Az engedelmesség megőrzi a békességet

"Vajha figyeltél volna parancsolataimra, olyan volna békességed, mint a folyóvíz és igazságod, mint a tenger habjai. " - (Ézsaiás 48, 18) 

Isten nem kényszeríti rá az emberre akaratát. Szeretné, ha az ember megnyílna őelőtte. 

Adott neki döntési szabadságot, ezért nem kelletlenül, hanem készségesen alávetheti magát Isten akaratának. A szeretet vágya, óhaja ez Istenben, mikor így szól: "Bár figyeltél volna parancsolataimra!" Sürgetve biztatja az embert, hogy adja neki a szívét. Várakozva nyújtja ki kezét egész nap engedetlen teremtményei felé, de nem alkalmaz velük szemben erőszakot. Mi se akarjunk kényszeríteni senkit hitéletre, kegyességre. Különösen a fiatalságot ne. Lelki területen minden kényszer ellenállást szül. Beszéljünk szívükre, lelkiismeretükre, sürgetve, de nem erőszakoskodva. Ne akarjuk az embereket odacibálni Istenhez. A világ gyermekei erőszakosak és hallgatóikra rá akarják erőltetni nézeteiket.

De mi hívogassuk és biztatgassuk őket. Mindenekelőtt rajtunk kell megérezniök, milyen nagyszerű és jó dolog Isten gyermekének lenni és hogy olyan boldogságban lesz részük, amit a világ soha nem adhat.

"Olyan lesz a békességed mint a folyóvíz." A békesség mély, belső jólét, igazi lelki boldogság.

Külső jólét mellett is lehet belsőleg boldogtalan vagy elégedetlen az ember. 

Aki megnyerte Isten békességét, az mindig jól van. Különösen akkor ízleli meg Isten szeretetét, ha külsőleg rossz dolga van. A békesség, mint a folyóvíz, mély, nem zavarodik fel.

Ki ne kívánná ezt a drága kincset? Mégis, csak azok kapják meg, akik teljesítik a feltételt: szakítanak a bűnnel és megtérnek Istenhez. Sokan nem akarnak lemondani önállóságukról, nem akarják fejüket Jézus igájába hajtani. Tetszésük szerint akarják berendezni az életüket. 

Senki sem térne meg, ha lelkiismerete nem ébredne fel, nem fordulna könnyelműsége ellen és nem tenne bizonyságot bűnös voltáról. 

A lelkiismeret Isten oldalára áll, legyőzi természetünk gonosz ellenállását s egyben felébred az Isten utáni vágy is. Ez vonja el az embert a világ szeretetétől. 

Tisztán kegyelmi ajándékként kapjuk meg Isten békességét, bűneink bocsánata alapján. 

A megfeszített Megváltó a mi békességünk. 

Ezt a kegyelemből való békességet Ő megerősíti, táplálja és megőrzi, ha Isten kegyelme és szeretete erőt vesz rajtunk és alávetjük magunkat az Ő akaratának.

A MEGTÖRT LÉLEK ISTEN KEZÉBEN❣️

"💞Sírva jönnek és imádkozva hozom őket; így vezetem őket a vizek folyásai mellett egyenes úton."   (Jeremiás 31, 9) 

Az Úr a nyomorultakat jól vezeti és megtanítja őket az Ő útjára. 

Kik a nyomorultak? A megalázott, megtört lelkek. Az elbizakodott embereket nem lehet vezetni. 

Csak a belsőleg megalázott, összetört embereket vezetheti az Úr; azokat, akik így kiáltanak fel: "Megvertél engem és megverettettem, mint a tanulatlan tulok" (18. vers). 

Felismerik önfejűségüket, hogy olyanok, mint a féktelen fiatal állat. Amikor a külső és belső fenyítések megtörik az ember merev gondolkozását, fájdalommal ismeri fel engedetlen magatartását. 

Ugyanekkor meglátja Istenének végtelen türelmét és hosszútűrését is, és ekkor megerednek a könnyei. 

Ekkor kezdődik az igazi imádkozás is. Előzőleg saját magát imádja az ember. 

