BŰNISMERET A TÖRVÉNY ÁLTAL❣️

,,Én pedig egykor törvény nélkül éltem. De a parancsolat eljöttével életre kelt a bûn, én pedig meghaltam.,, (Róma 7, 9-10)

Az apostol három állapotot különböztet meg: törvény nélkül, törvény alatt, törvényben.

 „Én pedig egykor törvény nélkül éltem."

 Ezzel az apostol nem gyermekkorának idejére gondol, hanem életének arra a korszakára, amikor az isteni akarat, a szent Isten követelményei a maguk mélységében még nem értek el a tudatáig. 

Így van ez a legtöbb emberrel. Ismerik ugyan Isten parancsait, még hiszik is, hogy eleget tudnak azoknak tenni, mivel kifejezetten nem vétenek annak betûi ellen.

A törvény betûi szempontjából Pál feddhetetlen volt (Fil 3, 6). 

Így vannak sokan a keresztyén tanítással is. Értelmükkel felfogják azt, de belsõ tartalma elõl szívük zárva marad. 

Csak akkor vált a bûn élõvé és égetõvé Pál számára, amikor belsõleg felfogta a törvény értelmét. Elõzõleg teljesen érintetlen maradt a szíve ebben a tekintetben. 

De késõbb különösen egy parancs nehezedett súlyosan a szívére: még csak ne is kívánd! 

Addig nem is gondolt a törvénynek erre az oldalára. Úgy gondolta, hogy „mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva". 

A bûnrõl mint cselekedetrõl gondolkodott. A szívbõl származó gonosz gondolatokat és vágyakat a maguk szörnyûségében nem látta meg. 

Milyen sokan vigasztalják magukat azzal: „hiszen én semmi rosszat nem cselekszem! 

Ez azt jelenti, hogy nem ismerik a bûnt a maga mélységében, nem értik meg, hogy „belülrõl, az ember szívébõl származnak a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések..." (Márk 7, 21-22). A lelkiismeret akkor ébred fel, amikor így ismeri fel a törvény lényegét. 

Most lesz az ember igazán bûnössé. Elõzõleg a bûn halott volt. Jelen van ugyan a lélekben, de úgy, mint a test belsejében meghúzódó betegség-csíra, melyet csak egy bizonyos gyógyszer hoz elõ. 

Amint az ember szívében megértette az isteni törvényt - a rejtett gonosz napvilágra kerül. 

Az önigazult ember, akinél hiányzik a voltaképpeni bûnismeret, még élvezi az életet és jól is érzi magát. De élete csak látszatélet. Mihelyt a bûn életre kel, egy haldoklási folyamat indul meg. 

A gondatlan életnek és az önigazultságból származó biztonságérzetnek vége. 

A bûn szörnyû hatalma most lesz igazán világossá az ember elõtt. 

Ha be tudná tartani a törvényt, ez életet jelentene a számára, de mivel nem tudja, az kiszolgáltatja õt a halálnak.

EGY DOLGON FORDUL MEG MINDEN❣️

"💞 Egy a szükséges. " (Lukács 10, 42)

Látszólag sok minden szükséges ebben az életben, de alapjában véve valóságban és feltétlenül csak egy dolog: hogy Jézus Krisztust megnyerjük és megtartsuk.

Nyilvánvalóan igen fontos, hogy egészséges legyen az ember, tudjon dolgozni és megkeresse mindennapi kenyerét, de időközönként még arra is szüksége lehet, hogy Isten egy betegséggel csendet parancsoljon rá, amiben ideje van önmaga felett elgondolkozni és az üdvösség dolgában elmélyedni. 

A halál előtt pedig csak egyetlenegy fontos dolog van: az igazi, töredelmes bűnbánat.
Az élet nagyon drága dolog, mégsem feltétlenül szükséges, hogy ezen a földön nagyon hosszú ideig éljünk.

 
Az azonban nagyon lényeges, hogy elnyerjük itt az örök életet. - Márta sok mindenben foglalatoskodott.
Tele volt a két keze munkával, de valamit elmulasztott, ami szükséges lett volna. 

