A HIT MINT KÉZ❣️

,,Az õ teljességébõl vettünk mindnyájan, mégpedig kegyelmet kegyelemre.,,
(János 1, 16)

A hit a szem, mely megpillantja Isten Fiának dicsõségét, de egyszersmind kéz is, mely az õ kegyelmének teljességébõl vesz. A hit tehát nem csupán a kegyelem szemlélése, hanem megragadása is. Kézként megragadja és magáévá teszi azt, amit Isten Jézus Krisztusban nekünk szánt. 

Miért habozol tehát? Azt gondolod, hogy túlságos elbizakodottság lenne azt a kegyelmet, hogy Isten gyermeke vagy, a magadévá tenned? 

Az Úr Jézus egyszer hangosan így kiáltott: „Aki szomjúhozik, jöjjön!" Miért kiáltotta bele ezt egy ünnepi tömegbe? Mert azt akarja, hogy a szegény, eltikkadt lelkek kegyelmet nyerjenek. 

Ezért nyugodtan elveheted azt, amire nézve õ parancsolja, hogy vedd el.

Mi mindnyájan vettünk - ezzel János önmagát is a többi hivõk közé sorolja. 

Pedig nagy különbségek voltak. Egy János, Jakab, Péter, András, Fülöp soha nem tévedtek gonosz utakra. 

Kora ifjúságuktól fogva az isteni törvény oltalma alatt álltak s szívükben vágy volt Isten után. 

Így jutottak el Keresztelõ Jánoshoz, majd rajta keresztül Jézushoz. 

De ha a gonosz nem is tört fel szemmellátható módon életükbe, mégis szívük ugyanolyan romlott és önzõ szív volt, mint bárki másé. Éppen annyira szükségük volt kegyelemre, mint a cégéres bûnösöknek. 

De ott volt mellettük egy Máté. Õ viszont igen messze került Istentõl. 

A pénzvágy megragadta és indította õt, hogy császári adószedõ legyen. Lelkiismeretét sokszorosan beszennyezték a becstelenségek és mégsem volt túl rossz a Megváltónak. 

Az Úr õt is felvette tanítványainak legszorosabb körébe. 

Isten elõtt nincsenek különbségek, „mert mindnyájan vétkeztek", így mindnyáluknak szükségük van a kegyelemre. Ez mindenki számára elegendõ. Minél inkább kinyújtja az ember a kezét a kegyelem után, annál több kegyelemre talál. Kimeríthetetlenül tör elõ a kegyelem forrása. 

Soha nem dugul el. „Istennek folyója tele van vizekkel" (Zsolt 65, 10).

Mindnyájan vettük a kegyelmet, ez azt jelenti, hogy Isten könyörült rajtunk és békességünk van. Nevünk beíratott az élet könyvébe. János szíve tele van örömmel a vett kegyelemért. 

Vajon mi eljutottunk-e már a kegyelemnek erre a birtokbavételére? 

Nyújtsd ki a kezedet, hogy megragadhasd a valóban nekünk nyújtott kegyelmet és együtt kiálthassuk: Isten gyermekei vagyunk!

JÉZUS DICSŐSÉGÉT LÁTNI❣️

"💞És láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. " (János 1, 14)

Jézusé az Isten dicsősége. Csak általa részesülhet az ember kegyelemben, amit kizárólag Isten ajándékozhat.
Már az is nagy dolog, hogy Isten létrehívta a világmindenséget, de még sokkal nagyobb dolog az, hogy az oly mélyre süllyedt teremtményeit ismét felemeli, megigazítja és megkegyelmez nekik. 

Az is isteni kiváltság, hogy csodákat cselekszik: De a legnagyobb csoda a kegyelem és a bűnbocsánat. Mindnyájan kegyelemre szorulunk, kicsinyek és nagyok, szegények és gazdagok. Ezt a kegyelmet az Atyától az Egyszülött Fiú révén nyerjük el.
A kegyelem mellett az igazság is isteni tulajdonság.
A Biblia igazság szava, más szóval hűséget, feltétlen megbízhatóságot is jelent. Isten olyan, mint egy kőszikla.
Az ember feltétlenül rátámaszkodhat, csakúgy mint Jézusra, az Egyszülött Fiúra. Ő a maga személyében "kegyelem és igazság". Ő az "Ámen".
Soha nem csap be.
Az emberek hazudhatnak, nem bízhatunk mindig bennük.
De az Úr Jézusban nem ér minket csalódás. Megtartja azt, amit megígért. Mindazok, akik ismerik őt, erről tesznek bizonyságot: "Amit tőle hallottam, mind igaz, beteljesült." Hányszor bízunk meg vezetőkben, akik csak félrevezetők, mocsárba visznek minket és otthagynak. 

