Izrael, vagy: éjszakából világosságra❣️ (I.)

Jákób pedig egyedül maradt... (1 Mózes 32, 24)

Izrael népe történelmének elején olvasunk a késõbbi névadó õsatyának éjszakai tusakodásáról. 

Örök idõkre szóló tanítást rejt ez magában. 

Lelki harc volt, de ugyanakkor testi tusakodásban is kifejezésre jutott. A külsõ harc a belsõnek tükörképe volt. 

Jákób rögtön gyanította, hogy emberfeletti lénnyel van dolga, aki a késõ éjszakai órákban elé állott. 

De hogy maga Jahve volt az, ez csak késõbb lett elõtte világossá. 

Hóseás próféta pedig azt mondja nekünk, hogy egy angyal volt, akinek képében maga Isten jelent meg. 

A Biblia gyakran beszél arról, hogy angyal képében jelenik és szólal meg az Isten. 

A csodálatos ebben a harcban az, hogy voltaképpen mindkét fél gyõzött, Isten csakúgy, mint Jákób.

Isten most vette teljesen kezébe Jákóbot. Rátalált; Jákób pedig Istenre. 

Végre igazán megtört és elnyerte a teljes áldást. Itt-ott Isten már jelét adta annak, hogy Jákóbot szereti, de még sok mindent el kellett hordoznia vele kapcsolatban, ami nem volt rendjén. 

Isten azonban tud várni. 

Húsz éven keresztül végtelen nagy türelemmel mennyi testi és vétkes dolgot viselt el Jákóbbal kapcsolatban. 

Most azonban ütött az óra, hogy törésre vigye vele a dolgot és célba juttassa. És ez pontosan a legmegfelelõbb idõpontban történt. 

Jákób ugyanis szorult helyzetbe jutott. Maga mögött felégette a hidakat Lábán felé, elõtte pedig Ézsaú állt négyszáz fegyveres emberrel. Úgyszólván sem elõre, sem hátra nem tudott mozdulni. 

Mindentõl el volt vágva. Valósággal odakényszerült tehát Istenhez.

Úgy érezte, hogy egyedül kell maradnia. Éjszaka volt. Lelkében már derengett, hogy mi is következik s õ készen állt már az Istennel való nagy találkozásra.

Nappalaink zajában olyan nehezen halljuk meg Isten hangját. 

Aki fél a magánosságtól, soha nem tapasztalja majd meg a hívõ élet mélyebb igazságait. 

Hiszen még a szemünk is tisztábban és élesebben lát sokszor éjszaka, mint nappal. 

Az elcsendesedés percei vagy órái nélkül ellaposodik életünk. 

Amilyen áldásos lehet a másokkal való közösség, annyira nélkülözhetetlen a csendesség belsõ életünk számára. Ott, a Jabbók révénél a késõ éjszakai órákban Istennek komoly beszéde volt Jákóbbal. Szószerint és mélyebb értelemben is éjszaka volt. 

A lélek tusakodásának éjszakájából egy egész életre szóló áldás születhet meg a te számodra is.

A CÉLRATÖRŐ HIT❣️

"💞 Ötször vagy hatszor kellett volna lőnöd, akkor megverted volna a szíriabelieket  a megsemmisülésig. " (2 Királyok 13, 19)

Gyakran nagy hiba, hogy hitünkből hiányzik a buzgóság és a tettrekészség.
Igaz ugyan, hogy felülről megadatott a győzelem, de ennek kiaknázásában nem megyünk el végig, hanem félúton elakadunk. Nem semmisül meg teljesen az ellenség. 

- Miután Jóás király a győzelem nyilát kilőtte, Elizeus próféta azt parancsolta neki, hogy a megmaradt nyilakat lőjje a földbe. Ez itt az alapvető gondolat, hogy az ellenség már elterült, de teljesen ártalmatlanná kell még tenni.Jóás mindössze három nyilat lőtt a földbe s azután abbahagyta. Elizeus szent haragra gerjedt a király hanyagsága miatt. 

Milyen gyakran megismétlődik ez a lazaság! Izrael népének is kezébe adta Isten Kánaán népeit és Józsué vezetése alatt le is győzték azokat. De a lendületes kezdet után a nép abbahagyta a harcot.

