AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG KÜSZÖBÉN❣️1.rész

"💞Eltétetett nekem az igazság (a megigazult élet) koronája, amelyet megad nekem azon a napon az Úr, az igaz bíró." (2 Tim 4.)

Az apostol azzal a biztos reménnyel áll a halál előtt, hogy megkapja az igazság koronáját. 

Isten gyermekei bizonyosak abban, hogy koronát kapnak.
Az Ige beszél az élet koronájáról és a dicsőség koronájáról is. 

Többször találkozunk ilyen fogalmi összekapcsolásokkal az Újszövetségben.
Az örök élet, a dicsőség és a megigazulás az a korona, amit Isten gyermekei kapnak egykor. 

Kétféle megigazulás van.
Ha a bűnös bűnbánattal jön a Megváltóhoz és bízik benne, akkor minden érdem nélkül ajándékul kapja a megigazulást. Maga Jézus Krisztus lesz az ő igazsága.
Aki ezt a kegyelemből ajándékozott megigazulást megőrzi és mindinkább magáévá teszi, életében hatni engedi és megtermi az igazság gyümölcsét, azt a bíró végérvényesen igazolja, vagyis igazsággal koronázza meg.
Az angyalok és a választottak elé igazként állítja oda. Rajta beteljesedik ez az Ige:
"Az igazak fénylenek, mint a nap az ő Atyjuknak országában." 

Így lesz az igazság, a megigazulás, ragyogó koronává.

Ezt a bíró azért teszi, mert Ő maga igaz. Az istentelennek rémítő az isteni igazság, de a hívőknek vigaszuk. Itt a világ félreismeri, kiveti, elárulja és gyalázza őket. 

Az igaz bíró azonban tisztességre emeli és befogadja őket az igazak közé, akik öröklik az országot.
Ez a korona azonban nemcsak az apostolok és Isten országa más nagyjainak az előjoga és kiváltsága. Az Úr megadja mindazoknak, akik örülnek az Ő megjelenésének, elszakadnak a világtól és kitartással futnak az örök élet felé, miután kegyelemből megigazultak, igazzá lettek.
A szenvedésben és a halál közelében is vigasztaló, ha erre a koronára tekintünk.

"Ama szép hon felé száll az én óhajom, ahová mihamar bemegyek. 

Ott fogad engemet Mesterem, Jézusom, hogy vele örökké ottlegyek. 

Kapok-e csillagos, ragyogó koronát, ama szép honba' fenn odaát, 

Amikor lelkem a mennybe száll, kapok-e ragyogó csillagos koronát? 

Most tehát munka vár szüntelen énreám, amihez Mesterem ad erőt.
Azután megkapom csillagos koronám angyalok és a sok szent előtt. 

Vár reám csillagos, ragyogó koronám, ama szép honba' fenn, odaát! 

Amikor lelkem a mennybe száll, vár reám ragyogó, csillagos koronám!"

AZ ELREJTETT ÉLET MOST❣️

"💞A ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben.
Mikor a Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor majd ti is megjelentek ővele együtt dicsőségben. " (Kol 3, 3-4) 

Ebben az életben itt még rejtve van az, ami a legjobb.
Az igazi keresztyéneket sokszor teljesen félreértik, bolondnak vagy képmutatónak tartják.
"A világ nem ismer minket" - mondja az apostol. Nem olvasható le a hívő ember arcáról, hogy Isten gyermeke.

Egyszer majd másként lesz ez. Akkor Isten és Jézus neve ragyog majd a homlokukon.
A belső élet előtör és nyilvánvaló lesz a rejtett dicsőség a megdicsőült testben.

- Kérdezd meg magadtól: Van nekem is ilyen rejtett életem?
- Sokaknál csak külső forma a kegyesség. Talán kegyeskedő módon beszélnek, de csak fecsegők, imádságuk is csak az ajkukon van. Hallgatják Isten Igéjét, de olyanok mint az automaták.
Hiányzik a szív vonzalma, a bűntől való igazi elfordulás, a rejtett irtózat minden közönséges és tisztátalan dologtól, az igazi fájdalom a gonosszal szemben való engedékenység miatt.
Hiányzik a szív igazi vágyódása, hogy mindig tisztább és szentebb legyen, egyre jobban hasonlítson őhozzá.

- Az igazi hívő keresztyének rejtett közösségben élnek az Úrral.
Életük belsőleg összenőtt Jézussal. Nem nélkülözhetik a vele való találkozást, szüntelen feltekintenek Urukra. Mindent elébe tesznek, ami éri őket: fájdalmukat, örömüket hozzá viszik.
Sokakban a kegyes külső földi törekvéseket és gondolkozást takar.
Az igazi keresztyén ember gondolkozása mennyei. Isten Igéjének hatalmas gondolatai foglalkoztatják őket, és az üdvösség tényein elmélkednek.

Gondolataiknak rejtett mozgása nem hiú, álmodozó, egészségtelen elkalandozás. 

Bengel, Isten egyik hűséges szolgája vallotta, hogy már gyermekkorában valami nagyon fontos változás ment végbe lelkében.
- Ez a rejtett élet lesz egykor nyilvánvaló. Jézus tanítványai ne törekedjenek arra, hogy ezt a kincsüket a világ elé teregessék.
Amennyire fontos megvallani az igazságot, olyan elvetni való és veszélyes, ha személyes belső élményeinket kiteregetjük és saját jótetteinket kikürtöljük.
- Ahol nincs semmi, ott a dicsőségben sem lesz semmi nyilvánvalóvá.
Rettenetes és megdöbbentő csalódás lesz majd, ha az ilyen lelkek belső üressége felszínre kerül és akkor kiderül, hogy egész életükben olyannak képzelték magukat, amilyenek soha nem voltak.
- Legyen az életünk elrejtve Istenben!

KÉSZÜLÉS A HALÁLRA❣️

,,💞Rendeld el házadat, mert meghalsz!,, (2 Királyok 20, 1)

Ezékiás királyt csodálatos megtapasztalásai közepette (Ézs 37) halálos betegség támadta meg. 

Mint fiatal, talán 39 éves férfi, még távolról sem gondolt a halálra. 

„Hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtõl?" Nyomorúságában nem volt vigasztalása. 

Ekkor jön hozzá az Úr szolgája, Ézsaiás, ezzel az üzenettel: „Rendeld el házadat, mert meghalsz!" 

Helyes-e, ha a súlyos betegnek minden reménységét elvesszük és izgalomba hozzuk? 

Sok orvos szükségesnek tartja, hogy ilyenkor valamit hazudjon a betegnek, és a hozzátartozók is többnyire segítik ebben. Nem akarnak fájdalmat okozni a betegnek, nem akarják elvenni tõle az utolsó szalmaszálat, amibe kapaszkodik. Mégis rossz szolgálatot tesznek neki ezzel. 

Az igazság mindig jótétemény, akkor is, ha nagyon fáj. A szeretet nem durván veti azt oda, hanem óvatosan és gyöngéden közli. Nem borzasztó-e, ha a beteg élete utolsó napjait hiábavaló reménykedéssel tölti, ahelyett hogy ebben a drága idõben arra készülne fel, hogy megtegye a nagy lépést az örökkévalóságba? - Ezékiás nem volt készen. Keservesen sírt. Bûnei ott voltak közte és Isten között. 

Az ítélet borzalmai ragadják meg. Megtörve kiált irgalomért. És Isten a háta mögé veti bûneit - most már meghalhatna, de tizenöt évi haladékot kap. Te meg tudnál halni - most?

„Rendeld el házadat!" Jó, ha a külsõ körülményeket idejében elrendezzük és mindenünkrõl végrendelkezünk. Attól még nem hal meg az ember, ha a halál gondolatával foglalkozik. 

De még fontosabb a szív dolgait rendbe hozni; mindenekelõtt az Istenhez való viszonyodat. 

Ne vigyél át meg nem vallott bûnt az örökkévalóságba! Takaríts ki alaposan, ne legyen teher a lelkiismereteden. Beszélj egy lelkigondozóval, akihez bizalmad van. Ne félj a világosságtól! 

De hozd rendbe dolgaidat az emberekkel is! Talán van jogtalan holmi a házadban - add vissza! 

