A TELJES ÉRZÉKETLENSÉG❣️

"💞Az útfélre hullottak pedig azok, akik hallják, azután eljön az ördög és kikapja az Igét a szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek. "-(Lukács 8, 12) 

A kemény útfélen a mag nem tudja életerejét kibontakoztatni. Éppígy vannak szívek is, melyekről Isten Igéje hatástalanul pattan le. Az útfél nem volt mindig ilyen kemény. 

Az idők folyamán taposták ilyenné. Az emberi szív is lassanként válik egyre keményebbé. 

A gyermek még olyan fogékonynak mutatkozik. Felfog dolgokat, hallgatja a Megváltóról való beszédet, elgondolkozik rajta és kérdezősködik. Lelkiismerete még nem vált keménnyé. 

Később sok egyéb benyomás éri, sötét és gonosz hatások is. 

Ez mind nyomot hagy benne. A lélek az Isten szavára egyre érzéketlenebbé válik. 

A külvilág benyomásai egyre nagyobb erővel ostromolják és a szív tárva előttük. 

Romlott és gonosz emberek részéről káros befolyások érik a fiatal lelkeket. 

Mennyire meggyötrik és tönkreteszik őket. 

Sok fiatal szív olyan, mint valami kert, amit vadállatok dúltak fel. 

Ó, bárcsak fallal tudnád körülvenni lelkedet, hogy ne tudjon oda minden behatolni, játszótérnek tekintve azt, ami Isten szántóföldje és veteményes kertje.

 - A belső érzéketlenség mégcsak fokozódik azáltal, hogy a lélek megkeményedik minden jó hatással szemben. 

A lelkiismeretet találatok érik, megmozdul, de az ember ismét elnémítja azt. 

Olykor világosan érezhető vonzás támad felfelé, de az ember ismét beleveti magát a hétköznapok hajszáiába vagy éppen a szórakozások árjába. 

A szív érzéketlenné válik, ha folytonosan csak olyan hatásokat kap, amelyek elvonják Istentől. 

Az ápolatlanul és gondozatlanul maradt mag hamarosan elhal. Az ember érzéketlenné és tompává válik. A lelkiismeret elfásul és az ember semmit nem tud felfogni többé. 

Bár hallja Isten Igéjét, de az nem hatol a mélyre. A gonosz elkapja azt és szabad kikapnia a szívből, miután maga az ember is gonoszul bánt a szent Igével. 

Az ember alkalmatlanná válik a hitre. "Isten kiszolgáltatta őket elvetemült gondolkodásra" - mondja Pál apostol (Róm 1, 28). 

Igazságérzetük megromlott, Isten és a világosság iránt való érzékük veszendőbe ment. Végül is nyíltan gúnyolják és tagadják mindazt, ami szent. 

Azok az emberek, akik e kemény útfélhez hasonlítanak, az Ige számára szinte elérhetetlenek.

De ha egyszer Isten ekéjével felszaggatja a kemény felületet, az Ige hatékony lehet még az ő életükben is.

AZ IGE HATALMA❣️

"💞A mag az Isten Igéje. "-(Lukács 8, 11) 

Az igazság keresése Isten Igéje nélkül csak bizonytalan tapogatózás. 

Milyen jelentéktelen egy gabonaszem és mégis milyen csodálatos erőt, az élet csíráját rejti magában. 

Vannak csendben működő erők. A növekedő fa is minden zaj nélkül tolja félre a legnehezebb köveket. 

Ez a képe Isten Igéjének is, a maga rejtett erőivel. Emberi szíveket változtat át úgy, ahogy arra a világ semmiféle erői nem képesek. És mint ahogy a mag sok esztendőn keresztül megőrzi csíraképességét, így Isten igéi is. Sokszor ott vannak mozdulatlanul a szívekben, míg bekövetkeznek azok a feltételek, amelyek között életre kelnek.

Az Isten és az ember között létrejött "új szövetség" elhozta az üdvösséget s az az Ige által lehet a mienk. Mária csendes szobácskájában angyal adta hírül azt és Mária hitt. Angyalok jelentették be születését, azután a pásztorok vitték tovább a hírt. Jézus maga is szó, azaz Ige útján hatott a szívekre. 

