NE ISMÉTELGESS IMÁDSÁGODBAN❣️

"💞És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.
Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.,, (Máté 6,7- 8.)

Az imádkozásban való bőbeszédűség vagy szószaporítás mélyen megrögzött pogány szokás. 

Nemcsak az ima lélektelen mondogatására utal ez, hanem arra, hogy mindig ugyanazokat a szavakat ismétlik. 

Azt gondolják, hogy három Miatyánkkal többet érnek el Istennél, mint eggyel.
Ez pogány babonaság. Baál papjai is azt kiáltozták órákon át: "Baál, hallgass meg minket!" 

Illés imádsága viszont rövid, tömör, de nagy hatású volt. 

Mindig az élő Isten előtt állt, szívét felemelte hozzá mielőtt egy szót is szólt volna. 

"Isten az égben van, te pedig a földön, azért a te beszéded kevés legyen" (Préd 5, 2). 

Méltatlanul bánunk Istennel, ha mindig ugyanazt mondogatjuk, úgy kiáltozunk, mintha nagyothallana. Ő tudja, mire van szükségünk, mielőtt kérnénk tőle. 

Akarja ugyan, hogy kérjük és mondjuk el neki, mire van szükségünk, de az olyan imádság, 

amely mindig ugyanazokat a szavakat ismétli, nem tetszik neki.

Viselkedjünk méltó tisztelettel a leghatalmasabb Úrral szemben. 

Ne akarjunk erőszakoskodni vele, ne támadjunk imádságunkkal! 

A folytonos "Uram" vagy "Megváltóm" mondogatása is visszaélés szent nevével. 

Minden okunk megvan rá, hogy megalázkodjunk imádságainkkal elkövetett bűneink miatt. 

Persze ebből nem következik az, hogy a legrövidebb imádság a legjobb. 

Jézus maga is órákon, sőt éjszakákon át imádkozott. De az Ő imádsága Isten jelenlétében való csendes elmélyülés, imádatteljes várakozás volt és nem semmitmondó szószaporítás, ami üresen kong, nincs benne mélység és élet. Vannak imádságok, amelyekkel Istent ki akarják oktatni, mintha Ő nem ismerné nyomorúságainkat és a segítés módját. Ő tudja, mire van szükségünk.

 - A hamis imádságok is sértik Isten fülét. Különösen nyilvános imádságoknál fennáll az a veszély, hogy dicsérő szavak, könyörgések hangzanak el, de a szív kegyelemért kiált a saját maga számára, mert megbocsátatlan bűnök terhelik a lelkiismeretet. 

Sokszor a magasztalás helyett azt kellene mondanunk: "Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!"

 - Az Istennek tetsző igazi imádság felülről kapott ajándék. 

Magunktól nem is tudunk helyesen imádkozni.
Ezért beszél az Ige az "imádság Lelkéről", mint az imádkozás nélkülözhetetlen előfeltételéről. Uram, taníts minket imádkozni!

A TITKON VALÓ IMÁDKOZÁS❣️

,,💞Te pedig mikor imádkozol, menj be a belső szobádba, zárd be az ajtódat és imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van. " (Máté 6, 6)

Jézus szereti az elrejtettséget. A farizeusi kegyesség még imádkozásával is önmagát akarja fitogtatni az emberek előtt; pedig az imádságban csak Istennel van dolgunk.
Milyen borzasztó, amikor valaki olyan szívesen hallgatja saját imáit és azt akarja, hogy mások is hallják azt.
A színpadias imádkozás utálatos Isten előtt, éppen úgy a "díszimádság" is, amelynél az embernek az a benyomása, hogy nem Istennek, hanem a jelenlevőknek szól.

Jézus nem veti el a közös és nyilvános imádkozást, de imaéletünk súlypontja az egyéni imádkozás (belső csendességben), különben csupán színészkedés az imádságunk.
"Menj be a belső szobádba", azaz keresd a magányt, külsőleg is különülj el, hogy mennyei Atyáddal egészen egyedül légy.