Vagy kölcsön kértél valamit, a másik elfelejtette, és ha nem is szándékosan, de figyelmetlenségbõl megtartottad. Talán szeretetlen beszéddel megbántottál valakit, vagy magatartásoddal fájdalmat okoztál neki. Késedelem nélkül menj el hozzá, vagy levélben kérj bocsánatot tõle. 

Tégy meg mindent azért, hogy nyugodtan távozhass el errõl a földrõl. Talán még ad neked idõt Isten, mint egykor Ezékiásnak; de bárhogyan is van, nem készülhetsz fel elég korán a búcsúzásra.

DICSŐSÉGES HALÁL❣️

,,💞Íme, látom a megnyílt eget és az Ember Fiát Isten jobbja felõl állni.,, 

(Cselekedetek 7, 56)

Dicsõ halál! István Szentlélekkel telve és a reá váró kibeszélhetetlen boldogság és dicsõség elõízével lép át a halál küszöbén, mert látta a megnyílt eget és Jézust. 

Nem ülve látta Õt a maga fenséges nyugalmában, hanem állva. 

Ilyen tiszteletadással fogadja elsõ vértanúját az Úr. Egyben azt is mutatja ez, hogy Õ kész segítségül és védelmül odaállni gyülekezete mellé. István nem is látta ellenségei dühtõl égõ arcát, mert felfelé tekintett. Így ajándékba kapta, hogy láthatta Isten dicsõségét és a Megváltót, aki készen állt fogadására. 

Aki így hal meg, jól hal meg.

Persze, külsõleg borzalmas és nem kellemes dolog volt ez a halál. 

Gyûlölettõl izzó ellenségei rárohannak; mint valami gazembert végighurcolják az utcákon és mint egy kutyát agyonkövezik. 

Mégis boldog és derûsen szép halál ez, mert megnyílt felette az ég, mialatt lent a pokol dühöngött.

 - Jézus engesztelõ halála az övéi halálát szelíd elalvássá és boldog elköltözéssé változtatta. 

Aki így hal meg Jézusban, jól hal meg; akár emberek bestiális durvasággal kínozzák halálra, 

akár más nehéz halállal hal meg. 

Gyakran hallja az ember, amint némelyek dicsekedve beszélnek arról, ha valaki csendesen elaludt, mintha az már a boldog vég bizonyítéka volna. 

Csak az hal meg boldogan, aki Jézusé és a hit és a szeretet bensõséges kapcsolata köti vele össze.

Néha még a hívõk is nehéz harcokat vívnak a halál elõtt. 

A Sátán okozza ezeket a belsõ viharokat és tusákat. 

Még egyszer átmennek egy megítéltetésen, hogy így odakerüljön egész életük Isten szent arcának világossága elé. Ott minden saját munkájuk megsemmisül, csak azért, hogy Jézus legyen minden. 

Hittel elmondhatják: „Látom a megnyílt eget!" 

Nem ritka eset, hogy valaki nehéz órák után megkapja a menny e boldog elõízét és elköltözése elõtt bepillanthat a mennyei világba. 

Ez elveszi a halál keserûségét. A hívõ ember szívesen hagyja itt a földet. 

Nem elszakítás lesz ez, hanem futás a Megváltó felé. Bárcsak a mi utolsó óránk is olyan lenne, mint Jézus barátaié és a menny polgáraié.

„Uram, ó add, ha vándorutam majd véget ér itt a borúban, 

Elérjek hozzád, s te fényes orcád meglássam én. - Ott álljunk üdvbe öltözötten, én és szeretteim köröttem! Uram tehozzád, hol fénylik orcád, vágyódom én!"

A MEGDICSŐÜLÉS KÜSZÖBÉN❣️

,,Mindnyájan olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.,, (Cselekedetek 6, 15)

,,A dicsőség Lelkének milyen csodálatos ereje nyugodott meg Istvánon.,, (1 Pét 4, 14).

Arcának ezzel a ragyogásával arra mutat a Szentlélek, hogy Jézusnak ez a bizonyságtevője nem keseredett meg és nem háborodott fel a hamis vádakon, hanem nagy belső örömmel állt a főtanács előtt.

