KÉSZÜLÉS A HALÁLRA❣️

,,💞Rendeld el házadat, mert meghalsz!,, (2 Királyok 20, 1)

Ezékiás királyt csodálatos megtapasztalásai közepette (Ézs 37) halálos betegség támadta meg. 

Mint fiatal, talán 39 éves férfi, még távolról sem gondolt a halálra. 

„Hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtõl?" Nyomorúságában nem volt vigasztalása. 

Ekkor jön hozzá az Úr szolgája, Ézsaiás, ezzel az üzenettel: „Rendeld el házadat, mert meghalsz!" 

Helyes-e, ha a súlyos betegnek minden reménységét elvesszük és izgalomba hozzuk? 

Sok orvos szükségesnek tartja, hogy ilyenkor valamit hazudjon a betegnek, és a hozzátartozók is többnyire segítik ebben. Nem akarnak fájdalmat okozni a betegnek, nem akarják elvenni tõle az utolsó szalmaszálat, amibe kapaszkodik. Mégis rossz szolgálatot tesznek neki ezzel. 

Az igazság mindig jótétemény, akkor is, ha nagyon fáj. A szeretet nem durván veti azt oda, hanem óvatosan és gyöngéden közli. Nem borzasztó-e, ha a beteg élete utolsó napjait hiábavaló reménykedéssel tölti, ahelyett hogy ebben a drága idõben arra készülne fel, hogy megtegye a nagy lépést az örökkévalóságba? - Ezékiás nem volt készen. Keservesen sírt. Bûnei ott voltak közte és Isten között. 

Az ítélet borzalmai ragadják meg. Megtörve kiált irgalomért. És Isten a háta mögé veti bûneit - most már meghalhatna, de tizenöt évi haladékot kap. Te meg tudnál halni - most?

„Rendeld el házadat!" Jó, ha a külsõ körülményeket idejében elrendezzük és mindenünkrõl végrendelkezünk. Attól még nem hal meg az ember, ha a halál gondolatával foglalkozik. 

De még fontosabb a szív dolgait rendbe hozni; mindenekelõtt az Istenhez való viszonyodat. 

Ne vigyél át meg nem vallott bûnt az örökkévalóságba! Takaríts ki alaposan, ne legyen teher a lelkiismereteden. Beszélj egy lelkigondozóval, akihez bizalmad van. Ne félj a világosságtól! 

De hozd rendbe dolgaidat az emberekkel is! Talán van jogtalan holmi a házadban - add vissza! 

Vagy kölcsön kértél valamit, a másik elfelejtette, és ha nem is szándékosan, de figyelmetlenségbõl megtartottad. Talán szeretetlen beszéddel megbántottál valakit, vagy magatartásoddal fájdalmat okoztál neki. Késedelem nélkül menj el hozzá, vagy levélben kérj bocsánatot tõle. 

Tégy meg mindent azért, hogy nyugodtan távozhass el errõl a földrõl. Talán még ad neked idõt Isten, mint egykor Ezékiásnak; de bárhogyan is van, nem készülhetsz fel elég korán a búcsúzásra.

DICSŐSÉGES HALÁL❣️

,,💞Íme, látom a megnyílt eget és az Ember Fiát Isten jobbja felõl állni.,, 

(Cselekedetek 7, 56)

Dicsõ halál! István Szentlélekkel telve és a reá váró kibeszélhetetlen boldogság és dicsõség elõízével lép át a halál küszöbén, mert látta a megnyílt eget és Jézust. 

Nem ülve látta Õt a maga fenséges nyugalmában, hanem állva. 

Ilyen tiszteletadással fogadja elsõ vértanúját az Úr. Egyben azt is mutatja ez, hogy Õ kész segítségül és védelmül odaállni gyülekezete mellé. István nem is látta ellenségei dühtõl égõ arcát, mert felfelé tekintett. Így ajándékba kapta, hogy láthatta Isten dicsõségét és a Megváltót, aki készen állt fogadására. 

Aki így hal meg, jól hal meg.

Persze, külsõleg borzalmas és nem kellemes dolog volt ez a halál. 

Gyûlölettõl izzó ellenségei rárohannak; mint valami gazembert végighurcolják az utcákon és mint egy kutyát agyonkövezik. 

