ISTEN GYÜMÖLCSÖT KERES🌟

"🌟Teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöket! " (Máté 3, 8) 

A megtérést, gondolkozásunk megváltozását tetteknek kell bizonyítani. 

A bűnbánat az első, de a szomorkodás maga mit sem ér. Döntő lépéseknek kell következni utána.

"Mit cselekedjünk?" - kérdezték Keresztelő Jánostól a bűnbánók. Semmi rendkívülit nem kívánt tőlük. Nem igényelte, hogy ugyanazt az életmódot kövessék, amit ő folytatott. 

Nem kívánta, hogy kijöjjenek régi környezetükből a magányosságba. 

Természetes dolgokat várt tőlük. A vámszedőknek nem azt mondta, hogy hagyják ott a munkájukat, de lelkükbe véste, hogyha becstelenek, beszennyezik lelkiismeretüket. 

A katonákhoz is hasonlóképpen szólt. Mindenkit irgalmasságra buzdított a szenvedők iránt. 

A legkézenfekvőbb dolgot könnyen figyelmen kívül hagyjuk.

Ha valaki lelkileg felébred, azt gondolja, hogy most valami rendkívülinek kell történnie! Ó, nem! Maradj ott, ahová Isten állított, de ügyelj, hogy jobban töltsd be szolgálatodat, mint eddig! 

Légy hű a kevesen, légy lelkiismeretes a rádbízottakban. 

Ez bizonyítja majd, hogy valódi a megtérésed. A megtérés első gyümölcseit is Isten munkálja (Csel 11, 18). 

A megtérő ember komolyan veszi, hogy mássá legyen. Kornélius százados is azon fáradozott, hogy jót tegyen, még mielőtt megtalálta a Megváltót és Isten kedvét találta benne.

 "Aki Őt féli és igazságot cselekszik, az kedves őelőtte." 

Az ilyen embert felhasználhatja, tovább vezetheti és kijelentheti neki Fíát, Jézus Krisztust. 

A Jézusban való hitből fakad a Lélek gyümölcse. 

Ez az élet "gyökeret ver alul és gyümölcsöt terem felül". Nem te hozod tehát a gyümölcsöt, hanem az Úr. 

De gyümölcsnek kell lenni, e nélkül nincs bejutás a dicsőségbe. 

A menny kapujára kívül ez van felírva: "Jézus befogadja a bűnösöket." 

Jöhetsz, ahogy vagy, ha más akarsz lenni, mint ami vagy! 

A kapun belül viszont ez áll: "Többé ne vétkezzél!"

Járj világosságban, teremj jó gyümölcsöt. 

A nagy ítéletkor csak két osztály lesz: a polyvához hasonlók, és olyanok, akik gyümölcsöt mutatnak fel. 

A polyva a tűzben elég, a termés a mennyei csűrökbe kerül. Csak üres hüvely a te kegyességed? 

Látszat erő nélkül? Isten szórólapátja pontosan szétválasztja a polyvát a búzától. 

Ő őrizzen meg a látszatélettől!

 Legyen megtérésünktől fogva cselekvő, élő a hitünk, mely szüntelenül jó gyümölcsöket terem. Akkkor majd mi is "örömmel jövünk elő, kévéinket emelve".

VIGYÁZÁS ÖNMAGUNKRA🌟

,,🌟Minden féltett dolognál jobban õrizd meg szívedet!,, (Péld 4, 23)

Kertjeinket és házunkat ugyancsak védjük.
Az ember szíve is kert, ahol a mennyei kertész nemes növényeket akar felnevelni.
De sok a veszélyes kártevõ is.
Szívünk házhoz is hasonlít, amelyben Krisztus akar lakni.
De vannak rablók és tolvajok, akik betörnek és a javainkat elviszik.
Az ember betegségtõl és szerencsétlenségtõl õrzi a testét, de a lelkét a legtöbb ember elhanyagolja.
Üres lesz és tönkremegy, pedig ennél nagyobb értéke nincs az embernek: az egész világ sem ér fel vele,

