HALÁLBÓL ÉLET🌟

"🌟Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt, és aki elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt. " (Máté 10, 39) 

Isten országának egyik alaptörvénye ez. Alkalmazására leginkább az üldözések idején kerül sor. 

Aki meg akarja tartani életét és ezért hitét megtagadja, az elveszíti, de aki az evangéliumért odaadja, 

az a legteljesebb értelemben mint örök életet megtalálja azt. 

De van ennek az Igének egy általános alkalmazása is. Mit tartunk életnek? 

Azokat a javakat és örömöket, amelyeket nyújt? 

Végy ki az életből minden földi jót, jólétet, tisztességet, és máris elveszítette értékét. 

A világi ember ilyenkor eldobja az életét, nem akar tovább élni, ha már csak nyomorúság, fájdalom és megvetés a sorsa. Aki meg akarja nyerni az igazi életet, oda kell adnia földi életét, világi javaival, megbecsülésével, örömeivel együtt. Ha valaki ezekben az elmúló dolgokban látja az életet és ezekre törekszik, az az ellenkezőjét találja meg annak, amit keres: a vége halál. 

Önzés uralja az életét, ha pedig az ember önmagának él, elvész. 

Ezt a bűnös, önző életet kell elveszítenünk.

Késznek kell lennünk arra, hogy mindent odaadjunk, a legnemesebb földi javakat és örömöket is. 

Soha ne mondjad: "Ettől nem tudok elszakadni! Ezt nem tudom elviselni!" 

Szakadjunk el mindentől és engedjük elszakítani magunkat, amikor Isten mélyre vág, 

csak így találunk rá az igazi életre. 

Ugye, ez olyan igazság, amitől megretten a természetünk?

De nézd csak meg a másik oldalról is. 

Nem neked kell lassan megöldökölnöd és megfojtanod vágyaidat, hanem Krisztus veszi el őket. 

Halála már régen elnyelte az alacsonyrendű, önző életet. 

Bűnné teszi neked a kívánságok uralmát és vágyat ébreszt a Szentlélek uralma alatt folytatott szent élet után. Az Ő élete lesz a te életed. 

Veszítsd el életedet benne, add át neki azt minden testi vággyal, földi céllal; 

Ő bevon téged halálába és új életet ajándékoz neked, amit az Isten és emberek iránt való szeretet tölt be. 

A halál keserű, de Jézus halála lesz a te halálod és ha vele meghalsz, gazdaggá és bolodoggá leszel Isten szeretetében.

Ha Jézusban és Jézussal megnyeri lelkünk az örök életet, akkor a födi élet elveszhet a maga látszat-javaival, gyönyöreivel, tisztességével és megbecsülésével. Nem veszítünk semmit. 

De mindent elveszítünk, ha szégyelljük Jézushoz és az Ő megvetett tanítványaihoz tartozónak vallani magunkat az emberek előtt.

 

AZ ÖNMEGTAGADÁS ÚTJA🌟

"🌟Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát. " (Máté 16, 24

Jézus követése önmegtagadó életet jelent. 

Nem más ez, minthogy nem akarunk többé tudni magunkról. Péter azt mondta, amikor Mesterét megtagadta: "Nem ismerem ezt az embert." 

Nagy dolog, ha saját magunk szemében idegenné leszünk. 

Természete szerint mindenki magát tekinti legközelebbinek, gyengéden bánik magával és szinte szerelmes önmagába. 

Aki Jézus tanítványa akar lenni, mindenekelőtt le kell mondania azokról a hajlamairól és kívánságairól, amelyek elvetendők és bűnösek. 

De még az önmagukban véve jogosnak látszó kívánságok és kedvtelések is halálba kerülnek, amint világossá lesz, hogy a Mester nem érthet egyet ezekkel és nem teljesítheti az ilyen reménységeket. 

Sőt vannak olyan dolgok, amelyek hasznosak és szükségesek, mégis el kell tőlük szakadnunk, ha úgy érezzük, hogy megkötöznek. 

"Minden szabad nekem, de ne ejtsen foglyul semmi" - mondja az apostol. 

Mégha olyan értékes és nélkülözhetetlen is mint a szemünk, a kezünk vagy a lábunk, el kell szakadnunk tőle, ha feltartóztat az örök cél felé vezető úton.

Az önmegtagadás útja a meghalás útja, a gyalázat útja. Fel kell vennünk a keresztet, a gonosztevőknek e szégyenfáját. Ez jelzi mindazt a szégyent, ami Jézusért a követőire hárul. 