 Ez az öröm sugárzott arcáról. Isten ezzel világosan és érthetően bizonyította be az ellenségnek hűséges szolgája ártatlanságát. Milyen mély benyomást kelthetett ez a főtanács embereiben! 

Jézusnak a Tábor hegyi megdicsőülésére emlékeztet ez a ragyogás. 

A belső világosság kisugárzása mutatta, hogy Istvánt a kegyelem ragyogása töltötte be. 

Megérett a mennyre, fiatal volt és már érett kalász! 

Nem az öregség érlel meg az örökkévalóságra! Ellenkezőleg, aki nem indult el a menny irányába, az mindig mélyebben gyökerezik a földbe. Akit Isten Lelke nem ébresztett fel, az mindig tompább, közönyösebb, hidegebb lesz és mint valami gép, a megszokás vágányain mozog. 

- István teljesen az Úr Jézus tanítványává érett és tökéletes bizonyságot tett az igazságról.

Az idős kor bölcsessége és a fiatalság tüze együtt volt benne. 

Szabad volt minden ember- és halálfélelemtől, szabad a világtól, és ezért kész arra, hogy belépjen a mennyei világba.
Csodálatos dolog Jézus igazi tanítványának lenni! Erős, bárkivel felveheti a harcot, mégis készségesen megadja magát. Bölcs, senki nem szólhat ellene, mégis szó nélkül elviseli a gonosz gyalázásokat. 

Senki nem veheti el tőle a belső, boldog, Istenben való békességet. 

Ez a szent boldogság tölti be és ragyog belőle.
Mennyire megkötözi a természeti embert a mások vélekedése!
Kapaszkodik az életbe, fél a haláltól. István csak Istent félte, ezért beszélt félelem nélkül a tanács előtt. Védekezése vádbeszéd lett a legfelsőbb hatóság ellen.

 
Amikor látta fenyegető magatartásukat és azt, hogy már nem akarják meghallgatni, a legerőteljesebb és legfájdalmasabb igazságokat is megmondta még nekik, azok mint pörölyütések hullottak rájuk.
Ez legyen a példánk! Kötnek még földi meggondolások?
Attól függ a döntésed, hogy mit mondanak az emberek?
Gyűlölni és üldözni fognak? Talán az életed is kockán forog?
Amíg az emberek és földi életünknek rabjai vagyunk, nem vagyunk még érettek az örökkévalóságra. Ezért szakadj el mindentől, ami a látható világhoz köt!

A TANÍTVÁNY ELKÖLTÖZÉSE❣️

"💞Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!
Majd térdre esve hangosan így kiáltott: Uram, ne tulajdonítsd nekik ezt a bűnt! "
(Cselekedetek 7, 59-60)

István, a félelmet nem ismerő bizonyságtevő, halálával pecsételte meg szavai igazságát, melyekkel a főtanács elé állt. Ő volt az első, aki elnyerte a mártírkoszorút.
Halála nem gyalázatos vég, hanem diadalmas hazamenetel volt.
Mint Mestere igazi tanítványa halt meg.
És ahogyan Jézus Atyja kezébe tette lelkét, úgy tette le azt István Jézus kezébe.
Nem ragadták el tőle az életet, hanem készségesen ő maga adta azt oda.
Nem állandó ellenszegülés közben hurcolta ki őt az ellenség a városból; engedelmesen, mint bárány hagyta magát vezetni.
Királyi szabadságban helyezi lelkét a Megváltó kezébe, mint ahogyan naponként is neki ajánlotta azt.
Nem az ellenség kényszerítette térdre, hanem egy belső kényszer alatt hajolt meg, hogy elmondhassa utolsó imádságát ellenségeiért.
Amit Jézus a kereszten legelőször kért, azt István utoljára kéri.
A Megváltó utolsó kívánságát viszont (vedd magadhoz lelkemet), ő, a megváltott, először mondja.
Jézus a másokért való imádkozással kezdte és utoljára imádkozott önmagáért, István először a saját lelkéért könyörög és a végén másokért.
Csodálkozunk-e, ha az Ige ezt írja: "És amikor ezt mondotta, elaludt"?
Különös meghatározás ez egy halálra kövezett ember haláláról.
Ebben is követte Mesterét: nem vitt át az örökkévalóságba keserűséget kínzói iránt.
Szerette ellenségeit és könyörgött Istenhez, hogy ne rója fel ezt bűnül nekik.
Az alapszöveg szerint: "Ne engedd, hogy ellenük álljon" ez a bűn, mert akkor kőtorlaszként megakadályozza Istenhez való jutásukat.
De ne vesszenek el! A mennyet kívánja nekik, ahová ő maga is tartozik. Lehet, hogy feltámadt benne valami sötét harag, amikor olyan kíméletlenül rárohantak a kövekkel, ezért kiált fel hangosan és esik térdre, hogy ezt a feltámadó haragot legyőzze.
A harag tövise ellen a legjobb orvosság: könyörögni azokért, akik azt a szívedbe döfik.
Ha imádkozol azokért, akik bántanak és megsértenek, mennyei békesség tölti be lelkedet.
A keserűséget csak a szeretet győzi le. Ne vigy át gyűlölködő érzést másnapra, ne menjen le a nap a haragodon. Még kevésbé vidd az örökkévalóságba!
Győzzön a szeretet, hogy ott lehess, ahol nincs helye a sötét gyűlöletnek, csak a szeretetnek és a magasztalásnak.