Most már nem vár semmit önmagától, hanem mindent az Úrtól. Szíve legmélyéről jön ekkor a kérő kiáltás: "Fogd két kezem kezedbe s vezess, Uram! Egy lépést sem tehetek tenélküled ..." 

Isten "vizek folyásaihoz" akar vezetni. Saját téves útjaink a pusztába visznek; kifáradunk, eltikkadunk bolyongásunkban. 

De az Úr vezetése alatt járva, nehéz útakon is felüdülünk és bőséges vigasztalást veszünk. 

Igen, Ő az, aki egyenetlen, göröngyös utakat is egyenessé, simává tesz, mert csak a saját önfejűségünk teszi nehézzé és göröngyössé útjainkat. Azt gondoljuk, hogy ennek mások az oka, ők szereznek annyi bosszúságot nekünk, meg a körülmények is nehezek, nyomasztóak, pedig mi vagyunk a bűnösök. 

Vagy hallod-e egyáltalán, hogy Jézus igazi követője így panaszkodik: "

Ó, milyen nehéz utam van. Semmi sem sikerül, mindenütt csak akadályók vannak! 

Mintha minden összeesküdött volna ellenem"? - 

Nem, azok, akik Jézusnak átadták magukat, csak azzal dicsekesznek, hogy ó csodálatosan átviszi őket mindenen és úgy alakítja életútjukat, ahogy az az ő számukra helyes és jó. 

Nem csoda, hogy az önszeretet uralma alatt élő ember mindig panaszkodik. 

Azt gondolja, hogy másnak olyannak kellene lenni, mint ő szeretné és a körülményeknek is úgy kell alakulniok, amint ő eltervezte. 

Temészetünk engedetlensége kimeríthetetlen súrlódásokba, hányattatásokba, nehézségekbe vezeti az embert. Boldog az az ember, aki belsőleg összetörve, imádkozva jön és engedi, hogy a Megváltó kezénél fogva vezesse. 

Az Úr mindig talál utat, ott is, ahol mi már semmit sem remélünk. 

Ő biztosan célhoz vezet. 

AZ ENGEDELMESSÉG MEGŐRZI a BÉKESSÉGET❣️

"💞Vajha figyeltél volna parancsolataimra, olyan volna békességed, mint a folyóvíz és igazságod, mint a tenger habjai. " - (Ézsaiás 48, 18)

Isten nem kényszeríti rá az emberre akaratát. Szeretné, ha az ember megnyílna őelőtte. 

Adott neki döntési szabadságot, ezért nem kelletlenül, hanem készségesen alávetheti magát Isten akaratának. 

A szeretet vágya, óhaja ez Istenben, mikor így szól: "Bár figyeltél volna parancsolataimra!" 

Sürgetve biztatja az embert, hogy adja neki a szívét. Várakozva nyújtja ki kezét egész nap engedetlen teremtményei felé, de nem alkalmaz velük szemben erőszakot. 

Mi se akarjunk kényszeríteni senkit hitéletre, kegyességre. Különösen a fiatalságot ne. 

Lelki területen minden kényszer ellenállást szül. Beszéljünk szívükre, lelkiismeretükre, sürgetve, de nem erőszakoskodva. Ne akarjuk az embereket odacibálni Istenhez. 

A világ gyermekei erőszakosak és hallgatóikra rá akarják erőltetni nézeteiket.
De mi hívogassuk és biztatgassuk őket. Mindenekelőtt rajtunk kell megérezniök, milyen nagyszerű és jó dolog Isten gyermekének lenni és hogy olyan boldogságban lesz részük, amit a világ soha nem adhat.

"Olyan lesz a békességed mint a folyóvíz." A békesség mély, belső jólét, igazi lelki boldogság.
Külső jólét mellett is lehet belsőleg boldogtalan vagy elégedetlen az ember. 

Aki megnyerte Isten békességét, az mindig jól van. 

Különösen akkor ízleli meg Isten szeretetét, ha külsőleg rossz dolga van. A békesség, mint a folyóvíz, mély, nem zavarodik fel.