Apostolai ezt folytatták tovább. Így megy ez mindmáig. Az Ige a kegyelem nagy eszköze. 

De sajnos nem minden prédikációban lesz világossá Isten szava, Igéje. 

Csak az tud élő Igét hirdetni, akit Isten küld és Lelkével felruház. "Hogyan hirdessék az Igét, ha nem küldetnek?" (Róm 10, 15). - "Amint engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket" (Jn 20, 21) - mondotta Jézus a tanítványoknak, miután felruházta őket Lelkével. 

Az Ótestamentumban olvassuk, hogy Jeremiás idejében is volt sok prédikátor, de a legtöbben a saját nevükben szóltak. 

Prófétáknak, Isten szószólóinak mondták magukat, de nem voltak azok. 

Az Úrról beszéltek, de nem az Úr küldte őket.

A magvető maga Jézus. Tőle jön a mag, azaz az Ige. 

Mi a szavainkat éppúgy nem tudjuk Igévé tenni, mint ahogy gabonamagot sem tudnánk "gyártani". 

Az Ige mindig csak adatik nekünk és ha eszközként rendelkezésére bocsátjuk magunkat, akkor rajtunk keresztül megszólal. 

Ekkor teljesül be az, hogy "aki titeket hallgat, engem hallgat". 

Az ilyen Ige nem tér üresen vissza. Mindig talál szíveket, akiket áthat, foglyul ejt és bennük élővé válik. Az Ige teszi ezt és nem a mi ügyeskedéseink és módszereink. 

Akinek megadatott Isten Igéje, az hirdesse azt! 

Lesznek persze olyanok, akik elhárítják, de másokat éppen ez ragad meg úgy, mint semmi más ezen a világon. 

És akit az Ige ragad meg, az meg is marad. Az élő Isten Igéje nagy dolgokat cselekszik.

EGY ELSZALASZTOTT ALKALOM❣️

"De mikor az igazságról, az önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett [Pál] beszélni, Félix megrémülve ezt mondta: Most menj el, de mikor alkalmam lesz, magamhoz hívatlak.,, (Cselekedetek 24, 25)

Félix helytartó azt remélte, hogy érdekes magyarázatokat hall majd arról a különös hitről, melyet Pál képviselt. De a dolgok másként alakultak. 

Az Ige őt is eltalálta.

Pál az igazságról beszélt; Félix pedig a császárnak igazságtalan képviselője volt. 

Pál a tiszta, önmegtartóztató életről beszélt neki, Félixnek pedig ezen a ponton súlyos bűnei voltak. Végül pedig arról az eljövendő ítéletről volt szó, mely a föld hatalmasait is utoléri. 

A helytartónak igen melege lett. Lelkiismeretében találva érezte magát. 

Ez egyébként jó jel, ha az ember még megdöbben. 

Azt mutatja, hogy még nem keményedett meg egészen. 

Druzilláról viszont, Félix feleségéről nem olvassuk, hogy megrémült volna. 

Kemény és érzéketlen maradt, noha zsidó származása révén ismerte Isten törvényét. 

Félix - Pál révén - életében először került szembe az igazsággal. 

A kegyelem órája ez az ő számára. 

Isten még ezt a mélyre süllyedt embert is meg akarja menteni. 

Az a rémület, amely őt meglepi, elindulás lehetne az üdvösség felé. 

Csak engednie kellett volna, hogy az igazság tövise hasson és fejet kellett volna hajtania a kárhoztató ítélet előtt. 

Akkor Pál a hitben való szabadulás útját is megmutathatta volna neki Jézus Krisztusban. 

Félix azonban gyorsan félbeszakította a beszélgetést, elhalasztva a döntést. 

A megtérés kérdésében azonban minden halasztás egyben jóvátehetetlen mulasztás.