Mégis boldog és derûsen szép halál ez, mert megnyílt felette az ég, mialatt lent a pokol dühöngött.

 - Jézus engesztelõ halála az övéi halálát szelíd elalvássá és boldog elköltözéssé változtatta. 

Aki így hal meg Jézusban, jól hal meg; akár emberek bestiális durvasággal kínozzák halálra, 

akár más nehéz halállal hal meg. 

Gyakran hallja az ember, amint némelyek dicsekedve beszélnek arról, ha valaki csendesen elaludt, mintha az már a boldog vég bizonyítéka volna. 

Csak az hal meg boldogan, aki Jézusé és a hit és a szeretet bensõséges kapcsolata köti vele össze.

Néha még a hívõk is nehéz harcokat vívnak a halál elõtt. 

A Sátán okozza ezeket a belsõ viharokat és tusákat. 

Még egyszer átmennek egy megítéltetésen, hogy így odakerüljön egész életük Isten szent arcának világossága elé. Ott minden saját munkájuk megsemmisül, csak azért, hogy Jézus legyen minden. 

Hittel elmondhatják: „Látom a megnyílt eget!" 

Nem ritka eset, hogy valaki nehéz órák után megkapja a menny e boldog elõízét és elköltözése elõtt bepillanthat a mennyei világba. 

Ez elveszi a halál keserûségét. A hívõ ember szívesen hagyja itt a földet. 

Nem elszakítás lesz ez, hanem futás a Megváltó felé. Bárcsak a mi utolsó óránk is olyan lenne, mint Jézus barátaié és a menny polgáraié.

„Uram, ó add, ha vándorutam majd véget ér itt a borúban, 

Elérjek hozzád, s te fényes orcád meglássam én. - Ott álljunk üdvbe öltözötten, én és szeretteim köröttem! Uram tehozzád, hol fénylik orcád, vágyódom én!"

A MEGDICSŐÜLÉS KÜSZÖBÉN❣️

,,Mindnyájan olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.,, (Cselekedetek 6, 15)

,,A dicsőség Lelkének milyen csodálatos ereje nyugodott meg Istvánon.,, (1 Pét 4, 14).

Arcának ezzel a ragyogásával arra mutat a Szentlélek, hogy Jézusnak ez a bizonyságtevője nem keseredett meg és nem háborodott fel a hamis vádakon, hanem nagy belső örömmel állt a főtanács előtt.

 Ez az öröm sugárzott arcáról. Isten ezzel világosan és érthetően bizonyította be az ellenségnek hűséges szolgája ártatlanságát. Milyen mély benyomást kelthetett ez a főtanács embereiben! 

Jézusnak a Tábor hegyi megdicsőülésére emlékeztet ez a ragyogás. 

A belső világosság kisugárzása mutatta, hogy Istvánt a kegyelem ragyogása töltötte be. 

Megérett a mennyre, fiatal volt és már érett kalász! 

Nem az öregség érlel meg az örökkévalóságra! Ellenkezőleg, aki nem indult el a menny irányába, az mindig mélyebben gyökerezik a földbe. Akit Isten Lelke nem ébresztett fel, az mindig tompább, közönyösebb, hidegebb lesz és mint valami gép, a megszokás vágányain mozog. 

- István teljesen az Úr Jézus tanítványává érett és tökéletes bizonyságot tett az igazságról.

Az idős kor bölcsessége és a fiatalság tüze együtt volt benne. 

Szabad volt minden ember- és halálfélelemtől, szabad a világtól, és ezért kész arra, hogy belépjen a mennyei világba.
Csodálatos dolog Jézus igazi tanítványának lenni! Erős, bárkivel felveheti a harcot, mégis készségesen megadja magát. Bölcs, senki nem szólhat ellene, mégis szó nélkül elviseli a gonosz gyalázásokat. 

Senki nem veheti el tőle a belső, boldog, Istenben való békességet. 

Ez a szent boldogság tölti be és ragyog belőle.
Mennyire megkötözi a természeti embert a mások vélekedése!
Kapaszkodik az életbe, fél a haláltól. István csak Istent félte, ezért beszélt félelem nélkül a tanács előtt. Védekezése vádbeszéd lett a legfelsőbb hatóság ellen.

