ÚRNAK ROSSZ - SZOLGÁNAK JÓ❣️

"💞Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor az elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba! " (Lk 16, 9)

A hamis sáfár urának pénzével barátokat szerzett magának.
Ti is hasonlóképpen tegyetek az Istentől nektek adott pénzzel!
Ez Jézus tanácsa. A pénz, az anyagi javak arra valók, hogy vele barátokat szerezzünk, szeretetet plántáljunk, embereken segítsünk. Tiszta szívből ajánlja ezt Jézus, semmiképpen nem igazolva azt a módot, ahogy önző szívünk próbál magának barátokat szerezni. 

Azokat a barátokat, akikről Jézus beszél, úgy kell megnyernünk, hogy túléljék a mammont, s akkor is szeretetet tanúsítsanak irányunkban, amikor már nincs földi segítség a számunkra.
A sáfár azt akarta ura adósainál elérni, hogy befogadják őt házukba, amikor elveszti tisztét és hatalmát. Ugyanezt ti is megtehetitek, mondja Jézus, de egy sokkal magasabb szinten.
Ne földi házba fogadjanak be titeket és csupán egy rövid időre, hanem az örökkévaló hajlékokba. 

Örök hálát szerezhettek magatoknak; földi javaitok segítségével a szeretet, a jótétemény, a közösség gazdag aratását készíthetitek elő, amely örökké megmarad.
Persze Jézus nem úgy beszél az általunk segítségben részesültek örök hálájáról, hogy ezzel elvonja figyelmünket Istenről, és hogy ne Isten kegyelmére támaszkodjunk, hanem az emberek szeretetére. Isten országában valamennyien az Ő kegyelméből élünk, így számunkra semmi sem olyan fontos, mint az, hogy az örök életet adó Istent szerezzük meg barátunknak.
Jézus azt mondta, hogy amikor valakivel az Ő kicsinyei közül jót teszünk, vele tesszük azt. 

Ha éhezőt vendégelünk meg, Őt látjuk vendégül, s amikor okosan bánunk pénzünkkel, Őt tesszük barátunkká.
Ezek azok a szeretetszolgálatok, amelyek megnyitják az örök hajlékok kapuját.
Nagy dolgokat lehet elvégezni a hamis mammon segítségével.
Ettől azonban még hamis marad, mert jogtalanul igényt tart ránk és hamisan úgy tünteti fel magát, mint a boldogság egyedüli forrását. A pénz könnyen megvakíthat, miatta elhagyhatjuk Istent. 

Önmagában halott, üres, sőt kárhozatos dolog.
Add tehát könnyen oda ezt a hamis dolgot, mondja az Úr.
De amikor Jézus tanácsa szerint arra használjuk, hogy barátokat nyerjünk meg vele és a szeretet szolgálatába állítjuk, a hamis, csalárd mammonból hűséges szolga lesz és maradandó hasznot biztosít számunkra. Így szolgált a szegény özvegy templomi két fillérje is.

IGYEKEZETÜNK VÉGCÉLJA❣️

"💞Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba " (Zsid 4, 11)

Isten nyugodalma vagy szombatja nem tétlen, rest nyugvás.
Nem minden tevékenység nélkül való, de szabad a kapkodástól, rohanástól, a gondteli sürgés-forgástól és hajszától. A földi ember sok hiábavaló nyugtalanságot szerez magának.
Kapzsiság és becsvágy forr állandóan benne és nem hagyja nyugodni.
Az ilyen ember nem mehet be Isten nyugodalmába; oda csupán a belsőleg megcsendesült lelkek illenek. Igyekezzünk tehát úrrá lenni nyughatatlan testünkön és minden felinduláson, ami bűnös természetünkből tör elő!

Bizonyos fajta nyugtalanságon természetesen át kell mennünk, ha be akarunk jutni Isten nyugodalmába: ez a felébredt lelkiismeret nyugtalansága. 

Aki ezt a nyugtalanságot elkerüli, sohasem talál igazi nyugalmat, nem jut el a lelkiismeret boldog békességére, amit már itt megkapunk, mint a menny előízét.
Vessük alá magunkat Isten Lelke megítélésének, és soha ne adjuk át magunkat a hamis biztonságérzetnek, amire rettenes felébredés következik. 