ha elveszíti.
De ha a lélek szabadulást talál, a legsúlyosabb veszteségeket is kiheveri.
A lélek sérülésén nem segít orvos.
Ha az elvész, minden elveszett. Kizárólag Isten Bárányának drága vére gyógyíthatja meg és hozhatja helyre.
Õrizd meg szívedet! Vigyázz a szemedre, ne tekints olyan dolgokra, melyek gonosz vágyat támaszthatnának szívedben.
Ne hallgass üres, haszontalan beszédre, ami megrontja szívedet. Õrizkedj kedvenc bûnödtõl, vigyázz gyenge oldaladra! - Valakinek megtérése után furcsa álma volt.
Mintha ragadozó állatok, oroszlánok, tigrisek, kígyók támadták volna meg.
Tehetetlenségében és nagy félelmében angyalt pillantott meg maga mellett, aki botocskát nyújtott feléje.
„Valahányszor rád támadnak, érintsd meg õket ezzel. Tehetetlenül esnek majd össze elõtted.
De õrizkedj a mögötted levõ üres fatönktõl!" Így is történt.
A bot minden támadást meghiúsított.
Emberünk csakhamar magabiztos lett, már nem vigyázott.
Ekkor a fatörzsbõl hirtelen egy kígyó surrant elõ és megharapta. Felébredt.
Rájött, hogy a ragadozók a vágyak és a kívánságok, a bot pedig az élõ hit. 

A kígyó a kedvenc bûnt példázza.
Világossá lett elõtte, hogy hitrejutása után még vissza-visszaesett régebbi kedvenc bûnébe, az ivásba, s ez állandó veszedelemmel fenyegette új életét.
Az éberséghez hozzátartozik Isten Igéje és az imádság.
„Megõrzöm a te Igédet szívemben, hogy ne vétkezzem ellened." Az Ige fegyver a kísértés ellen, a léleknek pedig tápláléka.
Nehogy a rossz táplálkozás miatt vérszegénnyé és erõtlenné légy, mert akkor nem lesz ellenálló erõd a gonosszal szembeni
Az imádság által érintkezésbe kerülsz Istennel.
Minél közelebb jutsz õhozzá, annál távolabb vagy a bûntõl.
Amikor kitartó imádkozással Isten közelébe kerülsz, a gonosz gondolatok és ösztönök fojtogató hatalma megtörik.

KÖNYÖRGÉS MEGTARTÁSÉRT❣️

"💞Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom. " (Zsolt 16, 1)

Rendkívül szükséges könyörgés ez, tegyük magunkévá. Ne mások imádságát mondjuk vagy olvassuk, nekünk kell megtanulnunk könyörögni. 
Jézus arra kéri az Atyát, hogy őrizze meg az övéit a gonosztól. 

A megdicsőült Megváltó erős kezében tartja megváltottait; senki nem ragadhatja ki őket a kezéből. Megőriz testileg és lelkileg egyaránt.

Testi életünk is szüntelen veszélynek van kitéve. Bármilyen óvatosak vagyunk, nem tudjuk egészségünket eléggé védeni. 

A parányi baktériumok, amiket szabad szemmel nem is látunk, egészségünknek veszélyes ellenségei. 

A piciny bacilusok, vírusok ott rajzanak körülöttünk, belélegezzük őket, nem sejtve, hogy talán rövidesen megfertőznek, betegségbe döntenek minket, amiből esetleg fel sem gyógyulunk. 

A ragályos beteghez például vigyázva közeledünk, de mégsem biztos, hogy megőriztetünk. 

Ha Isten őriz minket, még ápolhatunk is ilyen beteget, vagy az Igével szolgálhatunk is neki és nem fertőződünk meg.

Még fontosabb a lelkünk megőrzését kérnünk. Ha az kárt szenved vagy tönkremegy, végtelenül nagy a veszteség. Testünk azonban előbb-utóbb úgyis az enyészeté lesz.

 - Lelkünk ebben a világban a tisztátalanságok, hazugságok, becstelenségek fertőző hatásának van kitéve. 

Ezt a fertőzést a tisztátalan, bűnre csábító beszéd és a tisztátalan tekintet terjesztik. 

Ezek a lelket mérgezik meg, s végül egész bensőnket megrontják. 

Legjobb akaratunk mellett sem kerülhetjük ki a könnyelmű, rossz emberek társaságát,

különben ki kellene mennünk a világból. 

Ha igyekszünk is kerülni őket, hivatásunk, a köznapi érintkezés vagy utazásaink melléjük sodornak. 