 
Amikor látta fenyegető magatartásukat és azt, hogy már nem akarják meghallgatni, a legerőteljesebb és legfájdalmasabb igazságokat is megmondta még nekik, azok mint pörölyütések hullottak rájuk.
Ez legyen a példánk! Kötnek még földi meggondolások?
Attól függ a döntésed, hogy mit mondanak az emberek?
Gyűlölni és üldözni fognak? Talán az életed is kockán forog?
Amíg az emberek és földi életünknek rabjai vagyunk, nem vagyunk még érettek az örökkévalóságra. Ezért szakadj el mindentől, ami a látható világhoz köt!

A TANÍTVÁNY ELKÖLTÖZÉSE❣️

"💞Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!
Majd térdre esve hangosan így kiáltott: Uram, ne tulajdonítsd nekik ezt a bűnt! "
(Cselekedetek 7, 59-60)

István, a félelmet nem ismerő bizonyságtevő, halálával pecsételte meg szavai igazságát, melyekkel a főtanács elé állt. Ő volt az első, aki elnyerte a mártírkoszorút.
Halála nem gyalázatos vég, hanem diadalmas hazamenetel volt.
Mint Mestere igazi tanítványa halt meg.
És ahogyan Jézus Atyja kezébe tette lelkét, úgy tette le azt István Jézus kezébe.
Nem ragadták el tőle az életet, hanem készségesen ő maga adta azt oda.
Nem állandó ellenszegülés közben hurcolta ki őt az ellenség a városból; engedelmesen, mint bárány hagyta magát vezetni.
Királyi szabadságban helyezi lelkét a Megváltó kezébe, mint ahogyan naponként is neki ajánlotta azt.
Nem az ellenség kényszerítette térdre, hanem egy belső kényszer alatt hajolt meg, hogy elmondhassa utolsó imádságát ellenségeiért.
Amit Jézus a kereszten legelőször kért, azt István utoljára kéri.
A Megváltó utolsó kívánságát viszont (vedd magadhoz lelkemet), ő, a megváltott, először mondja.
Jézus a másokért való imádkozással kezdte és utoljára imádkozott önmagáért, István először a saját lelkéért könyörög és a végén másokért.
Csodálkozunk-e, ha az Ige ezt írja: "És amikor ezt mondotta, elaludt"?
Különös meghatározás ez egy halálra kövezett ember haláláról.
Ebben is követte Mesterét: nem vitt át az örökkévalóságba keserűséget kínzói iránt.
Szerette ellenségeit és könyörgött Istenhez, hogy ne rója fel ezt bűnül nekik.
Az alapszöveg szerint: "Ne engedd, hogy ellenük álljon" ez a bűn, mert akkor kőtorlaszként megakadályozza Istenhez való jutásukat.
De ne vesszenek el! A mennyet kívánja nekik, ahová ő maga is tartozik. Lehet, hogy feltámadt benne valami sötét harag, amikor olyan kíméletlenül rárohantak a kövekkel, ezért kiált fel hangosan és esik térdre, hogy ezt a feltámadó haragot legyőzze.
A harag tövise ellen a legjobb orvosság: könyörögni azokért, akik azt a szívedbe döfik.
Ha imádkozol azokért, akik bántanak és megsértenek, mennyei békesség tölti be lelkedet.
A keserűséget csak a szeretet győzi le. Ne vigy át gyűlölködő érzést másnapra, ne menjen le a nap a haragodon. Még kevésbé vidd az örökkévalóságba!
Győzzön a szeretet, hogy ott lehess, ahol nincs helye a sötét gyűlöletnek, csak a szeretetnek és a magasztalásnak.

JÉZUS PÉLDÁS HALÁLA❣️

"💞Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, ó Uram, hűséges Isten. " 

(Zsoltár 31, 6)

Jézus a kereszten hetedik és utolsó szavával Atyja kezébe ajánlja lelkét. 

De nemcsak halálakor tette ezt.

Egész földi életében Atyja megőrzése és befolyása alatt állt a lelke. 

Szentlélekkel egyesülve lelkünk (szellemünk) kell, hogy uralja a testi életet (akarat-, érzés-, kedélyvilág).

"Miért csüggedsz el én lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? 

Bizzál Istenben!" - így bátorít az isteni lélek (szellem) és helyes irányba terel.

Ha Jézus Atyjának ajánlotta lelkét, mennyivel inkább kell nekünk is ezt tenni! 

Jézus nem rendelkezett önmaga fölött.
Atyjának adta át a rendelkezési jogot, vezérelje Ő a lelkét és őrizze meg szentségben azt.
- Ami lelkünk könnyen ferde vágányra jut és egész életünket magával ragadja. 

Fogságba ejtik a kívánságok, ösztönök, szenvedélyek és magukkal ragadják, ahelyett hogy az parancsolna nekik. Jézus az Atya kezébe adta lelkét; mi ajánljuk oda a Megváltónak. 

Ő váltott meg minket, jogos tulajdonai vagyunk. Így lelkünket is megtartja erős, hűséges kezében.

Oyan időket élünk, amikor a tévtanok egyre jobban terjednek. 

A hazugság és az ámítás igazságnak mutatja magát. Az idők végén súlyos tévelygések következnek be. 

Most van csak igazán szükség arra, hogy lelkünket naponta Jézusnak ajánljuk. 

Csak Ő őrizhet meg minket, hogy a tévtanok áldozatai ne legyünk.

 - Két veszély ólálkodik lelkünk körül. Az egyik, hogy könnyen elbizakodik és hamis magaslatra jut; a másik pedig, hogy hamar letörik és fáradtan, csüggedten elhagyja magát.

 
Csak Jézus kezében van biztos helyünk. Ő egyensúlyban tart minket. Vannak ugyan ingadozások, de ezek nem zavarhatnak meg. - Külső, testi életünk feltámadó izgalmai és hullámzásai észrevétlenül megrázzák a lelket is és beteggé teszik.

 
Egyszer gondok, aggodalmak ostorozzák, máskor a féktelen élvezetvágy és kívánság ragadja magával.
Csak Jézus kezében lesz sziklává. Tombolhatnak körülötte a kedély hullámai, de nem dönthetik meg.
Ha napról napra a Megváltóra bízzuk lelkünket, akkor ezt az utolsó óránkban is megtehetjük.

Ha te lakozol szívemben, kegyelemnek Királya, nem találhat készületlen halálomnak órája.
Ha kebled én rejtekem, kik árhatnak énnekem?
Bízva te szent sebeidben győzve távozhatom innen.

HAZAÉRKEZÉS ❣️

"💞Mostan bocsátod el Uram a te szolgádat békességben, mert látták az én szemeim a te üdvösségedet. " (Lukács 2, 29-30)

Simeonnak ezek a szavai Istent dicsőítik. Szíve vágya teljesült.
Nincs több kívánsága. Ami addig hiányzott neki, az most az övé lett. 

Testi-lelki szemei meglátták Isten ajándékát: a Megváltót. 

Csak egy kisgyermeket tart karjaiban, de lelki szeme a népek Szabadítóját látja benne. 

Ő az a világosság, akinek révén a pogányok megismerik az igaz Istent. 

Most már békességben halhat meg az öreg Simeon. 

Utolsó nagy kívánsága teljesült: látta a megígért Üdvözítőt.

Átélte azt a csodálatos dolgot, amiről Pál Róma 5, 1-ben ír.
Az Úr Jézusba vetett hit által megigazult, ezért most igazi szívbeli békessége lett Istennel.

Isten megígérte ezt és megtartotta szavát. Aki hitben meglátta a Megváltót és elmondhatja:
Jézus az én Szabadítóm, az nyugodtan léphet az örökkévalóság útjára.
Mikor van békességünk? Ha semmi sem gyötör és semmi sem hiányzik.
Sok minden nyugtalanít és gyötör minket mindaddig, amíg Jézust és benne a bűnbocsánatot hit által meg nem ragadjuk.
Isten Fiának értünk kiontott vére azonban minden vádat elhallgattat: 

Szent vére bűnt befedez, 

Tisztára mossa ruhám. 

Bizalmamat ebbe vetem, 

Reménységem Jézus csupán.

