A TANÍTVÁNY ELKÖLTÖZÉSE❣️

"💞Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!
Majd térdre esve hangosan így kiáltott: Uram, ne tulajdonítsd nekik ezt a bűnt! "
(Cselekedetek 7, 59-60)

István, a félelmet nem ismerő bizonyságtevő, halálával pecsételte meg szavai igazságát, melyekkel a főtanács elé állt. Ő volt az első, aki elnyerte a mártírkoszorút.
Halála nem gyalázatos vég, hanem diadalmas hazamenetel volt.
Mint Mestere igazi tanítványa halt meg.
És ahogyan Jézus Atyja kezébe tette lelkét, úgy tette le azt István Jézus kezébe.
Nem ragadták el tőle az életet, hanem készségesen ő maga adta azt oda.
Nem állandó ellenszegülés közben hurcolta ki őt az ellenség a városból; engedelmesen, mint bárány hagyta magát vezetni.
Királyi szabadságban helyezi lelkét a Megváltó kezébe, mint ahogyan naponként is neki ajánlotta azt.
Nem az ellenség kényszerítette térdre, hanem egy belső kényszer alatt hajolt meg, hogy elmondhassa utolsó imádságát ellenségeiért.
Amit Jézus a kereszten legelőször kért, azt István utoljára kéri.
A Megváltó utolsó kívánságát viszont (vedd magadhoz lelkemet), ő, a megváltott, először mondja.
Jézus a másokért való imádkozással kezdte és utoljára imádkozott önmagáért, István először a saját lelkéért könyörög és a végén másokért.
Csodálkozunk-e, ha az Ige ezt írja: "És amikor ezt mondotta, elaludt"?
Különös meghatározás ez egy halálra kövezett ember haláláról.
Ebben is követte Mesterét: nem vitt át az örökkévalóságba keserűséget kínzói iránt.
Szerette ellenségeit és könyörgött Istenhez, hogy ne rója fel ezt bűnül nekik.
Az alapszöveg szerint: "Ne engedd, hogy ellenük álljon" ez a bűn, mert akkor kőtorlaszként megakadályozza Istenhez való jutásukat.
De ne vesszenek el! A mennyet kívánja nekik, ahová ő maga is tartozik. Lehet, hogy feltámadt benne valami sötét harag, amikor olyan kíméletlenül rárohantak a kövekkel, ezért kiált fel hangosan és esik térdre, hogy ezt a feltámadó haragot legyőzze.
A harag tövise ellen a legjobb orvosság: könyörögni azokért, akik azt a szívedbe döfik.
Ha imádkozol azokért, akik bántanak és megsértenek, mennyei békesség tölti be lelkedet.
A keserűséget csak a szeretet győzi le. Ne vigy át gyűlölködő érzést másnapra, ne menjen le a nap a haragodon. Még kevésbé vidd az örökkévalóságba!
Győzzön a szeretet, hogy ott lehess, ahol nincs helye a sötét gyűlöletnek, csak a szeretetnek és a magasztalásnak.

JÉZUS PÉLDÁS HALÁLA❣️

"💞Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, ó Uram, hűséges Isten. " 

(Zsoltár 31, 6)

Jézus a kereszten hetedik és utolsó szavával Atyja kezébe ajánlja lelkét. 

De nemcsak halálakor tette ezt.

Egész földi életében Atyja megőrzése és befolyása alatt állt a lelke. 

Szentlélekkel egyesülve lelkünk (szellemünk) kell, hogy uralja a testi életet (akarat-, érzés-, kedélyvilág).

"Miért csüggedsz el én lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? 

Bizzál Istenben!" - így bátorít az isteni lélek (szellem) és helyes irányba terel.

Ha Jézus Atyjának ajánlotta lelkét, mennyivel inkább kell nekünk is ezt tenni! 

Jézus nem rendelkezett önmaga fölött.
Atyjának adta át a rendelkezési jogot, vezérelje Ő a lelkét és őrizze meg szentségben azt.
- Ami lelkünk könnyen ferde vágányra jut és egész életünket magával ragadja. 