Az is igaz, hogy Isten nyugodalmába csak azok mennek be, akik elvégezték a rájuk bízott mindennapi munkát.
A rest szolga, aki semmit sem tett Uráért, nem mehet be annak örömébe. 

Ne sodorjon el a földi hajsza és nyüzsgés, hanem végezzük földi dolgainkat is istentiszteletként (Ef 2, 10.)

Aki fáradtra dolgozta magát, elemésztődött Ura szolgálatában, azt boldog nyugalom várja. 

Ott is folytatódik persze a szolgálat és tevékenység, de tövis és bogáncs nélkül, amelyek most gátolják és hiábavalóvá teszik munkánkat. Ott nem lesz fáradtság, kimerültség, gyengeség és erőtelenség, amik itt megnehezítik vagy lehetetlenné teszik munkánkat.

Örökre fiatalok és frissek maradunk, és éjjel-nappal tevékenykedhetünk majd, fenséges nyugalomban. Nyugalom a munkában és munkálkodás a nyugalomban: ez Isten szombatja.
Isten népének nyugodalma győzelmes megpihenés a harc és tusák után.
Mindenki harcol a földi létért, de kevesen veszik fel a harcot a belső ellenséggel szemben; változatlanul megkötözöttségeikben és bűneikben élnek.

 
Vannak, akik nem szabályszerűen küzdenek és nem jutnak el a győzelemig.
Hiányzik náluk a komolyság és a hit, ami egyedül biztosítja a győzelmet.
Ne a magunk erejéből harcoljunk, hanem tartsunk ki hitben az Úrral, aki végül is győzelemre vezet minket.

HALÁLFÉLELMÜNKBEN ISTEN VIGASZTAL❣️

"💞Mert akik e sátorban vagyunk is, megterhelten sóhajtozunk, mivel nem kívánjuk ezt levetni, hanem amazt erre felölteni, hogy azt, ami halandó, elnyelje az élet. " (2 Kor 5, 4)

A meghalás gondolata az apostol számára is keserűséget rejtett magában.
A halál mindig természetellenes marad.
Bár mostani sátorházunkban sok a szenvedés és teher, mégsem óhajtjuk a halált.
Nem vagyunk életuntak, mint egyesek, ha rosszul megy a soruk, hanem életkedv tölt be minket.
Nem keressük a halált, ellenkezőleg - irtózatot vált ki belőlünk a gondolata.
Maga Isten oltotta természetünkbe a haláltól való borzadást. E testben élve, sóhajtozunk.

Sátorháza, (teste) elbomlásának a gondolata megterhelte az apostol lelkét. Jobban szeretné, ha nem kellene a halandóság ruháját levetni, hanem mindjárt felvehetné a halhatatlanságot.
Hiszen azok a hívők sem halnak meg, akik megérik az Úr Jézus visszajövetelét.
Azonnal elváltoznak és a földi test helyébe mindjárt megdicsőült testet kapnak.
Ha ezt a halhatatlan, megdicsőült testet szeretnénk felöltözni, akkor belsőleg már fel kellett öltöznünk a Bárány vérében megmosott új ruhát, a megigazulás ruháját, nehogy a bűn mezítelenségében mutatkozzunk (Jel 3, 18).

Most még rejtegetjük romlottságunkat, de ha a test meghal, akkor mezítelenek és leplezetlenek vagyunk Isten előtt.
- Krisztusban elnyerjük az üdvösség ruháját, ami örökre elrejti Isten elől bűnünk rútságát.
Csak így lehetünk megdicsőült szépségben hasonlók őhozzá. Ez után sóhajtozik Pál is.

De Isten nemcsak úgy alkotott. hogy a haláltól borzadjunk, hanem Szentlelkét adta nekünk a jövendő üdvösség zálogaként.
A Lélek ellensúlyozza a halálfélelmet, általa legyőzzük azt. Ő állandóan vigasztal, mégha a halál közelít is hozzánk.

A Szentlélek személyes kapcsolatba hoz a Megváltóval. Ez a kapcsolat személyes ugyan, de még hitbeli kapcsolat csupán. Még nem látjuk Őt; hitben járunk, nem látásban.

Nem térben vagyunk távol az Úrtól, hanem fizikai testünk képez válaszfalat.
Bensőnk már most egy vele, de a halálnak a teste még elválaszt tőle.
Ezért mindazokban, akik megkapták Jézus Lelkét, egyrészt ugyan ellenszenv él a halállal szemben, de másrészt a halál dicsőséges reménységgel tölti be őket, hogy egészen Jézusnál lehetnek majd.
Így gondolkozol-e te is, vagy félelemmel tölt el a halál gondolata?

HELYÜNK A HALÁL UTÁN❣️

"💞Mert tudjuk, hogyha ez a mi földi sátorházunk összeomlik, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökkévaló házunk a mennyben." (2 Kor 5, 1)

A halál utáni állapotunk pontosan igazodik ahhoz az állapothoz, amiben elköltözésünk előtt voltunk. 

Krisztus szerint való élet - boldog meghalás. Ez a helyes sorrend.
Mulatozva élni és boldogan meghalni!-ez a Sátán bölcsessége és azoknak a jelszava, akiket megcsalt.
Aki az Úr Jézusban élt, az őhozzá kerül halála után.
Aki benne hisz, az "ha meghal is él". Nem hal meg, csak elalszik, úgy, hogy már őnála ébred fel. 

Semmi sem szakítja el Istentől az Ő szeretteit, még a halál sem. Nem vesznek el, hanem hazaérnek. Jézus juhait senki sem ragadhatja ki az Ő kezéből.

Pál apostol bizonyos abban, hogy Jézus követői a földi sátorházuk összeomlása után azonnal szép otthonra lelnek. Biztosan tudjuk, hogy van már hajlékunk, nem pedig csak készül számunkra. 

A Jézus vére által megváltott lelkek nem bolyonganak majd hontalanul, azonnal otthont kapnak abban a hajlékban, amit Isten készített számukra.

"Az én Atyám házában sok hajlék van." "Ma velem leszel a paradicsomban" - mondta a Megváltó a latornak.
Az Istentől készített épület tehát azonos jelentésű a paradicsommal. Jézus halála által az övéi számára a holtak birodalma is paradicsommá lett. Lement a halottak birodalmába azért, hogy az Ószövetségnek rá váró kegyeseit magával vigye a paradicsomba.
Akinek nem volt hite és élő kapcsolata Jézussal, az a halottak birodalmába jut, amit a Biblia Hadesnek nevez. 

Ez nem azonos a pokollal; a fordításokban ez nem jut kifejezésre.
Például: "Nem hagyod lelkemet a Seolban (pokolban)" helyett azt kell értenünk, hogy a halottak birodalmában. 

A gyehenna, vagy a tűznek tava a pokol nevei. Azok az emberek, akik teljesen az igazság ellen döntöttek és a Sátán eszközeivé lettek, a halál után azonnal a sötét szellemek társaságába kerülnek. 

Azok pedig, akik még nem hallottak Jézusról, a halottak birodalmába jutnak. 

Sorsuk itt még nem dőlt el örökre (Jel 22, 2)

Boldogok mindazok, akik az Üdvözítőt már most megragadják és az Ő tulajdonává lesznek.
Nem láthat bár e földi szem, Jézus tied vagyok. Bár arcod rejtve van nekem, Mégis felém ragyog.
De majd a fátyol szétszakad, Mely most még rejteget. Színről színre látlak magad, S fényedben élhetek.

A FIATALSÁG TITKA❣️

"💞Még a vén korban is gyümölcsöznek, termők és zöldellők lesznek." (Zsoltár 92, 15)

Micsoda remek ígéretek vonatkoznak mindazokra, akik Isten házába vannak plántálva és benne is maradnak. Zöldellők és termők maradnak még öregkorban is.
- A korral együtt fogy az erő és lassanként megrokkan az ember. 

De a hit, a szeretet és a reménység ereje nem fogy el Isten gyermekéből az évek folyamán.
Ha egészséges a fejlődése, még inkább növekszik. Akik az Úrra várnak, mindig új erőt kapnak.
A testi erő, még a szellemi képesség is lassanként gyengül, de a lelki erő soha ki nem apadó forrásból táplálkozik.

