"A nemes harcot megharcoltam. ,,

"A nemes harcot megharcoltam. " (2Tim 4, 7)

Pál nemcsak lelki gyermekét, Timótheust inti:
"Harcold meg a hit nemes harcát" (1 Tim 6, 12), hanem pályafutása végén ő maga is örömmel és győztesen vallhatja:
"A nemes harcot megharcoltam."
Ezzel nem magát dicsőíti, hanem Urát, akinek egyedül köszönhető ez a győzelem.
Ahol Jézus ott van egy ember életében, ott győzelem van.
- A keresztyén embernek nemcsak élete végére, hanem a hit kiteljesedésére is el kell jutnia.
- A keresztyén élet harcot jelent.
Senki sem jut át a szoros kapun, aki nem komolyan küzd.
A keskeny úton is csak harcolva lehet megmaradni. Jobbról is, balról is veszély leselkedik, látható és láthatatlan ellenfelek torlaszolják el az utat. Van létért való küzdelem is, de a nemes harc nem az ideigvalókért, hanem az örök életért folyik.
Nem a test megtartásáért és megőrzéséért, hanem a lélek megmentéséért.
Nem ideigvaló nyereségért, hanem az örök koronáért.
- Bennünk tanyázik a legveszedelmesebb ellenség. Önmagunkat legyőzni a legnehezebb dolog, de egyúttal a legszebb győzelem. -
"Megsanyargatom testemet és szolgává teszem" - mondja az apostol (1 Kor 9, 27).
Tehát nem a levegőt vagdosta, hanem az ellenségre csapott le ott, ahol annak a legfájdalmasabb.
Mi szívesen ápolgatjuk, kényeztetjük testünket. Pál felismerte a veszélyt, amit a test okoz, ha nem keményen bánunk vele, hanem dédelgetjük. Tudta, milyen könnyen támadnak a testből kívánságok, a nagyobb kényelemre irányuló igények, a jólétre és nyugalomra való vágy.
De amint a test első helyre kerül, csak akadályára és ártalmára van a lelki életnek.
Ezért Pál kíméletlen volt önmaga iránt, semmit nem nézett el magának.
Megharcoltam ezt a harcot - mondja. Tehát nemcsak belefogott, de végig is harcolta életét.
Csak aki győz, nyer majd örökségül mindent. Sokan harcolnak, de azután leteszik a fegyvert, kifáradnak, győzelem helyett vereséget szenvednek.
Amíg e testben vagyunk, nincs nyugalmunk. Boldog az az ember, aki lankadatlanul harcol mindvégig!
"Hány hívő érte el az égi célt! Hű volt, kitartott, harca véget ért.
Ó, Jézus áldva légy e szentekért!
- Kőszáluk, váruk voltál szüntelen, míg tartott itt lenn a nagy küzdelem.
Fény voltál, csillag a vak éjjelen.
- Bár vívná harcát minden gyermeked oly híven, bátran, mint e győztesek!
És velük zengné majd az éneket: Halleluja! Halleluja! Halleluja!"

AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG KÜSZÖBÉN❣️2.rész

"💞Futásomat elvégeztem." (2 Tim 4, 7)

A hívö keresztyén harcol és - fut.
Fut a szeretet pályáján, a hit útján és az igazság korlátjain belül; ez a feladata.
Fut az előtte levő cél felé, a mennyei kincsért és szinte szárnyra kel, mert az élő reménység megeleveníti a szívét.
Fut az Úrral való találkozás vágyával, mint azok a szüzek, akik kimentek a vőlegény elé.
Tehát soha nem torpan meg! Mindig előre! - ez a jelszó.
A világ embere céltalanul fut. Céljai földi élete keretei közé vannak bezárva és nem haladják meg azokat. Ha vége az életüknek, vége a céloknak is.