Fogságba ejtik a kívánságok, ösztönök, szenvedélyek és magukkal ragadják, ahelyett hogy az parancsolna nekik. Jézus az Atya kezébe adta lelkét; mi ajánljuk oda a Megváltónak. 

Ő váltott meg minket, jogos tulajdonai vagyunk. Így lelkünket is megtartja erős, hűséges kezében.

Oyan időket élünk, amikor a tévtanok egyre jobban terjednek. 

A hazugság és az ámítás igazságnak mutatja magát. Az idők végén súlyos tévelygések következnek be. 

Most van csak igazán szükség arra, hogy lelkünket naponta Jézusnak ajánljuk. 

Csak Ő őrizhet meg minket, hogy a tévtanok áldozatai ne legyünk.

 - Két veszély ólálkodik lelkünk körül. Az egyik, hogy könnyen elbizakodik és hamis magaslatra jut; a másik pedig, hogy hamar letörik és fáradtan, csüggedten elhagyja magát.

 
Csak Jézus kezében van biztos helyünk. Ő egyensúlyban tart minket. Vannak ugyan ingadozások, de ezek nem zavarhatnak meg. - Külső, testi életünk feltámadó izgalmai és hullámzásai észrevétlenül megrázzák a lelket is és beteggé teszik.

 
Egyszer gondok, aggodalmak ostorozzák, máskor a féktelen élvezetvágy és kívánság ragadja magával.
Csak Jézus kezében lesz sziklává. Tombolhatnak körülötte a kedély hullámai, de nem dönthetik meg.
Ha napról napra a Megváltóra bízzuk lelkünket, akkor ezt az utolsó óránkban is megtehetjük.

Ha te lakozol szívemben, kegyelemnek Királya, nem találhat készületlen halálomnak órája.
Ha kebled én rejtekem, kik árhatnak énnekem?
Bízva te szent sebeidben győzve távozhatom innen.

HAZAÉRKEZÉS ❣️

"💞Mostan bocsátod el Uram a te szolgádat békességben, mert látták az én szemeim a te üdvösségedet. " (Lukács 2, 29-30)

Simeonnak ezek a szavai Istent dicsőítik. Szíve vágya teljesült.
Nincs több kívánsága. Ami addig hiányzott neki, az most az övé lett. 

Testi-lelki szemei meglátták Isten ajándékát: a Megváltót. 

Csak egy kisgyermeket tart karjaiban, de lelki szeme a népek Szabadítóját látja benne. 

Ő az a világosság, akinek révén a pogányok megismerik az igaz Istent. 

Most már békességben halhat meg az öreg Simeon. 

Utolsó nagy kívánsága teljesült: látta a megígért Üdvözítőt.

Átélte azt a csodálatos dolgot, amiről Pál Róma 5, 1-ben ír.
Az Úr Jézusba vetett hit által megigazult, ezért most igazi szívbeli békessége lett Istennel.

Isten megígérte ezt és megtartotta szavát. Aki hitben meglátta a Megváltót és elmondhatja:
Jézus az én Szabadítóm, az nyugodtan léphet az örökkévalóság útjára.
Mikor van békességünk? Ha semmi sem gyötör és semmi sem hiányzik.
Sok minden nyugtalanít és gyötör minket mindaddig, amíg Jézust és benne a bűnbocsánatot hit által meg nem ragadjuk.
Isten Fiának értünk kiontott vére azonban minden vádat elhallgattat: 

Szent vére bűnt befedez, 

Tisztára mossa ruhám. 

Bizalmamat ebbe vetem, 

Reménységem Jézus csupán.

Annak van békessége, akinek többé semmi sem hiányzik, akinek nincsenek beteljesületlen vagy nem teljesíthető kívánságai, hanem teljesen megelégedett.
Csak annak van ilyen békessége, aki Jézusé. 

Ő a legnagyobb ajándék, benne Isten önmagát adja: az örök jót. 

Egy beteg megjegyezte: "Azelőtt olyan sok kínvánságom volt, ezért sohasem voltam igazán megelégedett. Most csak egyetlen kívánságom van: Jézus.

Ő pedig az enyém." - Aki Jézusé, azt semmi sem köti a földhöz. 