 
A buzgóság természetes tüze, a fiatalos lelkesedés tüze idővel kialszik, elfojtják a kedvezőtlen és kellemetlen tapasztalatok, de a Jézus iránt való szeretet és az Ő ügye iránti buzgóság tüzét a Szentlélek olaja táptája és növeli.
Testünk érzékszervei is eltompulnak az öregségben; szemünk homályossá lesz, elveszti látóképességét.
De a lelki megértés szemei Isten gyermekeinél az öregségben nem gyengülnek, ellenkezőleg, még élesebben és világossabban látnak. Testi hallásuk csökken, de a lelki nem.
Egyre jobban hallja a jó Pásztor hangját, minél régebben követi Őt.
Lábunk és kezünk elfárad öregkorunkra; a test rugalmassága is eltűnik, de Isten igazi gyermekei belsőleg még elevenebbek lesznek (Ézs 40, 30)

Öregkorban könnyen befészkeli magát a zsörtölődés és a komorság, Isten gyermekei azonban, még ha félre is kell már állniok, öregségükben is derűsek, mint a gyermekek.
Nem hallgat el ajkukon Isten dicsérete.
Az ifjúság a tanulás ideje. Idővel a legtöbb ember abbahagyja a tanulást és a megszokott kerékvágásból nem tud többé kizökkenni. Elvesztik ezáltal kapcsolatukat a fiatalokkal és ellentétbe kerülnek velük. Jézus igazi tanítványai mindig megmaradnak a tanulásnál.
Ez a képesség és a tanulásra való készség Isten gyermekeinek fiatalos jelleget ad és közel hozza őket a fiatalokhoz.
Az öregek beképzeltsége, akik mindent jobban akarnak tudni, taszítja a fiatalságot.
A vitatkozó hajlamú és kritikus szellemű ember, aki tökéletesnek tartja magát és aki mindig zsörtölődik, idő előtt megöregszik.
Isten gyermekei lélekben fiatalok maradnak, mert szellemileg állandóan fejlődnek, új hajtásokat hoznak, és mert a szívük akkor is háladalt énekel, ha az ajkuk már nem képes erre.

A képen - Egy ÚJRA KIHAJTOTT ÉS ZÖLDELL A HURRIKÁNOKAT IS TÚLÉLT, 400 ÉVES FA.

ISTEN MEGHALLGAT, DE A MAGA MÓDJÁN❣️

"💞Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindent megcselekedhetik, feljebb, mint ahogy mi kérjük vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, annak legyen dicsőség az egyházban, a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre, örökkön örökkél! " (Ef 3, 20-21)

Pál itt tapasztalatból beszél. Amikor Filippiben a börtönben ült, Szilással együtt imádkozott.

Talán még a börtönőrre is gondoltak, Jézus szavaira emlékezve: "Imádkozzatok azokért, akik bántanak és üldöznek titeket."

De hogy Isten még az éjjel csodálatosan ki fogja hozni őket a börtönből és hogy éppen azzal a kemény, irgalmatlan emberrel együtt fognak térdet hajtani Jézus Krisztus előtt, eszükbe sem jutott. Ennyire merészen nem mertek kérni.

Néha, mintha Isten nem hallgatna meg minket, de azután minden elképzelésen felül, túláradóan cselekszik.

Pál azt gondolta, sokkal jobban szolgálhatná az Urat, ha megszabadulna "töviseitől", melyet a "Sátán ökölcsapásainak" is nevez. Kérte az Urat egyszer; bizonyos várakozási idő után másodszor, azután megint várt. 

Végül újra, harmadszor is kérte a szabadulást. 

Az Úr látszólag visszautasította kérését, de mégis meghallgatta imádságát. 

Feleletet kapott és megvilágosodott előtte az Úr útja; hogy az Ő ereje a gyengékben mutatkozik meg igazán hatalmasan; megrepedt, összetört edényekben lesz nyilvánvaló; "cserépdarabokkal" többre jut, mint sértetlen emberi erővel.

