DRÁGA ÍGÉRET❣️

"💞Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek." (Lukács 11, 9)

Ebben a három mondatban fokozódás van.
Ha valami értékeset, nélkülözhetetlent elveszítünk, azt nagy figyelemmel és sietséggel keressük. 

Csak akkor oldódik fel bennünk a feszültség, ha a nélkülözött tárgyat megtaláltuk.
A zörgetéskor zárt ajtó előtt állunk. Nemcsak szeretnénk bemenni, hanem be kell mennünk rajta. Kopogunk és a válaszra figyelünk, hallgatózunk, hogy hallunk-e valami mozgást. 

Nem mozdulunk el arról a helyről, amíg meg nem nyílik a kapu.
Aki Istentől kér és vár, annak nem kell emberektől koldulnia. 

Aki a lelki életben el akar jutni valamire, annak az imádságra kell támaszkodnia. 

Ha rest vagy imádkozni, lelkileg elszegényedsz. 

Ezért hát szorgalmasan kérjük Istent, de ne önfejűen követelőddzünk tőle, mintha ki akarnánk csikarni valamiféle adományt. Zörgessünk, de várjunk alázatosan, míg Isten beenged. 

Ő ad, ha nem is azonnal és nem is éppen azt, amit kérünk. 

Ha Isten mindig azonnal meghallgatná imádságunkat, ez éppolyan hátrányos lenne számunkra, mint mikor a gyermeknek minden kívánságát teljesítik. 

A várakozási idő önvizsgálatra és a magunk megítélésére vezet.
A hitnek türelmi próbákra van szüksége.
Nagyon hiányos hit az, amely mindent mindjárt látni akar, de azt a hitet, amely nem lankad meg, 

Isten nem hagyja megszégyenülni.

Határozottan számíthatunk az olyan kérések teljesítésére, amelyek világos ígéreteken alapulnak. 

Ilyen erős és csalhatatlan ígéretek mindazok, melyekben örök üdvösségünkről van szó. 

Ha Jézus áldozatára hivatkozva bűneink bocsánatát kérjük, Isten nem tagadhatja meg kérésünket, mert Jézusról minden próféta bizonyságot tesz, hogy az Ő nevében bocsánatot kapnak mindazok, akik hisznek. Éppígy nem utasíthatja vissza Isten azt a kérésedet, amikor a gonosz legyőzésére kérsz erőt, mert Jézus nemcsak igazságunk, hanem szentségünk is lett. 

Isten azt akarja, hogy győzz, tehát meg is adja hozzá a szükséges erőt.

Csak ne várj, míg készleted lesz a türelemből és szeretetből! 

Napról napra megkapod, amire szükséged van feladataidhoz, nehézségeidhez és a kísértéseidben való megálláshoz.

 Parancsként hangzik, amikor Jézus felszólít minket:
"Kérjetek, keressetek, zörgessetek!" - de valójában rendkívül drága előjog ez, amiről Ő biztosít minket.

BIZTATÁS IMÁDKOZÁSRA❣️

,,💞Mondott nekik példázatot arról, hogy mindenkor imádkozniok kell és nem szabad megrestülniök." (Lukács 18, 1)

Az ember belefáradhat az imádkozásba, ha úgy látszik, mintha a meghallgatás elmaradna.
Aki belefárad az imádkozásba, az a harcba, tűrésbe, hordozásba és a szeretet gyakorlásába is belefárad. Az imádság erőt ad, lendületbe hoz, különben menthetetlenül összeroskadunk.
Jézus az imádkozásra bátorít.
A hamis bíró sokáig nem akarta meghallgatni az őt kérésével ostromló szegény özvegyet.
Isten gyermekeinél is előfordulhat, hogy éjjel-nappal tusakodnak és úgy látszik, mintha Isten nehezen határozná el magát, hogy teljesítse kérésüket. Pedig Ő úgy szereti választottait, mint a szeme fényét. 