Az Úr Jézus elment a legvégső pontig, a gonosztevő gyalázatos haláláig. 

Akik a kereszten a közös emberi szenvedést vagy nyomorúságot értik, félreértik azt. 

A bibliai szóhasználat szerint kizárólag az a kereszt, ami Jézusért ér minket. 

Jézus szerint szenvednünk kell.

 "Az Ember Fiának sokat kell szenvednie" - és ez a tanítványaira is vonatközik. 

"Sok nyomorúságon át kell nekünk az Isten országába bemennünk."

A tanítvány Jézus nevéért megvetésnek teszi ki magát, kiközösítik, kigúnyolják, s már ezt sem tudják sokan elhordozni. Jézus nemcsak azt akarja, hogy beletörődjünk a szenvedés útjába, mint valami elkerülhetetlenbe, hanem azt várja, hogy követői magukra vegyék a keresztet, készségesen meghajolva alatta. 

A terhek súlya különböző, mindenki a neki szánt mérték szerint kapja.

Minél közelebb vagyunk Mesterünkhöz, minél nyíltabban valljuk meg Őt, annál inkább nő a kereszt terhe.

JÉZUS KÖVETÉSÉNEK KOMOLYSÁGA🌟

"🌟Aki elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt. " (Máté 16, 25) 

Az Isten iránti engedelmesség egyet jelent Jézus követésével. 

Aki Őt követi, az Isten parancsai iránt való engedelmességben jár. 

Jézus követése először csak természeti életünk, azaz önmagunk átadásába kerül, 

azonban elkövetkezhet az üldözés ideje is, amikor már testi életünkbe kerül ez. 

Honnan vegyünk erőt arra, hogy mindent elveszítsünk? - "Énérettem" - mondja az Úr. 

Az iránta való szeretet ad erőt az önmegtagadásra. 

De lehetetlen önmegtagadásban élni, ha nem fogadtuk be Jézust, lelkünk legnagyobb jótevőjét. 

Ha Ő mindenné lett számodra, akkor te is mindent oda tudsz adni érte. 

A szeretetnek semmi sem nehéz. A beteg gyermeke mellett felőrlődő édesanya nem panaszkodik, természetes neki, hogy gyermekéért mindenről lemond.

Ha a Megváltó megnyerte a szívedet, akkor semmi sem lesz túl nehéz és túl sok. 

Sőt, dicsőségesnek látod, ha érte kigúnyolnak és megvetnek. 

Bizonyosan jönnek majd idők, amikor az önmegtagadás útja olyan nehéz lesz, hogy úgy érezzük, 

nem tudjuk elviselni. Elfáradunk, a terhek túl nagyok, az áldozatok túl nehezek. 

De ez csak annak a jele, hogy tekintetünket levettük Megváltónk nagy kegyelméről és szeretetéről, 

amit halálával bizonyított meg. 

Olyankor újra meg kell emlékeznünk arról, hogy Ő a legnehezebbet, a keresztet hordozta el értünk,

 s akkor szégyenkezünk majd, hogy keservesnek találtuk az Ő követését.

Ne felejtsük el: mi csak nyomorult, önző és mulandó földi életünket veszítjük el, helyette új, 

magasabb rendű életet kapunk. Az önmegtagadás minden szakasza egy lépéssel beljebb visz ebbe az életbe. Minden lemondás meggazdagít. 

Most kezdődik csak az élet, amióta annak élünk, aki értünk meghalt és feltámadott. 

Milyen üres és szomorú is az önző élet! 

A Megváltó örömet ajándékoz övéinek a lemondások útján: a szégyent dicsőséggé, a veszteséget nyereséggé változtatja. "Kényszer alatt éltem és szerettem, amíg tenélküled éltem!" - mondja egyik költőnk. Ha a Megváltóért élünk, szabadok vagyunk. 

A szeretet nem ismer kényszert. Aki egyszer megízlelte ezt az életet, nem vágyik vissza a testi gyönyörökbe (1 Pét 4, 3). Valóban elég volt azokból, még ha csak néhány év volt is az. - 

Amit itt Jézus követésében elveszítünk, azt egykor sokszorosan kapjuk vissza, 

amikor az Úr Jézus az övéit átviszi a megaláztatásból a dicsőségbe, a szenvedésből a menny örömébe.