Ez a drága Ige ezreket erősített meg már azóta. Kimondhatatlan vigasztalás lett ez az ígéret: 

"Az én erőm erőtlenség által jut el céljához."
Pálnak harmadik missziós útja végén, a jeruzsálemi látogatás alkalmával leginkább elkeseredett ellenségeitől, a hitetlen zsidóság orvtámadásaitól kellet félnie.
A rómabeli keresztyének imádságát kéri levelében.
Bizonyosan ő maga is imádkozott, hogy az Úr mentse ki a hitetlenek keze közül Júdeában (Róma 15, 31).

De ez a kérés sem talált meghallgatásra - látszólag. A kezükbe esett.
Mégis meghallgatta őt az Úr, mert kiragadta onnan. Cézáreába kerül két évi fogságba.
Pihenő időt rendelt neki az Úr, amire bizonyára nagy szüksége volt.
Két év múlva mégiscsak eljutott Rómába, de másképpen, mint ahogyan gondolta.
Ott is hirdethette Jézus Krisztus győzelmes evangéliumát, nem úgy, mint világi nagyság, hanem mint szegény fogoly. 

Az Úr más úton vezet, mint ahogy elgondoljuk és kérjük, de mindig dicsőségesebb módon.

A MEGHALLGATÁS NEM-je és IGEN-je❣️

"💞Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. És angyal jelent meg neki a mennyből, hogy erősítse Őt. " (Lukács 22, 42-43)

Az Atya nem teljesíthette Fiának ezt a kérését. 

Nem volt más útja szabadításunknak, csak ez az egyetlenegy, amitől a Megváltó visszaborzadt és mégis meghallgatást nyert Jézus esengő imádsága! Angyal erősítette meg Őt. 

Ez volt a felelet a kérésére. 

A tanítványoknak virrasztani kellett volna, de  aludtak; a legnehezebb harcot egyedül kellett a Megváltónak megharcolnia. 

Mégsem volt egyedül, az Atya nem hagyta Őt cserben. Nem kímélhette meg a fájdalmaktól, 

de erőt adott neki a nehéz út megjárásához. 

A lélek nyomasztó terhe olyan borzalmas és a testi feszültség olyan heves volt, hogy vért verejtékezett. A Megváltó nem járhatta volna meg a szenvedés útját, ha nem nyert volna erősítést az "elrejtett mannából" (Jel 2, 17). 

Végül is az Atya szabaddá tette Őt a félelemtől és a rettegéstől. 

Nem a halál maga volt borzalmas neki, hanem ez a halál, a gonosztevő halála a kereszten. 

Az a gondolat, hogy a világ bűnterhe alatt átokká kell lennie - mázsás súllyal nehezedett a lelkére. 

Nem csoda, hogy szomorú volt mindhalálig.

Imádságára a félelem csökkent egy kevéssé, de aztán újra visszatért. 

Másodszor is imádkozott, újra megkönnyebbült, de a félelem harmadszor is rátelepedett a lelkére. 

Harmadszor is könyörgött és ekkor teljesen megszabadult tőle. 

Nyugodtan mondhatta: "Keljetek fel, menjünk. íme elközelgett, aki engem elárul" 

(Mt 26, 46). 

Nem menekült el, hanem győztesként ment az ellenség elé. 

Így Jézus meghallgatást nyert, amikor könyörgéssel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás között adta oda magát áldozatul Istennek, aki megszabadíthatta volna a halálból, de mégsem tette meg. Viszont megszabadult a halálfélelemtől. 

Meg kellett ízlelnie a halál keserűségét értünk, de megkapta a szükséges erőt erre a legnehezebb szolgálatra. Ez a meghallgatás minket is imádásra késztet.

Számtalan megváltott bűnös dicsőíti most Istent, amiért egyszülött Fiát a fájdalom útjára bocsátotta, de át is segítette rajta.

Jézus maga tökéletessé vált szenvedései révén és felemeltetett Isten jobbjára. 

Éppen ezért, mivel halálig megalázta magát, mindenek felett felmagasztaltatott és kapott páratlan hatalmat. Isten azért nem hallgatta meg Őt előbb, hogy később dicsőségesebben cselekedhessen.