Ha mégis vár a kérés teljesítésével, akkor nyilván bölcs tervei vannak ezzel.
Azt akarja, hogy teljes komolysággal kiáltsunk, hogy imádkozásunkból minden félszívűség és lazaság eltűnjön.
Azokat a bilincseket akarja leoldani, amelyek még a földhöz kötnek. Ha eljutunk arra a pontra, ahol Isten szeretne látni minket, akkor hamarosan megadja a kimenekedést.
Az igazságtalan bíró csak azért segít a szegény özvegyen, mert le akarja rázni a nyakáról.
Terhére van. Nem nyomorúsága indítja meg a szívét; nem ismer kötelességet, Istent nem fél, embert nem becsül. Szívtelen.
De Isten megmenti az övéit, mert igazságos és irgalmas és nem hagyja őket az ellenség kezében.
- A Sátánnak és a bűnnek nincs joga hozzánk, ha Krisztus vérére hivatkozunk, aminek jogán Isten tulajdonába visszakerültünk. 

Isten nem szolgáltathat ki minket a sötétség hatalmának, különben ellentmondana önmagának. 

Szereti gyermekeit, szíve szakadt meg értük a Golgotán.
Irgalommal van tele irántuk, nem hagyhatja őket elpusztulni.
Ennél a példázatnál az Úr bizonyára a végső időkre gondol.
Akkor az övéi hasonlók lesznek ehhez a tehetetlen özvegyhez, sőt olyanok lesznek, mint a vágójuhok. Isten nem menti ki gyermekeit a nyomorúság elől; beleengedi őket.
De akkor, ott a nagy nyomorúságban lesz csak igazán sürgetővé számunkra az imádkozás a szabadulásért és a Szabadító eljöveteléért. Igazi kiáltássá lesz imádságuk, úgy tűnik majd, mintha az ég be lenne zárva, mintha Isten szabad folyást engedne az igazságtalanságnak.
De egyszerre csak elérkezik a szabadulás! Légy állhatatos az imádkozásban és ne restül] meg!

Máté 24:22-24
..Ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen halandó sem, de a választottakért megrövidülnek azok a napok."

http://immanuel.hu/biblia/biblia.php?konyv=40&fejezet=24&o1=4&o2=1&o3=3

MINDEN FORMÁLJ IMÁDSÁGGÁ❣️

"💞Szenved-e valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-e valakinek? Dicséretet énekeljen! " (Jakab 5, 13)

Az apostol azt akarja, hogy a keresztyén embernek minden lelkiállapota imádságban nyilvánuljon meg. 

Ha az ember imádkozásba menekül, nem kerül rossz hangulatba. 

Milyen könnyen panaszkodik, jajgat az ember a nehéz napokban! Sok arcra rá is vésődött, hogy mennyi keserűség és rosszkedv járta át már a szívét. Formáld imádsággá gondjaidat és panaszaidat, akkor eltűnik a szorongás, szíved felszabadul, s egyszerre hála és dicséret hangzik fel.

A zsoltárokból látjuk, hogy a meghallgatás bizonyosságában elmondott imádság következményeként sokszor a legmélyebb nyomorúságot a legmélyebb hála és dicsőítés váltja fel.
Az imádság az az emelő, amely a legsúlyosabb terheket is félregördíti.

Hasznos gyógyszer minden bajra. Ha jó kedved van, könnyen féktelenség fog el; de az imádkozó ember nem veszíti el egyensúlyát. Nem zuhan kétségbeesésbe, de nem lebeg mámorosan boldog érzésekben sem. 

A hívő keresztyén ember öröme tiszta és mély öröm, ami hálaadásban csendül ki. 

Lemérhetjük örömünket, hogy Istentől való-e, vagy bűnös öröm. Semmit sem ér az olyan öröm, amelyért nem tudunk szívből hálát adni az Úrnak; vagy magában véve már tisztátalan, vagy úgy elfoglalja szívünket, hogy Istennek nem maradt hely benne. 

Mindkettő elvetendő. "Akik örülnek, mintha nem örülnének" - írja Pál.

Ide akkor jutunk el, ha örömünk hálaadásban száll Istenhez. Lehet zsoltárokat énekelni szívünkben is az Úrnak, a hétköznapok munkája közepette.