Nála kíván lenni, mint az apostol írja: "Kívánnék elköltözni és Krisztusnál lenni."

Míg Jézust nem ismertem, nehéz volt a szívem. 

Nem leltem segítséget, s örömöt semmiben.
De hogy Őt megtaláltam, elmúlt minden bajom, 

Úgy énekel a szívem, úgy zeng folyvást dalom!
Úgy énekel a szívem, ragyog minden napom, 

Boldog vagyok, mert Jézust majd ott fenn megláthatom!

--------------------------------

Lukács 2:25-32:
És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Szellem vala ő rajta.
És kijelentetett néki a Szent Szellem által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
És ő a Szellem indításából a templomba méne,és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.

ÚRNAK ROSSZ - SZOLGÁNAK JÓ❣️

"💞Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor az elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba! " (Lk 16, 9)

A hamis sáfár urának pénzével barátokat szerzett magának.
Ti is hasonlóképpen tegyetek az Istentől nektek adott pénzzel!
Ez Jézus tanácsa. A pénz, az anyagi javak arra valók, hogy vele barátokat szerezzünk, szeretetet plántáljunk, embereken segítsünk. Tiszta szívből ajánlja ezt Jézus, semmiképpen nem igazolva azt a módot, ahogy önző szívünk próbál magának barátokat szerezni. 

Azokat a barátokat, akikről Jézus beszél, úgy kell megnyernünk, hogy túléljék a mammont, s akkor is szeretetet tanúsítsanak irányunkban, amikor már nincs földi segítség a számunkra.
A sáfár azt akarta ura adósainál elérni, hogy befogadják őt házukba, amikor elveszti tisztét és hatalmát. Ugyanezt ti is megtehetitek, mondja Jézus, de egy sokkal magasabb szinten.
Ne földi házba fogadjanak be titeket és csupán egy rövid időre, hanem az örökkévaló hajlékokba. 

Örök hálát szerezhettek magatoknak; földi javaitok segítségével a szeretet, a jótétemény, a közösség gazdag aratását készíthetitek elő, amely örökké megmarad.
Persze Jézus nem úgy beszél az általunk segítségben részesültek örök hálájáról, hogy ezzel elvonja figyelmünket Istenről, és hogy ne Isten kegyelmére támaszkodjunk, hanem az emberek szeretetére. Isten országában valamennyien az Ő kegyelméből élünk, így számunkra semmi sem olyan fontos, mint az, hogy az örök életet adó Istent szerezzük meg barátunknak.
Jézus azt mondta, hogy amikor valakivel az Ő kicsinyei közül jót teszünk, vele tesszük azt. 

Ha éhezőt vendégelünk meg, Őt látjuk vendégül, s amikor okosan bánunk pénzünkkel, Őt tesszük barátunkká.
Ezek azok a szeretetszolgálatok, amelyek megnyitják az örök hajlékok kapuját.
Nagy dolgokat lehet elvégezni a hamis mammon segítségével.
Ettől azonban még hamis marad, mert jogtalanul igényt tart ránk és hamisan úgy tünteti fel magát, mint a boldogság egyedüli forrását. A pénz könnyen megvakíthat, miatta elhagyhatjuk Istent. 

Önmagában halott, üres, sőt kárhozatos dolog.
Add tehát könnyen oda ezt a hamis dolgot, mondja az Úr.
De amikor Jézus tanácsa szerint arra használjuk, hogy barátokat nyerjünk meg vele és a szeretet szolgálatába állítjuk, a hamis, csalárd mammonból hűséges szolga lesz és maradandó hasznot biztosít számunkra. Így szolgált a szegény özvegy templomi két fillérje is.

IGYEKEZETÜNK VÉGCÉLJA❣️

"💞Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba " (Zsid 4, 11)

Isten nyugodalma vagy szombatja nem tétlen, rest nyugvás.
Nem minden tevékenység nélkül való, de szabad a kapkodástól, rohanástól, a gondteli sürgés-forgástól és hajszától. A földi ember sok hiábavaló nyugtalanságot szerez magának.
Kapzsiság és becsvágy forr állandóan benne és nem hagyja nyugodni.
Az ilyen ember nem mehet be Isten nyugodalmába; oda csupán a belsőleg megcsendesült lelkek illenek. Igyekezzünk tehát úrrá lenni nyughatatlan testünkön és minden felinduláson, ami bűnös természetünkből tör elő!

Bizonyos fajta nyugtalanságon természetesen át kell mennünk, ha be akarunk jutni Isten nyugodalmába: ez a felébredt lelkiismeret nyugtalansága. 

Aki ezt a nyugtalanságot elkerüli, sohasem talál igazi nyugalmat, nem jut el a lelkiismeret boldog békességére, amit már itt megkapunk, mint a menny előízét.
Vessük alá magunkat Isten Lelke megítélésének, és soha ne adjuk át magunkat a hamis biztonságérzetnek, amire rettenes felébredés következik. 

Az is igaz, hogy Isten nyugodalmába csak azok mennek be, akik elvégezték a rájuk bízott mindennapi munkát.
A rest szolga, aki semmit sem tett Uráért, nem mehet be annak örömébe. 

Ne sodorjon el a földi hajsza és nyüzsgés, hanem végezzük földi dolgainkat is istentiszteletként (Ef 2, 10.)

Aki fáradtra dolgozta magát, elemésztődött Ura szolgálatában, azt boldog nyugalom várja. 

Ott is folytatódik persze a szolgálat és tevékenység, de tövis és bogáncs nélkül, amelyek most gátolják és hiábavalóvá teszik munkánkat. Ott nem lesz fáradtság, kimerültség, gyengeség és erőtelenség, amik itt megnehezítik vagy lehetetlenné teszik munkánkat.

Örökre fiatalok és frissek maradunk, és éjjel-nappal tevékenykedhetünk majd, fenséges nyugalomban. Nyugalom a munkában és munkálkodás a nyugalomban: ez Isten szombatja.
Isten népének nyugodalma győzelmes megpihenés a harc és tusák után.
Mindenki harcol a földi létért, de kevesen veszik fel a harcot a belső ellenséggel szemben; változatlanul megkötözöttségeikben és bűneikben élnek.

 
Vannak, akik nem szabályszerűen küzdenek és nem jutnak el a győzelemig.
Hiányzik náluk a komolyság és a hit, ami egyedül biztosítja a győzelmet.
Ne a magunk erejéből harcoljunk, hanem tartsunk ki hitben az Úrral, aki végül is győzelemre vezet minket.

HALÁLFÉLELMÜNKBEN ISTEN VIGASZTAL❣️

"💞Mert akik e sátorban vagyunk is, megterhelten sóhajtozunk, mivel nem kívánjuk ezt levetni, hanem amazt erre felölteni, hogy azt, ami halandó, elnyelje az élet. " (2 Kor 5, 4)

A meghalás gondolata az apostol számára is keserűséget rejtett magában.
A halál mindig természetellenes marad.
Bár mostani sátorházunkban sok a szenvedés és teher, mégsem óhajtjuk a halált.
Nem vagyunk életuntak, mint egyesek, ha rosszul megy a soruk, hanem életkedv tölt be minket.
Nem keressük a halált, ellenkezőleg - irtózatot vált ki belőlünk a gondolata.
Maga Isten oltotta természetünkbe a haláltól való borzadást. E testben élve, sóhajtozunk.

Sátorháza, (teste) elbomlásának a gondolata megterhelte az apostol lelkét. Jobban szeretné, ha nem kellene a halandóság ruháját levetni, hanem mindjárt felvehetné a halhatatlanságot.
Hiszen azok a hívők sem halnak meg, akik megérik az Úr Jézus visszajövetelét.
Azonnal elváltoznak és a földi test helyébe mindjárt megdicsőült testet kapnak.
Ha ezt a halhatatlan, megdicsőült testet szeretnénk felöltözni, akkor belsőleg már fel kellett öltöznünk a Bárány vérében megmosott új ruhát, a megigazulás ruháját, nehogy a bűn mezítelenségében mutatkozzunk (Jel 3, 18).