Az Ő szent jelenlétében maradj csendben, míg betölt a Lelke és az imádat szavai tolulnak ajkadra. - "Zárd be az ajtót" - biztosítsd, hogy semmi ne zavarjon. Egész sereg olyan ellenséges gondolat van, ami akadállyá lehet: a hétköznapok, a munka, a gondok, a világ, értelmed; az éned a maga emberi és nem isteni vágyaival. Mennyi minden hathat gátlóan az imádkozásra!
Zárd be az ajtódat: emeld fel szívedet Istenhez, zárkózz el a zavarók elől. - Van-e rejtett helyed az imádkozásra?

 
A magányos imádság nélkülözhetetlen.
Itt nyerjük a legmélyebb és legnagyszerűbb megtapasztalásokat.
Itt nemcsak a lélek beszél Istennel, hanem Isten is a lélekkel.
Itt tudja kijelenteni csodálatos igazságait üdvösségünket illetően.
Itt gyűjt a lélek "forrásvizet" (Zsolt 87, 7); különben a hívő ember olyan, mint a kiszáradt kút, kiürül és kegyes fecsegővé válik.

A titkon való imádságot Isten nyíltan jutalmazza.
Sok olyan imádkozó hívő kap majd jutalmat odafent, aki itt nem játszott nyilvános szerepet Isten országa munkájában.
Sok evangélizáció és ébredés nem az igehirdetők, hanem a rejtett imádkozók munkájának eredménye. Isten már itt láthatóan és megfoghatóan jutalmazza a rejtett imádságban való hűséget.
Aki sokat tartózkodik csendben az Úr előtt, az áldott ember. Fellépése határozott lesz, járása biztos, munkája sikeres.

 
Érezhető rajta a mennyei szentség illata. Minél kevésbé akarnak tündökölni az emberek előtt, annál inkább ragyognak.
Aki sokat imádkozik titkon, az erőt kap arra, hogy nyilvánosan is imádkozzék. Így jutalmaz Isten.

AMIKOR VALAKI VALÓBAN IMÁDKOZNI KEZD❣️

"💞Íme, ő imádkozik ... " (Cselekedetek 9, 11)

Az Úr Jézus mondja ezt Saulról, miután a damaskusi úton rátalált és megragadta őt.
Most imádkozik először életében. Hát azelőtt nem imádkozott Saul nagyon is sokat?
Igen, imádkozott, de farizeusmódra. Imádkozott és közben dühtől tajtékozva támadt Isten igazi imádóira, akik Jézus nevében és lélekben imádkoztak.

A példázatbeli farizeus imádsága, könyörgése önmagára irányult. 

Imádsága nem felfelé szállt, önmagára korlátozódott s alapjában véve önmagát imádta. 

Önbizalommal, önistenítéssel volt tele.
Nem Istent kereste, hanem önmagát.Pál most imádkozik először úgy, hogy az valóban imádság. Keresi az Istent, tusakodik azért, hogy életében érvényre jusson Krisztus.

Az Úr megragadta őt, most ő is meg akarja ragadni Jézust. 

Óembere berzenkedik közben:
"Ha Jézus tanítványa leszek, úgy néznek majd rám, mint aki bolond, mint aki nem tudja mit csinál. Ma üldözöm Jézus nevét, holnap vallom? 

A főpapok, a főtanács kegyeit játszom el, barátaim elfordulnak tőlem!"

- Ezeket az önmagával kapcsolatos gondolatait győzte le imádságában. 

Éjjel-nappal kitartott és meghallgatásra talált. 

Szinte beleimádkozta magát Isten szívébe. Most már egészen az Úrra összpontosult az élete. Minden más kicsúszott a lába alól. Egyedül Istenre szorult.

Csak Őreá van szüksége, nem nélkülözheti Őt tovább.

Imádságával most a közelébe jut. Csak egy érzés uralkodik benne: őutána és az őbenne való élet után vágyódik. Most már belelát Isten atyai szívébe, imádsága eljut fülébe.
És az Atya szívét öröm tölti el ennek az összetört embernek az imádságára: 

"Íme, ő imádkozik!" Végre eljutott vele Jézus idáig.