JÉZUS PÉLDÁS HALÁLA❣️

"💞Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, ó Uram, hűséges Isten. " 

(Zsoltár 31, 6)

Jézus a kereszten hetedik és utolsó szavával Atyja kezébe ajánlja lelkét. 

De nemcsak halálakor tette ezt.

Egész földi életében Atyja megőrzése és befolyása alatt állt a lelke. 

Szentlélekkel egyesülve lelkünk (szellemünk) kell, hogy uralja a testi életet (akarat-, érzés-, kedélyvilág).

"Miért csüggedsz el én lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? 

Bizzál Istenben!" - így bátorít az isteni lélek (szellem) és helyes irányba terel.

Ha Jézus Atyjának ajánlotta lelkét, mennyivel inkább kell nekünk is ezt tenni! 

Jézus nem rendelkezett önmaga fölött.
Atyjának adta át a rendelkezési jogot, vezérelje Ő a lelkét és őrizze meg szentségben azt.
- Ami lelkünk könnyen ferde vágányra jut és egész életünket magával ragadja. 

Fogságba ejtik a kívánságok, ösztönök, szenvedélyek és magukkal ragadják, ahelyett hogy az parancsolna nekik. Jézus az Atya kezébe adta lelkét; mi ajánljuk oda a Megváltónak. 

Ő váltott meg minket, jogos tulajdonai vagyunk. Így lelkünket is megtartja erős, hűséges kezében.

Oyan időket élünk, amikor a tévtanok egyre jobban terjednek. 

A hazugság és az ámítás igazságnak mutatja magát. Az idők végén súlyos tévelygések következnek be. 

Most van csak igazán szükség arra, hogy lelkünket naponta Jézusnak ajánljuk. 

Csak Ő őrizhet meg minket, hogy a tévtanok áldozatai ne legyünk.

 - Két veszély ólálkodik lelkünk körül. Az egyik, hogy könnyen elbizakodik és hamis magaslatra jut; a másik pedig, hogy hamar letörik és fáradtan, csüggedten elhagyja magát.

 
Csak Jézus kezében van biztos helyünk. Ő egyensúlyban tart minket. Vannak ugyan ingadozások, de ezek nem zavarhatnak meg. - Külső, testi életünk feltámadó izgalmai és hullámzásai észrevétlenül megrázzák a lelket is és beteggé teszik.

 
Egyszer gondok, aggodalmak ostorozzák, máskor a féktelen élvezetvágy és kívánság ragadja magával.
Csak Jézus kezében lesz sziklává. Tombolhatnak körülötte a kedély hullámai, de nem dönthetik meg.
Ha napról napra a Megváltóra bízzuk lelkünket, akkor ezt az utolsó óránkban is megtehetjük.

Ha te lakozol szívemben, kegyelemnek Királya, nem találhat készületlen halálomnak órája.
Ha kebled én rejtekem, kik árhatnak énnekem?
Bízva te szent sebeidben győzve távozhatom innen.