Annak van békessége, akinek többé semmi sem hiányzik, akinek nincsenek beteljesületlen vagy nem teljesíthető kívánságai, hanem teljesen megelégedett.
Csak annak van ilyen békessége, aki Jézusé. 

Ő a legnagyobb ajándék, benne Isten önmagát adja: az örök jót. 

Egy beteg megjegyezte: "Azelőtt olyan sok kínvánságom volt, ezért sohasem voltam igazán megelégedett. Most csak egyetlen kívánságom van: Jézus.

Ő pedig az enyém." - Aki Jézusé, azt semmi sem köti a földhöz. 

Nála kíván lenni, mint az apostol írja: "Kívánnék elköltözni és Krisztusnál lenni."

Míg Jézust nem ismertem, nehéz volt a szívem. 

Nem leltem segítséget, s örömöt semmiben.
De hogy Őt megtaláltam, elmúlt minden bajom, 

Úgy énekel a szívem, úgy zeng folyvást dalom!
Úgy énekel a szívem, ragyog minden napom, 

Boldog vagyok, mert Jézust majd ott fenn megláthatom!

--------------------------------

Lukács 2:25-32:
És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Szellem vala ő rajta.
És kijelentetett néki a Szent Szellem által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
És ő a Szellem indításából a templomba méne,és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.

ÚRNAK ROSSZ - SZOLGÁNAK JÓ❣️

"💞Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor az elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba! " (Lk 16, 9)

A hamis sáfár urának pénzével barátokat szerzett magának.
Ti is hasonlóképpen tegyetek az Istentől nektek adott pénzzel!
Ez Jézus tanácsa. A pénz, az anyagi javak arra valók, hogy vele barátokat szerezzünk, szeretetet plántáljunk, embereken segítsünk. Tiszta szívből ajánlja ezt Jézus, semmiképpen nem igazolva azt a módot, ahogy önző szívünk próbál magának barátokat szerezni. 

Azokat a barátokat, akikről Jézus beszél, úgy kell megnyernünk, hogy túléljék a mammont, s akkor is szeretetet tanúsítsanak irányunkban, amikor már nincs földi segítség a számunkra.
A sáfár azt akarta ura adósainál elérni, hogy befogadják őt házukba, amikor elveszti tisztét és hatalmát. Ugyanezt ti is megtehetitek, mondja Jézus, de egy sokkal magasabb szinten.
Ne földi házba fogadjanak be titeket és csupán egy rövid időre, hanem az örökkévaló hajlékokba. 

Örök hálát szerezhettek magatoknak; földi javaitok segítségével a szeretet, a jótétemény, a közösség gazdag aratását készíthetitek elő, amely örökké megmarad.
Persze Jézus nem úgy beszél az általunk segítségben részesültek örök hálájáról, hogy ezzel elvonja figyelmünket Istenről, és hogy ne Isten kegyelmére támaszkodjunk, hanem az emberek szeretetére. Isten országában valamennyien az Ő kegyelméből élünk, így számunkra semmi sem olyan fontos, mint az, hogy az örök életet adó Istent szerezzük meg barátunknak.
Jézus azt mondta, hogy amikor valakivel az Ő kicsinyei közül jót teszünk, vele tesszük azt. 

Ha éhezőt vendégelünk meg, Őt látjuk vendégül, s amikor okosan bánunk pénzünkkel, Őt tesszük barátunkká.
Ezek azok a szeretetszolgálatok, amelyek megnyitják az örök hajlékok kapuját.
Nagy dolgokat lehet elvégezni a hamis mammon segítségével.
Ettől azonban még hamis marad, mert jogtalanul igényt tart ránk és hamisan úgy tünteti fel magát, mint a boldogság egyedüli forrását. A pénz könnyen megvakíthat, miatta elhagyhatjuk Istent. 

Önmagában halott, üres, sőt kárhozatos dolog.
Add tehát könnyen oda ezt a hamis dolgot, mondja az Úr.
De amikor Jézus tanácsa szerint arra használjuk, hogy barátokat nyerjünk meg vele és a szeretet szolgálatába állítjuk, a hamis, csalárd mammonból hűséges szolga lesz és maradandó hasznot biztosít számunkra. Így szolgált a szegény özvegy templomi két fillérje is.