AZ EMBER - MINT ISTEN GONDOLATA❣️

,,💞Milyen kedvesek nekem a te gondolataid, ó Isten! Mily nagy azoknak summája!,, 

(Zsoltár 139, 17)

A zsoltáríró a teremtés alkotásaiban Isten testet öltött gondolatait látja.
Minden egyes teremtett dolog Isten egy-egy gondolatának kifejezõje. 

Milyen üres és sivár is e világ a hitetlen ember szeme elõtt. 

A balga ember nem tudja, nem érti Isten gondolatait (Zsolt 92, 7); úgy látja, hogy a vaksors ural mindent és érzéketlenül megy el a teremtés csodái mellett. 

Csak a hivõ ember elõtt nyer mélyebb értelmet minden.

A zsoltárírót különösen az ember, a teremtés e legnagyobb csodája foglalkoztatja. 

Ellentétben a nemekbe és fajokba sorolható állatokkal és növényekkel, minden egyes ember Istennek egy külön, testet öltött gondolata. 

Mint ahogy a sok millió ember közül minden egyesnek sajátos és a másokétól különbözõ arcvonásai vannak, így minden egyes lélek is a Teremtõ külön pecsétjét viseli magán. 

Persze a bûn ezt az isteni pecsétet eltorzítja, letörli. 

Hasonlóvá válunk a sokat forgatott pénzdarabokhoz, melyeken a kép elmosódott és a felirat olvashátatlanná vált. 

A legtöbb ember már csak azért sem õrzi meg eredeti, isteni vonásait, mert másokhoz idomul. 

Így lesznek eredeti egyéniségüket elveszített tucatemberekké.

Sok hiba esik a nevelés és az emberek kölcsönös egymásra való hatása tekintetében is. 

Nem vesszük figyelembe kinek-kinek sajátos jellegét. Szeretünk mindent és mindenkit egy kaptafára húzni. 

Pedig nevelni annyit jelent, hogy Isten gondolatát ragadom meg, ismerem fel a másikban és minden más mellékestõl eltekintek. A lelkét akarom kiszabadítani a bûn romhalmaza alól. 

Minden egyhangúság és egyformaság a bûn következménye.

A Szentlélek mindig valami eredetit alkot. Mindenkivel különleges módon bánik. 

Teljes kibontakozáshoz akarja segíteni az emberben elrejtett isteni gondolatot. 

Isten gyermekeit az Ige drágakövekhez hasonlítja (Zak 9, 16; Jel 21, 19), melyek csiszolás alá kerülnek, hogy sajátos ragyogásuk és színük jobban érvényesüljön. Közben érdességüket és kellemetlen éleiket is elveszítik. 

Így veszi a Szentlélek munkába az embert, kihozva belőle az isteni tervet.

Ki akarja ábrázolni bennünk Isten vonásait, hogy az Ő dicsősége ragyogását sugározzuk. 

Bízzuk magunkat egészen a Mester kezére és ne rontsuk el ellenállásunkkal bennünk végzendő munkáját!

Carl Eichhorn: Isten műhelyében

Ezt a könyvet nem lehet regényként – egy szuszra olvasni. 
A hívő ember az újjászületés után rálép a megszentelődés útjára. 

Minden olvasó kezében és életében ez a könyv Isten hatalmas eszköze lehet!

A szerző, Dr. Carl Eichhorn, egy német evangéliumi mozgalom igehirdetője volt. 
Könyvében mintegy negyven éves szolgálatának tapasztalatait és a Biblia nagy igazságait tárja az olvasó elé.

Carl Eichhorn szívügyének tekintette, hogy a Biblia tanítását ne csak azok felé közvetítse, akik között életében szolgált, hanem hogy a következő Krisztusban hívő nemzedék is olyan bibliahű eligazítást kaphasson, amely segítséget jelent életük legsúlyosabb problémái és terhei közepette. Fontos fogalmakat több napon át is magyaráz, megvilágítva azokat a Bibliából vett példákkal, 

így pl. a bűnös ember megigazulását a szent Isten előtt. - 

Fontos viszont, hogy a napi vezérigéket és a kapcsolódó igehelyeket a Bibliából - azok összefüggésében - olvassul el.

Idézünk az október 29-re szóló áhítatból: "Aki az Igét nem kíváncsiságból, nem kritikusan, 

nem megszokott kötelességteljesítésből, hanem azt mintegy éhezve olvassa, felismeri abban a Megváltót. 

Az ilyen olvasó áldást nyer és közelebb jut hozzá.

 ...Az Ige tükrében az Úr dicsőségét szemléljük, és ugyanarra a képre formáltatunk át dicsőségről dicsőségre (2Kor. 3,18.)." 

Így közvetíthet ez a könyv sok örömöt, áldást és segítséget a hit megéléséhez minden olvasónak.

ÚJESZTENDŐRE❣️

"💞Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót! Hozd fel reánk arcodnak világosságát, ó Uram! "
(Zsoltár 4, 7)

Komor időkben hangzottak el ezek a szavak. Dávidnak már az is nehéz volt, mikor Saul üldözte őt.
De még fájdalmasabbak voltak azok a napok, mikor saját fia lázadt fel ellene.

Népe is hűtlenül elfordult tőle. Jeruzsálemben érték a legkeserűbb tapasztalatok a hűtlenség terén. Barátia és tanácsadója, Akhitófel is áruló lett.
Csupán egy maroknyi hűséges ember veszi körül, mikor elhagyja palotáját és a pusztába menekül.

De még ott is minden pillanatban rajtuk üthetnek Absolon seregei.
"Kicsoda láttat velünk jót?" - tették fel a kérdést Dávid kísérői. Úgy érezték, minden elveszett.

Csak Dávid nem csüggedt el. Külső helyzete nem volt még soha ilyen nyomorúságos és mégis teljes volt a békessége, mert az Úr vigasztalta. "Örömet adsz szívembe" - mondta boldogan. 

Igaz, hogy ellenségeinek "búzájuk és boruk" van, ő pedig kénytelen volt mindent ott hagyni, de még így is sokkal gazdagabbnak érezte magát, mint azok. Még e súlyos helyzete sem hozott álmatlan órákat. Békességben feküdt le és mindjárt elaludt, mert az Úr védelme vette körül.

- A mi utunk is sokszor vezet sötét szakaszokon át. Ugyan mit hoz ez az új esztendő is?
Aki csak a körülményekre tekint, az bizony csüggedten vághat neki az útnak.

De mi kérhetjük, hogy "hozd fel reánk arcodnak világosságát, ó Uram!"
Mikor ez a világosság hatol szívünkbe, napfényként ragyogja be azt, még ha egyéb földi örömsugarak ki is aludtak már. - Nem sokkal e súlyos helyzet előtt Dávid lelkében is csak sötétség volt. Házasságtörésének, sőt vérontásának bűne. Isten arca elhomályosult előtte.
Külsőleg ugyan hatalma tetőpontján állott, de belül boldogtalan ember volt.
Csak akkor változott meg minden, mikor bűne napfényre került. "Elvetted rólam bűneimnek terhét." Szívét ismét béke és öröm töltötte el.

Ne nyugodjunk bele mi sem helyzetünk vigasztalanságába. Szabad ezzel a kéréssel átlépnünk az új esztendőbe: "Hozd fel reánk arcod világosságát, Urunk!"
Mikor Isten kegyelmes arca felragyog előttünk s nem homályosítják azt el bűneink, mi is diadalmasan kiálthatjuk: "Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy."