A SZÜNTELEN IMÁDKOZÁS❣️

,,💞Szüntelen imádkozzatok! " (1 Thess 5, 17)

Istennel egy állandó kapcsolatra van lehetőségünk az imádkozás révén; amikor nemcsak szavakkal imádkozunk, de bensőnk állandóan őfelé irányul.

"Régebben - írja Tersteegen - az imádkozáshoz mindig helyet, időt és magányt kértem. 

Most bárhol vagyok, szüntelen imádkozom, hiszen mindenhol vele vagyok."

A keresztyén ember mindent, ami éri, imádsággá formál.
Minden nehéz feladat, helyzet, tanácstalanság, baj, szenvedés, terhek az Úr elé kényszerítik őt. 

Van olyan imádkozás, amikor elfordulva minden mástól, bizonyos időt csak ezzel töltünk el.
De ennél fontosabb, hogy egész lényünk, minden cselekedetünk legyen áthatva imádsággal. 

Mit használ, ha van valamiféle gyér imádkozó életünk, de hétköznapjaink széles folyama mellette folyik el?
"Nem imádkozhatok egész nap, nincs rá időm" - mondogatják.
Aki így beszél, azt bizonyítja, hogy még nem ismerte meg az igazi imádság titkát. 

Hát csak szavakkal lehet imádkozni? Amikor feltekintünk az Úrra, titkon felsóhajtunk, felé óhajtozunk, az is lehet imádság. 

Aki mindig az Úrtól függ és semmit sem tesz nélküle, aki minden cselekedetével istentiszteletet végez és mindent az Ő dicsőségére tesz, a legkisebb dolgot is: evést, ivást vagy bármi mást, az szüntelen imádkozik. 

Az ilyennek az imádkozás nem olyan dolog, amit le kell bonyolítani, nem napszámos munka, nem szokás dolga, és nem is kötelesség, aminek eleget kell tenni és aztán örül az ember, ha elintézte. Isten embereinek az imádság szívügyük, belső szükségletük. 

Egyszerűen nem tudnak imádkozás nélkül élni. Időt szánnak rá, felkelnek korábban és ha az imádság Lelke hajtja őket, napközben is van rá idejük.
Sokkal többet beszélünk, fecsegünk emberekkel, mint szükséges és hasznos. 

Ha ehelyett visszavonulnánk imádkozni, megerősödnénk és lelkileg megújulva térnénk vissza közéjük.
Az imádkozó ember csendes, és hallgatag. Aki sokat beszél Istennel, takarékoskodik a szavakkal és így súlya van annak, amit mond.
Az ilyen embernek rendezett belső élete van.
Aki elmulasztja az imádságot, az csapongó, felszínes ember lesz. 

Csak az imádkozó embernek van igazi belső élete.
Aki nem megy be Isten szentélyébe, az belebonyolódik a külsőségekbe, kíváncsiskodik, mindenfelé nézeget, hallgatózik.
Az imádkozó emberben mélység van és egész élete egyetlen középpont körül forog.

MEGSZÓLÍTÁS AZÁDSÁGBAN❣️

"💞Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben!" (Máté 6, 9)

Jézus mintaimádságként ajándékozta nekünk a Miatyánkot. De nem azért, hogy csak gépiesen utánamondjuk.
Nem forma az, amihez oda akarja kötni tanítványait; lényege nem az ismételgetésben van, hanem abban, hogy magunkévá tesszük tanításait. Mennyire visszaélnek ezzel a csodálatos imádsággal, mintha varázsszöveg volna! Miért? Mert mindenki ismeri ugyan, de kevesen értik meg.
A megszólítás arra tanít, hogy ne kéréssel kezdjünk mindjárt.
Elsősorban Isten jelenlétébe kell kerüljünk általa; úgy lássuk Őt, amilyen a valóságban.
Ne álljunk oda, mint országúti vándorok, poros csizmával a király elé.

Dávid többször hosszabb ideig hallgatagon ült az Úr előtt, mielőtt hangosan megszólalt volna.
"A beszéd az ideigvalóság ajándéka, a hallgatás az örökkévalóság felé mutat" - mondta egyszer valaki. Atyának nevezhetem Őt, többé nem mint homályos kép áll előttem, arcát Jézusban leleplezte, belelátok a szívébe.

Ez a megszólítás lelkiismeretedet fontos kérdések elé állítja: Eltűnt-e már a közted és Isten között levő válaszfal?
Megkegyelmezett gyermeke vagy-e? Odavittél-e minden bűnt, ami ismét közéd és Isten közé furakodott, hogy elválasszon tőle? Megtisztultál-e újra Jézus vérében?
Gyermeki engedelmességben jársz-e?
Atyának nevezed Őt, de engeded, hogy megfegyelmezzen? Isten Lelke vezet-e dolgaidban?
Földhözragadt gondolkodásoddal, világszereteteddel nem állsz-e szemben vele? (Róma 8, 7; Jak 4, 4).

De az "Atya" név bátorítás is a csüggedő, kishitű gyermekeinek. 

Megváltójukra való tekintettel minden hiányosságuk és bűnük ellenére bátran állhatnak Isten elé.
"Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben" - ez Isten fenséges voltát fejezi ki. 

Mindenütt jelen van, mindent tud és mindenre van hatalma (Zsolt 33, 13; 115, 3). 

Nála semmi sem lehetetlen.
A világmindenséget kormányzó Isten ne tudna vezetni és irányítani téged legkisebb dolgaidbán is?
Aki minden teremtményt megtart, csak téged ne tudna átsegíteni a veszélyeken?
A legnagyobbnak tartsd Őt, és nagy dolgokat várj tőle!
Ami gyermekeinek üdvösségére van, azt Ő meg akarja adni, mert Atyjuk, és meg tudja adni, mert a mennyben van.
A magasságos Istenre gondolva szent tisztelet és félelem kell hogy ébredjen szívünkben.
Az igazi imádkozóban együtt van mindkettő: bensőséges szeretet és mély istenfélelem.

A JÉZUS NEVÉBEN VALÓ IMÁDKOZÁS❣️

"💞Amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek. "

(János 16, 23)

Általános keresztyén gyakorlat az imádkozás, mégis ritka az igazi imádság.
Az a döntő, hogy milyen a viszonyunk Istenhez.
A gyermek és a barát másképpen kér, mint a napszámos és a szolga; a bűnbánó vámszedő megint másképpen, mint az önigazult farizeus.
Az igazi imádság Jézus nevében történik. Aki az Ő nevében kér, az már befogadta Őt és egyedül benne bízik.
Ennek ellentéte a magunk nevében mondott imádság, amikor valaki önigazsága tudatában, kérkedve járul Isten elé.lmádságával hidat akar verni az égbe, de közben annál biztosabban halad a pusztulás felé.
Amikor Péter el tudta mondani: "Eredj el tőlem Uram, mert én bűnös ember vagyok" - akkor kezdett helyesen imádkozni.
Csak ha feladja az ember önmagát és Jézusnak kiszolgáltatja énjét, egyedül Megváltójában bízik, akkor lesz az imádsága kedves Isten előtt, akkor kér Jézus nevében.
Jézus nevében imádkozni azt jelenti: Jézus imádkozik bennem.
Ez csak akkor lehetséges, ha Jézus az Ő Lelkét adja.

Ha a Fiú Lelke bennünk van, akkor kiálthatunk:
"Abba!" azaz "Atyám!", mint ahogyan Jézus kiáltott Istenhez.
A Szentlélek által eggyé leszünk Krisztussal, és így őbenne lépünk Isten elé. - Jézus nevében imádkozni azt jelenti, hogy úgy imádkozunk, mint Ő imádkozott.
Olyan bizalommal, bizonyossággal és kétségektől szabadon, mint Jézus tette földi napjaiban.
A kételkedések mindig olyan szívből jönnek, amely még Isten és a világ között ide-oda ingadozik. Minél határozottabbak leszünk, annál bizakodóbban tudunk imádkozni.

"Ha tudjuk, hogy meghallgat minket, akármit kérünk, tudjuk, hogy már teljesítette kéréseinket, amelyekkel hozzá fordultunk" - mondja János apostol (1 Jn 5, 15).

Végül Jézus nevében imádkozni azt jelenti, hogy nem annyira magunkért, hanem inkább másokért és mindenekelőtt Isten országa nagy ügyéért állunk elébe.
Ez a papi imádság; az olyan ember imádsága, akinek akarata eggyé vált Isten akaratával.
Ezekre vonatkozik Jézus szava:
"Kérjetek, amit csak akartok és meglesz az nektek."

Semmi mást nem akarnak kérni, mint amit Isten akar.
Jézus nevében az Atyához imádkozunk, s ez más, mint amikor Jézus nevét hívjuk segítségül a bűn és a szorongatott lelkiismeret nyomorúságában, vagy egyéb személyes nehézségünkben.

NE ISMÉTELGESS IMÁDSÁGODBAN❣️

"💞És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.
Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.,, (Máté 6,7- 8.)

Az imádkozásban való bőbeszédűség vagy szószaporítás mélyen megrögzött pogány szokás. 

Nemcsak az ima lélektelen mondogatására utal ez, hanem arra, hogy mindig ugyanazokat a szavakat ismétlik. 

Azt gondolják, hogy három Miatyánkkal többet érnek el Istennél, mint eggyel.
Ez pogány babonaság. Baál papjai is azt kiáltozták órákon át: "Baál, hallgass meg minket!" 

Illés imádsága viszont rövid, tömör, de nagy hatású volt. 

Mindig az élő Isten előtt állt, szívét felemelte hozzá mielőtt egy szót is szólt volna. 

"Isten az égben van, te pedig a földön, azért a te beszéded kevés legyen" (Préd 5, 2). 

Méltatlanul bánunk Istennel, ha mindig ugyanazt mondogatjuk, úgy kiáltozunk, mintha nagyothallana. Ő tudja, mire van szükségünk, mielőtt kérnénk tőle. 

Akarja ugyan, hogy kérjük és mondjuk el neki, mire van szükségünk, de az olyan imádság, 

amely mindig ugyanazokat a szavakat ismétli, nem tetszik neki.

Viselkedjünk méltó tisztelettel a leghatalmasabb Úrral szemben. 

Ne akarjunk erőszakoskodni vele, ne támadjunk imádságunkkal! 

A folytonos "Uram" vagy "Megváltóm" mondogatása is visszaélés szent nevével. 

Minden okunk megvan rá, hogy megalázkodjunk imádságainkkal elkövetett bűneink miatt. 

Persze ebből nem következik az, hogy a legrövidebb imádság a legjobb. 

Jézus maga is órákon, sőt éjszakákon át imádkozott. De az Ő imádsága Isten jelenlétében való csendes elmélyülés, imádatteljes várakozás volt és nem semmitmondó szószaporítás, ami üresen kong, nincs benne mélység és élet. Vannak imádságok, amelyekkel Istent ki akarják oktatni, mintha Ő nem ismerné nyomorúságainkat és a segítés módját. Ő tudja, mire van szükségünk.

 - A hamis imádságok is sértik Isten fülét. Különösen nyilvános imádságoknál fennáll az a veszély, hogy dicsérő szavak, könyörgések hangzanak el, de a szív kegyelemért kiált a saját maga számára, mert megbocsátatlan bűnök terhelik a lelkiismeretet. 

Sokszor a magasztalás helyett azt kellene mondanunk: "Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!"

 - Az Istennek tetsző igazi imádság felülről kapott ajándék. 

Magunktól nem is tudunk helyesen imádkozni.
Ezért beszél az Ige az "imádság Lelkéről", mint az imádkozás nélkülözhetetlen előfeltételéről. Uram, taníts minket imádkozni!

A TITKON VALÓ IMÁDKOZÁS❣️

,,💞Te pedig mikor imádkozol, menj be a belső szobádba, zárd be az ajtódat és imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van. " (Máté 6, 6)

Jézus szereti az elrejtettséget. A farizeusi kegyesség még imádkozásával is önmagát akarja fitogtatni az emberek előtt; pedig az imádságban csak Istennel van dolgunk.
Milyen borzasztó, amikor valaki olyan szívesen hallgatja saját imáit és azt akarja, hogy mások is hallják azt.
A színpadias imádkozás utálatos Isten előtt, éppen úgy a "díszimádság" is, amelynél az embernek az a benyomása, hogy nem Istennek, hanem a jelenlevőknek szól.