Félixnek ma is sok követője van. Emberek hatásokat kapnak, de elhessegetik azokat. "Ma még nem! Először hadd élvezzem ki ifjúságomat, hadd szerezzem meg ezt vagy azt." 

Ahelyett, hogy megragadnánk az alkalmakat, elmulasztjuk azokat. 

- Félix intő példa marad minden időkben. 

Nem kelt ő ki hevesen az igazság ellen, de nem is engedte azt közel magához. 

Mindenféle meggondolásai és kifogásai voltak. 

De nem is volt könnyű Félixnek, hogy keresztyén legyen. Istennél azonban minden lehetséges és a Jézusban való hit minden akadályon áttör. 

A meg nem tért ember a keresztyénségben mindig valami megvalósíthatatlant Iát.

 - Milyen sok emberhez lép oda Jézus legalább egyszer életükben, de hagyják őt továbbmenni.

Az Ő személyes hatalmának lenyűgöző fensége

"Krisztus szeretete szorongat minket" (2Kor 5,14)

Pál elmondja, mennyire legyőzte, lenyűgözte, szinte satuba szorította Krisztus szeretete. 

Kevesen tudják, mit jelent, ha Isten szeretete megragad valakit. Minket inkább csak saját megtapasztalásaink kényszere tart fogva. Pált egyedül az az isteni szeretet ragadta meg, úgy hogy nem is volt semmi más az ő látóhatárán: "Krisztus szeretete szorongat." 

- Amikor egy ember életéből ezt hallod kicsendülni, félreérthetetlenül tudod, hogy annak az életében Isten Szelleme szabadon munkálkodik. Amikor Isten Szent Szelleme újjászül valakit, bizonyságtételében azt hangsúlyozza, amit Isten adott neki, és ez így is van rendjén. 

De a Szent Szellem keresztsége örökre kitörli ezt és akkor kezdjük megérteni, mit értett Jézus ezen: "Lesztek nekem tanúim!" (Csel 1,18). 

- Nem arról tanúskodunk, amit Jézus tehet - ez elemi fokú bizonyságtétel -, hanem neki tanúskodunk. Bármi történjék velünk, úgy tekintjük, mintha vele történnék, ha dicsérnek vagy szidnak, üldöznek vagy elismernek, mindent vele együtt fogadunk el. 

Senki más nem állhat így kí Jézusért, csak akit az Ő személyes hatalmának fensége kényszerít erre. Ezen múlik minden; különös, hogy erre jön rá legutoljára a keresztyén munkás. 

Pál megvallja, hogy őt Krisztus szeretete megragadta, mindent ezért tesz; akár bolondnak, akár okosnak tartják az emberek: nem törődik vele. Azért az egyért él, hogy meggyőzze az embereket Isten ítélőszékének valóságáról és Krisztus szeretetéről. 

Egyedül az hoz gyümölcsöt Istennek, ha így átadom magam Krisztus szeretetének. 

Ez sohasem a mi szentségünket, hanem mindig Isten szentségét és hatalmát bizonyítja az emberek előtt.

HOGYAN JUTUNK BIZONYOSSÁGRA❓

"💞És Nátánael így szólt neki: Názáretből támadhat-e valami jó? Fűlöp így válaszolt neki: Jöjj és lásd meg! "- (János 1, 46) 

Vannak becsületes kételkedők, akik komolyan keresik az igazságot, ám vannak akik csak nagyzolnak kételyeikkel és csupán azért állnak elő hitellenes kifogásaikkal, hogy ezzel is bizonyítsák éleselméjűségüket.
Az előbbiek bizonyosan az igazság birtokába jutnak majd, mert aki keres, az talál. 
Nátánael azt hallja Fülöptől: megtaláltuk a Messiást, aki a Názáretből való Jézus.
Nátánael azonban ismeri a Messiásra vonatkozó jövendöléseket s tudja, hogy annak Betlehemből kell jönnie, nem Názáretből. Názáretből támadhat-e valami jó és üdvös dolog Izraelnek?
Fülöp nem tudja ezeket a kételyeket eloszlatni. 