Az Úr Jézus azonban kiemel minket azokból a mélységekből, ahol pusztulás várna ránk. 

"Teljes kegyelemmel és igazsággal."
Nagy dolog az, ha mi is elmondhatjuk, hogy "láttuk az ő dicsőségét".
Természet szerint mindnyájan vakok vagyunk Isten dicsőségének a meglátására, de amikor szemünk előtt felragyog Isten Fiának a dicsősége, árnyék borul a világra és annak ragyogására. A talmi csillogás nem téveszt meg többé. Azonban ami igen sokszor megakadályozza az embert abban, hogy Jézus dicsőségét meglássa, az az öndicsőségünk. Saját magunkat olyan szépnek és elragadónak látjuk, hogy szinte beleszeretünk önmagunkba és az énünk tölt el minket.

Csak amikor felismerjük saját lényünk utálatos voltát, ragyog fel előttünk Isten Fiának dicsősége. Ő világít rá azután a magunk gonosz lényének sötét hátterére. 

De mindaddig, amíg önmagunkban tetszelgünk, a Megváltó nem vonz minket. Valamikor egy hívő ember ezzel zárta le utolsó írását: "nem tetszem önmagamnak". 

Másoknak pedig nagyon tetszett, mert úgy látták, hogy Jézus Krisztus képe rajzolódik ki benne.

A KEGYELEM KAPUJA❣️

"💞Íme nyitott ajtót adtam eléd. " (Jelenések 3,8.)

Az Úr Jézus azt mondja magáról, hogy nála van a Dávid kulcsa.
Amit ő kinyit, senki be nem zárja és amit bezár, senki ki nem nyitja.
Csak az Újtestamentum alapján érthetjük meg ezt a kifejezést.
A király után legnagyobb méltósága a királyi ház miniszterének volt. 

Nála volt a "Dávid házának kulcsa", azaz felügyelt a királyi palotára és kézben tartotta az uralkodó háztartásának ügyeit. Hozzá fordultak mindazok, akik bebocsátást kértek a királyhoz. 

Ézsaiás próféta korában egy bizonyos Sebna töltötte be ezt a tisztet. 

Ő azonban a saját becsvágya kielégítésére használta fel méltóságát, ezért az ő helyébe másvalaki került, egy Eljákim nevezetű ember, aki viszont atyai érzülettel viseltetett a nép iránt.
Isten háza felett az Úr Jézus ügyel fel. Az lép be oda, akinek ő ajtót nyit. 

Nincsenek kegyeltjei és nem használja fel méltóságát saját érdekében.

Igazságosan jár el s mindenkinek kinyitja Isten házának ajtaját, aki őszinte bűnbánattal közeledik és vágyakozik a kegyelem után.
- A nyitott ajtó Isten házán valami minden mást felülmúló drága dolog. 

Annak, aki előtt feltárul, ki szabad jönnie végre vétkei börtönéből, hogy odajáruljon a kegyelem királyi trónjához.

Minden gondját, terhét lerakhatja e királyi szék előtt és kérései meghallgatásra találnak.

Ezen az ajtón keresztül mennyei levegő árad be életünkbe. 

Vele szemben a föld fojtogató levegője alig enged lélegzethez. 

Mit segít rajtunk, ha minden emberi ajtó nyitva is áll előttünk, de a menny ajtaja zárva!
És mi árt nekünk, ha az emberi ajtók becsukódnak, de ezzel szemben a kegyelem kapuja kinyílik?
Akinek az Úr kinyitja ezt a kaput, az előtt sok emberi ajtó bezárul. 