Attól fogva imádkozó ember Pál. Azelőtt halott volt az imádsága, mert ő maga is halott volt. Azelőtt sokra tartotta imádságait és dicsekedett velük, mint minden farizeus.

Most már nem ő maga, hanem Jézus Lelke imádkozott benne. 

Jöttek közben órák, amikor gyengeségében nem is tudta, mit kérjen és hogyan kérjen. 

Ilyenkor sóhajtásszerű felfohászkodásaiban rábízta magát a Lélek vezetésére.

Ennyire megváltozhat valaki! 

Bárcsak rólunk is kiállítanák ezt a bizonyítványt odafent: "Íme, imádkozik!"

És bárcsak ne azért imádkoznánk, hogy éppen csak imádkozzunk, hanem valóban és kizárólag Istent keresnénk imádságunkkal!

ISTENNEK TETSZŐ IMÁDSÁG❣️

,,💞Az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is olyanokat keres, akik Őt így imádják.,, (János 4, 23)

A lélekben való imádásnak bensőséges jellege van. 

Előfeltétele az ember megújulása és az Istennek való odaszentelődése.  

Nincs külön helyhez kötve az imádkozás.

Ahol szent kezeket emelnek fel (1 Tim 2, 8.) ott minden hely megszentelt és alkalmas az imádásra; de bármilyen fenségesen felékesített templom is csak üres, puszta hely Isten szemében, ha ott nem tisztán és igazán hirdetik Isten Igéjét.

Az ilyen istentiszteletnek farizeusi, a törvényes formáknak megfelelő jellege lesz csupán.
Az Istennek tetsző imádás Krisztussal jött közénk.
Ő gyakorolta földi napjaiban azt lélek szerint, és csak aki benne hisz, juthat el Isten imádásának erre a magasabb fokára.

- A lélek szerint mondott imádság ellentéte annak, amit csak az ajkak mormolnak, amit imádságos könyvekből lélektelenül olvasnak, vagy minden áhítat nélkül kívülről elmondanak.

A legbensőbb kapcsolat Istennel az az imádság, aminek a személyes megismerés az alapja; a bensőséges, közeli viszony, mint apa és gyermeke között.
Az ilyen imádkozás érintkezés-felvétel és találkozás Istennel. 

Jelenlétébe lépünk, színe elé járulunk.
Minket sokszor más dolgok is lefoglalnak, ezért nincs meg mindjárt a belső összeköttetés vele. 

Keressük az imádkozást úgy, mint Dániel! Először kérjük az imádságot, azután tartsunk ki benne.

Néha az a benyomásunk egyeseknél, mintha pisztolyból lőnék az imájukat, nagy gyakorlatuk (rutinjuk) van, de hiányzik a bensőség, a lélekben való imádás.

Azután Jézus szerint igazságban kell imádkoznunk.Mennyi hamis imádság sérti állandóan Isten fülét!
Sokan járulnak eléje szavakkal, de életükkel és magatartásukkal hátat fordítanak neki.
Hát nem hazugság ez? Nem üres játék-e csupán a szent Istennel? 

"Úr"-nak nevezik Őt és nem engedelmeskednek neki. 

A Miatyánk is a valótlanságok láncolata lesz némelyek szájában. 

Még a negyedik kérés is hazugsággá lesz, hiszen nem elégszik meg valójában egy napi eledellel, hanem sok napra szeretné biztosítani magát.

Akkor igazi és valódi az imádkozásunk, ha nemcsak könyörgünk Istenhez, hanem vele is járunk; ha nemcsak szavunkat, de egész testünket és szívünket oltárára helyezzük.
Ha cselekedeteink megegyeznek szavainkkal, akkor igazságban, azaz valóságban imádjuk mennyei Atyánkat.

AZ IMÁDKOZÁS MINDENEKELÖTT VALÓ❣️

"💞Intelek azért mindenekelőtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések és hálaadások. " (1 Tim 2, 1)

Az imádság a keresztyén életben kezdet, folytatás és vég.
A lélek imádkozásban fejezi ki keresését; ott harcol, ott mutatkozik meg a hite, másként néma és halott lenne.
Az imádság olyan nélkülözhetetlen a léleknek, mint testünknek a lélegzetvétel: Egyetlen lépést sem jutunk előre a megszentelődésben, Jézus követésében és a szenvedés útján - imádkozás nélkül. 