Nem tudja ugyanis, hogy Jézus Betlehemben született, de mégsem kételkedik abban, hogy Jézus a megígért Messiás.
Átütő erejű tapasztalata van vele kapcsolatban. "Jöjj és lásd meg!" 

Nem értelmi megvilágosodás útján, hanem személyes megtapasztalások révén jut az ember bizonyosságra Jézus személyét illetően. 

Akinek már van ilyen valóságos tapasztalata, azt semmiféle kétely nem tévesztheti meg többé. 

Lehet, hogy a hitetlen ember sokszor igen éleselméjű kifogásait nem tudjuk megcáfolni, de ezért ne engedjük magunkat zavarba hozni.

Jézus nem ad Nátánaelnek felvilágosítást Betlehemben történt születésére vonatkozóan, hogy azzal fenntartásait eloszlassa. Ehelyett emberfeletti hatalmának felismerésére ad neki alkalmat. 

Átlát Nátánael szívén, bár soha azelőtt nem látta őt. 

Megmondja neki, hogy látta egy fügefa alatt titkon imádkozni az oly régóta megígért Megváltó eljöveteléért. Ez legyőzi Nátánael ellenállását. 

Kételyei teljesen eltűnnek. Jézus azonban azt mondja neki: "Nagyobbakat látsz majd ezeknél."

Jézus felett állandóan nyitva áll a menny. Angyalok állnak a szolgálatára. 

A szellemi világ erői áramlanak feléje. Így aki Jézushoz jön és vele hitben eggyé lesz, ugyancsak megnyílva látja maga felett a mennyet. Kapcsolata lesz felfelé. 

Megízleli a jövendő világ erőit, amely egyszer e jelenlegi, elmúló világ helyébe lép. 

Csodákat tapasztal meg; először belső életében, de külső körülményeiben is. 

A kételyek nyilai hatástalanul pattannak le róla.
Mert a személyes megtapasztalás mindig több, mint az ismeret. Krisztus életévé lett.

Isten műhelyében: Az Istennel való élet alaptörvénye (II.)

,,Ha az Urat keresitek, megtaláljátok, de ha õt elhagyjátok, õ is elhagy titeket.,,- (2 Krónika 15, 2)

Isten engedi, hogy megtaláljuk õt. Micsoda vigasztalás ez! Az eredménytelen keresés megbénít, nyomasztólag hat, elbátortalanít. Viszont mennyi mindent elér az ember, ha buzgón, törekvõ módon keres. Hány ember szeretne valamire jutni földi vonatkozásban és soha nem ér célt. De aki keresi Istent, az megtalálja õt. Persze e keresésnek teljes komolysággal kell történnie. Vannak ugyanis istenkeresõk, akik soha nem jutnak elõre, mindig csak keringenek, mert nem komoly náluk a dolog, inkább csak játék. Értelmük kételkedik és egyik kételybõl a másikba esnek. Lehet, hogy tényleg Istent keresik, de vagy nem akarnak alázatosan meghajolni, vagy valamiféle bûnükkel nem akarnak szakítani.

Istent mindenekelõtt ott és olyan úton kell keresnünk, ahol megtalálható, azaz Igéjében és Fiában, Jézus Krisztusban. Isten a Fiúban lépett hozzánk közel, úgyannyira, hogy testünket is felvette. Mihelyt Jézust mint Szabadítódat hitben megragadod, megtalálod az Istent. A legnagyobb nyomorúság az Istentõl való elhagyatottság érzése, mint ahogy minden boldogság teljessége az, mikor Isten szeretete vesz minket körül. Az ember azonnal ellenségei hatalmába kerül, mihelyt elhagyja õt az Isten. Izrael népérõl olvassuk, hogy Isten „átadta õket ellenségeik kezébe" (Neh 9, 28). Isten minden lelket, mely elhagyja õt, ellenség kezére ad, azaz kiszolgáltatia õket sötét szenvedélyeknek és gonosz hajlamoknak. Mihelyt kezét leveszi valakirõl, annak lelkén az ellenség vesz erõt és feltartózhatatlanul levonja õt a mélybe. A vége mindig súlyos bukás. Isten olyan értelemben is elhagyhat valakit, hogy elveszi a bizonyságtevõket és helyükbe a hazugságot hirdetõk, vak õrállók kerülnek. Kérjük tehát az Urat, hogy ne vegye le rólunk a kezét, mert az minden csapásnál, még a halálnál is súlyosabb ítélet. De bármennyire is rettenetesen hangzik ez, hogy „ha õt elhagyjátok, õ is elhagy titeket" - még ebben is van rejtett vigasztalás. Isten nem ejt el senkit csak úgy, minden ok nélkül, mint valami szeszélyes zsarnok. Nem ötletszerûen jár el, hanem szent törvényszerûséggel. - És abban is vigasztalás van, hogy nem örökre hagyja el az embert. Izraelt, az õ népét is csak egy idõre hagyta el. Azért tette, hogy a bajok súlya alatt hozzá térjenek, ismét õt keressék és szívükben vágy támadjon az igazi békesség után.