Ezt a veszteséget azonban könnyen elfelejti az ember, hiszen a kegyelem kapuja mellett egyéb olyan testvéri ajtók is megnyílnak, melyek többet érnek minden világi díszkapunál.

Ilyen nyitott ajtót adott Jézus a filadelfiai gyülekezet elé is. Vigasztalás volt ez nekik a tusakodások között, melyeket el kellett szenvedniök.  Eléd is ad majd nyitott kaput, ha szíved odavisz és békesség után vágyódsz. 

De azután használjuk is ezt a nyitott kaput! 

Jézus azt mondja neked is: "eléd adtam".
Csak azután lépjünk is be rajta és "járuljunk bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmat nyerjünk" (Zsid 4, 16). 

Ne álljunk meg töprengve és kételkedve az ajtó előtt. 

Nekünk magunknak kell belépni rajta.

JÉZUS KITÁRT KARJA VÁR❣️

"💞Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én nyugodalmat adok nektek. " (Máté 11, 28)

A megfáradt és megterhelt emberek pontos ellentétei az életet könnyen vevő, életvidám embereknek, akik nem sokat törődnek az örökkévalósággal. Az előbbiek azok, akiknek szíve súlyos gondolatokkal telik meg s aggódva teszik fel a kérdést: "Mi lesz velem az örökkévalóságban?
Hogyan állok meg majd Isten előtt?" Ezek az emberek azok, akik komolyan fáradoznak, hogy Istenhez közelebb kerüljenek, akik felvették a harcot bűneikkel, de mégsem jutnak célhoz.

Akarják ugyan a jót, de annak véghezvitelét nem találják.
A bűntudat egyre jobban elmélyül bennük és vétkük, mulasztásuk teherként nehezedik lelkiismeretükre.
Nem látják, hogyan lehetne továbbjutni és mi lesz mindennek a vége. - Ezekhez szól Jézus hívása: Jöjjetek hozzám! Ezek értik meg őt, ezeknek van szükségük Szabadítóra.

A Megváltó velük tud valamit kezdeni. Mintha csak elő lennének készítve az ő szavára. 

Parancsként hangzanak ezek a szavak: "ide hozzám!" Jézus magánál akarja őket tartani és engedetlenség részükről, ha távolmaradnak.

Jézus kitárja karját feléjük. Ég a szíve azért, hogy megelevenítse, élettel töltse el őket, megszabadítsa őket a bűntől és zaklatott lelküknek nyugalmat adjon. Leveszi róluk a bűn terhét, ami minden más tehernél jobban nyom és a megbocsátás vigasztalását nyújtja. 

Nyilvánvalóvá teszi a lélek előtt az Atyát, amidőn Isten szeretetét megtapasztaltatja vele és lebontja a válaszfalat, mely Istentől elválasztotta.

Jézus szeretettel és együttérzéssel telt szívéből jön ez a hívás. 

Az Úr tudja, hogy mindazokat, akik ezt a kegyelmi hívást elutasítják, szörnyű ítélet várja majd; ezért mondja: ne haladj tovább a romlás felé! 

Szíve tele van hálaadással, hogy az Atya őbenne, a Fiúban az egész elveszett emberiség számára megnyitotta a kegyelem útját.

Most már mindenki járhat ezen az úton. 

At Atya mindent Jézus kezébe helyezett, nem csupán a világ teremtését, fenntartását vagy végső megítélését, hanem a világ megváltását is. Ezért őhozzá jöjj! 

Csak Jézus hozhat ki a bűn éjszakájából s vihet be az Atyával való közösségbe, az örök életre.

De nehogy azt gondold, hogy előbb jobbá kell lenned.
Nem, jöjj úgy, amint vagy. Majd ő új teremtéssé formál.
Ami kínoz téged, azt elveszi. Jöjj hozzá és megnyugszol.
A bűn igája széttörik. Jöjj, ahogy vagy, jöjj még ma!

 

A HITRE VEZETŐ BIZTOS ÚT❣️

,,💞Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti a tanítás felől, vajon Istentől van-e vagy én magamtól szólok." (János 7, 17)

Hogyan jut el az ember a hit nagy élményére?
Valami szerencsés véletlen folytán vagy egy felülről jövő és nem várt ajándék révén jut valaki hitre?
Milyen gyakran halljuk ezt: "Igazán csak irigyelni lehet a kegyes embereket hitükért."
Nemrégiben ezt mondta valaki nekem: "Mindeddig még nem tudtam megragadni a megváltás lényegét."
Mire azt válaszoltam: "Mielőtt megragadhatná azt, kell, hogy az ragadja meg önt!"