Megtehetjük, hogy belső fülünket bedugjuk és így igyekszünk megszabadulni a gonosz behatásoktól, 

de csak Isten segíthet ellenük igazán hatékonyan. 

Tűzfalként vesz minket körül, lelkünket ellenállóvá teszi, hogy a gonosz befolyás lepattan róla és belsőleg sértetlenek maradunk. 

Ha pedig mégis behatolna a rossz, csak Ő adhat kegyelmet, hogy újra kidobjuk a mérget magunkból, és annak még a nyomait is Ő tisztítja el Jézus vérével. Új beszennyeződéstől is Ö őriz meg.

 "Isten hatalma őriz az üdvösségre - de hit által." 

Bíznunk kell az Úrban és komolyan számolnunk vele. 

Amennyire bízunk benne, annyira tapasztaljuk majd meg megőrző hatalmát külső és belső életünkben.

ELVILÁGIASODOTT KERESZTÉNYSÉG🌟

"🌟Ne szabjátok magatokat e világhoz. "- (Róma 12, 2) 

Ez nemcsak külső fellépésünkre és magatartásunkra vonatkozik, hanem egész életmódunkra, 

egyszóval mindenre. Földi hivatásunkban, az üzleti életben, a társadalmi érintkezésben, 

otthon, a gyermeknevelésben, öltözködésben, mindenben más Isten gyermeke, mint a világ. 

Idővel kialakult és elterjedt egy világias keresztyénség. 

Az igazi keresztyén élet az óember halálát jelenti, a világias keresztyén azonban szerződést köt vele. 

Ha keresztyén ruhát visel, ha formái, szokásai keresztyén jellegűek, akkor életben maradhat. 

A tövisek, szúrások elmaradnak, amelyek az óembert halálra sebzik. 

 

Az önmegtagadást és a világ megtagadását, mely kemény dolog, törvényeskedésnek, szűkkeblűségnek, 

a világ elől való menekülésnek bélyegzik, egészségtelen, pietista életmódnak csúfolják. 

Az óembernek meghagyott szabadságot igazi "keresztyén" magatartásnak mondják. 

Aki barátja a világnak és nem különbözik tőle, az elkerüli a Krisztusért elszenvedett gyűlöletet és szégyent.

 "De hiszen mi nem pogányok között élünk, hanem csupa megkeresztelt keresztyén között!" 

- "Az üldözések kora a múlté" - mondják. 

De sajnos, az evangéliumi keresztyének elleni gyűlölet a világias keresztyének között éppolyan erős, 

mint régen a pogányoknál volt.

A világias keresztyénség sem nem hideg, sem nem hév, csak ingadozás Isten és a világ között. 

A megosztott szívű emberben nincs erő. 

A világ sem becsüli ezt a fáradt, laza keresztyénséget. 

Az evangéliumi, hívő keresztyéneket a világ ugyan kerüli és gyűlöli, titokban azonban tiszteli. 

A megosztott szívűek össze akarják kapcsolni azokat a dolgokat, amelyeket lehetetlen összeegyeztetni. Aki a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz, akár akarja, akár nem. 

Csak a határozott keresztyénségben van erő, csak ez tud biztosan fellépni. 

"Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akik őhozzá teljes szívvel ragaszkodnak" (2 Krón 16, 9). 

Az ilyeneket megerősíti úgy, hógy rémületére vannak a Sátánnak és titkos szolgáinak, a világias keresztyéneknek. "Meddig sántikáltok még kétfelé?" Álljatok már egyszer egészen az Úr oldalára!

Mi nem ebbe a világba tartozunk, amely tele van látszattal, hazugsággal, lelkiismeretlenséggel és tisztátalansággal, hanem a másik világba, ahol igazság, tisztaság és szeretet uralkodik.

FELEMÁS IGA❣️

,,💞Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában!,,- (2 Kor 6, 14)

Kétféle iga van, ami nagyon is különbözik egymástól. 

Az egyik Krisztus igája, amit tanítványai hordanak, a másik pedig az, ami alatt a világ gyermekei járnak. Mindenki viseli a maga igáját. 

Még a szabadság rajongóinak is, akiknek zászlajára ez van írva:

 „Szaggassuk le köteleiket és vessük el bilincseiket!" - van igájuk. Sõt, nekik van csak igazán! 