Ki ne kívánná ezt a drága kincset? Mégis, csak azok kapják meg, akik teljesítik a feltételt: szakítanak a bűnnel és megtérnek Istenhez. Sokan nem akarnak lemondani önállóságukról, nem akarják fejüket Jézus igájába hajtani. Tetszésük szerint akarják berendezni az életüket. 

Senki sem térne meg, ha lelkiismerete nem ébredne fel, nem fordulna könnyelműsége ellen és nem tenne bizonyságot bűnös voltáról. 

A lelkiismeret Isten oldalára áll, legyőzi természetünk gonosz ellenállását s egyben felébred az Isten utáni vágy is. Ez vonja el az embert a világ szeretetétől.
Tisztán kegyelmi ajándékként kapjuk meg Isten békességét, bűneink bocsánata alapján. 

A megfeszített Megváltó a mi békességünk.
Ezt a kegyelemből való békességet Ő megerősíti, táplálja és megőrzi, ha Isten kegyelme és szeretete erőt vesz rajtunk és alávetjük magunkat az Ő akaratának.

Tízparancsolat -
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tízparancsolat

ENGEDELMESSÉGBŐL BÉKESSÉG SZÁRMAZIK❣️

"💞Nyugalmat találtok a lelketeknek, mert az én igám jó és az én terhem könnyű. "

(Máté 11,29-30) 

A Megváltó felüdíti a fáradt, megterhelt lelket. Így megújulva kész arra, hogy felvegye igáját és az Ő iskolájába járjon, s ezen az úton új felüdülésre és mély, belső nyugalomra talál. 

A szív békessége a bűnbocsánat kegyelmén nyugszik. 

Ezt megtartanunk azonban csak engedelmesség és a bűn mind teljesebb legyőzése révén lehet. 

Amint engedünk a gonosznak, megzavarja békességünket, és azt csak újabb összetörés és Jézus vére erejének új megtapasztalása által lehet ismét elnyerni.
De addig nem tökéletes a békességünk, amíg Isten akaratával belsőleg nem vagyunk teljesen egyek. Például valamit nem akarunk elfogadni, ami terhes, bensőnk ellenkezik, fellázad. 

Mi ennek a következménye? Belső nyugtalanság, békétlenség. 

Egy darab poklot hordozunk magunkban.
A menny viszont Isten akaratával való harmónia. Minél jobban előre haladunk Jézus iskolájában, annál mélyebb békesség lesz úrrá bennünk.

Mindaddig, amíg nem tanultuk meg énünket igényeivel és jogaival együtt félreállítani, könnyen ingerültek és érzékenyek vagyunk, magunknak és másoknak sok gyötrelmet és nyugtalanságot szerzünk. 

Lelkünk nyugalma olyan mértékben nő, amilyen mértékben megtanulunk elfeledkezni önmagunkról.

A JÓ TANULÁS TITKA❣️

"💞Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. "(Fil 4, 13) 

Tanítómesterünk lényegesen különbözik minden más tanítótól és vezetőtől. 

Nemcsak jó utasításokat ad, hanem saját személyében példaadó módon jár előttünk. 

Pál apostol is jó, szemléltető oktatást adott a filippibelieknek, s ezért írhatta nekik:

 "Amit hallottatok is, láttatok is tőlem, azt cselekedjétek!" 

Az Úr Jézus azonban olyat tesz, amire semmiféle emberi tanító nem képes: erőt ad, hogy megtegyük, amit kíván s éljünk, ahogyan Ő előttünk élt. 

Ha erősen érezzük tehetetlenségünket, hiányainkat és gyengeségeinket, hozzá menekülhetünk és az Ő teljességéből vehetünk mindenkor kegyelmet kegyelemre. "Mindenre van erőm abban, aki engem megerősít." Ő maga munkálkodik az övéiben. Pál harcolt a lelkekért, de nem a saját erejéből. 

Egész megfeszített tevékenysége annak az erejével történt, aki benne hatalmasan munkálkodott.

Csak adjunk helyet az Úrnak, hogy kibontakoztathassa erejét bennünk! 