 - Az Úr itt egy "megismerésről" beszél. Ennek az a lényege, hogy az igazság valami különös erővel megragad és fogva tart minket. Az Ige más szóval ezt hitnek nevezi. "Ó, bárcsak én is tudnék hinni!"
Az Úr Jézus rámutatott egy útra, amelyen minden bizonnyal hitre juthatunk.
"Aki akarja" - ami azt foglalja magában, hogy Isten akaratát akarja cselekedni -, az majd megismeri, hogy vajon Jézus-e az Istentől küldött Szabadító, vagy sem.
Péter is ezen az úton jutott hitbizonyosságra.
Teljes komolysággal akarta azt; így lett Keresztelő János tanítványa, majd Jézust követve haladt tovább az Isten akarata megismerésének útján.
Te is kíséreld meg egyszer komolyan, hogy életedet Isten gondolatai és parancsai alapján rendezed be s egészen biztosan felismered majd, hogy csak egyedül Jézus tudja megadni neked azt, amit addig a magad erőfeszítései révén hiába igyekeztél elérni.
Csak egyszer értsd meg Isten akaratát a maga teljességében és mélységében!
Csak egyszer szánd rá magad, hogy a harag és az irigység gonosz indulatait kiszakítod szívedből, csak egyszer próbáld meg, hogy úgy szeresd felebarátodat, mint magadat és próbáld meg letaszítani énedet a trónról.
Rájössz, hogy a magad erejéből soha sem viszed ezt végbe! Egyre inkább csak csődbe kerülsz önmagadra nézve.
A bűntudat fokozódik és tehetetlenséged tudata egyre jobban erősödik. 

Egyszer valaki, aki ezt komolyan megpróbálta - Luther Márton -, ezt a vallomást tette: "mindig mélyebbre süllyedtem a bűnbe, mind kevesebb jót láttam magamban s mind jobban foglyul ejtett a bűn".
- De így jutsz egyre közelebb a bűnösök Megváltójához, így leszel képes befogadni a kereszt üzenetét.
És Isten nyilvánvalóvá teszi előtted Fiát, mint aki egyedül segíthet téged életre és szabadságra, békességre és örömre. Hitbizonyossággá válik benned: csak ő és senki más!

A HIT KOCKÁZATA❣️

,,💞Péter így szólt: Uram, parancsolj, hogy odamehessek hozzád a vízen. 

Õ pedig szólt: jöjj!,, (Máté 14, 28-29)

Jézus útja szakadatlanul a hit útja volt. De a mi utunk is - Jézushoz vagy Jézussal - mindig a hit útja, azaz állandó kockázat. Ilyen kockázat volt Péter tengeren járása is. 

Jézus ezzel nem Péter kíváncsiságát akarta kielégíteni vagy önelégültségét táplálni. 

Azt akarta minden idõkre leszögezni, hogy a hozzávezetõ vagy a vele járt út minden, csak nem könnyû. Csak a világ szerint való okosság gondol ki magának egy széles utat, amit saját természetes értelme világít meg. 

A hit útja viszont a természeti embernek mindig bolondság. 

Mindaz, ami ellentétes a megszokott emberi tapasztalatokkal, lehetetlen elõtte. 

Az ilyen ember nem hisz és nem is meri az Urat arra kérni: „Parancsolj, hogy hozzád mehessek!" 

Csak azon a széles úton, melyen az emberek sokasága jár, Iát magának szilárd talajt. 

Ott látszólag minden rendben van és nem lehet kétség a sikert illetõen. 

Milyen gyakran jutottak már emberek ingoványra, jóllehet mindent olyan okosan kiterveltek! 

És milyen sokan majd csak odaát ébrednek annak a tudatára, hogy eltévesztették a helyes utat és a kárhozatba jutottak.

A Jézushoz vezetõ út s a vele járt út nem hat csábítótag. 