A hívő ember életének földöntúli célja van: a jövendő dicsőség. Tehát nem bizonytalan jövő felé tart.
Az apostol célhoz ért, bevégezte futását. - Sokan egy ideig szépen futnak, azután engedik magukat feltartóztatni.
Ezt rója fel Pál is a galatáknak (Gal 5, 7). Fennakadnak a visszásságokon és akadályokon, vagy éppen a mulandó dolgokon.
A kényelemnek és gyönyörnek adják át magukat, ahelyett hogy megállás nélkül előrehaladnának.
Nem futás a hitéletük, hanem csak andalgó vánszorgás, vagy kényelmes séta, amiből hiányzik a hit ereje és a buzgóság.
Ezt a ballagást csakhamar a megállás követi.
A keresztyénnek állandóan menekülnie kell e világ hiú, gonosz útjairól és szakadatlanul az Úr felé kell haladnia, mert nála lesz örökké.

Ó, mennyire az a döntő, hogy bevégezzük futásunkat!
- Hányszor látunk sírokon kereszt helyett letört oszlopot.
A világ gyermeke akaratlanul is kimondja ezzel a megsemmisítő ítéletet saját élete felett. Akinek az életében Jézusnak nincsen helye és Isten nem érvényesítheti akaratát, ahol nem az Ő gondolatai és tervei valósulnak meg, ott nincs beteljesedés. Ott a halál szánalmas abbamaradás.

Végig megálld a nagy tusát, Erőt Urad, a Krisztus ád.
Nyerd el, neked mit félretett, a koronát, az életet.
A célra fuss, hogy mennybe juss, Ott vár reád az égi juss. Krisztus a cél és Ő az út, Ki véle jár, az mennybe jut.

 
Ne csüggedezz, Ő elfedez, Ő enned ád, ölébe vesz.
Ha gondodat mind ráveted, Krisztus lesz majd az életed.
Bízzál, ne félj, a Krisztus él. Ő megsegít, Ő benned él.
Csak higgy, Urad és Mestered Lesz mindenekben mindened.

AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG KÜSZÖBÉN❣️1.rész

"💞Eltétetett nekem az igazság (a megigazult élet) koronája, amelyet megad nekem azon a napon az Úr, az igaz bíró." (2 Tim 4.)

Az apostol azzal a biztos reménnyel áll a halál előtt, hogy megkapja az igazság koronáját. 

Isten gyermekei bizonyosak abban, hogy koronát kapnak.
Az Ige beszél az élet koronájáról és a dicsőség koronájáról is. 

Többször találkozunk ilyen fogalmi összekapcsolásokkal az Újszövetségben.
Az örök élet, a dicsőség és a megigazulás az a korona, amit Isten gyermekei kapnak egykor. 

Kétféle megigazulás van.
Ha a bűnös bűnbánattal jön a Megváltóhoz és bízik benne, akkor minden érdem nélkül ajándékul kapja a megigazulást. Maga Jézus Krisztus lesz az ő igazsága.
Aki ezt a kegyelemből ajándékozott megigazulást megőrzi és mindinkább magáévá teszi, életében hatni engedi és megtermi az igazság gyümölcsét, azt a bíró végérvényesen igazolja, vagyis igazsággal koronázza meg.
Az angyalok és a választottak elé igazként állítja oda. Rajta beteljesedik ez az Ige:
"Az igazak fénylenek, mint a nap az ő Atyjuknak országában." 

Így lesz az igazság, a megigazulás, ragyogó koronává.

Ezt a bíró azért teszi, mert Ő maga igaz. Az istentelennek rémítő az isteni igazság, de a hívőknek vigaszuk. Itt a világ félreismeri, kiveti, elárulja és gyalázza őket. 

Az igaz bíró azonban tisztességre emeli és befogadja őket az igazak közé, akik öröklik az országot.
Ez a korona azonban nemcsak az apostolok és Isten országa más nagyjainak az előjoga és kiváltsága. Az Úr megadja mindazoknak, akik örülnek az Ő megjelenésének, elszakadnak a világtól és kitartással futnak az örök élet felé, miután kegyelemből megigazultak, igazzá lettek.
A szenvedésben és a halál közelében is vigasztaló, ha erre a koronára tekintünk.

"Ama szép hon felé száll az én óhajom, ahová mihamar bemegyek. 

Ott fogad engemet Mesterem, Jézusom, hogy vele örökké ottlegyek. 

Kapok-e csillagos, ragyogó koronát, ama szép honba' fenn odaát, 

Amikor lelkem a mennybe száll, kapok-e ragyogó csillagos koronát? 