Akkor mi is olyan tanítványok leszünk, akik dicsőséget hoznak Mesterükre. 

Hagyjunk fel a magunk erőfeszítéseivel, amire óemberünk olyan nagyon hajlamos. 

Mindenekelőtt pedig egyre gyökeresebben szakítsunk a sötét, bűnös gondolatokkal és kívánságokkal! Mert hogyan munkálkodhatnék Krisztus bennünk, ha a Sátán a maga sötét testi üzelmeivel működésben van. 

Tersteegen, az ismert énekköltő így fohászkodott egyszer: "Ne nyomjam el soha, semmiképpen, bennem munkált tanításod, imád, harcod!"

 - Amint a napraforgó mindig a nap felé fordul, úgy legyen lelkünk mindig Jézusra irányítva. 

Ugyancsak Tersteegen mondta: "Miként a körző egyik ága a középpontban marad és a másik körben forog, úgy pihenjen lelkünk Őbenne, ha a külső életben forgolódunk is." 

- Augustinus így imádkozott: "Add meg nekem azt amit parancsolsz és aztán parancsold, amit akarsz!" 

A remete Antonius halála előtt tanítványainak ezt helyezte a szívére: 

"Szinte az Úr Jézusban lélegezzetek! Régebben - folytatta - sokat néztem az ellenségre és ezzel megnehezítettem az Úr győzelmét." - Ha engedjük, hogy Jézus bennünk kibontakozzék, Ő megtanít minket a kiegyensúlyozott lelkiállapot titkára.

Én nem tudom megtenni, képtelen vagyok erre! Őszintén be kell ezt vallanom előtted, ó Uram, mert nélküled gyenge és erőtelen vagyok. Nem tudom legyőzni a gonoszt, nem tudok neked szolgálni! 

De általad győzhetek, és megtagadhatom a világot.

TANANYAG JÉZUS ISKOLÁJÁBAN❣️

"💞Megtanultam, hogy abban a helyzetben, amelyben vagyok, megelégedett legyek. 

Tudok szűkölködni is, tudok bővölködni is ... volt részem jóllakásban és éhezésben is, a bővölködésben és szűkölködésben is. "- (Fil 4, 11-12) 

Pál kész volt tanulni isteni Mesterétől. Minden időkre nézve értékes dolgokat tanult tőle: megelégedettséget, belső egyensúlyt. 

Pál Jézus iskolájában tanulta s ezért mondhatta: "

Megtanultam ... hogy elégedett legyek. Tudok bővölködni is, tudok szűkölködni is." 

Nyomorúságos helyzetekben. is megelégedett volt. 

Isten gondoskodik arról, hogy gyermekei különféle helyzetekbe kerüljenek; nem élhetnek mindig egyformán. Jó és rossz napok váltakoznak életükben. 

Ő nem akarja, hogy külsőleg elkülönülve, csak egymás között éljenek gyermekei. 

Sokszor ellenséges környezetbe állítja őket. 

Az ellenséges világ a gyakorlóterük, ott próbálja ki és acélozza meg az övéit Isten. 

Elpuhulnának, ha mindig hasonlókkal lennének együtt. 

Így ütést-verést kapnak, üllőre teszik, kalapácsolják és még reszelik is őket. 

Megtanulnak kicsinnyé lenni keserűség nélkül. Rájuk taposhatnak, szemétnek tarthatják őket.

"Úgy vélem, hogy Isten minket, az apostolokat legutolsókul állított ... szinte a világ szemetjévé lettünk." A gyülekezetben elsők voltak, a világban az utolsók. 

Háborgás nélkül, vidáman hordozták a szégyent és a megvetést. 

Szívesen foglalták el a legalsó helyet - ez a legbiztosabb hely. 

Azután újra felemelték és ünnepelték Pált. 

Szavának érvénye volt, nagy tekintélynek örvendezett; tudott kiemelkedni is.  Ez nagy művészet! 

Fent lenni gőg és elbizakodottság nélkül s ugyanakkor szívbelileg egészen kicsinek, mindenek között a legkisebbnek, a bűnösök között elsőnek! 