Ahelyett, hogy felszámolta volna ezeket a népeket, hagyta, hogy maradványaik letelepedjenek, sőt szövetséget kötött velük.
Később ezek a kánaániták vesztükre lettek és bevonták Izraelt a maguk bálványimádó és romlott életmódjukba.
Milyen fontos tehát, hogy a nekünk ajándékozott győzelmet a végsőkig kiaknázzuk. 

Ha nem számoljuk fel az ellenséget, az később ismét felülkerekedik.
Ha ezzel vagy azzal a bűnünkkel továbbra is titkos kapcsolatban és szövetségben maradunk, hamarosan a rövidebbet húzzuk.
Szakadj el teljesen és ragaszkodj Krisztushoz! Anániás és Szafira is megtűrték még a kapzsiság maradványait szívükben és nem szolgáltatták ki maradéktalanul Krisztusnak.
Micsoda szörnyű következményei lettek ennek.
- Jakab apostol is erre szólít fel minket: "Vessetek el - még pontosabban: vessetek el maradéktalanul - minden undokságot és gonoszságot!" 

Nem tudjuk elég maradéktalanul felszámolni a bűnöket.
Pedig minden hanyagság a lelki életünkben előbb-utóbb megbosszulja magát.
Még gonoszabb helyzet is keletkezhet, mint előzőleg volt.
Igaza lesz ennek az ítéletes Igének:
"jobb lett volna rájuk nézve, ha meg sem ismerték volna az igazság útját, mint hogy azt megismerve, elpártoljanak a nekik adott szent parancsolattól."

A HIT ELŐRETEKINTÉSE❣️

"És monda Elizeus (Jóás királynak): végy kézívet és nyilakat, nyisd ki az ablakot és lőjj. És lőtt. Ekkor monda: az Úrnak győzedelmes nyila ez a szíriabeliek ellen." (2 Kir.13, 15-17)

Elizeus próféta halálos ágyán volt. Jóás király lement hozzá és arcra borulva sírva fakadt: atyánkat veszítjük el, olyan férfi távozik tőlünk, aki Izrael számára harciszekerekkel és lovagokkal ért fel.
- Egy hűséges imádkozó sokszor egy egész hadsereggel ér fel. 

Persze Jóás sokkal jobban ragaszkodott a próféta személyéhez, mint az Úrhoz magához. 

Isten emberét azonban a királynak ez a fájdalma nem befolyásolta. 

Nem hatódott meg tőle. Szívében szikrája sem volt az önszeretetnek és sajnálkozásnak. 

Izrael népének a sorsa foglalkoztatta őt, akiket akkoriban a szíriaiak erősen szorongattak. 

A haldokló Elizeus még egyszer lehetővé tette népe számára az ellenség felett való győzelmet.
Megparancsolta a királynak, hogy vegyen kézívet és nyilakat s miközben az Úrhoz fohászkodott, kezét a király kezére téve megparancsolta, hogy a kelet felé kinyitott ablakon keresztül lőjjön ki. 

Az a nyílvessző, mely áthasított a levegőn, az Úr győzelmének és üdvösségének a nyila volt.
A haldokló prófétának ebben a csendes órájában, ott, abban a kis szobában eldőlt a szír háború és győzelem kérdése.

Ugyanez történt a kereszten is, abban a pillanatban, mikor Jézus így kiáltott: "Elvégeztetett!" 

Ott akkor véglegesen eldőlt a győzelem kérdése, de senkinek még csak sejtelme sem volt róla.
A szíriaiak is, mielőtt még Izrael egyáltalán táborba szállt volna, már levert ellenség számba mentek.
Ugyenez történt Kánaán népeivel is, akik felett kimondatott a megsemmisítésükről szóló ítélet, mielőtt még Izrael népe Kánaánba benyomult volna. 

Gedeonnak ismételten azt mondja az Úr: "kezeidbe adom Midiánt".

Hinni annyit jelent, mint a Jézusban tökéletesen elvégzett üdvösséget, győzelmet gondolkodás nélkül elfogadni.
Némelyik ember így panaszkodik: rajtam úgy sem lehet segíteni, elveszett ember vagyok! 