Amikor Jézus beszélt, neki arra figyelni kellett volna. Azt hitte, hogy Jézusnak szolgál és nem vette észre, hogy Jézus akar neki szolgálni.

 
Milyen sokan merülnek el például buzgó lelki munkában annyira, hogy szinte nincs idejük a csendre.
Nem látja őket az ember Jézus lábalnál ülni, mint Máriát, hogy az Ige igazán elmélyüljön bennük és maradéktalanul hasson. Milyen sokan vannak, akik nagy port vernek fel, de munkájuknak semmi maradandó gyümölcse nincs. Önmagukat és másokat megfosztanak a nyugalomtól, idegeskednek, de semmi olyan dolgot nem alkotnak, ami az örökkévalóság felé mutatna.
Keresztyén tevékenységük nem sok örömet jelent Jézusnak. Kénytelen figyelmeztetőleg ránk szólni, mint egykor Bethániában: "Márta, Márta, sok mindenért aggodalmaskodol és töröd magadat!" 

Csak a lényeget nem látod meg.

 
Ott vagy az élet forrása közelében és nincs hasznod belőle.
Egy a szükséges! Aki ezt megragadja, annak egységes, egyöntetű élete lesz. 

Aki azonban sokfelé szétszórja figyelmét, maga is szétszórt és hasadt ember lesz.
Az egy szükségesben benne van minden. Ha ez birtokodban van, akkor semmi nem hiányzik, mégha talán földi dologban nélkülözöd is a sokszínűséget és változatosságot.
Az egy szükségesnek kell alárendelnünk mindent, legyenek azok világi javak vagy ismeretek.
Az egy nélkül a sok minden semmit sem ér.
Mária ezt a "jó részt" választotta és ennél okosabb, vagy jobb választás ma sem lehet.

A DÖNTŐ LÉPÉS❣️

"💞Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; valaki meghallja az én szómat és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok és ő énvelem. " (Jelenések 3, 20)

Ennél csodálatosabban nem lehetne leírni a megtérés lényegét. Eszerint a megtérés abból áll, hogy az ember kinyitja szívének ajtaját. Ő ott áll az ajtó előtt.
Gyakran nem is látjuk, hogy milyen közel van.
Ezért mondja: "Íme" azaz lásd, figyeld meg jól. Ő áll és vár; mintha neki lenne szüksége ránk, holott mi vagyunk teljesen reá utalva. Válaszfal van a lélek és Jézus között, mert a bűn elválaszt tőle mindaddig, amíg alázatosan meg nem valljuk azt. - Isten Fia türelmesen vár, míg az ember kinyitja az ajtót. Ismételten kopog.
A szíveken és lelkiismereteken történő kopogtatása az Ige által megy végbe. 

Az ember sokáig nem veszi tudomásul ezt. Egyéb hangok elnyomják és túlharsogják Jézus hangját és szívesen be is tapasztja az ember a fülét és nem is akarja hallani azt. 

Ekkor Jézus egyéb fenyítéseken és megaláztatásokon keresztül is folytatja a kopogtatást.
"Ha valaki meghallja az én szómat." Az igehirdetők szavát csak halljuk, de Jézus szavát nem. 

És amikor súlyos sorscsapások által beszél hozzánk, gyakran nem ismerjük fel a minket ért események értelmét és célját.
Keressük szorgalmasan a csendességet! Zajban sohasem hallja meg az ember a jézusi szót. 

Aki azonban megérti és találva érzi magát, elgondolkozik rajta és térdre borul.
A Megváltó kopogtatására a válasz mindig a lelkiismeret megszólalása. 

- Most következik a fődolog a megtérésnél, az ugyanis, hogy megnyitjuk az ajtót Jézus előtt, illetve eltávolítjuk útjából az akadályokat. Magadnak kell megnyitnod az ajtót, mert a Megváltó soha nem nyitja meg azt erőszakkal. EI kell jutnod eddig: Jézust akarom minden áron. 

Kerüljön bármibe, csak szabad legyen az út előtte! Amint szabaddá válik az út, rögtön betér. 