Első és legfontosabb az imádság.
A Biblia ugyan nem az imádkozással kapcsolja össze üdvösségünket, hanem a hittel; sokan imádkoznak, akiknek szívében nincs élő hit Krisztusban.

A farizeusok sokat és hosszan imádkoztak, közben pedig gyűlölték és megölték Jézust. 

Az ilyen imádkozásnak nincs értéke.
"Ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom."
- Az is igaz, hogy nincs élő hit, amely ne imádságban nyilvánulna meg, és nem lehet hitre jutni anélkül, hogy komolyan ne könyörögnénk Istenhez.

Isten gyermekei semmit sem tehetnek maguktól, mindent ajándékba kapnak. Teljesen arra vannak utalva, hogy minden ügyükben imádkozzanak.

Földi dolgaikat sem intézhetik saját erejükből.
A világ emberei megvannak imádkozás nélkül is, de Isten az Ő gyermekeinek külső dolgait nem viszi előre, ha nem néznek fel imádkozva Őrá. Különösen belső életünk van teljesen ráutalva a hitből való imádságra.
Minden harc hiábavaló, ha nem azzal az erővel harcoljuk, amit az Úr ad s amit újra meg újra az imádság révén fogadunk el.

Ha egy lelkiismeretbe vágó szót akarunk kimondani, ami betömi az ellenség száját, felemeli a leverteket és feltüzeli a lanyhákat, azt felülről kell kérnünk.
Hány jóakaratú szó és intés pattan vissza a másik szívéről gyümölcstelenül és csak eltompítja azt! Miért?
Mert nem imádkozó lélekből fakadt, hanem saját igyekezetből.
Sok kegyes szó csak a fülünkig jut el, de egyetlen szó is nyílként hatol a másik lelkiismeretébe és balzsamként hat a szívére, ha felülről kikönyörögtük.

Az apostol azt akarja, hogy első dolgunk legyen az imádkozás.
A reggel a nap legjobb időszaka, hadd legyen ez az Úré.
Akkor még frissek vagyunk, este viszont nehezebben emelkedünk fel Istenhez. 

Amit reggel elmulasztunk, nehezen tudjuk behozni. Legyen az imádkozás mindennap az első, mielőtt bármit tennénk vagy mondanánk.

ELŐKÉSZÜLET az ÚRVACSORÁRA❣️

,,💞Próbálja meg tehát az ember magát és úgy egyék abból a kenyérből és úgy igyék abból a pohárból! " (1 Kor 11, 28)

Az önvizsgálathoz csendességre és időre van szükség.
Ehhez a hétköznapok forgatagában nem jutunk hozzá. Időt kell szentelnünk arra, hogy magunkba nézzünk.
Mindennap legalább fél órát kellene szakítanunk ehhez. 

- Azután önmagunkkal szemben is elfogulatlannak és őszintének, igazságosnak kell lennünk. 

Természetünk szerint mindannyian elnézők vagyunk önmagunkkal szemben és kétféle mértékkel mérünk. 

A mások hibája súlyosabban esik latba, a mienk felett pedig átsiklunk. 

Csak a megvilágosodott értelem ismeri fel a saját romlottságát és azt kíméletlenül nevén nevezi, elítéli. Mindenkor imádkozzunk a szemgyógyító írért (Jel 3, 18).

Végül az önvizsgálathoz biztos mértékre is szükségünk van. Ezt Isten Igéje nyújtja, amely megismerteti velünk Isten akaratát, megmutatja nekünk Jézus arcát, ami különösen nagy segítség az önismerethez.

 - Önvizsgálatkor mindenekelőtt ezt kérdezzük meg magunktól: Milyen a szívem Jézus iránt? - "Szeretsz-e engem?" - kérdi tőlünk is az Úr.

Ha a szívem kihűlt, vagy ami még rosszabb, lágymeleg, azaz nem tudok elszakadni kedvenc bűneimtől, de még a szennytől és undokságtól sem, akkor bizony a Jézus iránti szeretetem elégtelen.