Jézus nem veti el a közös és nyilvános imádkozást, de imaéletünk súlypontja az egyéni imádkozás (belső csendességben), különben csupán színészkedés az imádságunk.
"Menj be a belső szobádba", azaz keresd a magányt, külsőleg is különülj el, hogy mennyei Atyáddal egészen egyedül légy.

Az Ő szent jelenlétében maradj csendben, míg betölt a Lelke és az imádat szavai tolulnak ajkadra. - "Zárd be az ajtót" - biztosítsd, hogy semmi ne zavarjon. Egész sereg olyan ellenséges gondolat van, ami akadállyá lehet: a hétköznapok, a munka, a gondok, a világ, értelmed; az éned a maga emberi és nem isteni vágyaival. Mennyi minden hathat gátlóan az imádkozásra!
Zárd be az ajtódat: emeld fel szívedet Istenhez, zárkózz el a zavarók elől. - Van-e rejtett helyed az imádkozásra?

 
A magányos imádság nélkülözhetetlen.
Itt nyerjük a legmélyebb és legnagyszerűbb megtapasztalásokat.
Itt nemcsak a lélek beszél Istennel, hanem Isten is a lélekkel.
Itt tudja kijelenteni csodálatos igazságait üdvösségünket illetően.
Itt gyűjt a lélek "forrásvizet" (Zsolt 87, 7); különben a hívő ember olyan, mint a kiszáradt kút, kiürül és kegyes fecsegővé válik.

A titkon való imádságot Isten nyíltan jutalmazza.
Sok olyan imádkozó hívő kap majd jutalmat odafent, aki itt nem játszott nyilvános szerepet Isten országa munkájában.
Sok evangélizáció és ébredés nem az igehirdetők, hanem a rejtett imádkozók munkájának eredménye. Isten már itt láthatóan és megfoghatóan jutalmazza a rejtett imádságban való hűséget.
Aki sokat tartózkodik csendben az Úr előtt, az áldott ember. Fellépése határozott lesz, járása biztos, munkája sikeres.

 
Érezhető rajta a mennyei szentség illata. Minél kevésbé akarnak tündökölni az emberek előtt, annál inkább ragyognak.
Aki sokat imádkozik titkon, az erőt kap arra, hogy nyilvánosan is imádkozzék. Így jutalmaz Isten.

AMIKOR VALAKI VALÓBAN IMÁDKOZNI KEZD❣️

"💞Íme, ő imádkozik ... " (Cselekedetek 9, 11)

Az Úr Jézus mondja ezt Saulról, miután a damaskusi úton rátalált és megragadta őt.
Most imádkozik először életében. Hát azelőtt nem imádkozott Saul nagyon is sokat?
Igen, imádkozott, de farizeusmódra. Imádkozott és közben dühtől tajtékozva támadt Isten igazi imádóira, akik Jézus nevében és lélekben imádkoztak.

A példázatbeli farizeus imádsága, könyörgése önmagára irányult. 

Imádsága nem felfelé szállt, önmagára korlátozódott s alapjában véve önmagát imádta. 

Önbizalommal, önistenítéssel volt tele.
Nem Istent kereste, hanem önmagát.Pál most imádkozik először úgy, hogy az valóban imádság. Keresi az Istent, tusakodik azért, hogy életében érvényre jusson Krisztus.

Az Úr megragadta őt, most ő is meg akarja ragadni Jézust. 

Óembere berzenkedik közben:
"Ha Jézus tanítványa leszek, úgy néznek majd rám, mint aki bolond, mint aki nem tudja mit csinál. Ma üldözöm Jézus nevét, holnap vallom? 

A főpapok, a főtanács kegyeit játszom el, barátaim elfordulnak tőlem!"

- Ezeket az önmagával kapcsolatos gondolatait győzte le imádságában. 

Éjjel-nappal kitartott és meghallgatásra talált. 

Szinte beleimádkozta magát Isten szívébe. Most már egészen az Úrra összpontosult az élete. Minden más kicsúszott a lába alól. Egyedül Istenre szorult.