Nem ígér megbecsülést vagy elõnyöket, sõt csak megvetést és gyalázatot. 

Pusztán és sötétségen vezet át, miközben mások napsütötte, széles utakon mennek tovább.

 „Úgysem szabadulok meg már soha régi énemtõl, megrögzött utaimtól" - monda egy hang belül, 

mert csak a láthatókkal számol. 

Jézus azonban azt monda: „Jöjj!" - Õ az, aki vágyat ébresztett lelkedben s ezen keresztül hív magához. 

Építs bátran és bizalommal arra, amit õ mond! 

Õ erõsebb, mint körülményeid és mindazok a nehézségek, melyek veled szemben tornyosulnak. Erõsebb azoknál a sötét hatalmaknál is, melyek nem akarnak elengedni téged. 

Kérd az Urat hittel: „Parancsolj, hogy odamehessek hozzád a vízen!" 

És ne nézz közben magadra és bûneidre! Ne nézd a nehézségek tengerét sem, vagy a sátáni ellenállás viharát. 

Csak az Úrra tekints és hittel figyeli a szavára: „Jöjj!" 

- Azután lépj a kegyelem vizére és járj a hullámokon, magad mögött hagyva a régi megszokások, üres elõítéletek és kételyek hajóját!

KEGYELEM A MEGTŐRT BŰNÖSNEK❣️

,,💞A vámszedõ pedig távol állva, még a tekintetét sem akarta az égre emelni, hanem verte a mellét és így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bûnösnek!,, (Lukács 18, 13)

Távol állt. Érezte, hogy tulajdonképpen semmi joga sem volt ahhoz, hogy belépjen erre a szent helyre. Méltatlannak tartotta magát ahhoz is, hogy ott idõzzék. Érezte Istentõl való távolságát és az elválasztó falat. Szégyenében lesütött szemekkel állt Isten elõtt. Lelki szemei elõtt lebegett egész bemocskolt élete. 

A magában való bizakodásnak még csak a nyoma sem volt benne. 

Mellét verte, azaz nem tartotta magát jónak, csak ütésekre méltónak. 

Az önigazult ember valósággal szerelmes önmagába, gyengéden bánik önmagával és azt akarja, hogy mások is simogassák. 

A vámszedõ mellét verte, melyben ott dobogott gonosz szíve, minden nyomorúság forrása. 

„Szíveteket szaggassátok meg!" - kiáltja nekünk Jóel próféta (2, 13). 

A farizeus imája könnyedén pereg ajkairól. 

A vámszedõ csak hallgatagon áll ott, hosszú ideig, míg sóhaj szakad ki belõle. 

Nem tér könnyen napirendre a bûnei felett a megszokott módon: „hiszen mindnyájan bûnösök vagyunk, mindenki követ el hibákat". Csak magát látja bûnösnek, akinek kegyelemre van szüksége, különben elvész.

Mindaddig, míg valaki töretlenül bízik önmagában, nincs szüksége semmiféle kegyelemre. 

Ha azután az önigazság épülete itt-ott megrepedezik vagy inogni kezd, akkor esetleg szükségünk van még a kegyelemre is. De amikor az ember teljesen összetört, akkor csak a kegyelem az, amire szüksége van. Mindaz, aki összetörve és megalázkodva jön a kegyelem királyi székéhez, nem kap visszautasítást. „Megigazulva ment alá az õ házához." A bûn terhe lekerült róla. Isten kegyelmet nyert gyermekeinek a méltóságára emelkedett. Mert mindaz, aki megalázza magát, felmagasztaltatik.

„Aláment az õ házához" -, de még az a ház is, amit elõzõleg otthagyott, most egészen más lett. 

Isten békéjét vitte oda magával és háza népe is megtapasztalhatta, hogy egy Istentõl megáldott és belsõleg boldog ember tért vissza. Tele lett napfénnyel a ház. 

A farizeus azonban úgy hagyta el a templomot, ahogy odament. 

Nála semmi sem változott meg. - Sokan maradnak minden imádságuk, igeolvasásuk vagy hallgatásuk ellenére is ugyanazok a régi, töretlen, alázat nélküli emberek, akikben Isten nem gyönyörködik. 

Aki porig alázza magát, azt Isten szeretettel a szívére vonja.