Megpróbált emberek

"...megpróbáltalak a nyomorúság kohójában"
(Ézs 48,10)

Ez az igevers már régóta jelmondatként van felírva hálószobánk falára, és sokféleképpen be van írva a szívünkbe is. Nem kis dolog, ha Isten megpróbálja az embert. Akit Isten kiválaszt magának, azt megpróbálja, és akit megpróbál, az kipróbált ember lesz. Jobb Isten kiválasztottjának lenni, mint ha egy egész ország választana bennünket vezetőjéül. Olyan nagy kiváltság ez, hogy örömmel elfogadhatjuk a vele járó hátrányt, ahogy a zsidók is megették a keserűfüveket a páskabárány kedvéért (2Móz 12,8). Nekünk is el kell fogadnunk a "nyomorúság kohóját", mert Isten abban próbálja meg választottait.

Kiválasztásának eszköze a nyomorúság, nem a bőség és a jólét, a helye pedig a tüzes kemence és nem a palota.
A tüzes kemencében szépségünk eltorzul, erőnk felemésztődik, dicsőségünk megolvad, de csak itt nyilatkoztatja ki az örökkévaló Szeretet számunkra titkait, és itt jelenti ki Isten, hogy választottai vagyunk.
Ezt mi is így tapasztaltuk meg. A legsúlyosabb próbák idején tette Isten világossá számunkra, hogy választottai vagyunk, és tett bizonyossá a szolgálatra nézve.
Amikor így tudatosan is az Urat választottuk Istenünknek, Ő is megmutatta, hogy kétségtelenül választottai vagyunk.
Ezért, ha ma a kemence hétszeresen is van befűtve, nem akarunk félni tőle, mert Isten dicsőséges Fia jár-kel velünk az izzó parázs között.

VILÁGOS JELSZÓ❣️

,,Hátra nem fordultam!,, (Ézsaiás 50, 5)

Ez volt Isten igaz szolgájának, Jézusnak a jelszava.
Tántoríthatatlanul haladt elõre, semmi sem tartóztathatta fel, még Péter szava sem: „Mentsen Isten, Uram, nem eshetik ez meg veled!" Utolsó jeruzsálemi útja elõtt arcát egyenesen Jeruzsálem felé fordította; „eltökélte magát".
Pedig tudta, hogy borzalmak várnak rá ott.
De nem fordult el, nem állt meg, ment egyenesen elõre.
„Hátra nem fordulok!" - ez legyen a mi jelszavunk is, ha már elindultunk a mennyei cél felé.
A régi braunschweigi címeren egy futó paripa van ezzel a felirattal: Nunquam retrorsum! (soha se visszafelé).
Nem lehet megállnunk, a megállás visszacsúszás.
Az emberi lélek szüntelen mozgásban van; ha nem Isten felé, akkor menekülõben elõle.
A Szentlélek szüntelenül elõre és felfelé vonz minket.
Ha nem engedünk neki, visszaesünk és lezuhanunk.
„Jól futottatok, kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?"
A galáciaiak eltértek attól, aki elhívta õket. Hogyan?
Az elsõ öröm és leírhatatlan boldogság után, amit Jézusban találtak, apály állt be náluk.
A boldog érzés helyébe nyomott hangulat lépett.
Tévtanítókat fogadtak be, akik a kegyelem útjáról a törvény útjára irányították õket, azt állítva, hogy nem elég a Jézusban való hit, szükség van a körülmetélkedésre és a többi zsidó törvény megtartására is.
Ma is jönnek tévtanítók a felébredt lelkekhez és kötelezõvé akarják tenni például a szombat megszentelését.
Azt állítgatják, hogy az egyház minden hanyatlása onnan származik, hogy a szombat helyett vasárnapot ünnepel.
Mások szerint az ún. „Szentlélekkel való keresztség" hiánya az oka a keresztyének rossz belsõ állapotának.
Mások mást hoznak elõ. Céljuk mindig az, hogy valamivel segítsük elõ a megváltást, nem elég csak a Megváltóra hagyatkozni és vele mind mélyebb közösségbe jutni.
Elõbbre akarnak jutni és visszaesnek.
Ne engedjük feltartóztatni magunkat, tartsunk ki õvele, a Fõvel és növekedjünk benne.
Haladjunk elõre azokon a nyomokon, amelyekbe Isten kegyelme elõször állított bele (Fil 3, 16)

AKARATUNK TELJES ÁTADÁSA🌟

"🌟És Asa összegyűjtötte az egész Júdát ... és fogadást tettek, hogy ezután az Urat, az ő atyáik Istenét teljes szívvel és teljes lélekkel fogják keresni. És megesküdtek az Úrnak felszóval, kiáltással. " (2 Krónika 15, 9. 12. 14)

A felébredt lelkeket össze lehet és össze kell gyűjteni. Lelki halottakat hiába hívnak össze, 

de ha megelevenednek, járni kezdenek, sőt összejárnak. Mert közösség által nő az erő, a bátorság és a tűz. 