 "Énekeljetek és dicséretet mondjatok szívetekben az Úrnak" (Ef 5, 19).
A szív éneklése persze együtthangzik a szájjal. Sokszor azonban csak a szájunk énekel, a szívünk mit sem tud róla. Örömünkben Istennek adjunk hálát!
Ha a szenvedés hullámai elérnének is, ha nyomorúság és gondok nagy, sötét viharrá tornyosultak is,

 "te Uram, a magasságban, még nagyobb vagy" (Zsolt 92, 2; 93, 4)

Mindig Istent dicsőítve, hálásan imádva - csodálatos erőt kapunk.
Boldog vagy ma? Szálljon fel hálaéneked a menny felé!
De ha valami lesújt, gondolj arra, hogy Isten nagyobb a te nyomorúságodnál, gondjaidnál, amik gyötörnek és adj hálát neki ezért!
Megtapasztalod majd, hogy a magasságos Isten nevét dicsőíteni, neki hálát adni, jó dolog.
Ez az út az új és nagyobb áldások felé.

A SZÜNTELEN IMÁDKOZÁS❣️

,,💞Szüntelen imádkozzatok! " (1 Thess 5, 17)

Istennel egy állandó kapcsolatra van lehetőségünk az imádkozás révén; amikor nemcsak szavakkal imádkozunk, de bensőnk állandóan őfelé irányul.

"Régebben - írja Tersteegen - az imádkozáshoz mindig helyet, időt és magányt kértem. 

Most bárhol vagyok, szüntelen imádkozom, hiszen mindenhol vele vagyok."

A keresztyén ember mindent, ami éri, imádsággá formál.
Minden nehéz feladat, helyzet, tanácstalanság, baj, szenvedés, terhek az Úr elé kényszerítik őt. 

Van olyan imádkozás, amikor elfordulva minden mástól, bizonyos időt csak ezzel töltünk el.
De ennél fontosabb, hogy egész lényünk, minden cselekedetünk legyen áthatva imádsággal. 

Mit használ, ha van valamiféle gyér imádkozó életünk, de hétköznapjaink széles folyama mellette folyik el?
"Nem imádkozhatok egész nap, nincs rá időm" - mondogatják.
Aki így beszél, azt bizonyítja, hogy még nem ismerte meg az igazi imádság titkát. 

Hát csak szavakkal lehet imádkozni? Amikor feltekintünk az Úrra, titkon felsóhajtunk, felé óhajtozunk, az is lehet imádság. 

Aki mindig az Úrtól függ és semmit sem tesz nélküle, aki minden cselekedetével istentiszteletet végez és mindent az Ő dicsőségére tesz, a legkisebb dolgot is: evést, ivást vagy bármi mást, az szüntelen imádkozik. 

Az ilyennek az imádkozás nem olyan dolog, amit le kell bonyolítani, nem napszámos munka, nem szokás dolga, és nem is kötelesség, aminek eleget kell tenni és aztán örül az ember, ha elintézte. Isten embereinek az imádság szívügyük, belső szükségletük. 

Egyszerűen nem tudnak imádkozás nélkül élni. Időt szánnak rá, felkelnek korábban és ha az imádság Lelke hajtja őket, napközben is van rá idejük.
Sokkal többet beszélünk, fecsegünk emberekkel, mint szükséges és hasznos. 

Ha ehelyett visszavonulnánk imádkozni, megerősödnénk és lelkileg megújulva térnénk vissza közéjük.
Az imádkozó ember csendes, és hallgatag. Aki sokat beszél Istennel, takarékoskodik a szavakkal és így súlya van annak, amit mond.
Az ilyen embernek rendezett belső élete van.
Aki elmulasztja az imádságot, az csapongó, felszínes ember lesz. 

Csak az imádkozó embernek van igazi belső élete.
Aki nem megy be Isten szentélyébe, az belebonyolódik a külsőségekbe, kíváncsiskodik, mindenfelé nézeget, hallgatózik.
Az imádkozó emberben mélység van és egész élete egyetlen középpont körül forog.

MEGSZÓLÍTÁS AZÁDSÁGBAN❣️

"💞Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben!" (Máté 6, 9)

Jézus mintaimádságként ajándékozta nekünk a Miatyánkot. De nem azért, hogy csak gépiesen utánamondjuk.
Nem forma az, amihez oda akarja kötni tanítványait; lényege nem az ismételgetésben van, hanem abban, hogy magunkévá tesszük tanításait. Mennyire visszaélnek ezzel a csodálatos imádsággal, mintha varázsszöveg volna! Miért? Mert mindenki ismeri ugyan, de kevesen értik meg.
A megszólítás arra tanít, hogy ne kéréssel kezdjünk mindjárt.
Elsősorban Isten jelenlétébe kell kerüljünk általa; úgy lássuk Őt, amilyen a valóságban.
Ne álljunk oda, mint országúti vándorok, poros csizmával a király elé.

Dávid többször hosszabb ideig hallgatagon ült az Úr előtt, mielőtt hangosan megszólalt volna.
"A beszéd az ideigvalóság ajándéka, a hallgatás az örökkévalóság felé mutat" - mondta egyszer valaki. Atyának nevezhetem Őt, többé nem mint homályos kép áll előttem, arcát Jézusban leleplezte, belelátok a szívébe.

Ez a megszólítás lelkiismeretedet fontos kérdések elé állítja: Eltűnt-e már a közted és Isten között levő válaszfal?
Megkegyelmezett gyermeke vagy-e? Odavittél-e minden bűnt, ami ismét közéd és Isten közé furakodott, hogy elválasszon tőle? Megtisztultál-e újra Jézus vérében?
Gyermeki engedelmességben jársz-e?
Atyának nevezed Őt, de engeded, hogy megfegyelmezzen? Isten Lelke vezet-e dolgaidban?
Földhözragadt gondolkodásoddal, világszereteteddel nem állsz-e szemben vele? (Róma 8, 7; Jak 4, 4).

De az "Atya" név bátorítás is a csüggedő, kishitű gyermekeinek. 

Megváltójukra való tekintettel minden hiányosságuk és bűnük ellenére bátran állhatnak Isten elé.
"Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben" - ez Isten fenséges voltát fejezi ki. 

Mindenütt jelen van, mindent tud és mindenre van hatalma (Zsolt 33, 13; 115, 3). 

Nála semmi sem lehetetlen.
A világmindenséget kormányzó Isten ne tudna vezetni és irányítani téged legkisebb dolgaidbán is?
Aki minden teremtményt megtart, csak téged ne tudna átsegíteni a veszélyeken?
A legnagyobbnak tartsd Őt, és nagy dolgokat várj tőle!
Ami gyermekeinek üdvösségére van, azt Ő meg akarja adni, mert Atyjuk, és meg tudja adni, mert a mennyben van.
A magasságos Istenre gondolva szent tisztelet és félelem kell hogy ébredjen szívünkben.
Az igazi imádkozóban együtt van mindkettő: bensőséges szeretet és mély istenfélelem.

A JÉZUS NEVÉBEN VALÓ IMÁDKOZÁS❣️

"💞Amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek. "

(János 16, 23)

Általános keresztyén gyakorlat az imádkozás, mégis ritka az igazi imádság.
Az a döntő, hogy milyen a viszonyunk Istenhez.
A gyermek és a barát másképpen kér, mint a napszámos és a szolga; a bűnbánó vámszedő megint másképpen, mint az önigazult farizeus.
Az igazi imádság Jézus nevében történik. Aki az Ő nevében kér, az már befogadta Őt és egyedül benne bízik.
Ennek ellentéte a magunk nevében mondott imádság, amikor valaki önigazsága tudatában, kérkedve járul Isten elé.lmádságával hidat akar verni az égbe, de közben annál biztosabban halad a pusztulás felé.
Amikor Péter el tudta mondani: "Eredj el tőlem Uram, mert én bűnös ember vagyok" - akkor kezdett helyesen imádkozni.
Csak ha feladja az ember önmagát és Jézusnak kiszolgáltatja énjét, egyedül Megváltójában bízik, akkor lesz az imádsága kedves Isten előtt, akkor kér Jézus nevében.
Jézus nevében imádkozni azt jelenti: Jézus imádkozik bennem.
Ez csak akkor lehetséges, ha Jézus az Ő Lelkét adja.

Ha a Fiú Lelke bennünk van, akkor kiálthatunk:
"Abba!" azaz "Atyám!", mint ahogyan Jézus kiáltott Istenhez.
A Szentlélek által eggyé leszünk Krisztussal, és így őbenne lépünk Isten elé. - Jézus nevében imádkozni azt jelenti, hogy úgy imádkozunk, mint Ő imádkozott.
Olyan bizalommal, bizonyossággal és kétségektől szabadon, mint Jézus tette földi napjaiban.
A kételkedések mindig olyan szívből jönnek, amely még Isten és a világ között ide-oda ingadozik. Minél határozottabbak leszünk, annál bizakodóbban tudunk imádkozni.

"Ha tudjuk, hogy meghallgat minket, akármit kérünk, tudjuk, hogy már teljesítette kéréseinket, amelyekkel hozzá fordultunk" - mondja János apostol (1 Jn 5, 15).

Végül Jézus nevében imádkozni azt jelenti, hogy nem annyira magunkért, hanem inkább másokért és mindenekelőtt Isten országa nagy ügyéért állunk elébe.
Ez a papi imádság; az olyan ember imádsága, akinek akarata eggyé vált Isten akaratával.
Ezekre vonatkozik Jézus szava:
"Kérjetek, amit csak akartok és meglesz az nektek."

Semmi mást nem akarnak kérni, mint amit Isten akar.
Jézus nevében az Atyához imádkozunk, s ez más, mint amikor Jézus nevét hívjuk segítségül a bűn és a szorongatott lelkiismeret nyomorúságában, vagy egyéb személyes nehézségünkben.

NE ISMÉTELGESS IMÁDSÁGODBAN❣️

"💞És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.
Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.,, (Máté 6,7- 8.)

Az imádkozásban való bőbeszédűség vagy szószaporítás mélyen megrögzött pogány szokás. 

Nemcsak az ima lélektelen mondogatására utal ez, hanem arra, hogy mindig ugyanazokat a szavakat ismétlik. 

Azt gondolják, hogy három Miatyánkkal többet érnek el Istennél, mint eggyel.
Ez pogány babonaság. Baál papjai is azt kiáltozták órákon át: "Baál, hallgass meg minket!" 

Illés imádsága viszont rövid, tömör, de nagy hatású volt. 

Mindig az élő Isten előtt állt, szívét felemelte hozzá mielőtt egy szót is szólt volna. 

"Isten az égben van, te pedig a földön, azért a te beszéded kevés legyen" (Préd 5, 2). 

Méltatlanul bánunk Istennel, ha mindig ugyanazt mondogatjuk, úgy kiáltozunk, mintha nagyothallana. Ő tudja, mire van szükségünk, mielőtt kérnénk tőle. 

Akarja ugyan, hogy kérjük és mondjuk el neki, mire van szükségünk, de az olyan imádság, 

amely mindig ugyanazokat a szavakat ismétli, nem tetszik neki.

Viselkedjünk méltó tisztelettel a leghatalmasabb Úrral szemben. 

Ne akarjunk erőszakoskodni vele, ne támadjunk imádságunkkal! 

A folytonos "Uram" vagy "Megváltóm" mondogatása is visszaélés szent nevével. 

Minden okunk megvan rá, hogy megalázkodjunk imádságainkkal elkövetett bűneink miatt. 

Persze ebből nem következik az, hogy a legrövidebb imádság a legjobb. 

Jézus maga is órákon, sőt éjszakákon át imádkozott. De az Ő imádsága Isten jelenlétében való csendes elmélyülés, imádatteljes várakozás volt és nem semmitmondó szószaporítás, ami üresen kong, nincs benne mélység és élet. Vannak imádságok, amelyekkel Istent ki akarják oktatni, mintha Ő nem ismerné nyomorúságainkat és a segítés módját. Ő tudja, mire van szükségünk.

 - A hamis imádságok is sértik Isten fülét. Különösen nyilvános imádságoknál fennáll az a veszély, hogy dicsérő szavak, könyörgések hangzanak el, de a szív kegyelemért kiált a saját maga számára, mert megbocsátatlan bűnök terhelik a lelkiismeretet. 

Sokszor a magasztalás helyett azt kellene mondanunk: "Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!"

 - Az Istennek tetsző igazi imádság felülről kapott ajándék. 

Magunktól nem is tudunk helyesen imádkozni.
Ezért beszél az Ige az "imádság Lelkéről", mint az imádkozás nélkülözhetetlen előfeltételéről. Uram, taníts minket imádkozni!