Most tehát munka vár szüntelen énreám, amihez Mesterem ad erőt.
Azután megkapom csillagos koronám angyalok és a sok szent előtt. 

Vár reám csillagos, ragyogó koronám, ama szép honba' fenn, odaát! 

Amikor lelkem a mennybe száll, vár reám ragyogó, csillagos koronám!"

AZ ELREJTETT ÉLET MOST❣️

"💞A ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben.
Mikor a Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor majd ti is megjelentek ővele együtt dicsőségben. " (Kol 3, 3-4) 

Ebben az életben itt még rejtve van az, ami a legjobb.
Az igazi keresztyéneket sokszor teljesen félreértik, bolondnak vagy képmutatónak tartják.
"A világ nem ismer minket" - mondja az apostol. Nem olvasható le a hívő ember arcáról, hogy Isten gyermeke.

Egyszer majd másként lesz ez. Akkor Isten és Jézus neve ragyog majd a homlokukon.
A belső élet előtör és nyilvánvaló lesz a rejtett dicsőség a megdicsőült testben.

- Kérdezd meg magadtól: Van nekem is ilyen rejtett életem?
- Sokaknál csak külső forma a kegyesség. Talán kegyeskedő módon beszélnek, de csak fecsegők, imádságuk is csak az ajkukon van. Hallgatják Isten Igéjét, de olyanok mint az automaták.
Hiányzik a szív vonzalma, a bűntől való igazi elfordulás, a rejtett irtózat minden közönséges és tisztátalan dologtól, az igazi fájdalom a gonosszal szemben való engedékenység miatt.
Hiányzik a szív igazi vágyódása, hogy mindig tisztább és szentebb legyen, egyre jobban hasonlítson őhozzá.

- Az igazi hívő keresztyének rejtett közösségben élnek az Úrral.
Életük belsőleg összenőtt Jézussal. Nem nélkülözhetik a vele való találkozást, szüntelen feltekintenek Urukra. Mindent elébe tesznek, ami éri őket: fájdalmukat, örömüket hozzá viszik.
Sokakban a kegyes külső földi törekvéseket és gondolkozást takar.
Az igazi keresztyén ember gondolkozása mennyei. Isten Igéjének hatalmas gondolatai foglalkoztatják őket, és az üdvösség tényein elmélkednek.

Gondolataiknak rejtett mozgása nem hiú, álmodozó, egészségtelen elkalandozás. 

Bengel, Isten egyik hűséges szolgája vallotta, hogy már gyermekkorában valami nagyon fontos változás ment végbe lelkében.
- Ez a rejtett élet lesz egykor nyilvánvaló. Jézus tanítványai ne törekedjenek arra, hogy ezt a kincsüket a világ elé teregessék.
Amennyire fontos megvallani az igazságot, olyan elvetni való és veszélyes, ha személyes belső élményeinket kiteregetjük és saját jótetteinket kikürtöljük.
- Ahol nincs semmi, ott a dicsőségben sem lesz semmi nyilvánvalóvá.
Rettenetes és megdöbbentő csalódás lesz majd, ha az ilyen lelkek belső üressége felszínre kerül és akkor kiderül, hogy egész életükben olyannak képzelték magukat, amilyenek soha nem voltak.
- Legyen az életünk elrejtve Istenben!

KÉSZÜLÉS A HALÁLRA❣️

,,💞Rendeld el házadat, mert meghalsz!,, (2 Királyok 20, 1)

Ezékiás királyt csodálatos megtapasztalásai közepette (Ézs 37) halálos betegség támadta meg. 

Mint fiatal, talán 39 éves férfi, még távolról sem gondolt a halálra. 

„Hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtõl?" Nyomorúságában nem volt vigasztalása. 

Ekkor jön hozzá az Úr szolgája, Ézsaiás, ezzel az üzenettel: „Rendeld el házadat, mert meghalsz!" 

Helyes-e, ha a súlyos betegnek minden reménységét elvesszük és izgalomba hozzuk? 