Honnan jön az ilyen panasz? Hitetlenségbál. A győzelem számodra is már régen eldöntött kérdés.
Készen áll a segítség. Ha valóban szabadulni vágyol a bűn hatalmából, akkor tudd meg, hogy üdvösséged elvégezett tény! 

Tombolhat még az ellenség ellened, ahogy csak akar, már elveszítette a csatát.
A Megváltó önmagára vállalta azt a bűnt, amivel még téged vádolni próbál, bűneid láncait már széttépte. Higgy és a győzelem a tied!

TELJES GYŐZELEM JÉZUSBAN❣️

"💞Nincs tehát immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak. "
(Róma 8, 1)

Nem állnak többé kényszer alatt, akik Jézus Krisztusban vannak. Sem a bűn, sem pedig a Sátán, aki a bűn mögött áll, nem tarthat igényt többé rájuk. E két szövetséges, a bűn és a gonosz, nem tarthat minket többé leigázva és fogságban.
Aki hittel az Úrra tekint és hitben van, megoldást kapott erre a kínzó talányra: ki szabadít meg engem, nyomorult embert? Jézus Krisztusban eldőlt a csata sorsa. És mégis, mindezzel még a belső hasadtság nem nyert végleges elintézést.
Nem kerülünk egy csapásra a Római levél 8. fejezetének áldott talajára. 

Visszaesések és hanyatlások jönnek még.
A hitbeli látás elhomályosulhat. Régi életünk sötét hatalmai ismét uralomra juthatnak és máris elbukunk. Ilyenkor új bűnbánatra, az üdvösség újból való megragadására van szükség.
Az Isten törvénye, a lelki törvény még nem tudott egyszeriben mindent teljesen bevilágítani. 

A lélek életében még vannak fel nem derített részletek. 

Az ember azt hiszi, hogy már mindenen túljutott, öröméneket zeng, mert még nem ismeri fel a maga mindent átható romlottságát. 

Idő kell hozzá, míg lassan mindenre fény derül. Rájövünk, itt-ott még nincsenek rendben a dolgok, ettől vagy attól a bűntől még nem vagyok szabad. Új harc keletkezik s lehet, hogy csak hosszas ingadozás után tapasztalunk újabb győzelmeket Krisztusban. Bizonyos kedvenc bűnök még mindig gonosz játékot űznek velünk s a harag, türelmetlenség, meggondolatlan beszéd újra előfognak minket.
Ezzel ismét visszakerülünk a Róma 7-ben leírt állapotba.

Egyéb súlyos próbák is előjöhetnek, például a szenvedés. Igaz, hogy belső emberünk szerint elfogadjuk megnyugvással Isten akaratát, de mégsem tudunk könnyen beleilleszkedni abba. 

Itt is csak Jézusban arathatunk győzelmet.
Ez azonban nem megy rögtön. Gonosz szellemi erők vesznek körül és legyőznek minket. 

Kedvetlenség, ellenszenv vagy gyűlölet lesz úrrá felettünk.

 Ilyenkor elítéljük önmagunkat és legszívesebben kifutnánk Isten iskolájából.
- Az legyen a célunk, hogy a Róma 8-ban leírt állapotban maradiunk állandóan és teljesen s ne csak a bűnbocsánatnak örüljünk, hanem mindenekben győztesek is legyünk.
A cél az, hogy Jézusban járjunk és mindenben az ő Lelke vezessen minket a győzelmes életben.

JÉZUSBAN MEGSZELENTELŐDVE❣️

"💞Akik megszenteltettek a bennem való hit által." (Cselekedetek 26,18)

A "szent" jelző Isten gyermeke számára megtiszteltetés, jóllehet a világ csúfondároskodásra használja. 

A hitetlenek úgy gondolják, hogy a hívők csak szenteskednek s az egész csupán látszat náluk. 

Persze nincs betekintésük a kegyelem csodájába, mely a bűnöst szentté teszi.
A világ gyermekei nem nyugszanak, amíg valami hibát és gyengeséget fel nem fedeznek s azután úgy tekintik a hívőket, mint képmutatókat és szenteskedőket. 

Nem tudják, hogy minden őszinte megtért lélek alapjában véve megtisztult a bűntől és Istennek van szentelve. 

Az, hogy valaki megigazult és megszentelődött, ugyanazt fejezi ki. A megigazulás felől nézve a bűn vétek, hiba, adósság; a megszentelődés szempontjából pedig tisztátalanság és lényünk romlottsága. 

A megszentelődés tehát azt jelenti, hogy az ember megtisztulást nyer ennek a világnak a szennyétől és el van különítve Isten számára. Igazában csak Isten számára létezik, neki áll rendelkezésére és szolgálatára.
Isten végzi el megszenteltetésünket is, és éppen olyan egyszeriben, mint megigazulásunkat. 

Nem apránként igazulunk és szentelődünk meg, hanem egyszeriben, midőn hitben megragadjuk az Úr Jézus Krisztust. Isten ajándéka, hogy megigazultunk, viszont az már a mi feladatunk, hogy igazán éljük, amit hiszünk és az elnyert megigazulást belső és külső életünkben kifejezésre juttassuk. 

Ha megszentelődtünk, akkor már tudunk "szentül" élni. Persze ez sok ingadozás és törés közepette megy végbe. De azért mégis szentek vagyunk, akiket Jézus vére megtisztított és megszentelt minden tisztátalanságtól. Lényünk legmélyén már tiszták vagyunk Isten előtt. 

Ezért mondta Jézus tanítványainak utolsó együttlétük alkalmából: "Ti már tiszták vagytok."
Pedig még utána milyen sok hibát követtek el, sőt akkor hagyták őt cserben.
A megszentelődés, mint Isten cselekedete, egy pillanat alatt megy végbe, másrészt azonban egy egész életen át tart a megvalósulása. Mennyi csetlés-botláson, elsötétedésen át vezet az út.
A Jézus Krisztusban ajándékozott szentséget nem őrizzük eléggé gondosan, néha helyet adunk a bűnnek, ahelyett, hogy ellene állapánk. 

- Tehát nem bűntelenül, de mégis megigazulva, nem szeplő nélkül, de mégis Jézusban megszentelődve, a felszínen gyakran meghomályosodva, de a szív mélyén mégis tisztán - ez az Isten gyermekeinek a titka.

A MEGIGAZULÁS MÁSIK OLDALA❣️

,,💞(Isten) azt, aki bûnt nem ismert, bûnné tette érettünk hogy mi Isten igazsága legyünk õbenne.,,(2 Kor 5, 21)

A megigazulásnál nem csupán az történik, hogy Isten nekünk tulajdonítja Jézus Krisztus igazságát és engedelmességét, hanem bűnösökből valójában igazzá válunk - "hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne".

Tehát az Istentől eredő s ezért őelőtte mindenképpen érvényes igazság lényünk részévé válik. 

Úgy is mondhatnánk, hogy hit által mély, bensőséges, személyes viszonyba kerülünk az Úrral. 

Őbelé oltatunk és vele eggyé leszünk (Róm 6, 5).
Ezért mondja az Ige, hogy nemcsak általa, hanem őbenne válunk igazzá. Ő maga lesz a mi igazságunk (Jer 23, 6).
Ábrahám is magát az Urat ragadta meg hitben és ez számíttatott be neki igazságul.
Jézus Krisztusban, mint megfeszítettben és feltámadottban Isten olyan igazságot számít be nekünk, melyet csak az ő személyében nyerhetünk el.
Mindenki, aki igazán hisz őbenne, az valósággal mint valami új ruhát öltheti magára Jézus Krisztust (Róma 13, 14).
Mikor Jézus Krisztussal hit által ilyen életszövetségre lépünk, nem csupán felmentést kapunk a bűn büntetése alól, hanem tényleges szabadulást is a bűntől. Nincs teljesebb szabadulás annál, mint amit a halál idéz elő. Mindnyájan, akik Jézus Krisztusban hisznek, meghaltak a bűn számára.
Az óember Krisztussal együtt keresztre került, meg van feszítve, tehát egy teljes szakítás, elidegenülés következik be a bűnhöz és a világhoz való eddigi kapcsolatainkban.
Lehet ugyan, hogy a megkísértés óráiban a gonosz még ki tudja fejteni vonzóerejét, de utána rögtön jön a bűnbánat és a fájdalom. A megigazult ember szíve mélyén már elszakadt a bűntől. Nem fut már utána, mint addig.
A bűn ugyan még követi őt, de ő menekül előle. És ha elő is fogja valami bűn, védekezik, harcol ellene és minden vágya az, hogy úrrá legyen teljesen felette.
A megigazult ember nem tud többé zavartalanul vétkezni.
A megigazulás nem tehet senkit könnyelművé.
Pál apostol idejében voltak emberek, akik a kegyelemről való tanítását durván félremagyarázták.
Úgy gondolták, ha ilyen könnyen - "ingyen" - jutunk kegyelemhez, könnyen és nyugodtan vétkezhetünk tovább; annál több alkalmat adunk a kegyelem kibontakozására.
Pál ezt a feltételezést megdöbbenve utasítja vissza: "Hogyan? Tovább éljünk a bűnben, miután meghaltunk a számára?" - Jézusban már holtak vagyunk a bűnnek és Istennek élünk.