A magányos parázs hamar kialszik. A tíz törzs országából is sokan jöttek Asához. 

Személye vonzotta őket, mert látták, az Isten vele van. 

Érezhető volt ez Asa öröméből, buzgóságából, sikeres munkájából és lelki növekedéséből, 

Milyen fontos, hogy Isten gyermekei azt a benyomást keltsék, az áradjon belőlük, hogy az Úr velük van. Ez vonz másokat és szívesen velük tartanak. 

Még Saul, Dávid keserű ellensége is kénytelen volt beismerni, hogy az Úr Dáviddal van. 

A határozott életű hívő keresztyének mindig vonzólag hatnak környezetükre. 

- Egyik testvérünk kint a fronton, az első világháborúban olyan bátor tettet vitt véghez, 

hogy az egész századba lelket öntött. 

Az őrmester megkérdezte, honnan vette azt a bátorságot? 

"Tudom, hogy Isten kezében van az életem és ha Ő elveszi, Őhozzá megyek" - hangzott a válasz. 

Az őrmester érezte, hogy áz Úr van vele és felkérte, hogy minden reggel és este tartson áhítatot társainak. Így vethette a jó magot. 

Még halála napjának reggelén is  elesett a harcban - együtt imádkozott társaival.   

 

ISTEN IRÁNTI FELTÉTLEN ENGEDELMESSÉG🌟

"🌟Döntsétek el ti magatok, vajon helyes-e az Isten előtt, ha inkább rátok hallgatunk, mint Istenre! " (Cselekedetek 4, 19) 

"Szükség törvényt bont" - mondja a világi közmondás. De Isten törvénye területén ez nem érvényes. 

A főtanács meg akarta tiltani az apostoloknak, hogy bizonyságot tegyenek Jézus nevéről, ők pedig Isten akaratát tartották feltétlenül érvényesnek magukra nézve. Így legyen nálunk is.

Sok embert éppen a legközelebbi hozzátartozói akadályoznak a hitrejutásban, pedig Isten parancsolja mindenkinek mindenütt, hogy megtérjen. 

Lehet, hogy ez az isteni akarat éppen feléd irányul és szüleid vagy más közeli szeretteid nem engednék meg, hogy komolyan vedd Isten akaratát; ebben a dologban vissza kell utasítanod őket. 

Itt lép érvénybe az a "gyűlölet", amiről Jézus beszél, és ami tulajdonképpen egy mélyen megsebzett szív szeretete. 

Mindenesetre az emberek rábeszélése és ítélkezése semmiben ne befolyásoljon. 

Aki emberfélelemből vagy másra való tekintettel hagyja magát feltartóztatni, az hűtlenné lesz Isten hívása és parancsa iránt. Jaj annak, aki inkább enged embereknek, mint Istennek!

Sokszor előfordul az is, hogy az emberek Isten parancsa áthágására akarnak rávenni. 

Felettesed megkívánja például, hogy hazugsággal leplezz valami üzleti vagy hivatali szempontot. 

Állj meg erősen. Hívő keresztyén nem hazudhat! Lehet, hogy nem tiszta ügyekbe, csalásokba, lopásba akarnak magukkal sodorni. Sokszor nehéz kimaradnod, mert emiatt a többiek sem érik el céljukat. Gonosz tervük meghiúsul. Hadd gyűlöljenek; tűrd el, hogy kiközösítsenek vagy esetleg elbocsássanak állásodból, de állj Isten parancsa mellett! Ő a te oldaladon van és ez elég.

 "Az Urat, a te Istenedet imádd és csak neki szolgálj!"

A rossz értelemben vett engedékenység elszakít Istentől. Emberek ugyan békében hagynak akkor, de lelkiismeretünknek nincs nyugalma. 

A világ is megveti azokat a keresztyéneket, akik saját meggyőződésükkel ellentétbe kerülnek. 

Ha Isten akarata szerint akarunk cselekedni, neki mindig van útja számunkra. 

Ha meg akarjuk könnyíteni utunkat és hajlunk az emberek ferde felfogása felé, gonosz bonyodalmakba juthatunk és mindenképpen elzárjuk utunkat a kegyelem trónjához.

De hogyan tehetné ezt meg Isten gyermeke? Van-e olyan nyomorúság, amely elszakaszthat Isten szeretetétől? Ragaszkodj Isten szavához és akaratához!