Sok orvos szükségesnek tartja, hogy ilyenkor valamit hazudjon a betegnek, és a hozzátartozók is többnyire segítik ebben. Nem akarnak fájdalmat okozni a betegnek, nem akarják elvenni tõle az utolsó szalmaszálat, amibe kapaszkodik. Mégis rossz szolgálatot tesznek neki ezzel. 

Az igazság mindig jótétemény, akkor is, ha nagyon fáj. A szeretet nem durván veti azt oda, hanem óvatosan és gyöngéden közli. Nem borzasztó-e, ha a beteg élete utolsó napjait hiábavaló reménykedéssel tölti, ahelyett hogy ebben a drága idõben arra készülne fel, hogy megtegye a nagy lépést az örökkévalóságba? - Ezékiás nem volt készen. Keservesen sírt. Bûnei ott voltak közte és Isten között. 

Az ítélet borzalmai ragadják meg. Megtörve kiált irgalomért. És Isten a háta mögé veti bûneit - most már meghalhatna, de tizenöt évi haladékot kap. Te meg tudnál halni - most?

„Rendeld el házadat!" Jó, ha a külsõ körülményeket idejében elrendezzük és mindenünkrõl végrendelkezünk. Attól még nem hal meg az ember, ha a halál gondolatával foglalkozik. 

De még fontosabb a szív dolgait rendbe hozni; mindenekelõtt az Istenhez való viszonyodat. 

Ne vigyél át meg nem vallott bûnt az örökkévalóságba! Takaríts ki alaposan, ne legyen teher a lelkiismereteden. Beszélj egy lelkigondozóval, akihez bizalmad van. Ne félj a világosságtól! 

De hozd rendbe dolgaidat az emberekkel is! Talán van jogtalan holmi a házadban - add vissza! 

Vagy kölcsön kértél valamit, a másik elfelejtette, és ha nem is szándékosan, de figyelmetlenségbõl megtartottad. Talán szeretetlen beszéddel megbántottál valakit, vagy magatartásoddal fájdalmat okoztál neki. Késedelem nélkül menj el hozzá, vagy levélben kérj bocsánatot tõle. 

Tégy meg mindent azért, hogy nyugodtan távozhass el errõl a földrõl. Talán még ad neked idõt Isten, mint egykor Ezékiásnak; de bárhogyan is van, nem készülhetsz fel elég korán a búcsúzásra.

DICSŐSÉGES HALÁL❣️

,,💞Íme, látom a megnyílt eget és az Ember Fiát Isten jobbja felõl állni.,, 

(Cselekedetek 7, 56)

Dicsõ halál! István Szentlélekkel telve és a reá váró kibeszélhetetlen boldogság és dicsõség elõízével lép át a halál küszöbén, mert látta a megnyílt eget és Jézust. 

Nem ülve látta Õt a maga fenséges nyugalmában, hanem állva. 

Ilyen tiszteletadással fogadja elsõ vértanúját az Úr. Egyben azt is mutatja ez, hogy Õ kész segítségül és védelmül odaállni gyülekezete mellé. István nem is látta ellenségei dühtõl égõ arcát, mert felfelé tekintett. Így ajándékba kapta, hogy láthatta Isten dicsõségét és a Megváltót, aki készen állt fogadására. 

Aki így hal meg, jól hal meg.

Persze, külsõleg borzalmas és nem kellemes dolog volt ez a halál. 

Gyûlölettõl izzó ellenségei rárohannak; mint valami gazembert végighurcolják az utcákon és mint egy kutyát agyonkövezik. 

Mégis boldog és derûsen szép halál ez, mert megnyílt felette az ég, mialatt lent a pokol dühöngött.

 - Jézus engesztelõ halála az övéi halálát szelíd elalvássá és boldog elköltözéssé változtatta. 

Aki így hal meg Jézusban, jól hal meg; akár emberek bestiális durvasággal kínozzák halálra, 

akár más nehéz halállal hal meg. 

Gyakran hallja az ember, amint némelyek dicsekedve beszélnek arról, ha valaki csendesen elaludt, mintha az már a boldog vég bizonyítéka volna. 

Csak az hal meg boldogan, aki Jézusé és a hit és a szeretet bensõséges kapcsolata köti vele össze.