Most még rejtegetjük romlottságunkat, de ha a test meghal, akkor mezítelenek és leplezetlenek vagyunk Isten előtt.
- Krisztusban elnyerjük az üdvösség ruháját, ami örökre elrejti Isten elől bűnünk rútságát.
Csak így lehetünk megdicsőült szépségben hasonlók őhozzá. Ez után sóhajtozik Pál is.

De Isten nemcsak úgy alkotott. hogy a haláltól borzadjunk, hanem Szentlelkét adta nekünk a jövendő üdvösség zálogaként.
A Lélek ellensúlyozza a halálfélelmet, általa legyőzzük azt. Ő állandóan vigasztal, mégha a halál közelít is hozzánk.

A Szentlélek személyes kapcsolatba hoz a Megváltóval. Ez a kapcsolat személyes ugyan, de még hitbeli kapcsolat csupán. Még nem látjuk Őt; hitben járunk, nem látásban.

Nem térben vagyunk távol az Úrtól, hanem fizikai testünk képez válaszfalat.
Bensőnk már most egy vele, de a halálnak a teste még elválaszt tőle.
Ezért mindazokban, akik megkapták Jézus Lelkét, egyrészt ugyan ellenszenv él a halállal szemben, de másrészt a halál dicsőséges reménységgel tölti be őket, hogy egészen Jézusnál lehetnek majd.
Így gondolkozol-e te is, vagy félelemmel tölt el a halál gondolata?

HELYÜNK A HALÁL UTÁN❣️

"💞Mert tudjuk, hogyha ez a mi földi sátorházunk összeomlik, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben." (2 Kor 5, 1)

A halál utáni állapotunk pontosan igazodik ahhoz az állapothoz, amiben elköltözésünk előtt voltunk. 

Krisztus szerint való élet - boldog meghalás. Ez a helyes sorrend.
Mulatozva élni és boldogan meghalni!-ez a Sátán bölcsessége és azoknak a jelszava, akiket megcsalt.
Aki az Úr Jézusban élt, az őhozzá kerül halála után.
Aki benne hisz, az "ha meghal is él". Nem hal meg, csak elalszik, úgy, hogy már őnála ébred fel. 

Semmi sem szakítja el Istentől az Ő szeretteit, még a halál sem. Nem vesznek el, hanem hazaérnek. Jézus juhait senki sem ragadhatja ki az Ő kezéből.

Pál apostol bizonyos abban, hogy Jézus követői a földi sátorházuk összeomlása után azonnal szép otthonra lelnek. Biztosan tudjuk, hogy van már hajlékunk, nem pedig csak készül számunkra. 

A Jézus vére által megváltott lelkek nem bolyonganak majd hontalanul, azonnal otthont kapnak abban a hajlékban, amit Isten készített számukra.

"Az én Atyám házában sok hajlék van." "Ma velem leszel a paradicsomban" - mondta a Megváltó a latornak.
Az Istentől készített épület tehát azonos jelentésű a paradicsommal. Jézus halála által az övéi számára a holtak birodalma is paradicsommá lett. Lement a halottak birodalmába azért, hogy az Ószövetségnek rá váró kegyeseit magával vigye a paradicsomba.
Akinek nem volt hite és élő kapcsolata Jézussal, az a halottak birodalmába jut, amit a Biblia Hadesnek nevez. 

Ez nem azonos a pokollal; a fordításokban ez nem jut kifejezésre.
Például: "Nem hagyod lelkemet a Seolban (pokolban)" helyett azt kell értenünk, hogy a halottak birodalmában. 

A gyehenna, vagy a tűznek tava a pokol nevei. Azok az emberek, akik teljesen az igazság ellen döntöttek és a Sátán eszközeivé lettek, a halál után azonnal a sötét szellemek társaságába kerülnek. 

Azok pedig, akik még nem hallottak Jézusról, a halottak birodalmába jutnak. 

Sorsuk itt még nem dőlt el örökre (Jel 22, 2)

Boldogok mindazok, akik az Üdvözítőt már most megragadják és az Ő tulajdonává lesznek.
Nem láthat bár e földi szem, Jézus tied vagyok. Bár arcod rejtve van nekem, Mégis felém ragyog.
De majd a fátyol szétszakad, Mely most még rejteget. Színről színre látlak magad, S fényedben élhetek.