A BÜNÖS MEGIGAZOLÁSA❣️

"💞Megigazulnak ingyen az ő kegyelméből. " (Róma 3, 24)

Isten ingyen, azaz érdem nélkül igazítja meg a bűnöst és istentelent, mintegy ajándékképpen, a Jézus Krisztusban való hit révén. Ez az evangéliumnak egyik legdrágább titka.
Mi mindent rejt magában a megigazulás?
Mindenekelőtt az adósság, vétek elengedését és a bűnök bocsánatát.
Isten a Jézus Krisztushoz ragaszkodó bűnös oldalára áll. Kegyelmébe és szeretetébe fogadja őt.
Eltépi az adósságlevelet és megkegyelmez a halálra méltó bűnösnek. 

De még ennél is több rejlik a megigazulásban. Isten nem csak igaznak nyilvánítja a bűnöst, hanem valójában azzá is teszi. Isten szavai mindig tettekké formálódnak át. 

Amikor így szól: "Legyen világosság!" - akkor máris ott a világosság. Így teszi a bűnöst is igazzá.
A megigazulás fogalma tehát két tényt rejt magában: igaznak nyilvánítanak valakit és igazzá is teszik. Amikor az Írás a hit által való megigazulásról beszél, azt mindig mind a két értelemben érti. 

De miképpen teszi Isten a bűnöst valóban igazzá? Belsőleg megújítja őt. 

Új érzületet ajándékoz neki. Nemcsak Isten kerül vele teljesen más viszonyba,tudniillik a kegyelem viszonyába,hanem maga a bűnös is másként viszonyul; teljesen más lelki helyzetbe kerül. 

Isten ugyanis a maga Lelkét ajándékozza neki s ezen keresztül újjászületését és megváltozását munkálja.

 Ha a bűnös előzőleg Isten ellensége volt, most Isten barátjává lett. Isten szerelme kitöltetik a szívébe. Magatartása alapvetően más lesz.
Aki Krisztusban van, új teremtmény az. Régi lénye eltűnik, a megigazulás révén itt van az új ember. Mindez megelevenedést, életre jutást is hoz magával.
A bűnös Krisztussal együtt él és életének súlypontja most már el van rejtve a mennyben. 

Ezért beszél az apostol "az élet megigazulásáról" (Róma 5, 18).
Azok, akik eddig a halál rabszolgái voltak, a megigazító kegyelem révén "uralkodnak az életben"

 (Róm 5, 17).
"Ha olyan törvény adatott volna - móndja az apostol -, amely képes megeleveníteni, valóban törvény által volna az igazság."
Tehát a megigazulás és az életre jutás egy és ugyanazon dolog. 

Egy másik helyen azt mondja az apostol: "mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége hiányában" (Róm 3, 23).
A dicsőség itt az élet teljességét jelenti és ellentéte a halál sötétségének. 

A bűnös tehát mindkettőt elnyeri: a bűnből való szabadulást s az új életet, ami azután egyre inkább kialakul és valósággá válik nála.