Ezt csak Jézus iskolájában lehet megtanulni. Az apostol ismeri ezt a titkot:

 "Mindenben volt részem." Lehet jóllakni falánkság nélkül és éhezni panasz nélkül; mohóság nélkül élvezni és nem elmerülni a földi javakban. 

Jó napokban a belső ember kárt szenvedhet és szellemi csömört kaphat. 

Végül is könnyebb éhezni, anélkül, hogy a test lenyomna. 

Pál megtanulta, hogy bővölkődni lehet fösvénység és nyereségvágy nélkül is. 

Csodálatos életművészet ez, értékesebb, mint amit értelmünk kiagyalhat. 

Csak Jézus iskolájában tanuljuk meg, hogy bővölködjünk, mintha semmink se lenne és a szűkölködést háborgás és másokra való irigykedés nélkül szenvedjük el.

JÉZUS IGÁJA❣️

"Vegyétek fel magatokra az én igámat! "  (Máté 11, 29

Mi Jézus igája? Az az eszköz, amit arra használ, hogy tanítványait az akaratosságtól és könnyelműségtől megőrizze és a szolgálatra alkalmassá tegye. 

Az iga megkönnyíti a munkát, összekapcsolja az egy igában dolgozókat. 

A mi iga-társunk maga az Úr. Az iga Krisztussal való szoros kapcsolatunknak a képe. 

Arra kényszerít, hogy lépést tartsunk vele. Meghiúsítja saját akaratunkat és saját terveinket. Mindent vele és általa végzünk.

A Megváltó először felüdít, aztán igát is helyez ránk. 

Aki belsőleg mélyen felüdült, az késznek mutatkozik arra, hogy hordozza Jézus igáját. 

Az iga alatt járónak nincs többé mozgási szabadsága. 

A Megváltó igája kifejezésre juttatja tőle való teljes függésünket. 

Saját akaratunk helyébe az Ő akarata, vezetése és irányítása lép. 

Az ember nem szívesen adja oda szabadságát. Féltékenyen őrködik felette. 

A Megváltónak több követője lenne, ha ez nem jelentene "korlátozást". 

Fiatalok - akik különösen szeretik a szabadságot - azt gondolják: 

"Kényszerzubbonyba bújtatnak és kolostorfalak mögé kerülök, ha követem Jézust." 

Jézus valóban foglyul ejti embereit és a maga akaratához kapcsolja őket. 

De vajon az ún. szabadságát védő ember hova jut? 

Nem válik-e önfejűsége olyan hatalommá, amit kénytelen követni, tehát ismét csak igát hordoz? 

Van, akit önfejűsége az ideggyógyintézetbe juttat. Dolgai nem úgy alakultak, ahogyan akarta, ismételten fejjel megy a falnak és megzavarodik. 

Vagy gondolj a testi gyönyörök borzalmas igájára, az iszákosságra és egyéb sötét szenvedélyekre. 

Aki Jézus igáját nem vállalja, más, nehezebb iga alatt nyöghet.

"Vegyétek fel magatokra az én igámat!" Nem Jézus teszi azt ránk, még kevésbé kényszerít rá. Önkénteseket keres, akiket bensőséges készség indít az iga felvételére. 

Aki megízlelte a Megváltó szeretetét, örömmel veszi fel azt. 

Teljesen, örökre és egyedül az övé akar lenni. Neki akar élni, hozzá kapcsolja életét, neki szolgáltatja ki magát és feltétlen tulajdonául kötelezi el életét. 

Pál apostol büszkén mondja magát Jézus foglyának. 

Boldog rabság ez, amit a szeretet vesz magára. Ez az iga nem nyom, szelíd és könnyű teher. 

Az ember valóban szabadnak érzi magát alatta. Jézus követése nem könnyű sétálgatás ugyan, azonban nem is terhes, hanem boldog út. Igája megőriz az eleséstől, mert igatársunk, Krisztus, 

Ő soha nem bukik el. Igája alatt biztosan célhoz érünk.