Csak Őreá van szüksége, nem nélkülözheti Őt tovább.

Imádságával most a közelébe jut. Csak egy érzés uralkodik benne: őutána és az őbenne való élet után vágyódik. Most már belelát Isten atyai szívébe, imádsága eljut fülébe.
És az Atya szívét öröm tölti el ennek az összetört embernek az imádságára: 

"Íme, ő imádkozik!" Végre eljutott vele Jézus idáig.

Attól fogva imádkozó ember Pál. Azelőtt halott volt az imádsága, mert ő maga is halott volt. Azelőtt sokra tartotta imádságait és dicsekedett velük, mint minden farizeus.

Most már nem ő maga, hanem Jézus Lelke imádkozott benne. 

Jöttek közben órák, amikor gyengeségében nem is tudta, mit kérjen és hogyan kérjen. 

Ilyenkor sóhajtásszerű felfohászkodásaiban rábízta magát a Lélek vezetésére.

Ennyire megváltozhat valaki! 

Bárcsak rólunk is kiállítanák ezt a bizonyítványt odafent: "Íme, imádkozik!"

És bárcsak ne azért imádkoznánk, hogy éppen csak imádkozzunk, hanem valóban és kizárólag Istent keresnénk imádságunkkal!

ISTENNEK TETSZŐ IMÁDSÁG❣️

,,💞Az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is olyanokat keres, akik Őt így imádják.,, (János 4, 23)

A lélekben való imádásnak bensőséges jellege van. 

Előfeltétele az ember megújulása és az Istennek való odaszentelődése.  

Nincs külön helyhez kötve az imádkozás.

Ahol szent kezeket emelnek fel (1 Tim 2, 8.) ott minden hely megszentelt és alkalmas az imádásra; de bármilyen fenségesen felékesített templom is csak üres, puszta hely Isten szemében, ha ott nem tisztán és igazán hirdetik Isten Igéjét.

Az ilyen istentiszteletnek farizeusi, a törvényes formáknak megfelelő jellege lesz csupán.
Az Istennek tetsző imádás Krisztussal jött közénk.
Ő gyakorolta földi napjaiban azt lélek szerint, és csak aki benne hisz, juthat el Isten imádásának erre a magasabb fokára.

- A lélek szerint mondott imádság ellentéte annak, amit csak az ajkak mormolnak, amit imádságos könyvekből lélektelenül olvasnak, vagy minden áhítat nélkül kívülről elmondanak.

A legbensőbb kapcsolat Istennel az az imádság, aminek a személyes megismerés az alapja; a bensőséges, közeli viszony, mint apa és gyermeke között.
Az ilyen imádkozás érintkezés-felvétel és találkozás Istennel. 

Jelenlétébe lépünk, színe elé járulunk.
Minket sokszor más dolgok is lefoglalnak, ezért nincs meg mindjárt a belső összeköttetés vele. 

Keressük az imádkozást úgy, mint Dániel! Először kérjük az imádságot, azután tartsunk ki benne.

Néha az a benyomásunk egyeseknél, mintha pisztolyból lőnék az imájukat, nagy gyakorlatuk (rutinjuk) van, de hiányzik a bensőség, a lélekben való imádás.

Azután Jézus szerint igazságban kell imádkoznunk.Mennyi hamis imádság sérti állandóan Isten fülét!
Sokan járulnak eléje szavakkal, de életükkel és magatartásukkal hátat fordítanak neki.
Hát nem hazugság ez? Nem üres játék-e csupán a szent Istennel? 

"Úr"-nak nevezik Őt és nem engedelmeskednek neki. 

A Miatyánk is a valótlanságok láncolata lesz némelyek szájában. 

Még a negyedik kérés is hazugsággá lesz, hiszen nem elégszik meg valójában egy napi eledellel, hanem sok napra szeretné biztosítani magát.

Akkor igazi és valódi az imádkozásunk, ha nemcsak könyörgünk Istenhez, hanem vele is járunk; ha nemcsak szavunkat, de egész testünket és szívünket oltárára helyezzük.
Ha cselekedeteink megegyeznek szavainkkal, akkor igazságban, azaz valóságban imádjuk mennyei Atyánkat.