 - Tudok-e szeretetből áldozatot hozni, magamat megtagadni, parancsait teljesíteni? 

Elviselem-e a gúnyt és gyűlöletet iránta való szeretetből? Kész vagyok-e arra, hogy meghaljak érte? 

- Az úrvacsorában testét kínálja fel, amit halálra adott értem, vérét, amit kiontott értem.

Felmérem-e ezt a szeretetet? Éhezik és szomjazik-e szívem az Ő szeretetének ereje után? 

- Az úrvacsora megerősít a pusztai vándorlásra ebben az életben. Pusztává lett-e már nekem a világ? 

A mennyei Kánaán-e az én otthonom, célom?
Az úrvacsora közösséget teremt. Egy testté, egyetlen megbonthatatlan egységgé kapcsolja össze azokat, akik részesednek benne. Nemcsak az egyénnek ad erőt, hanem a gyülekezetet is eggyé formálja tagjaiban.

Élő keresztyéneknek mindig fel kell tenniök ezt a kérdést: Kész vagyok-e arra, hogy mindenkivel egyetértésben és békességben éljek, vagy él még bennem a harag és a keserűség? -
Csak ilyen önvizsgálat után menjünk az Ő asztalához, nemcsak egyszer-kétszer egy évben, hanem valahányszor alkalmunk van rá!

AZ ÚRVACSORA ERŐSÍTÉS a HARCRA❣️

,,💞A hálaadás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-e?

,,A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösség-e?,, (1 Kor 10, 16)

Az úri szent vacsora erõsítésül szolgál. Valósággal részt nyerünk általa Jézus megdicsõült életébõl.
Az apostol Izrael pusztai vándorlásával hasonlítja ezt össze. Már akkor „lelki eledel" és „lelki ital" volt ez.

A manna és a kõsziklából fakadt víz nem természetes úton keletkezett, hanem csodálatos módon, 

Isten Lelke által. Mennyivel inkább az úrvacsora, ez a csodálatos lelki ajándék.
Ha hittel vesszük a kenyeret és a hálaadás poharát, akkor az Úr megdicsõült testében és vérében részesedünk.

 
De hittel való élvezésrõl és nem átlényegülésrõl van itt szó. Vagy mégis csupán emlékvacsora ez? 

Nem maga Jézus mondta-e: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre?" 

Bizonyos, hogy rá emlékezünk közben; szenvedésére és halálára gondolunk.
Maga az úrvacsora átütõ módon hirdeti az Úr halálát, mi pedig vallást teszünk benne õróla, aki testét adta, vérét ontotta értünk.

 
De nem csupán emlékezés ez. A Megváltó valósággal megvendégel vele. 

Az Õ asztalának vagyunk a vendégei. Megdicsõült életének erõit osztja szét közöttünk.
Tehát nemcsak lelkileg szolgál javunkra, hanem még testileg is áldásul szolgál.
Így is mondhatnánk, hogy mélyebb valónkat a maga egészében befolyásolja, ahol törekvéseink, terveink, egész gondolkodásunk gyökerezik és formálódik (Róma 8, 5)

Jézus megdicsõült testének vétele az alapja a mi egykor bekövetkezõ megdicsõülésünknek is.
Mint ahogyan az úrvacsora hittel való vétele által áldott erõk áradnak életünkbe, ugyanúgy lehetséges az is, hogy méltatlan használatával a halál erõi hatnak ki ránk.

 
Akik tehát nem az övéi és méltatlanul eszik a kenyeret és isszák a bort, vétkeznek az Úr teste és vére ellen és egyben ítéletet esznek és isznak maguknak, mert nem becsülik meg az Úr testét és nem különböztetik azt meg a más, közönséges ételtõi.

Ennek aztán betegség, talán még korai halál is lehet a következménye.
Nem jelenti ez az örök kárhozatot, de könnyelmûségük miatt az ilyenek az Úr ítélõ, fegyelmezõ keze alá kerülnek - csak azért, hogy megmeneküljenek az örök kárhozat szörnyûségétõl.