Néha még a hívõk is nehéz harcokat vívnak a halál elõtt. 

A Sátán okozza ezeket a belsõ viharokat és tusákat. 

Még egyszer átmennek egy megítéltetésen, hogy így odakerüljön egész életük Isten szent arcának világossága elé. Ott minden saját munkájuk megsemmisül, csak azért, hogy Jézus legyen minden. 

Hittel elmondhatják: „Látom a megnyílt eget!" 

Nem ritka eset, hogy valaki nehéz órák után megkapja a menny e boldog elõízét és elköltözése elõtt bepillanthat a mennyei világba. 

Ez elveszi a halál keserûségét. A hívõ ember szívesen hagyja itt a földet. 

Nem elszakítás lesz ez, hanem futás a Megváltó felé. Bárcsak a mi utolsó óránk is olyan lenne, mint Jézus barátaié és a menny polgáraié.

„Uram, ó add, ha vándorutam majd véget ér itt a borúban, 

Elérjek hozzád, s te fényes orcád meglássam én. - Ott álljunk üdvbe öltözötten, én és szeretteim köröttem! Uram tehozzád, hol fénylik orcád, vágyódom én!"

A MEGDICSŐÜLÉS KÜSZÖBÉN❣️

,,Mindnyájan olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.,, (Cselekedetek 6, 15)

,,A dicsőség Lelkének milyen csodálatos ereje nyugodott meg Istvánon.,, (1 Pét 4, 14).

Arcának ezzel a ragyogásával arra mutat a Szentlélek, hogy Jézusnak ez a bizonyságtevője nem keseredett meg és nem háborodott fel a hamis vádakon, hanem nagy belső örömmel állt a főtanács előtt.

 Ez az öröm sugárzott arcáról. Isten ezzel világosan és érthetően bizonyította be az ellenségnek hűséges szolgája ártatlanságát. Milyen mély benyomást kelthetett ez a főtanács embereiben! 

Jézusnak a Tábor hegyi megdicsőülésére emlékeztet ez a ragyogás. 

A belső világosság kisugárzása mutatta, hogy Istvánt a kegyelem ragyogása töltötte be. 

Megérett a mennyre, fiatal volt és már érett kalász! 

Nem az öregség érlel meg az örökkévalóságra! Ellenkezőleg, aki nem indult el a menny irányába, az mindig mélyebben gyökerezik a földbe. Akit Isten Lelke nem ébresztett fel, az mindig tompább, közönyösebb, hidegebb lesz és mint valami gép, a megszokás vágányain mozog. 

- István teljesen az Úr Jézus tanítványává érett és tökéletes bizonyságot tett az igazságról.

Az idős kor bölcsessége és a fiatalság tüze együtt volt benne. 

Szabad volt minden ember- és halálfélelemtől, szabad a világtól, és ezért kész arra, hogy belépjen a mennyei világba.
Csodálatos dolog Jézus igazi tanítványának lenni! Erős, bárkivel felveheti a harcot, mégis készségesen megadja magát. Bölcs, senki nem szólhat ellene, mégis szó nélkül elviseli a gonosz gyalázásokat. 

Senki nem veheti el tőle a belső, boldog, Istenben való békességet. 

Ez a szent boldogság tölti be és ragyog belőle.
Mennyire megkötözi a természeti embert a mások vélekedése!
Kapaszkodik az életbe, fél a haláltól. István csak Istent félte, ezért beszélt félelem nélkül a tanács előtt. Védekezése vádbeszéd lett a legfelsőbb hatóság ellen.

 
Amikor látta fenyegető magatartásukat és azt, hogy már nem akarják meghallgatni, a legerőteljesebb és legfájdalmasabb igazságokat is megmondta még nekik, azok mint pörölyütések hullottak rájuk.
Ez legyen a példánk! Kötnek még földi meggondolások?
Attól függ a döntésed, hogy mit mondanak az emberek?
Gyűlölni és üldözni fognak? Talán az életed is kockán forog?
Amíg az emberek és földi életünknek rabjai vagyunk, nem vagyunk még érettek az örökkévalóságra. Ezért szakadj el mindentől, ami a látható világhoz köt!