Nem ő az, aki nehezen nyerhető meg, hanem mindig mi. Amikor aztán betér, felüdülést hoz.
"Vele vacsorálok." Itt nem az úrvacsoráról van szó, hanem arról, ahogyan Jézus táplálja a lelket élettel és megelégíti.
Addig ugyanis a lélek csak senyved. Jézus maga az élet kenyere és itala. 

Először ő az, aki felüdít minket, de azután ő is akar valamit tőlünk. 

Ha egy lélek megnyitja magát előtte, akkor az ő Lelke is "megelégszik", lásd Ézs 53, 11 versét. 

Valóban érdemes Jézussal találkozni.

A DÖNTÉS IDEJE❣️

"💞Válasszatok még ma, akit szolgáljatok. "(Józsué 24, 15)

Nagy fordulóponthoz értek az izraeliták, akikhez Józsué ezeket a szavakat intézte.
Odáig jutottak, hogy negyvenesztendei vándorlás és harc után végre letelepszenek.
Hitetlenségükkel és bűneikkel gyakran megszegték az Úrral való szövetséget.
Most eljött az ideje, hogy ezt a szövetséget megújítsák.

Mint ahogy az Úr ezt a népet szabadon és szeretetből választotta ki, így nekik is annyi jótétemény után önként, hálás szeretetből és örömmel kell az ő szolgálatába szegődniök.

A szövetség most szabad döntést jelent, de Józsué közli velük, hogy ő a maga részéről már választott.
Most rajtuk a sor. Józsué nem erőlteti rájuk Isten szolgálatát.  

Ellenkezőleg, nem hallgatja el előttük a nehézségeket. 

Isten nagyon komolyan veszi a dolgot különösen azokkal, akik őhozzá akarnak tartozni. 

Ezt jól meg kell gondolniok tehát.

Józsué a maga személyében már döntött: háznépével együtt az Urat akarja szolgálni.

Boldog az, akinek ilyen gyorsan megy a döntés! 

Ezt még soha senki nem bánta meg, sőt aki az Úrnak átadja magát, később csak sajnálja azt az időt, 

amit visszatartott tőle.
Mindnyájunk életében adódnak különös fordulópontok és alkalmak, amikor válaszút előtt állunk és el kell döntenünk, kinek akarunk szolgálni.
Azt a bizonyos "má"-t, amikor döntenünk kell, amikor Isten kegyelme közel jön hozzánk, 

nem ember rögzíti, hanem Isten; ezért nem a mi tetszésünkre van bízva, hogy akkor ragadjuk meg a kegyelmet, amikor akarjuk.
Vannak gonosz napok, melyeken a sötétségnek különösen nagy a hatalma, de vannak kegyelmi napok is, amikor az igazság ránehezedik szívünkre, amikor különös isteni erők lépnek működésbe.
Ekkor érvényes ez: "Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket!"

Veszélyes dolog a halogatás. Lehet, hogy az eljátszott kegyelmi idő visszatér ismét, de lehet, hogy soha. Mindenesetre legközelebb már nem könnyebb, hanem nehezebb lesz a döntés.
Gondolj tehát erre az üdvösséges "má"-ra.
A kegyelemnek is megvannak a maga határai és az ideje. Józsué azt mondja ugyanott (a 19. versben):
"Nem szolgálhattok az Úrnak!"
Nem vagyok képes rá, így kiált a lélek, amikor szeretne őszintén az Úrnak szolgálni és észreveszi, 

hogy nincs hozzá ereje.
Ha azonban őszinte alázat mondatja ezt velünk, akkor ez első lépés lehet arra, hogy mégiscsak képesek legyünk rá. Mert Jézus munkálja a véghezvitelt.

MINDVÉGIG ISTENFÉLELEMBEN❣️

"💞Az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön."(Zsoltár 103, 17)

Nem olyan embereknek szól a kegyelem, akik minden további nélkül napirendre térnek vétkeik felett. Csak azok részesülhetnek benne, akik a bűnt komolyan veszik. 

A bűneit könnyelműen vevő bűnös gyakran azzal vigasztalja magát, hogy a "jó Isten" úgyis könyörületes. 

Az ilyen ember szeret a vámszedő imádságára hivatkozni: "Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!" 