Mindenki alá van vetve valamilyen parancsoló hatalomnak, akár akarja, akár nem. 

Minden embert állandó behatások érnek, amik alól nem vonhatja ki magát. 

Aki nem akar Krisztus igája alatt élni, az a világ és a bûn igáját hordja. 

Vállalnia kell a világ szerint való életet, nyugtalanságot; követi barátait, a „társaság" igézete alatt áll;

 engednie kell örömeinek és szenvedélyeinek, és végre kell hajtania a Sátán akaratát. 

Magával ragadja a világ széles sodra, s mindez kemény igát jelent. 

Mögötte ott álla sötétség irgalmatlan fejedelme.

Milyen más a Megváltó szelíd igája! Aki ismeri ezt, csak magasztalja. 

Idegen igával azonban nem fér össze. Krisztus egyedüli parancsoló ura akar lenni övéinek. 

Közel van a kísértés, hogy egy idõbben a másik igát is húzzuk, fõleg emberekre való tekintettel. 

Így volt ez a korinthusiaknál is. 

Ha a pogányak áldoztak, nagy lakomával fejezték be, és ezen részt vett a szûkebb és tágabb család. 

A keresztyén rokonokat is meghívták. Sokan úgy vélték, nem utasíthatják ezt vissza.

 „Nem vagyunk szabadok? 

Miért kötözzön meg a törvény és állítson korlátokat? Hiszen úgysem hiszünk már a bálványokban, nincs közünk a pogány babonákhoz." Ilyen gondolatokkal nyugtatták meg lelkiismeretüket. 

Az apostol másként lát. Tudja, milyen kísértésekbe jut az ilyen ember. 

Elõször csak udvariasságból, mások kedvéért teszi, aztán a maga kedvéért is. 

Olyan befolyás alá kerül így az ember, ami Jézus Lelke ellenére van, amely elragadja õt Jézustól. 

Az ember nem akar senkit megbotránkoztatni. 

De ne gondolja senki, hogy egyetlen lelkét is megnyer azáltal, ha hamis módon megy elébe és hidat ver feléje. Elõbb fogsz te átmenni hozzájuk azon a hídon, mint amazok hozzád.

Nem szabad feladnunk az álláspontot, amit Isten határozott meg. 

Minden megalkuvás a gonosztól van. 

Ha meg is haragusznak ránk, a lelkiismeretükben mégis ott maradhat egy tövis. 

Végül majd hozzád jönnek, csak várd ki! 

Csupa veszteség, amit az igázság feladása árán nyerünk, ezért ne építs hidakat a bûn világa felé!

ÖSSZEEGYEZTETHETETLEN ELLENTÉTEK❣️

"💞Mi köze van az igazságnak a gonoszsághoz? Vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? És hogyan egyeznék meg Krisztus Béliállal? " (2 Kor 6, 14-15) 

Ne próbáljuk mi összeegyeztetni azt, amit Isten szétválasztott. 

Ahol igazság van, ott békesség, igazi élet van, de az igazságtalansággal és bűnnel békétlenség jár együtt. 

Ott a halál uralkodik. Nagyon gonosz dolog elmozdítani azokat a határköveket, amelyeket Isten állított. 

Élesen szét van választva egymástól az igazság és igazságtalanság, a világosság és a sötétség területe. 

Nem bizonytalan határ ez. 

Nem lehet egyszerre mind a két területen mozogni. Jól ismert az a fáradozás, amivel el akarják tolni a határokat: "Nem kell azt olyan komolyan venni!"

 - "Ne légy olyan merev és türelmetlen!" - "Egyszerűen nem él meg ma az, aki a Biblia szerint akar élni!" Igaz, az egész üzleti életet átszövi az igazságtalanság és a társadalmi életet a hamisság. 

Aki isteni szabály szerint cselekszik, megütközést kelt, és sokszor lehetetlenné teszi magát. 

De mégsem szabad elegyíteni. Aki a sötétség területének szabályait követi, az kizárja magát a világosság birodalmából.

Krisztus és Béliál, a két vezér kiengesztelhetetlenül állnak egymással szemben. 

Krisztus az üdvösség hozója és közvetítője, Béliál a pusztító. Krisztus megmenti az embert, 

Béliál szakadékba taszítja. 

Az első összegyűjti az embereket, a másik szétszórja, harcra uszít mindenkit mindenki ellen. 

Az első jó magot vet, a másik konkolyt. Maga Isten szerzett ellenségeskedést a kígyó és utódai, 

Éva és utódai között. Az asszony magva, Jézus, az egyetlen igaz ember; örök ellenségeskedéssel áll szemben vele az ördög és követői. Akik Jézuséi, soha nem elegyedhetnek össze a sötétség embereivel - azok gyűlölik őket és nem is érzik jól magukat a társaságukban. 

Nem tudják elfogadni életmódjukat. 

De éppen így elviselhetetlen a világosság fiai számára a Sátán gondolkozásmódja. 

Szakadék ez, amelyet nem lehet és nem is szabad áthidalni. 

Hívőnek a hitetlennel nincs közössége. 

A hívők azonnal megértik egymást még akkor is, ha előzőleg nem ismerték egymást. 

A világ csak az övéit szereti, Jézus gyülekezete neki idegen test. 

Milyen visszás és érthetetlen, amikor egy hívő hitetlennel köt házasságot, vállalva vele a legbensőbb közösséget a természetes élet területén.  Együtt élnek és belsőleg mégis idegenek egymás számára.

KÜZDELEM A SZABADSÁG MEGŐRZÉSÉÉRT❣️

"💞Minden szabad nekem, de rajtam semminek se legyen hatalma."-(1 Kor 6, 12) 

"Aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek." Természetünk szerint mindannyian ebben a szégyenletes rabszolgaságban vagyunk. Csak Krisztus teremt szabad embereket, akik fölött nincs más úr, csak az Isten. Minden más szabadság csak látszatszabadság, hamis csillogású szolgaság.

De nemcsak a szenvedélyek kötöznek meg! Van sok ártatlan, talán a maga nemében értékes és fontos dolog, amelyek azonban mégis elvonnak Istentől és megfosztanak szabadságunktól. Sokan úgy vélik, addig dohányoznak, amíg akarnak, pedig tévednek; megkötözi őket a dohányzás. A mindennapi kenyér "nem lesz szenvedélyünkké, de különben bármilyen élvezeti cikk úrrá lehet rajtunk. Pál tud olyan keresztyénekről, akiknek istenük a hasuk. - Mindennapos munkánk Isten akarata, de a munka is leigázhat és rabszolgájává lehetünk. Az egészség érték, vigyázzunk rá, de ha túlságosan aggódunk egészségünkért, ez is bilincsbe verhet. A gyermek Isten ajándéka, de milyen könnyen megtörténhet, hogy parancsolója lesz szüleinek.

Nekem, Isten gyermekének, minden meg van engedve, de semmi nem tarthat fogva.

A hívő ember mindenek felett úr, de könnyen a dolgok alá kerülhet, ahelyett hogy királyi szabadságban felettük állna! Aki meg akar maradni abban a szabadságban, amire Krisztus felszabadította (Gal. 5, 1), annak naponta harcolnia kell, hogy semmi ki ne szorítsa az Úr Jézust. 

Mert csak akkor vagyunk szabadok, ha Istent imádjuk és csak neki szolgálunk. 

Két dolog szükséges ehhez a harchoz: 

1. Őszinteség. A Szentlélek int minket, ha a szívünk valamihez nagyon odatapad. Hallgass rá, ne magyarázkodj, valld be, hogy meg vagy kötözve. 

2. Határozottság. 

Sok mindenről határozottan le kell mondanunk, meg kell tagadnunk magunkat. 

A legértékesebb dolog is csapdává válhat. Nincs szükségünk arra, hogy mindenünk legyen és mindent élvezzünk. Adjunk át mindent az Úrnak. 

Ami fogva tartja szívünket és újra meg újra erőt vesz rajta, azt dobjuk el, különben Isten sokkal radikálisabban távolítja majd el. "De mindenekben diadalmaskodunk őáltala, aki minket szeretett." 

Az a szeretet, amely megszabadításunkért a legdrágább vételárat tette le, erőt ad arra is, hogy mindent odaadjunk, ami nem egyeztethető össze ezzel a szeretettel.