nem kerülnek szorosabb kapcsolatba egymással, akkor nem keletkezik egyenetlenség vagy széthúzás köztük. Hiányzik az érintkezési felület, tehát nincsenek súrlódások sem. 

De ha együtt élünk, könnyen összekülönbözünk. 

Vétkezhetünk a szeretet ellen, elidegenedések, sõt gyûlölködések állhatnak elõ. 

Ez nem is csoda, hiszen természete szerint mindegyikünk makacs, a maga feje szerint jár. 

Ahányféle ember, annyiféle elgondolás. 

Ki-ki a maga jogaihoz ragaszkodik és nem akar engedni, nehogy mások elnyomják és sarokba szorítsák. Mindegyik azt igényli, hogy õt mások figyelembe vegyék, illõ tiszteletben tartsák, hálásak legyenek neki. És ha ennek valaki nem tesz eleget, keserûség és kedvetlenség tölt be minket. 

Természetünk szerint mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy magunkat túlértékeljük és sokra tartsuk. Ebbõl érzékenykedés, ingerültség és viszály keletkezik. 

Hát még mennyi keserûség származik a nyereségvágyból és haszonlesésbõl!

Ha ki-ki csak magára gondol és magának gyûjt, akkor kitör az ellenségeskedés, mindenki harca mindenki ellen. Ezt látjuk az életben. 

Ha a külsõ háborúk véget érnek is, a belsõ harcok a népek életében csak tovább folytatódnak. 

Isten kegyelmének legnagyobb csodája, ha a különbözõ természetû emberek valóban egységre jutnak. 

Az apostol örül, ha a hívõk egyetértésben vannak és fájdalom tölti el, ha nem segítik és hordozzák egymást szeretetben. 

A mi Urunknak, Krisztusnak is öröme telik abban, ha tagjai szeretetben és egyetértésben vannak együtt. Földi élete utolsó estéjén bensõségesen könyörgött az Atyához, hogy mindannyian egyek legyenek. Viszály és gyûlölködés által saját magunknak is ártunk, kölcsönösen is megkárosítjuk egymást, megszomorítjuk a Szentlelket és Jézus Krisztust. 

Isten népe szétszakadottságának és egymással való szembenállásának fõ oka az Úrtól való eltávolodás. És mint ahogyan egy körben két pont annál közelebb van egymáshoz, minél közelebb van a kör középpontjához, így van ez Isten népe közösségében is. 

Minél közelebb állnak a Megváltóhoz, minél hasonlóbbak õhozzá, annál jobban szeretik egymást.