De Isten a maga kegyelmét csak azoknak kínálja fel, akik a bűn álmából felébredtek és a szent Isten jelenlétében tudják magukat.
Az ember a maga istentelensége következtében igen mélyre bukott. 

Amire feltétlenül szüksége van, az a Lélek által megvilágosított Ige, mely Isten világosságába állítja a szívet. Ekkor ugyanis a magabiztos bűnöst félelem és szorongás fogfa el. 

Eddig be nem ismert bűnei napfényre kerülnek. 

Vétkei többé nem "megbocsátható gyarlóságok", hanem iszonyatos vádlók. 

Az ilyen ember bocsánatért kiált. - Az istenfélelem tehát a kegyelem elfogadásának szükséges feltétele és előzménye, de egyszersmind a kegyelem gyümölcse, azaz következménye is.
Az ember rádöbben: nálad van a megbocsátás, "hogy féljenek téged".
Lehet-e nagyobb dolog a világon, mint a megkegyelmezett bűnös hálás szívéből jövő istenfélelem, azaz igazi gyermeki félelem Isten előtt?
Sokszor még hívő körökben sem veszik eléggé komolyan az istenfélelem gondolatát s azt az ótestamentumi kegyesség egyik fogalmának tartják csupán.
Elfeledkeznek arról, hogy a Zsidókhoz írt levél szerint Isten gyermekeinek életében a kegyesség félelemmel, azaz istenfélelemmel párosul (Zsid. 12, 28).
Sok ember csak lelki áradozásokban merül ki, de ugyanakkor nem látja meg az Isten jelenlétében való járás szükségességét, amikor az ember minden dologban csak őrá tekint és őt keresi. 

Sokszor még tapasztalt lelki emberek sem éreznek semmi félelmet Isten szent fensége előtt. 

A szeretet mellett szükség van istenfélelemre is, különben szeretetünk tiszteletlenséggé fajul. 

Isten féleleme az, ami valódi alázatosságban tarthat valakit.

Ezért mondja a hivőknek az apostol:
"Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez üdvösségteket!"
A bölcsesség azzal az istenfélelemmel kezdődik, amely visszariad a bűntől és azzal a félelemmel lesz teljessé, mely az Isten iránti szeretettel párosul.

EL A MAKACS ÖNFEJÜSÉGGEL❣️

"💞Az egyenetlenek simákká legyenek... " (Lukács 3, 5)

Az önfejű ember göröngyös utakon jár. Az Úr útjai mindig egyenesek és simák, nem botlunk meg rajtuk.
Egyszerű, világos utakon vezeti övéit.
Jézus azt mondja: "Ha valaki nappal jár, nem botlik meg."
Itt a nappal való járás az Isten akarata szerint való utat jelenti.
A tanítványok ugyanis le akarták beszélni Jézust arról, hogy Júdeába menjen, ahol nemrég meg akarták kövezni.
Jézus azonban nem engedi, hogy útját emberi szempontok szabják meg. 

Csak az Atya akaratát veszi figyelembe.
Jól tudja, hogy emberek egy pillanattal sem tudják megrövidíteni az Atya által megszabott munkáját.
Aki azonban éjszaka jár, aki saját sötét elképzeléseit követi, az megbotlik, "mert nincsen világossága" (Jn 11, 9-10).
A makacs, önfejű ember mindig saját tetszése szerint keresi a kivezető utakat s hamarosan fájdalmas akadályokba ütközik.
Végül is megbotlik, összeroskad.
Aki Isten akarata szerint megy az útján, kerülhet szintén szoros helyzetekbe és hegyek zárhatják el az útját.
De ilyenkor szabad kérnünk, hogy "minden hegy hordassék le" és ha valóban Isten útján járunk, egy láthatatlan, erős kéz el is végzi ezt.
Az akadályok ellenére célhoz jutunk s kiderül, hogy azok még javunkra is váltak.
Az önfejű ember azonban a legjelentéktelenebb dologban is elbukik. Ha nem elképzelései szerint történik minden, bármely kicsi, nem várt nehézség is azonnal kedvetlenséget, bosszúságot idéz elő nála.
Azt gondolja, hogy mindenkinek őhozzá kell igazodnia.
Csúnya veszekedések és heves összetűzések fordulnak elő. 