Az Istennel való élet alaptörvénye

"Ha az Urat keresitek, megtaláljátok, de ha őt elhagyjátok, ő is elhagy titeket."

-(2 Krónika 15, 2)

Isten engedi, hogy megtaláljuk őt. Micsoda vigasztalás ez! Az eredménytelen keresés megbénít, nyomasztólag hat, elbátortalanít. Viszont mennyi mindent elér az ember, ha buzgón, törekvő módon keres. Hány ember szeretne valamire jutni földi vonatkozásban és soha nem ér célt. De aki keresi Istent, az megtalálja őt. Persze e keresésnek teljes komolysággal kell történnie. Vannak ugyanis istenkeresők, akik soha nem jutnak előre, mindig csak keringenek, mert nem komoly náluk a dolog, inkább csak játék. Értelmük kételkedik és egyik kételyből a másikba esnek. Lehet, hogy tényleg Istent keresik, de vagy nem akarnak alázatosan meghajolni, vagy valamiféle bűnükkel nem akarnak szakítani.

Istent mindenekelőtt ott és olyan úton kell keresnünk, ahol megtalálható, azaz Igéjében és Fiában, Jézus Krisztusban. Isten a Fiúban lépett hozzánk közel, úgyannyira, hogy testünket is felvette. Mihelyt Jézust mint Szabadítódat hitben megragadod, megtalálod az Istent. A legnagyobb nyomorúság az Istentől való elhagyatottság érzése, mint ahogy minden boldogság teljessége az, mikor Isten szeretete vesz minket körül. Az ember azonnal ellenségei hatalmába kerül, mihelyt elhagyja őt az Isten. Izrael népéről olvassuk, hogy Isten "átadta őket ellenségeik kezébe" (Neh 9, 28). Isten minden lelket, mely elhagyja őt, ellenség kezére ad, azaz kiszolgáltatia őket sötét szenvedélyeknek és gonosz hajlamoknak. Mihelyt kezét leveszi valakiről, annak lelkén az ellenség vesz erőt és feltartózhatatlanul levonja őt a mélybe. A vége mindig súlyos bukás. Isten olyan értelemben is elhagyhat valakit, hogy elveszi a bizonyságtevőket és helyükbe a hazugságot hirdetők, vak őrállók kerülnek. Kérjük tehát az Urat, hogy ne vegye le rólunk a kezét, mert az minden csapásnál, még a halálnál is súlyosabb ítélet. De bármennyire is rettenetesen hangzik ez, hogy "ha őt elhagyjátok, ő is elhagy titeket" - még ebben is van rejtett vigasztalás. Isten nem ejt el senkit csak úgy, minden ok nélkül, mint valami szeszélyes zsarnok. Nem ötletszerűen jár el, hanem szent törvényszerűséggel. - És abban is vigasztalás van, hogy nem örökre hagyja el az embert. Izraelt, az ő népét is csak egy időre hagyta el. Azért tette, hogy a bajok súlya alatt hozzá térjenek, ismét őt keressék és szívükben vágy támadjon az igazi békesség után.