Panaszkodik, hogy mások milyen kibírhatatlanok s nem hajlandó elismerni, hogy elsősorban ő maga elviselhetetlen.
Megbotránkozik másokon és valófában ő botránkoztat meg másokat. Siránkozik, hogy valamiféle balsors üldözi őt és nem engedi, hogy boldog legyen, pedig kizárólag saját makacsságának köszönheti, hogy élete elromlik és tele lesz csalódással.
Nem egy esetben okoz súlyos idegbajt az a tény, hogy valakinek a makacs természetét ifjúságában nem fékezték meg s később önmaga sem adta azt halálba töredelmes bűnbánat által.
Ahhoz térhet be igazán Jézus, aki összeroskad e bűne alatt és őszintén elhatározza, hogy ezentúl csak felülről engedi magát vezettetni.
"Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?"
- kérdezte Saul a damaszkuszi úton, jelezve, hogy feladta saját elképzeléseit.
Ekkor jutott életében uralomra és első helyre a Jézus iránti szeretet.

EL A HAMISÁGGAL❣️

,,💞A görbe utak egyenesek legyenek... " (Lukács 3, 5)

 Görbe útjaink távol tartják tőlünk azt, aki maga az Igazság. 

Természettől fogva valamennyien hajlunk a hamisságra, mert minden bűn valamiféle hamissággal is párosul. 

Az ember mégsem akarja a maga gonoszságait az egész világ előtt nyilvánvalóvá tenni, így elrejtőzik és igyekszik jó színben feltűnni. Leplez, ködösít, kifogásokat alkalmaz és a feketére azt mondja, hogy fehér. 

De ezek a hazudozások, torzító mesterkedések egyre távolabb viszik az embert az üdvösségtől. 

Ha az ember valami jogtalanságot követ el, ezzel falat emel a maga lelke és Isten közé. 

Amikor azonban a maga vétkét nyíltan bevallja, Isten ezt a falat ledönti. 

De ha valaki mindig a saját igazát és a kifogásokat keresi, védekezik és mosakszik, akkor ebből a falból valóságos bástyát alkot. 

Gyermekeknél és fiataloknál különösen hamar kéznél van valami hazugság, ha valami hibát követnek el, de bensőleg még mindig nem olyan megátalkodott hazudozók, mint az idősebbek, ha nem járnak hitben. A színészkedés és alakoskodás annál mélyebben fészkeli be magát a szívbe, minél többet gyakorolják azt. 

Az ember szerepet játszik, másnak adja ki magát, mint ami és külsőleg olyan látszatot teremt maga körül, ami pontosan ellentéte annak, ami a bensejében van. Sok ember még kegyességet is színlel vagy legalábbis igyekszik hívő emberek közt a lehető legjobb benyomást tenni. 

Már magában véve az is hazugság, amikor valaki az előnyös vonásait mutogatja, de gyöngeségeiről és hibáiról hallgat. 

Egy fiatalember, akiben még meg volt az a nemes vonás, hogy iszonyodott az aljasságoktól, szeretett volna valami jót felmutatni. Isten ekkor úgy vezette, hogy összekerült néhány komoly keresztyén emberrel. Most egyszerre világossá vált előtte: te eddig csak a látszattal törődtél, egész lényed mesterkélt és hazug volt! - Ez a felismerés persze súlyos belső harcokba vitte. 

Végül is mindent, ami addigi életében nem volt rendben, őszintén elmondott és azok előtt, akik hozzá közel álltak, fenntartás nélkül beismerte bűneit. 

Ez a szeretetreméltó és a nemes dolgok iránt fogékony fiatalember a maga valóságos mivoltában akarta megmutatni önmagát, hogy többé ne értékeljék többre, mint amennyit valójában ért. 

S miután élete görbe dolgait egyenesbe hozta, Jézus betért hozzá. 

Soha nem tapasztalt örvendezés járta át és tekintetéből a Megváltó kegyelme ragyogott.